Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-04 / 261. szám

Hogyan kerül a csizma az asztalra? Néhány fej karfiol, pár csomó zöldség, s egy rakás téli körte mellett egy pár fűző nélküli, ütött-kopott cipőcskét talált az egyik őstermelő asztalán a pén­teki kiskunmajsai piacon ■ Mondanom sem kell, a ko­­* pott, agyonviselt gyermek- S cipő annyira szokatlan volt a zöldség között, hogy meg­állásra kényszerííett. — Ez is eladó? — tettem fel a kérdést. — Igen — válaszolt rövi­den a »tulaj- és gyanúsan végigmustrált. — Mit kér érte? — 35 forintot! — s ezt olyan fölényesen mondta, mintha legalábbis a boltok­ban nem válogathatna ké­­nyére-kedvére a vevő az 55 —60 forintos, takaros, va­donatúj cipőcskékben. Nem tudtam kivárni, pe­dig nagyon-nagyon kiváncsi lennék: ugyan fogott-e »ha­lat- erre a furcsa »zöldség­félére- .., (— Ír —> «■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■«»I 1960. november 4, péntek A budapesti Váci utcai »Mo­dell« kalapszalon bemutatta új­donságait. Képünkön az őszi ka­lapdivat egyik szép modellje. PETŐFI NÉPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság; Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Pártépítés és ipari rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-36 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 Ft; Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemet* Tel.: 15-29, 27-49 A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS- KISKUN MEGYEI LAPJA Nemcsak a testet gyógyítja Orvosi rendelő a Kokovai-tanyán A termelőszövetkezet munkaegységes orvosa Két fehér íróasztal, műsze­res szekrény, mosdó, vizsgáló­­asztal, néhány szék, s egy új — kellemes meleget árasztó — zo­­máncos kályha — ennyi a bú­torzata a tiszta, nagyablakú, zöld linóleumszőnyeggel körül­vett szobának, a kecskeméti Vö­rös Csillag Tsz orvosi rendelő­jének. Belülről alig hiszi az em­ber, hogy egyszerű'tanyaépüleit­­bsn van, amely körül tyúkok kárálnak, kismalacok futkosnak. A páciensek A berendezést a szövetkezetét patronáló Kecskeméti Ruhaipari Ktsz varázsolta ide. de »lelket« Dómján Lajos doktor »lehelt« belé, ő tette igazán orvosi ren­delővé. Több mint egy éve he­tenként háromszor jön ki szö­vetkezetébe. Igen, a szövetke­zetébe, mert ő is tagja a Vörös Csillagnak. Fáradságos munká­jáért a szövetkezet közgyűlése havi 50 munkaegységet szava­zott meg számára. Szerdán délután fél 3 órakor rendelésére kísértük ki Dóm­ján doktort Mint bármelyik városi körzeti orvosi rendelő­ben, annyian várakoztak rá a Kokorai tanyán, a rendelő elő­szobájában. Asszonyok, férfiak, idősebbek, fiatalok egyaránt. — Hogy van, Nagy néni? Hogy ver a szíve? — fogadja régi is­merősként az első beteget a tsz orvosa. Vizsgálat következik, vérnyomás-mérés, majd néhány jó tanács, s recepttel a kezében hálálkodva távozik Nagy Ist­vánná. Kenderes János bácsi szintén »régi- páciens, ö a hátában érez szúrást Zsírosné megfázott kisfiát hozta el vizsgálatra. Far­kas bácsi megkapja minden­­másnapi injekcióját, s mivel ál­lapota nem javul, beutalót is az ideggyógyászati szakrendelés­re. Ifjabb Kenderes János gyo­­morműtét után van. sebét mu­tatja be, R. Horváth Mihály pe­dig ismételt gyomorbántalmaira panaszkodik. Az egyoldalú táplálkozás következményei Így lehetne sorolni tovább. Mert ahány beteg, annyiféle a panasz. — Mégis sok közöttük az azo­nos eredetű — világosít fel Dómján doktor. — Akik, többek között szédülésről és fejfájásról is panaszkodnak, általában ma­gas vémyomású emberek. S ilyen a termelőszövetkezeti tag­ságnak csaknem a fele. Ennek oka pedig az egyoldalú, zsíros táplálkozás... Megtudom azt is, hogy a tsz orvosa munkája közben sok időt és gondot fordít arra. hogy egészséges életmódra és a he­lyes, vitamindús táplálkozásra nevelje betegeit. Jönnek-mennek a páciensek. A kilincset egymásnak adják át. Most egy fiatalember követke­zik, a fejéről operáltak le egy jóindulatú daganatot. Dómján doktor a varratokat szedi ki. Hojsza Etelka alig tud nyelni. Öt tüszős mandulagyulladással kétnapi fekvésre »ítéli«. A 80 éves Szűcs nénike térdfájásra kér medicinát, s gondos orvosa közben azt is megtudakolja tőle, rendszeresen jön-e a nyugdíj,— fedezi-e kiadásait. Régebben nem „fájhatott“ annyira Telik az idő. Elmúlott öt óra. Várakozó még akad ugyan, de az újságíró már sok tapasz­talattal gazdagodott. A két és félórás rendelés érdekessége pl., hogy a betegek csaknem kivétel nélkül a szövetkezet új tagjai, illetve azoknak családtagjai vol­tak. Panaszuk a legtöbb eset­ben nem újkeletű, csak hát ko­rábban nem »fájhatott« annyira. Egyéni korukban bizony jól meg kellett gondolni: mikor menje­nek orvoshoz, s nem is mentek addig, míg a baj súlyosra nem fordult, mert egy-egy vízit — nem szólva a kórházi ápolásról, az esetleges műtétről — nagyon sokba került. Most jó, most sokkal köny­­nyebb! Gyógyulnak a régi ba­jok, s közben az emberek for­málják új életüket, melyet nem is olyan régen annyi-annyi két­kedéssel kezdtek. S dr. Dómján Lajos nemcsak a beteg szerve­zet orvosa, sokszor segít a lélek vívódásában is. Jól ismeri — mert szívből érdekli — a Far­kas és Pető bácsik, R. Horváth Mihályok életét. Nemcsak gyó­gyításával, de tanácsaival, fel­világosító szavával is nap mint nap előbbre segíti az egészséges szövetkezeti élet kialakulását. Pemy Irén JJtegltp-ődn ín tk. e kerékpárok tulajdonosai ha a kecskeméti vasáru-üzletből ki­jőve, hűlt helyét találnák zsák­nak, pumpának, sőt kerékpá­rúknak is. Mi azonban nem cso­dálkoznánk, s elősorban is a tulajdonosokat hibáztatnánk ... a.« Ünnepség a Technika Házában Az Országos Meteorológiai Intézet a napokban ünnepelte fennállásának 90. évfordulóját. Mint ismeretes, ez alkalommal ünnepségeket tartottak, melyre meghívtak szovjet, bolgár, len­gyel, német és osztrák meteorológusokat. A Technika Házában lezajlott ünnepségeken részt vett a kecskeméti Agrometeoroló­giai Obszervatórium vezetője, Szilágyi Tibor is. SZÉPSÉGHIBA? Több annál! Kecskeméten, a Klapka utca 8. számú ház »ka­pujáról« készült alábbi képünk, amelyen a két hatalmas, téglá­ból való vaskos gyámoszlop szinte nevetségesen öleli az avult lécekből összetákolt kapu» zatot. A Klapka utca elég for­galmas útvonal. Nem lehetne az új rendelkezés értelmében kö­telezni a háztulajdonost a kapu elkészíttetésére? --------—-^nnni>-\ru~u~iru~u~> Miért tanul a tanácstitkár ditrqe.(L Qán&s a veké fit VÉGIG A RÁKÓCZI UTÓN Tetszik a kecskeméti Rákóczi út? — Tetszik, természetesen: tetszik. E helyen nem akarjuk részletezni: miért, — csak végig kell nézni rajta, s máris vá­laszt adhat mindenki a maga és más számára A környező városok — Nagykőrös, Cegléd — lakosai úgy beszélnek megye­­székhelyünkről, mint az utolsó évek alatt virágzásnak, fejlő­désnek indult városról. Érde­mes ezt a számunkra kedvező véleményt lerontani? Ha ebben megegyeznek vé­leményeink, a városi tanács v. b. ipari, közlekedési osztályával — akinek a felügyeletével végzik az út átalakítását a különböző vállalatok —, akkor bizonyosan az alábbiakban is egyet fogunk érteni: Miért nem fedik le a már el­készült vasrácsokkal a majdan elültetendő fácskák helyét; vagy ideiglenesen miért nem töltik fel azt földdel? így esténként nemcsak idősebbek, de a fiata­labbak is megbotlanak benne, s «kár egy ugróbajnok is kitör­hetné benne bokáját. S ebben az esetben ki fogja a kórházi költségeket fedezni? A posta folytatja az 1960. évi arcképsorozat kibocsátását. No­vember 6-án jelenik meg három hatvanfilléres emlékbélyeg, egy­­egymillió példányban. Az egyik Erkel Ferencet ábrázolja, aki­nek most van születése 150 éves fordulója, a másik a száz éve meghalt Bolyai János. — V. I. Lenin születésének 90. évfordu­lója volt az idei A képen lát­ható bélyeget ez alkalommal bo­csátotta ki a posta. Közeledik az 1958-as tanács­­választások második évforduló­ja. Az akkor megválasztott ta­nácsvezetők kiválóan megállot­ták helyüket. Ezt bizonyítja az alábbi írásunk is. ^serged János 1951. június 1-én került a tanácsappa­rátusba. Először mint a mező­gazdasági osztály építési előadó­ja dolgozott a járási tanácsnál, pár hónap után azonban — mi­után elvégezte a kéthónapos ál­lamigazgatási iskolát Budapes­ten, s miután a lakosság járási tanácstaggá választotta — a Bácsalmási Járási Tanács meg­üresedett vb-titkári posztjával bízta meg a végrehajtó bizott­ság. Fiatalember volt még ak­kor — hiszen 1951-ben szerelt le a katonaságtól —, de már mozgalmas ifjúsági múlt állt mögötte. 1944-től vett részt az ifjúsági és munkásmozgalom­ban, s 1946. óta mint a párt hű és harcos tagját ismerték, kollé­gái. A siker — az, hogy fiatal ko­ra ellenére is már magas helyre választotta a lakosság — nem vakította el. 1955-ben ismét ta­nulni kezdett, s a járási tanács vezetői közül elsőnek végezte el — mégpedig színtiszta kitűnő eredménnyel — g tanácsakadé­miát. J élenleg a Szegedi Jogtu­dományi Egyetem másod­éves hallgatója, s amikor meg­kérdeztük tőle,, hogy miért tart­ja szükségesnek a tanácsakadé­mia után az egyetem elvégzé­sét is, így válaszolt: — Munkám rendkívül sokol­dalú. Mint vb-titkár, én készí­tem elő a tanács- és vb-ülése­­ket, az osztályokon előforduló jogi természetű ügyekben is sokszor hozzám fordulnak taná­csért, de a már meahozott osz­tálydöntéseket is nekem kell fe­lülvizsgálnom. Ezenkívül fel­adatkörömbe tartozik az egész­ségügyi csoport, a bölcsődék, az orvosok, a szociálpolitika feletti felügyelet, s az igazgatási osz­tály irányítása. Nagyon szeretem ezt a munkát, ha kissé nehéz is. — Mi okozta a legtöbb és leg­nagyobb örömet, mióta a tanács­­apparátusban dolgozik? __ L1 irtelen nem tudnám meg­* * mondani, illetve kivá­lasztani életemből a munkám­mal kapcsolatos legszebb s leg­nagyobb élményt, hiszen járá­sunk minden eredménye őszin­te, nagy örömmel tölt el min­dig, s minden újabb alkotásra még évek múltán is jól esik visszaemlékezni. Örülök, hogy oly sokat fejlődött járásunk, hi­szen a legutóbbi években csu­pán községfejlesztési alapból több milliós beruházások léte­sültek. Három új, szélesvásznú mozink nyílt meg, több helyen óvodát építettünk, vagy bővítet­tünk, bölcsődék nyíltak öt köz­ségben, Katymáron létrehoztuk a szociális otthont, ahol 70 időt ember éli nyugodt, öreg napjait. Van már új SZTK-rendélönk, megkezdődött a járás iparoso­dása, s természetesen nagy öröm­mel tölt el, hogy járásunk —i melynék 33 termelőszövetkezeté­ben közel 60 ezer hold földön már közös gazdálkodás folyik — termelőszövetkezetivé lett. Ha mindezeken végiggondolok, soha nem érzem, hogy fáradt volnék, hiszen az eredmény mindig meg­éri a fáradságot.

Next

/
Thumbnails
Contents