Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-15 / 269. szám
i 4. oldal 1960. november 15, keac nm asc oéocM Ifcé » Hatvanhat, vagy negyven forint? Többször szálltam meg Kecskeméten az Alföldi Szállodában, s tapasztalhattam, hogy a szállodai szobák és felszerelésük minden igényt kielégít, A díjszabás ellen van azonban némi kifogásom. Aludtam két társammal egy háromágyas szobában, személyenként 17,60 forintért. Egy másik alkalommal hatágyas szabában hárman aludtunk, ugyanennyi összegért. Több esetben egyedül vettem ki egy kétágyas szobát, aminek az ára 20,90 forint volt. Legutóbb ketten aludtunk egy négyágyas szobában, s meghökkenve vettük tudomásul, hogy személyenként 33 forintot kell fizetnünk. A szobában kifüggesztett árjegyzék szerint a szoba ára 40 forint. Nem értem, miért kellett kettőnknek két ágy használatáért 66 forintot fizetni? Mundweil József, Katymár Választ és kutat kér a Csongrádi utca Mikor készítik el a kutat a kecskeméti Csongrádi út középső részén? — erre a kérdésre várnak választ az út érdekelt lakói, akik többszáz méterre járnak vízért. A városi tanácshoz már öt héttel ezelőtt benyújtottak egy több mint 60 aláírással ellátott kérvényt, de arra még a mai napig sem érkezett válasz. Az újság hasábjain szeretnénk megkérdezni az Illetékeseket: mikor kapják meg a választ, — s elkészül-e a kút a Csongrádi úton? Nagy Etelka, Kecskemét Ismét nem kapható lámpaüveg Már többször megírták, hogy nem lehet lámpaüveget kapni. Arról is olvastam, hogy már nem hiánycikk a lámpaüveg, hiszen a hazai ipar eleget termel, s ezenfelül még külföldről is importálunk. Ezek ellenére újból szóvá teszem, hogy Kecskeméten nem lehet lámpaüveget vásárolni. Sajnos, még vannak a megyeszékhelyen olyan utcák, ahová nem jutott el a villanyvilágítás, ezért kénytelenek vagyunk lámpaüveg hiányában gyertyaláng mellett olvasni, tanulni. Arra kérem az illetékeseket, hogy szüntessék meg ennek a filléres cikknek a hiányát! Kiss Józsefivé levelező Jíeiz. köuiföárui a fiiae&n it Zu bek Károly kecskeméti olvasónk javasolta, hogy a piacon létesítsenek könyv- és újságárusító pavilont. »-Ezzel — írja —- elérhetjük, hogy az emberek olcsó, jó és tartalmas olvasnivalót vásárolhatnának a testi táplálék mellé.« Köszönet Jóleső érzéssel olvastam a Petőfi Népe egyik számában a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola lépcsőjének kijavításáról. A lépcső javítását végig figyelemmel kisértem. Ezúton mondok köszönetét a Petőfi Népe szerkesztőségének hathatós közbenjárásáért _______________Egy nagypapa MUMIIIIiailllllWUtHHIHHIIII»'*** Víz tükrében az égbolt... Néhány hete hímeves ven- j dégek jártak Katonatelepen, j Guillavec, a magyar költők : avatott francia fordítója, Ső- • tér István és Fodor József ■ Kossuth-díjas írók ámulva ! nézték az augusztusban meg- j nyitott művelődési klubot, : az ízléses, korszerű színpa- ■ dot Ha részt vettek volna • itt, a közelmúltban Jan cső : Adrienne irodalmi estjén — : talán szóhoz sem jutottak ■ volna a meglepetéstől A gyér lakosságú tanyai • : településen 180 fizető néző : ■ gyűlt egybe, hogy a magyar : • költészet — mondjuk ki — • 5 egyik leghivatottabb tolmá- • j csolója vezetésével mégis- ! ; merkedjenek irodalmunk né- : • hány gyöngyszemével. A si- : ■ kert soha nem felejtik el ta- ■ • Ián a jelenlévők. Ezen azon- • : ban nem csodálkozhatunk. A j ; nagyszerű művész méltó, : • szépre szomjas, nagyigényű j ■ közönséggel találkozott. Én * ! az ügyelői kémlelőnyíláson j \ figyeltem az arcokat. Mint ■ « a víz tükrében az égbolt — 5 ! úgy tükröződött egy-egyvers : i viharzása, napsütése, komor- ; : lása a szemekben. " ; A kísérő műsorban Alt- S ■ richter Teréz Kodály nép- : j dalfeldolgozásaiból énekelt, : : zongorán Mészáros Klára, az ■ [ állami zeneiskola tanára ki- ■ • sérte. Elismerő tapsokkal ju- ! ! talmazták Bende Ildikót, aki : : néhány verset mondott el : : hangulatosan és a Szőlészeti • • Kutatóintézet tánccsoportját. ■ 5 U \T ■ — Szűcs Lajost, a Solti Állami Gazdaság munkását nyáron, szénakazalozás közben baleset érte és emiatt jobb alkarját amputálni kellett. Mivel annak előtte balesetbiztosítást kötött — csonkulása után 35 ezer forintot fizetett ki részére az Állami Biztosító. Ú3 FILMEK Arcnélküli város Jelenet a filmből Ez a most bemutatásra kerülő új magyar film egy bánfavároskába viszi el a nézőt. 1956 novemberében már elcsitultak itt is a fegyverek, de a lelkek vihara még tombolt, a városka még nem nyerte vissza elveszített, igazi arculatát. Az utcák sötétek, a lakók behúzódnak a csukott ablaktáblák mögé. Le nemcsak a városnak, az embereknek sem lehet felismerni az igazi arcát. Erre utal a film címe is. A történet pedig felvonultatja ezeket a megtorpant, vívódó embereket, felteszi a kérdést: vajon meglátjuk-e igazi énjüket a megzavart felszín alatt? Miről is szól a film. A bányában meggyilkolják a munkástanács elnökét. A gyilkosság gyanúja egy fiatal bányászra terelődik, és megindul a nyomozás. Van a filmnek egy nagyon érdekes része. Vallatják a tanúkat, sorra hívják be őket abba a szobába, ahol Pallós, a megölt munkástanácselnök fekszik. Amíg a tanú beszél, a kamera lassan végigpásztázza a szobát, a fal mellett álló panoptikum-figuráknak tűnő gázálarcos, védőöltözetes babákat. S mire visszatér a kép, már ismét más áll a halott fejénél. Egy kicsit a film szereplői is ezekhez az arcnélküli bábukhoz hasonlítanak. Izgalmas, érdekes feladatot oldottak meg az Arcnélküli város alkotói. A Gaál Albert novelláját felhasználó Szász Péter fordulatos forgatókönyvet alkotott, melyet Fejér Tamás rendező érdekesen ültetett át a képek nyelvére. Különösen magávalragadó a film feszült, izgalmas atmoszférája. Jól ötvöződik benne a bűnügyi történet izgalma, a jelentős politikai mondanivalóval. A szereplőgárda szinte minden tagjáról külön kellene szólnunk. Elsősorban Bessenyei Ferenc Takács ezredese, Ladányi Ferenc mérnöke, Páger Antal alakítása, Szirtes Ádám játéka emelkedik ki az együttesből. Kitűnő figurát fonnál Ruttkay Éva, Zenthe Ferenc, s emlékezetes epizódalakítás a Pécsy Sándoré, Pálos Györgyé és Görbe Jánosé is. .«Ääaiäi annál többet dobhatsz sutba, mint feleslegeset. Steiner az orgonához ül. Vékony, ideges ujjai végigsiklanak a billentyűkön. — Gyakran járok ide, itt játszhatom. — Hálásan int a papnak, aki az ajtófélfának támaszkodik. — Kár, hogy otthon nincs orgonám. Néhány taktust játszik egy bugi-vugiból és közben enyhe gúnnyal pislog Marcellora. — Ne féljen, Monsignore, nem játszom dzsesszt. A világiasságot itt legfeljebb Marcello barátunknak tűrjük meg. — Mit parancsolsz? — kérdezi Marcellótól — Frescobaldit, vagy Corellit... ? Arcvonásai feloldódnak. A regisztereket igazgatja. Felcsendül egy Bach fuga prelúdiuma. Marcello az emelvényre lép. Háta mögött idegesen játszik a kezével. Zavarja, hogy nincs most semmi érzéke Bachoz. Ellenkezőleg: ingerli a zene XII. Levelére a Kecskeméti Piackezelőség válaszolt. Egyetértenek javaslatával, ezért felkeresik a könyvesboltok vezetőit és a posta hír lapcsoportját. — Amennyiben könyv- és hírlapárusító pavilon részére helyet igényelnek, a piackezelőség azt biztosítja. Italbolt helyett tejcsárdát Többször olvasom az újságban, hogy harcoljunk az alkoholizmus ellen. Véleményem szerint ez szükséges is. A kecskeméti piacon például öt italboltot üzemeltet a földművesszövetkezet, ahol a 20 forintos főtt kolbász mellé minden mennyiségben mérik a sört, bort és a féldeciket. Helyes lenne, ha az egyik italboltot tejcsárdává alakítanák át és a szeszesitalok helyett kávét, kakaót, tejet, teát árusítanának. A tejterméket árusító bolt legalább annyi hasznot hajtana a földművesszövetkezetnek, mint az italbolt. Javaslatomat a Kecskeméti Földművesszövetkezet figyelmébe ajánlom. Egy kecskeméti olvasó Válaszolnak az illetékesek Jár az étkezési hozzájárulás Kapocs Imre, a Kiskunfélegyházi Férfifodrász Ktsz dolgozója. Üzemi konyhán étkezik, de a ktsz ügyvezetője elutasította a vállalati hozzájárulás iránti kérelmét azzal, hogy az már megszűnt. A Kisipari Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Szövetségének osztályvezetője, Fodor Mária, olvasónk számára a kővetkezőket válaszolta: »Amenynyiben közétkeztetést vesz igénybe, a szövetkezet 1,58 forint térítést adhat az étkezést nyújtó vállalatnak.« — A tisztelendő úr megszerezte nekem — mondja, mintha mi sem volna magától érthetődőbb, mint hogy a könyvről beszéljen ... Mintha csak egy megkezdett beszélgetést folytatna Marcellóval... — Oly régen kutatok utána. Egy szanszkrit kiadás. — Igen — vág közbe Marcello, s felmegy hozzá a karzatra. Steiner átöleli. — Valami értelmes munkán dolgozol? A könyvedet írod? Marcello elhúzza a száját. — Egy napon bizonyosan nekilátsz majd. Nem árt várni az írással. Minél öregebb vagy, ereje, a szüntelen felhívás az elmélyedésre. Steiner hirtelen félbeszakítja a muzsikát. — Talán gyakrabban kellene találkoznunk — mondja barátságosan. — Igazad van — hagyja rá Marcello. Fáradt, nyomorultan gyöngének érzi magát. Mintha szakadék szélén állna és nem bírna átjutni a túlsó partra. — Látogass meg vasárnap. Vendégek lesznek nálunk — hívja Steiner. — Elmegyek — ígéri Marcello. Majd hirtelen megfordul és elsiet. Másnap riport akad. Egy kicsiny abruzzói falucska egyik napról a másikra híres lett. Azt beszélik, két kisgyermeknek rendszeresen megjelenik Szűz Mária és azóta csodák estek. Ezrek és ezrek tódulnak ide Olaszország minden tájáról. Gyalog, vasúton, autóval. Az újságokban rövid híradások jelentek meg, a Vatikán hivatalos lapja, az Osservatore Romano még tartózkodó. A szűkszavú jelentések mégis valóságos népvándorlást támasztottak. Hárman ültek a kocsiban, Marcello, Ina és Paparazzo. Ina már rég volt ilyen boldog. örül, hogy Marcello magával hozza. Marcello kevésbé boldog, zavarja a lány állandó gondoskodása, az, hogy csokoládéval, banánnal eteti. A falucska — néhány szétszórt ház — napsütötte völgyben fekszik, magas hegyek között. A rét olyan, mintha vásár volna a faluban. Százával vesztegelnek az autók. Mindenfelé kisebb-nagyobb sátrakat vertek. Emitt élelmiszert árusítanak, amott cigarettát. A földön mindenütt papír, hulladék. Az emberek szaladgálnak, kiabálnak, ácsorogriak, a fűbe heverednek. A rádiókocsik kábelei olyanok, mint a köldökzsinór, amely ezt a kétkedő, lármás világot összeköti a csodával. Hangszórók ezüstös tölcsérei póznákon meredeznek. A bemondó torz hangja hol imára szólítja az ájtatos hívőket. hol zaróndokcsoportokat hív össze, hol pedig kvártélyt kínál, vagy egv elveszett gyermeket keres. A filmesek kalapálnak, szögeinek, a fényszórókat szerelik. Paparazzo leveti meleg zekéjét. felgyűri ingujját. Szeme ide-oda jár. Felfedez egy ismerős ansol fotoriportert, az is Rómáhól lőtt. — Te. Normann! Melyik házban laknak a gyerekek? Normann a háta mögé bök a hüvelykujjávaL Arrafelé indulnak. Ina Marcellóba csimpaszkodik. Ide-oda kapkodja a fejét. Hol nevet, hol megbotránkozik. Ina istenfélő, vallásos. A házat körülveszi a sokaság, mintha tűz lángolna, vagy öngyilkosság történt volna. Az ajtóban két babaképd csendőr stráasál. Egyikük gumibotot lóbál a csuklóján. A tömeg tompán morajlik. A film egy kockája. Az emlékezetes botrány, mit a fotoriporter megörökít. A római társadalmi életnek egyik emlékezetes eseménye volt, amikor az egyik magánpalotában rendezett orgiáról készített felvételeket az egyik szemfüles riporter. A vendégek tettlegességig menő dühétől csak nehezen tudott megszabadulni. Marcello, Paparazzo és Ina előretolakszanak. Néhány római újságíró már ott álL — Itt vannak a gyerekek? —• kérdi Marcello egy öregaszszonytól. • (Folytatjuk.)
