Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-04 / 261. szám
4 oldal I960, bot ember 4. péntek ICÖltltotínty CSrifilcíbcn ís fatícsbtotyfauf* A színházi szabótárakról már sok érdekességet jegyeztek fel a krónikások. A közönséget is bizonyára érdeklik, vajon hogyan születnek azok a csodálatos jelmezek, amelyekben a szereplők megjelennek a színpadon. Erről beszélgettünk Márton Aladárral, a Kecskeméti Katona József Színház jelmeztervezőjével. Már jóval a bemutatandó darabok próbáinak megkezdése előtt á jelmeztervező kortörténeti tanulmányokat folytat arról, hogy az adott időben milyen stílus Volt az uralkodó. Egy példát említünk: a „Királyasszony lovagja” — az évad nyitódarabja — bemutatása előtt Márton Aladár nyári szabadságának jó részét azzal töltötte, hogy tanulmányozta II. Károly spanyol király korát. Miért? Mert abban a korban a „spanyol barokk” volt az uralkodó stílus. Tehát a jelmezek tervezésénél is történelmi hűségre kell törekedni. A publikum a dráma megtekintése közbén talán nem is gondolt ábra, hogy a műsorra tűzött triű bemutatását mennyi aprólékos, sok időt igénylő búvárkodás előzött meg. S miközben lelkesen tapsoltunk Dévay Kamillának — a fentemlített darab királynőjének —, kinek is jutott Volna eszébe, hogy piros kosztümjét 16 méter bársonyból állították ki. Pompás fehér ruháját — uovanebbeh a darabban — több mint 100 méter nyloncsipke díszítette. ötezer különféle jelmez és 600 pár lábbeli talátható a szabóságban, A jelmeztervező elárulta, hogy a klasszikus drá-Márton Aladár jelmeztervező Szegi Istvánná főszabásznőnek a Leányvásár című operett női indián kosztümjeinek díszítését magyarázza. mákban átlag 20—30-ra tehető a készítendő kosztümök száma, még a nagyoperettekben, a tánckart és a segédszemélyzetet is beleszámítva 140—200. És ki valósítja meg a jelmeztervező elképzeléseit? — kérdeztük. A szabótár lelkes közössége — válaszolta Márton Aladár. Szegi Istvánná, női főszabász nagyszerű stílusérzékkel és odaadással dolgozik, s ezzel hozzá járul, hogy a tervek minél művésziebben készüljenek eL Csak néhány jelmeztervezői „titokról” adtunk hírt kedves olvasóinknak. De nemcsak „titokból” tevődik össze Márton Aladár és a szabóműhely munkája. Sok kedves emlék fűzi őt a színészekhez és a közönséghez. Hiszen ha nem is ismer-Gomhostűfejnél kisebb rádióvevők Egy olvasztó tégelyben félvezetőkből álló massza fortyog. Néhány másodperc múlva a félfolyékony masszából „kinő" egy germánium-kristályokból álló keskeny, papírvékonyságú szalag. Ezt a szalagot automata vágóberendezéssel apró tükörfényes csíkokra vagdossák. Mindegyik csík tökéletes rádióvevő készülék. Csupán két vékony drótot kell forrasztani hozzá és apró elemmel, valamint egy Ida hangszóróval kell felszerelni. Az enyhe áram hatására a rádiókészülék máris megszólal... Ennek a gyártási eljárásnak a leírása, akármilyen fantasztikusnak hangzik, nem valami utópista regényből való. Az amerikai „Hobby" című technikai magazin októberi számában közli, hogy három év múlva már sorozatban fogják így gyártani a törpevevőket. De ennél Is merészebb tervekkel foglalkoznak a technikusok. Rövidesen olyan televíziós készüléket akarnak előállítani, amelyek nem nagyobbak egy karóránál és valóban a csuklón hordhatók. A képernyőt szemüvegkeretbe akarják beépíteni. Az új tudományágat, amely lehetővé teszi az efféle miniatürizáló eljárásokat, molekuláris elektronikának nevezzük. A molekuláris elektronika nem abból indul ki, hogy az egyes alkatrészeket mind kisebb és kisebb méretekben állítsa elő, hanem egészen más oldalról oldja meg a miniatürizálás problémáját. A félvezető anyagból készült kristálydarabkákat egy különleges és lényegében még titokban tartott eljárással alkalmassá teszik arra, hogy egymagukban igen sokféle funkciót végezzenek. Az ilyen módszerrel előállított félvezető kristály egyidejűleg az ellenállás, kondenzátor, tekercs, dióda, tranzisztor és cső szerepét tölti be. Egyetlen, alig látható nagyságú molekuláris elektronikával készült blokk végzi a sok-sok eddig felhasznált alkatrész feladatát. A molekuláris elektronika jelenleg a fejlődésnek azon a fokán áll, amin 1948-ban, egy évvel felfedezése után a tranzisztor állott. Becslések szerint 1970-re ez a tudományág már annyira fejlett lesz, mint manapság a tranzisztor-technika. jük alkotóművészetük minden csínját-bínját — elismerő tapsunk őket is köszönti a jól sikerült színházi előadásokon. Bieliczky Sándor Segítség a művelődési otthonoknak Egyre erőteljesebben bontakozik ki a megyei tanács művelődési osztályának terveiben és munkájában az a törekvés, hogy az eddigieknél tervszerűbben hasznosítsák a kulturális munka különböző területeinek vezetésében kialakult jó, helyi módszereket. Ilyen módszerek közös erőfeszítésekkel történő kidolgozására maguk is lehetőséget termtenek. Ezzel a céllal alakult meg ez év nyarán a megyei „Népművelési tanácsadó” művelődési otthon és klub szakbizottsága. A szakbizottság részletes tervet vitatott meg ülésein és munkája legelső eredményei máris jelentkeznek. Kidolgoztak egy jól megszerkesztett módszertani utasítást a művelődési klub vezetésére vonatkozóan. Írásbeli segítséget nyújtottak a művelődési házakban és otthonokban rendszeresített gyermekfoglalkozások terveinek elkészítéséhez. Jelenleg lg folyamatban vannak különböző módszertani vonatkozású segédletek előkészületei. Egy könyvnap margójára A NAPOKBAN lezajlott pálmonost&ri fdldmüvesszövetkezeti könyvnap tapasztalatai azt igazolják, hogy népünk ma már szereti és megbecsüli a könyvet. A földművesszövetkezet dolgozói a pedagógusok közreműködésével vállalták, hogy brigádokat alkotva, minden ház ajtaján bekopogtatnak és az újonnan megjelent szépirodalmi, természettudományos és politikai könyveket ajánlják a lakosoknak. Tizennégy könyvárusító csoport indult útnak a községben. 264 darab könyvvel járták a falut — nem kis sikerrel. Felvilágosító munkájuknak meg is lett ács eredménye. 182 darab új könyv került a dolgozók asztalára, közel 1500 forint értékben. A DÉLI HARANGSZÖ elhangzása után a könyvárusító brigádok nemes versengésének értékelésekor kiderült, hogy a legkiemelkedőbb munkát Gémes Istvánná, Fazekas István és Kovács Ferenc csoportja érte el. 650 forint értékű könyvvel gazdagították a falusi lakosok könyvespolcát. A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETI könyvnap tapasztalatai azt igazolják, hamis minden olyan magyarázat, amely be akarja »bizonyítani«, hogy Pálmonostotán felesleges minden kísérletezés, mert a dolgozók nem szeretnek olvasni. Azt hiszem, ez az állítás dugába dőlt. A jövőben — egyre fokozottabban *— orrú kell törekednünk, hogy a falusi értelmiség bevonásával minél gyakrabban rendezzünk könyvankétokat, amelyeken népszerűsítjük és az eddigieknél még jobban megszerettetjük az alkotásokat. MÁRT A FERENC A havonta ülésező szakbizottság a „Népművelési tanácsadó” című megyei kiadványsorozat keretében jelenteti meg ezeket a módszertani segédleteket Két járási művelődési házban rendeznek emellett tapasztalatcserét: Baján és Kalocsán, valamint egy állami gazdasági és két községi művelődési otthonban. Igen fejletlen Jelen pillanatban a művelődési otthonokban folyó propaganda munka. Ennek megjavítása céljából tervbe vették a megyeszerte még eddig eléggé meg nem ismert jó módszerek elterjesztését. Ezzel szorosan összefügg az is, hogy á művelődési otthonok ellenőrzésével és segítségével megbízott művelődési otthon szakfelügyelők negyedévenként összefoglaló beszámolót készítenek munkájukról, az általuk tapasztalt falusi kulturális tevékenységről, mely művelődési otthonainkban zajlik le. A tervek között szerepel a szomszédos megyék hasonló szakbizottságainak meglátogatása, s velük való rendszeres kapcsolat felvétele, a művelődési jellegű és művelődési otthonok támogatását szolgáló különböző pénzalapok, ellátmányok helyes felhasználásának megvizsgálása, a művelődési otthonok közötti rendszeres műsorcsere kifejlesztése. Megyénk népművelési szakemberei nagy figyelemmel kísérik s művelődési otthon és klub szakbizottsága munkásságát és sokat várnak ez újtfpusö módszertani tanácsadótól. Cs. L. »oooo-oooooöocxx Tanul a falu Jánoshalmán áz idén mái három ézüstkalása* tanfolyam indul A két elsőéves tanfolyamnak összesen mintegy 65—M hallgatója van. Közel SO-an Jelentkeztek a községben a kihelyezett technikumi osztályba tat amelynek előadásait a Kiskunhalasi Mezőgazdasági Technikum szaktanárai tartják. IV. Oly régen elképzelem, bogy már unom a szigetemet Marcello tovább Játszik a szegfűvel. — Túlságosan sok a pénze — mondja jámborait — Magának pedig túlságosan kevés. Egyre megy. — Jó, ha így látja..: Hová megyünk tulajdonképpen? A kocsi a Pazza del popolón suhan. A reflektor fénynyalábja egy falra esik. Maddalema megállítja a kocsit. Ugyanígy másutt is megállíthattál« volna. Marcello megpróbál arra gondolni, elvárja-e tőle a lány, hogy megcsókolja, elvár-e egyáltalán valamit? Maddalena laza haját összekuszálta a széL — Miért nem nézi a csillagokat? — fakad ki. — Miért nem mondja, ő ml szép? — Kurta, dühödt a kacagása. Odafent, a fal mellvédjéről kihajol valaki. Püffedt, dúlt női arc tűnik fel a reflektor fényében. A hang durva: — Nézd csak, Maria! Hiszen ez nem is autó.. Ez egy ház, egy egész lakás kerekeken... — Jó estét. Csipkerózsika! — Kiált fel neki Marcello. Egy másik arc is megjelenik a mellvéden: telihold. Loreleyhäjzattal. Fiatalabb, mint az első. Bután kacarászik. — Akartok kocsikáznd? — kérdi Maddalena. — Mi a csuda? — mondja Marcello. — Hallod? A hölgy azt kérdezi. hogy akarunk-e kocsikáz-Marcello megcsavarja a gombot Megszólal a zene, oly hangosan és jelenlevőn, mintha a Zenekár a hűtő alatt ülne. — A kocsit — kérdezi Adriana, és a hüvelykujjával Marcello felé bök — tőle kaptád? Maddalena mosolyog. — Férj és feleség vagytok — kíváncsiskodik Adriana. *— Miért? — Marrrflrt hátrafordul. — Ilyen Is van. — Adriana dohánytól sárgás fogai elővillannak. — Ilyet is láttunk már... ö, hogy ml minden van! — Nem vagyunk férj és feleség. — Marcello hangja rideg. — Milyen volt a mai üzlet? — kérdi Maddalena, de nem Veszi le szemét az útróL Adriana hátradől az ülésen, felhúzza a térdét. — Pocsék. Csak egy pasas akadt. Ezer lírát adott. És... ezt a cigarettát. Egy csomaggal. Marcello elnyomja a cigarettát, amelyet az Imént a lánytól kapott. — Tudsz kávét főzni — kérdi Maddalena. — Kávét? Igen. Kávét ie. — Főzöl nekünk? Nálad ott* hon. Adriana felnevet Az ülésen fekve vállat von. — Miért ne? Az út utolsó szakasza nincs aszfaltozva. A kocsi porfelhőn fúrja át magát. Kétoldalt hoszszú sorban bérkaszárnyák. Üj épületek, de a falakon máris széles hasadékok tátonganák. Az autó megroggyan, amikor Maddalena megállítja. Adriana leszalad a kis kőlépcsőn a pincébe. Maddalena oldalról gúnyosan néz Marcellor?: — Gyerünk, igyunk kávét. ÍFolytatása következik) ni? — szól oda társnőjének az öregebbik. — Megbolondult? — morogja Marcellos — Nem nagyszerű ötlet? ■» kérdi Maddalena. A két lány végigmegy odafent a mellvéd mentén és lejön hátul a lépcsőm. Táskájukat lábalják. — Hülyék! Oltsátok el a lámpát! — kiáltja az idősebbik. — Csak ne izgulj, Lili — morogja Marcello. — Én nem vagyok LiH — feleli a nő. Vaksin pislog. — Lili Milánóban dolgozik. Én Adriana vagyok. — Szállj be, Adriana — szól oda Maddalena. — És te is. A kerekarcú bizalmatlanul megáll. — Nem, nem... *— szabadkozik, de köziben ravaszul vigyorog. Adriana cigarettára gyújt. — Tehetnétek egy szívességet nekem. — Oldalt hajtja a fejét. — Vigyetek haza. — Ülj be — mondja Maddalena. Marcello sóhajtva nyitja az ajtót. — Csao, Maria — szól ki társnőjének Adriana. — Csao, Nini — nyafog a másik. A kocsi után bámul, aztán vállat vont és középső ujjúval többször megkopogtatja a homlokát: »Hülyék.« Adriana rögtön otthonosan érzi magát. Előrekönyököl a vezetőülés támlájára. — Hol lakói? ■— kérdi Maddalena. — Kint a fenében, Cessati Spiritiben. Az utcalány cigarettát kínál, majd a szerelvénytáblára mutat: — Az a rádió, nem? Be lehetne kapcsolni? — Olyan városban szeretnék élni, ahol senki sem ismer. És ahol én sem ismerek senkit. Marcello elfojtja ásítását. — Egy szigeteit szeretnék vásárolni —1 folytatja a lány. — Istenem — gondolja Marcello —, sohasem hagy fel ezzel a nyavalygással. Hangosan azt mondja: — Vegyen magának egyet. — A fenét — legyint Maddalena. majd szárazon felnevet. —