Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-25 / 278. szám
». oldat 196(1. november 25, péntek Halasi nevd'ákaz iskalaufoifneál ÚJ FILMEK Az egyik legutóbbi számunkban közöltük két halasi általános iskolai Igazgató véleményét az iskolarendszerünk továbbfejlesztését szolgáló tézisekről. Az alábbiakban közöljük az érdekes körkérdés befejező részét. ii. Zsubori Húr oly, a kiskunhalasi felsővárosi iskola igazgatója arról beszél, hogy nem szabad megfeledkeznünk a tanulók nevelése mellett a szülők és nevelők helyes neveléséről sem. A szakirányú oktatás mellett elsőrendű nevelési feladatunk a munka megszerettetése, a közös munka iránti felelősség érzetének kifejlesztése. Ez elkerülhetetlenné teszi, hogy a tanulók ne vegyenek részt bizonyos alkalmakkor közös munkában. Sok szülő, s néha bizony sok nevelő sem érti ezt meg. Természetes, hogy amikor akár gyakorlati oktatásról, akár magáról a munka végzéséről van szó, elsősorban is a nagyüzemben folyó munkára gondolunk. Ismerjék meg tanulóink ipari és mezőgazdasági nagyüzemeinket és vegyenek részt munkájukban a maguk módján. Nem helytálló egyes szülőknek az az ellenvetése, hogy dolgozni otthon is tud a gyerek. Lépten-nyomon bizonyítható, hogy tanulóink a legegyszerűbb technikai fogasokkal sincsenek tisztában. A tanulók ösztönzésére javasolja, hogy a közös munkában elért eredményt az iskolák számítsák be a tanulók magatartási érdemjegyébe. Kenedies Károly és Kenedies Károlyné, a kiskunhalasi felsővárosi iskola nevelői két éve vesznek már részt a műhelygyakorlatok főiskolai szaktanárképzésén, s azóta tanítják is iskolájukban a műhelygyakorlatokat. Helyeslik a kisvárosokban a vegyesirányú gyakorlatok bevezetését. Csupán a mezőgazdasági gyakorlatok jelenlegi tantervi időbeosztását helytelenítik. Ezeknek a gyakorlatoknak öthónapos oktatási ideje éppen azokra a téli hónapokra esik. mikor nincs alkalom a természetben folyó gyakorlati munkába való bekapcsolódásra. Helyesnek tartják a női kézimunkának háztartási és ipari célzatú tanítását, az eddig általában folyó díszítő kézimunkázgatás helyett. Az ipari irányú oktatás feladata szerintük az általános iskolában a kéziszerszámokkal való megismerkedés, míg a gépekkel való ismerkedés a középiskolák óráin kell hogy megtörténjék. Mindketten múlhatatlanul szükségesnek tartják a gyakorlati munkákba való tevékeny bekapcsolódást, egyes alkalmakkor a társadalmi munkákban való részvételt. És mit szólnak mindezekhez a szülők ? Sebtében csupán két szülő megjegyzését tolmácsoljuk. — Egyik szülő üzemi, gyakorlati szakember: örül a gyakorlati foglalkozások bevezetésének. Hu. mán gimnáziumot végzett. Felnőtt korában kellett megismerkednie a legelemibb műszáki ismeretekkel. ö tudja, mit jelentett felnőtt fejjel mindent élőiről kezdeni. — A másik szülő kisiparos. Neheztel. Neheztel arra a középiskolára, mely szerinte a tanév eleje óta állítólag gyakorlati oktatás címén mást se tett, mint az egyik közeli gazdaságban napszámos munkával foglalkoztatta tanulóit. Nem érti miért, mire jó ez, mennyiben szolgálja ez gyermeke gyakorlati oktatását. Csupán néhány kérdést ragadtunk ki iskolareformunkkal kapcsolatosan s elsősorban is az általános iskolákkal kapcsolatban. Ám ezek a hozzászólások is mind társadalmunk érdeklődését és egybehangzó kívánalmát tükrözik: Váljék születő iskolareformunk a jövő oktatásának és nevelésének vezérfonalává. Vorák József Tacskó Dario Nikodemi bűbájos vígjátékát, amelyből az azonos című nyugatnémet film készült, évekkel ezelőtt sikerrel játszotta Kecskeméten a Katona József Színház kamara együttese. A most bemutatásra kerülő film, mely a Tacskó című vígjáték szerencsés és igen jól sikerült feldolgozása, több szempontból is érdekes a mozilátogató közönség számára. Nemcsak azért, mert kellemes szórakozást nyújt, hanem amiatt is, hogy ebben a filmben mutatkozik be a magyar közönség előtt Romy Schneider, a híres nyugatnémet filmszínésznő. Romy Schneider művészcsaládból származik. Anyja Magda Schneider, a háború előtti osztrák vígjátékok bájos főszereplője. WNAfWWWI^VWWVW^WWW^A/VWWWWWWWWWVWWWWWWWWVWWWWV QLípitáunt- íi leíiifátieó-Iskolaigazgatók értekezlete Dunavecsén Néhány nappal ezelőtt értekezletre jöttek össze a dunavecsei járás iskoláinak igazgatói. Szemerédi István, a járási tanács tanulmányi felügyelője a negyedévi osztályozó értekezletekkel, majd az eszmei politikai nevelés fontosságával foglalkozott. Hibaként említette, hogy a pedagógusok indokolatlanul távol maradnak az ideológiai továbbképzésekről. Ezután az iskolai sport-, kulturális és úttörőmunkáról szólt. Kovács Sándor Ifjúsági zenekar Hátételkén ei Aport a tooábbképxő isk&tán November 1-én kezdődött Csengődön a 14 éven felüliek továbbképző iskolája. A 27 tanuló nagy lendülettel látott a tanuláshoz. November 11-én megalakították a fiatalok az iskola KISZ-csoportját, amelynek máris 19 tagja van. Ezzel egyidejűleg színjátszó- és népitánc-csoportot hoztak létre, ahová beszervezik a község többi fiataljait is. Az iskolások Tóth Zsuzsanna és Zádor Mihály tanárok vezetésével decemberben műsoros klubdélutánt rendeznek. Apró János Petőfi szülőhelyének új vitája A rádió és a pes” ti újságok is hírt adtaik róla, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében Petőfi szülőhelyének kérdését vitára tűzték ki. A vitát december 1-én rendezik. Meghívták rá a Petőíi-kutatókat, írókat s természetesen a két vitatkozó város, Kiskunfélegyháza és Kiskőrös képviselőit. Az eddigi viták napilapok hasábjain folytak le, most tudományos testület előtt történik a kérdés megvizsgálása. A kiskőrösi álláspont védelmét elsősorban Dienes András neves Petőfi-kutató képviseli, ö az Akadémia kiadásában megjelenő új Petőfiéletrajz I. kötetében már a tudományosan megállapított tételt kívánja közölni. Bizonyítási eljárásában döntő szerepet juttat a kiskőrösi múlt századi tanúvallomásoknak, s annak a körülménynek, hogy Petőfi születése idejében a szülők állandó lakóhelye Kiskőrös volt. A Petőfitől származó nyilatkozatokat egyedül a Szülőföldemen című költeményre szűkítik le, s ezt a szülőföld iránt kinyilvánított »•szerelmi vallomásának fogja fel. Szerinte Kiskunfélegyháza Petőfinek csak »szellemi szülőföldje«. A kiskunfélegyházi »álláspont« ezzel szemben Petőfitől származó hét, és barátaitól, legközvetlenebb ismerőseitől származó több fnint tíz olyan nyilatkozatot sorakoztat fel, amelyek azt bizonyítják, hogy Petőfi már 1842- től mindaddig, amíg szülőhelyéről meg nem szűnt vallomást tenni, Félegyházát hirdette a szülővárosának. Ezek a férfikor vallomásai, olyan fontos alkalomkor is, mint a házasságkötés, követjelölti fellépés a Kiskunságban. Amikor legnagyobb költőnk szülőhelyének vitája az egész ország figyelmét felkeltette, érthető, ha megyénk közvéleménye is érdeklődéssel kíséri azt, hiszen akárhogyan dől is el a vita, a sok értékes, új adat felszínre jutása révén mindenképpen hasznára válik az irodalomtudománynak. Nyáron a Petőfi Népe arról adott hírt, hogy a mátételki fiatalok elhatározták, létrehoznak egy zenekart, örömmel jelenthetem, hogy az ígért zenekar már rendíthetetlenül próbál. A zenekar dobfelszerelésének megszerzése azonban külön történet. Ez az egy zeneszerszám hiányzott, de a tsz elnöke a fiatalok segítségére sietett. Megígérte, hogy a kulturális alapból megvásárolják a klsdobot. Megtudták ezt a járási pártbizottságon is, ahonnan 500 forentot kaptak. Ezt kiegészítették a KISZ pénzéből 1100 forinttal és megvásárolták a dobfelszerelést. A fiatalok nagyon örülnek a zenekarnak, és elhatározták, jó munkával köszönik meg a segítséget. Bundzsák József Tanulnak a nők Garán Egy hónappal ezelőtt kezdődött Garán a dolgozók esti általános iskolája. A nagy tanulási kedvet az mutatja, hogy több mint 75-en iratkoztak be. Az előadásokat igen sokan látogatják, hiszen a hallgatók jól tudják, hogy az iskola elvégzésével nagyobb műveltségre tesznek szert. Az iskola tanulóinak életkora nehezen állapítható meg, ugyanis fiatalok és idősebbek egyaránt kevésnek érezték azt a tudást, amivel eddig rendelkeztek. Igen örvendetes. hogy több nő tanul, mint férfi. A hetedik osztályban több mint 20 asszony és leány tanul. Fazekas Mária Paparazzo a vállát vonogatja: — Csak narancsléhez van szokva — jegyzi meg epésen. — Nem, nem csíptem be — kacarászik Fanny és Rubini papa karjára teszi a kezét. — Csak nevetnem kell, hogy Marcello apjának nevezi önt... Mondja már, hogy nem igaz, hogy nem az apja... Marcello apja egy hordó pálinka, vagy pedig egy nyomdagép... És ön túlságosan fiatal ahhoz, hogy az apja legyen. Rubini papának sötét ráncba futott a homloka, de az utolsó mondattól ismét elsimul. — Tudja, kisasszonykám, minket öregeket legjobban az unalom emészt — mondja Fannynak és megcsókolja a karján nyugvó kezét. — Régebben sokat utaztam üzleti ügyekben. Valahányszor távol voltam otthonról, oroszlánnak éreztem magam. Amikor utazom, még most is fiatal, friss vagyok. Amikor hazaérek, mintha nyolcvanéves volnék... De hagyjuk ezt, Mademoiselle... Inkább igyunk a maga szép lábára és arra, hogy megcsodálhattam... És ha már a lábára ittunk, igyunk a... — Pszt! — inti le Fanny. — De hiszen nem akartam semmi tiszteletlent mondani — nevet fel az idősebb Rubini és büszke rá, hogy ilyen nagyszerű mókamestemek nézi a lány. Beleéli magát a szerepbe, vidám játékokat ajánl. Egy pénzdarabot rak a homlokára és úgy ejti le onnét, hogy egyszer sem ütközik az orrának. Kacag, hogy a többiek nem tudják utánozni. Utána Fanny mutatja be tudását: szalvétából egyszerre hat zsebkendőt hajtogat, aztán férfiingé alakítja, végül melltartóvá. Rubini papa megbabonázva bámulja a kis fehér tárgyat. — Magának bizony nincs szüksége ilyesmire! — De apám! — Be! — ölti a nyelvét Fanny Marcellora. — Te gyászvitéz! Megjátszod apád előtt a szentet? A lány odabújik az öregúrhoz. Rubini papa feláll és újból a parkettre vonszolja Fannyt Ismét keringő járja. Érzi, hogy nehéz a feje és nehezek a tagjai, de azért tovább ropja a táncot. Amikor visszatérnek az asztalhoz, Fanny meghívja a társaságot magához: — Nem akarnak spagettit enni nálam? — Elragadó teremtés maga — mondja az öreg Rubini és fiára sandít. — Én elfogadom a meghívást. Fizettek, illetve Rubini papa fizetett, s közben egészen elvörösödött, mert Marcello kifogásolni akart valamit a számlán. Kilépnek a friss, hűvös éjszakára. Későre jár az idő ... A mulatóhely egyik mellékbejáratánál Fanny néhány társnője csatlakozik hozzájuk, egy utcában laknak Fannyval, vele szoktak hazamenni minden este. Mert Fannynak autója van. Ma este csak Rubini papa szállhat be a kis Fiatba. A másik két lány Marcello sportkocsijába ül, Paparazzóval együtt Rubini papa, széles jókedvében levegőbe röpíti kalapját Marcello még egyszer visszamegy a másik kocsihoz és beszól az ablakon: — Tudsz-e még rendesen hajtani? — kérdezi FannytóL Válasz helyett a lány gázt ad a motornak. Marcello lassú tempóban ered utánuk. A lányok énekelnek. Az éjszaka levegője lágy, mint a bársony. Paparazzo oldalt kilógatja a lábát a kocsiból. Marcellonak beszélhetnékje támad: — Milyen remekül bírja magát az öreg. — Remekül — visszhangozza a fényképész. Marcello nagyon lassan hajt — És jó színben van, ugye? —• Ragyogó színben. Végre megérkeznek. A F’at már ott áll előttük... (Folytatjuk.) XX. — Ezt már mesélted, apám — szakítja félbe Marcello. — Meséltem?.» Mit meséltem? Fanny hátravetette a fejét. Csak úgy bugyborékol belőle a nevetés.
