Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-27 / 280. szám
t oldal I960, november 27, vasárnap NEMZETKÖZI SZEMLE A hibás játszma Az ország függetlenségének kikiáltása óta a kongói főváros hosszú politikai csatározások színhelye volt. A múlt héten azonban a szavak párbaját valóságos fegyverekből leadott sortúzek zaja váltotta fel. Leopoldville utcáin barikádok emelkedtek és a tűzharcnak számos halálos és sebesült áldozata volt. Az már a sors iróniája, hogy a fegyveres összetűsés a Mobutu-haramiák és az ENSZ-csapatok között robbant ki, vagyis az amerikaiak által támogatott rezsim éppen azokra erwelte kezét, akiknek létét köszönheti, az ENSZ katonai parancsnokságára. A játszma kezdete Az első hallásra kissé érthetetlennek tűnő események okai mélyebbre nyúlnak vissza. Amikor az idén júniusban megszületett az új, független afrikai állam, már az első lépések után látható volt, hogy a választások eredménye alapján megalakult új kormány semmiképpen sem fog megfelelni a „függetlenséget jóváhagyó” belga kormány és a vele katonai szövetségben levő nyugati partnerei elképzeléseinek. Lumumba miniszterelnök első megnyilatkozásai már jelezték, hogy kormánya nem úgy képzeli el az ország függetlenségét, hogy az Brüsszel és Washington helyeslésével találkozzék. A határozott kongói állásfoglalásokra adott nyugati válasz sem váratott sokáig magára. Első lépés gyanánt a belgák megkísérelték, hogy nyílt katonai beavatkozással vessenek véget az „engedetlen” kormány uralmának, majd amikor ez a kísérlet nem sikerült, megindult az imperialista aknamunka, amely bőven merített a gyarmatosítók tevékenységének bőséges tapasztalataiból. Az imperialisták legfőbb manőverezési területe az ENSZ lett. A nemzetközi szervezet New York-i üvegpalotájának vastagon párnázott főtitkári szobájában született meg az a nyugati terv, hogy a kongói kormánynak a belga agresszió elleni segítségkérését használják fel az ország függetlenségének elfojtására. Az aprólékos részletességgel kidolgozott program még arra is figyelmet fordított, hogy az ENSZ-haderő főleg néger katonákból álljon, akik könnyebben végezhetik el mindazt, amit „fehérekkel” nehéz lenne megvalósítani. S az . ENSZ zászlaja alatt az egész világ szemeláttára megkezdődött az imperialista játszma, amely megbénította a kongói törvényes kormányt, megfosztotta azt minden cselekvési képességétől, majd létrehozta a Mobutu-féle rezsimet, amelynek valőban nem voltak „fenntartásai” Brüsszel, de főleg Washington „elképzeléseit” illetően. A számítások hibásnak bizonyultak A gondosan kidolgozott nyugati „direktívákat” pontosan végrehajtották, a kongói kérdés mégsem rendeződött az imperialisták elképzelései szerint. Sőt, néhány hetes viszonylagos csend után most ismét a világközvélemény érdeklődésének középpontjába került. A nyugati számítások ugyanis minden alaposságuk ellenére mégsem voltak egészen precízek, több körülményt figyelmen kívül hagytak. Többek között például azt is, hogy hatalomra juttatott bábjuknak, Mobuturak nyugati megbízóin kívül Kongóban alig akad támogatód. Az imperialista tervek a közelmúltban mind súlyosabb akadályokba ütköztek. A kongói parlament minden -..megdolgozás” ellenére Is következetesen kitartott amellett, hogy Kongó egyetlen törvényes kormánya a Lumumba-kormány. Az indiai Dayal pedig, aki az amerikai Bunche-öt követte az ENSZ- üőtitkár külön megbízottja tisztségében, a kongói helyzetről készített jelentésében nem a „szokványos blankettát” töltötte ki, hanem feltárta, hogy a kongói válság gyökere az imperialisták beavatkozásában rejlik, amely az országot megfosztja függetlenségétől. Washington kilép szerepéből A kongói helyzet alakulása és a semleges országok mind határozottabb állásfoglalása pedig arra kényszerítette az imperialistákat, hogy kilépjenek eddigi szerepükből — tudniillik, hogy az eseményeket háttérből üányító báb- és valódi gyarmatosító imperialista hatalmakként lépjenek fel. Az ENSZ közgyűlésén a Kaszavubu-féle mandátum körül lezajlott vita súlyos áldozatokat követelt Washingtontól. A vita a közgyűlést két részre választotta, egyfelől imperialista hódítókra és lakájaikra, másfelől pedig semleges országokra és szocialista államokra. Ez a megoszlás pedig aligha okozott örömet a nyugati fővárosokban. Az események menete Kongóban sem úgy alakult, ahogyan azt eredetileg tervezték. Az ENSZ-csapatok nyílt felhasználása imperialista célokért egyre nehezebbé vált. Megnehezítette ezt a Szovjetunió határozott fellépése, amely lerántotta a leplet az egész akcióról, továbbá az ENSZ-apparátus és Kammarskjöld főtitkár egész tevékenységéről. De a nyílt akciók nehezebbé váltak azért is, mert az ázsiai és az afrikai országok egyre kevésbé voltak hajlandók eljátszani az imperialisták által nekik szánt szerepet. Az ENSZ — kezdetben bevált — keretei kezdtek szőkék lenni Washington és kongói helytartója, Mobutu számára. A „szűk keretekből” a diplomáciai viták során még csak valahogy sikerült kitörni azzal, hogy lehetetlenné tették a közgyűlés által korábbiul elfogadott „békéltető bizottság’ munkáját és megakadályozták Kongóba utazását, de az imperialista mesterkedések ellen Leopoldvillében fellépő ghanai diplomata,* Walbeck, munkáját már csak úgy sikerült lehetetlenné tenni, hogy a Mobutu-legények; fegyveres összetűzést provokáltak az ENSZ Kongóban tartózkodó csapataival. Leopoldville utcáin jelenleg Mobutu zsoldosai garázdálkodnak. De a kongói események nagy tanulságot szolgáltattak nemcsak Afrika, hanem a világ összes népeinek. A fiatal afrikai állam drámai küzdelme létéért és a szabadságért az imperialista cselszövések ellen, kiváltotta a világ közvéleményének rokonszenvét. Ezt nagyon jól fejezik ki Nehrunak, az indiai köztársaság miniszterelnökének szavai, aki az indiai alsóházban követelte: „Vessenek véget Kongóban a Mobutulegények uralmának.” Kecskeméti anyakönyvi hírek SZÜLETTEK: Almási Gyula (anyja neve: Gebei Ilona), Pajkó György (Gulyás Erzsébet), Tóth János (Bognár Erzsébet), Tóth László (Gyöngyösi Terézia), Varga Zoltán (Fazekas Anna), Marozsi István (Vida Erzsébet), Darányi Károly (Nagy Mária), Kovács Margit (Csordás Margit), Kiss Tibor (Pál Zsuzanna), Szász Károly (Kovács Margit, Nagy Éva (Bányai Margit), Pájer István (Budai Julianna), Ábel György (Szöllősi Terézia). MEGHALTAK: Tápai Illésné Vágó Rózsa 73 éves, Suhari-Nagy Sándorné Kincses Erzsébet 78 éves, Kovács Jánosné Kék Lujza 73 éves, Szalontól Józsefné Laczi Terézia 78 éves, Németh Mihály négyhónapos, Kiss István 67 éves, Makira Andrásné Farkas Zsófia 80 éves és Barna Dánielné Balog Georgina 82 éves korában. NAPTAB 1960. nov. 27, vasárnap. Névnap: VirgiL Napkelte: 7 óra 6 perc. Napnyugta: 15 óra 58 perc. • — ügyeletes orvosi szolgálatot ma, vasárnap reggel 7 órától este 19 óráig dr. Szabó Géza tart a kecskeméti SZTK- székházban. £umtfufjiafttdi Hatvanöt évvel ezelőtt, 1S95. november 27-én halt meg az ifjabb Alexandre Dumas (ejtsd: Dümá) francia regény-és drámaíró. Színdarabjai a múlt század európai színpadjain uralkodtak (Nők barátja, Félvilág, Az idegen). Legszebb darabja a Kaméliás hölgy című dráma, melyet Verdi a Traviata c. oparájában is feldolgozott. — Három község patronálását vállalta a Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézet pártszervezete és tanári kara. Eszerint Bácsbokod, Érsekcsanád és Hercegszántó ismeretterjesztő munkáját és pártszervezeteinek tevékenységét segítik elő. — Kecskeméti Építők Katona József Filmszínház november 27-iki műsora: Alázatosan jelentem. 2649 — A tanácsok községfejlesztési munkájára vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről olvashatunk a Magyar Közlöny november 22-i. keddi számában. — „A mai francia irodalom” címmel november 28-án, hétfőn délután negyed 6 órai kezdettel dr. Bán Ervin tart előadást az SZMT művelődési otthonában. — Fogadóórákat tartanak a VI. kerületi pártvezetőség tagjai hétfőn délután 4 órától este 7 óráig a Czollner téri pártszékházban. — Rendőrségi felhívás! November 20-án a Kecskemét és Békéscsaba közötti betonúton elveszett két páncélszekrénykulcs, egy cirillbetűs pecsétnyomó és egy ajtókulcs. Megtalálójuk haladéktalanul jelentkezzen a Kecskemét Városi és Járási Rendőrkapitányságon. — A Szolnoki Cukorgyárban az idén rátértek a cukorgyártás melléktermékéből való takarmánybrikett előállítására. Naponta 4—5 vagon répaszeletet sajtolnak értékes takarmánnyá, amelyet a termelőszövetkezetek szívesen használnak állataik etetésére. — Eredményes munkát végeztek a kisszállási termelőszövetkezetek: a hét végén fejezték be az őszi gabona vetéséti valamint a cukorrépa és a kukorica betakarítását Különösen a Petőfi és a Rákóczi Tszben dolgoztak szorgalmasan« ahol a tagság jövedelme előreláthatóan több lesz a tervezettnél. — Harmincán vettek részt a legutóbbi, kecskeméti gyors- és gépíró versenyen. Mint az értékelésből kitűnik, a verseny résztvevői kielégítő eredménynyel szerepeltek. — Szomorú szívvel tudatjuk, hogy özv. Baksa Menyhértné Virág Mária életének 86-ik évében rövid szenvedés után elhunyt Temetése november 28-án délután 2 órakor lesz Kecskeméten a Szentháromság temetőben. A gyászoló család. 4441 XXII. — Én rendeltem — mondja az idősebbik Rubini. A tükör slőtt áll, gondosan megigazítja nyakkendőjét, megfésülködik, — Hol a kalapom? — kérdezi. — Dehát maradj még itt, papa... — tartóztatná Marcello. Más mondat nem is jut eszébe. Tudománya megszűnik ott, ahol nem érti többé apját. Amikor az öregember elhagyja a lakást, a lányok a folyosó falának támaszkodnak. Fanny zavartan mosolyog. Tekintete riadt, mintha félne valamitől. — Jó éjszakát, hölgyeim — búcsúzik az öreg Rubini udvariasan. — Jó éjszakát — válaszolják szinte kórusban a lányok. Marcello bele akar karolni apjába. — Nem, nem — hárítja el az öreg. — Csak semmi kíséret! A kocsi ott áll a sarkon. Apa és fia szótlanul megölelik egymást. Marcello orrát megcsapja Fanny parfümjének az illata. — Jól van, fiam — mondja az öregember —, nagyon örülök, hogy láttalak... Írj majd..; Igen, igen. Gyakrabban, mint eddig. Marcello mondani szeretne még valamit. Csak tudná, hogy mit! De a kocsi már nekilendül, az apa pedig mereven és tisztesen ül a helyén, s még egyszer int a kezével, de anélkül, hogy kitekintene az ablakon. Marcello néhány lépést utána ered. A hajnali szél felborzolja a haját. Ügy érzi, mintha hívatlaiful beállt volna egy temetési menetbe. És még csak könnyezni sem tud. Másnap este Inával Steinerékhez látogatnak. Marcello már régóta kárpótlással tartozik Inának a magános éjszakáért, önmagának pedig valamivel, ami ellensúlyozza a nyomasztó találkozást apjával. Azok az igényes összejövetelek, amelyeket Steiner magántudós rendez, nem nevezhetők partynak. Estélyek. Steinerék még szalont tartanak: hetenként nemeslelkű és okos emberek találkoznak náluk, orvosok, filozófusok, írónők és zenészek — az elmés és a rajongó Róma már amennyit a Via Veneto és a mai tülekedő élet meghagyott belőle. Marcello kissé elfogódott Ina miatt. Vele való kapcsolatának egyik bökkenője, hogy megjelenhetik-e vele társaságban, vagy sem. Most ott állnak a választékos ízléssel berendezett lakás halijában. — Csakhogy megjöttetek végre! — Steinerné lányos arca ragyog az örömtől. — Már régóta vártunk. Marcello megkönnyebbülten fellélegzik. A vendégek állva vagy ülve, kis csoportokban beszélgetnek. Itt nem whiskyt isznak, hanem teát. A szoba közepén fiatal hindu nő ül a földön, keresztbefant lábakkal. Magas, sugárzó hangján lágy és panaszos indiai népdalokat énekel. Répaczi, az Író a hatalmas könyvállványnak támaszkodik és szónokol. Térdnadrág van rajta, hófehér haja csillog, mint a gleccser. — Már régóta prédikálom — mondja éppen, — hogy az igazi asszony a keleti nő. Hogy is lehetne másként. Hol élt Éva? A Paradicsomban! S hol volt a Paradicsom? Keleten... — Szegény fiacskám! — Répacziné gúnyosan a fiatal hindu nőre, majd férjére pillant — Kelet rajongója és épp engem vett feleségül! Egy kis vidéki libát, Róma környékéről... Az író háboríthatatlanul folytatja: — Igen kedvesem, nagy hibát követtem el... Tudom, jól tudom ... A keleti nő titokzatos... anyánk, szeretőnk és lányunk egy személyben. Egy fiatalasszony kifakad: — Tíz éve hallom ezt az ostobaságot, Répaczi. Marcello riadtan fordul hátra, a hang felé. Ismeri a fiatalaszszonyt Annának hívják. Röpke viszonya volt vele, már nem emlékszik hogyan is ért véget. Szakítottak-e valami miatt, vagy csak úgy magától abbamaradt az ügy, mint sok minden, amibe belefogott... Akárhogy is, azt remélte, hogy legalább Steineréknél nyugta lesz múltjától... Anna hűvösen nyújt kezet neki. Arca gúnyosan villog. — Ne féljen — mondja csípősen. Majd leereszkedően Ina felé biccent: — 0 a soronlevő? — kérdezi. — Elragadó. Ügy látom, nagy bámulod. De ah'gha ette nagy kanállal a tudományt. ;. (Folytatjuk.) ♦ Y
