Petőfi Népe, 1960. október (15. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

1960. október 16. vasárnap S. oldal Megélénkült a kecskeméti városi kulturális bizottság munkája Á’ kecskeméti városi kulturális bizottság egész évre szőlő '•Runkatervet dolgozott ki arról, hogy a megyeszékhely kultu­rális életének melyik munkaterületét tárgyalja meg kéthavon- fsént összehívásra kerülő ülésein. Az érdekes és a megyeszékhely kulturális életének legfon­tosabb problémáit érintő munkaterv előirányzatai szerint leg­közelebb novemberben ül össze a bizottság. Ekkor a Kecske­mét külterületének művelődési helyzetét, a termelőszövetkeze­tekben végzett kulturális munkát vitatják meg, megbeszélik továbbá a képzőművészeti élet fejlesztésének lehetőségeit Ja­nuárban a műkedvelő művészeti csoportok támogatásáról és a Kecskemét területén levő könyvtárak munkájáról tartanak megbeszélést. Márciusban megvitatják a város távlati kulturális ffejlesztési tervét a létesítendő új megyei művelődési ház mun­katervét a májusi ülésen a tömegszervezetek kulturális mun­kájáról és a zenei élet továbbfejlesztéséről, júliusban a műve­lődési klubok tevékenységéről folytatnak vitát. Az illetékesek a városi kulturális bizottság munkájának megélénkülésétől a megyeszékhely művelődési viszonyainak, fcuturális életének újabb fellendülését várják* Sorozatos irodalmi estek r Talán egy esztendeje panasz­kodtunk e lap hasábjain: neves fővárosi művészek ritkáin utaz­nak Kecskemétre. Most pedig erről adunk hírt, hogy a kitűnő előadóművész Jancsó Adrienne sorozatosan felkeresi a tanyavi- tág lakosait. Hol a művelődési autón érkezik egy-egy távoleső tsz-be, hol á városi tanács kül­területi művelődési klubjaiban lép fél, mint most szombaton és vasárnap is. Egyik alkalommal a katonatelepi, a másik nap pedig a borbési művelődési in­tézményben tolmácsolja a ma­gyar irodalom legszebb alkotá­sait. A kísérőműsorban az Álla­mi Zeneiskola végzős növen­dékei és Bende Ildikó szerepel­nek. Itt említjük meg, hogy — közkívánatra — a kitűnő mű­vésznő két ifjúsági műsorban is bemutatkozik. Pénteken dél­után 6 órakor irodalmunk gyöngyszemeit tolmácsolja. Örömmel közöljük, hogy mái eddig több mint 200 ipari tanuló határozta el, hogy meghallgatja e szép rendezvényt. Remélhető, hogy a többi kecskeméti iskola hallgatói is követik a nemes példát. Vasárnap délelőtt pedig ez általános iskolás hallgatók Meddig botladozunk ?! gyönyörködhetnek az Úttörő- házban fél 11-kor kezdődő iro­dalmi matinén. Stómiúiág. Megszomjazott a kis galamb, s a kútra les fel most szegényke. Vizet! Vizet — így háborogna, ha nem volna galambepéje. (Pásztor—P. Tóth) FOLYIK A SZÜRET a kunszentmiklósi Kunbábonyi Termelőszövetkezet 220 holdas szőlőjében. A várt termés meglesz — ezért jókedvűek Hornos István, Szoboda István és Papp Zsigmond tsz-tagok, hiszen ki­számították, hogy a must hány forintokkal emeli a munka­egység-részesedést. A kiskunhalasi múzeumban vasárnap nyitják meg Bozsó János festőművész műveinek kiállítását j Hetek, sőt hónapok óta ilyen 1 ^Kecskeméten a járda a nagy 'Csemegebolt előtt. Felbontani Siettek — de kijavítani már nem. Vajon meddig botlado- eunk még?! Jafalom a tisztaságért I Nagy pénzösszegeket osz­tanak ki november 7-én az ez évi tisztasági versenyben győz­tes városok és községek részére. lA legtisztább város 100 ezer fo­rint jutalmat kap, míg a közsé­geknek 50-, 40-, 30-, 25- és 20 ezer forintot adnak ebből az Jüikalombóh Több mint héthónapos orszá­gos körút után a Kiskunhalasi Thorma János Múzeumban mu­tatja be az Országos Múzeumi Központ Bozsó János, a jól is­mert kecskeméti festőművész műveinek gyűjteményes kiállí­tását. A budapesti Fényes Adolf teremben ez év februárjában bemutatott kiállítási anyag most érkezik első ízben megyénkbe. A Thrma János Múzeumban október 16-án. vasárnap délelőtt 11 órakor megnyíló kiállításon bemutatásra kerülő ötven alko­tás — nagyrészt olajfestmények, grafikai művek — nagy utat tett i meg. Bemutatták a tavasz fo- I lyamán a tatai múzeumban, : majd Mosonmagyaróvárra, K6- • szegre, Gyöngyösre került a rep- i rezentatív anyag, s legutóbb ’ Túrkevén állította ki a múzeu- j mi központ. A halasi megnyitón Baráth József tanár, a helybeli képzőművészeti élet egyik is­mert tagja nyitja meg Bozsó Já­nos kiállítását. A kiállítás megnyitása előtt felkerestük Bozsó Jánost, aki elmondotta, hogy a kiskunhalasi bemutatkozás után előrelátha­tólag újból vándorútra kel a gyűjteményes anyag. Valószínű­leg Debrecenben, Szentesen, Bé­késcsabán, Miskolcon, Cegléden, Balassagyarmaton és Veszprém­ben kerül kiállításra. Bozsó János a nyár folyamán a Tisza-partján töltött hosszabb időt ahol vázlatokat készített és igen sok új vászna vár kiállí­tásra. Tervei szerint a jövő ta­vaszig egy újabb gyűjteményes kiállításra való anyagot válogat ki, melyet a megyeszékhelyen szeretne bemutatni. Mint isme­retes, egy ízben már volt Bozsó Jánosnak önálló kiállítása a kecskeméti múzeumban. AW figyeli az élet nagy- ** ritmusú mozgását, és látó szemmel látja környezete kisebb vagy nagyobb körének részvé­telét a mai társadalom fejlődé­sében, az sok mindent feljegyez­het emlékezete írótáblájára. Nagyszerűt, újat, szépet, embe­rit, kultúrát, gondot, önzést, tév­hitet, tunyaságot és gyarlóságot. Egyakaratú tábor ez a szocializ­musért naponként forrongó élet és mégis, ha nagyítót teszünk szemünk és egyes emberek szán­dékai közé, olyan tulajdonságok is ismeretessé lesznek, amelyek távolról nem láthatók jól, olyan tulajdonságok, amelyele zavarják egy-egy ember építő szándékú cselekvését. A tettrekészség, a nagy célok szenvedélyes megostrorrúása, az effajta kohóban alakuló jellem az ember nagyságának, tökélyre emelkedésének hirdetői. Az alap­vető emberi értékek és konstruk­tív tulajdonságok mindenkiben való uralkodásáért — szinte vi­lágméretekben — naponként is­métlődő küzdelem folyik, hiszen van még salak, van még ma­gunkból nem is kevés kidobni való. S akinek — így az újság­írónak — megadatott, hogy a nyilvánosság előtt észre vételezze az emberek szándékaiban és tet­teiben megbúvó, eszméinktől idegen károsat, az tegye meg, mégpedig úgy, hogy bizonyos je­lenségeket általánosítva emeljen a társadalmi érdeklődés szint­jére és mutassa meg annak hasznát vagy kárát egyaránt. A z elmúlt vasárnapi lapunk ** Napközben rovatában né­hány káros vonást tettünk szó­vá, mégpedig alapos expozíció­val és olyan párhuzamot vonva — amelynek helytálló voltán ugyan lehet vitatkozni, de alkal­masan arra —, hogy bizonyos jelenségeket jól érzékeltessen és annak minden olvasójával mesz- szemenő következtetéseket vo­nasson le. Arról írtunk, hogy egyes gazdasági vezetők minden jót, ami náluk történik, egyes szám első személyében a maguk alkotásaként könyvelnek el. De ha valami baj adódik, történe­tesen a munkahelyi vezetés gon­datlanságából származó baleset (és ilyen elég sok van), abból bizony semmit sem vállalnak magukra. S miért éppen a bal­esetekkel párhuzamosítottuk az ►■én építettem, én adtam, én vettem-« kategóriákban való gondolkodást? Azért, mert az utóbbi időben ipari, de mező­gazdasági üzemekben egyaránt meglehetősen sok baleset for­dult elő. A Szakszervezetek Bács- Kiskun megyei Tanácsa jelen­tése szerint az iparban és a mezőgazdaságban (a tsz-ek nél­kül) ez évben augusztus végéig a balesetek következtében csak­Feldolgozzák a bajai járás földművesszövetkezeteinek történetét Érdekes megbeszélést tartot­tak a közelmúltban Baján. A járás földművesszövetkezetei­nek alapító tagjai. jöttek össze baráti megbeszélésre, hogy fel­idézzék szövetkezetük megala­kulásának történetét, s megvi­tassák a szövetkezet jelenlegi helyzetét. Az alapító tagok egymás után említették fel a nehéz időket, amikor a szegényparasztság po­litikai tömegszervezetei, az UFOSZ, FÉKOSZ megalapítása után létrehozták az első szocia­lista jellegű, gazdálkodással foglalkozó szervet, a földmű- vesszövetkezetet. Az érsekcsa- nádi földművesszövetkezet je­lenlevő egyik tagja például el­mondotta, hogy a terményfel­vásárlás megkezdéséhez 1400 forintos váltót kellett aláírnia a vezetőségnek, amelyet bizony igen félve tettek meg. Garán az alapítótagok gabonában fizették meg részjegyeiket, s egy rész­jegy 50 kiló kukorica volt. Csátalján pedig a hasonló mó­don összejött 42 mázsa kukori­cát rézgálicra cserélték ki, s azt a község szőlősgazdáinak borért adták el. Ilyen és hasonló gondokkal küz- ködtek akkoriban a fiatal föld­művesszövetkezetek, amelyek ma már milliókkal gazdálkod­nak, s kezükben tartják szinte az egész ország falusi kereske­delmi hálózatát. A baráti be­szélgetés résztvevői elhatároz­ták, hogy ezentúl minden év­ben összehívják a szövetkezetek alapító tagjait és ismertetik a megvalósításra váró feladato­kat. Megbízták a jelenlevők két tagtársukat, hogy a földmű­vesszövetkezetek megalakulásá­nak dokumentális anyagát gyűjtsék össze és segítségükkel dolgozzák fel a bajai járás földművesszövetkezeteinek tör­téneté tj Gál István u* nem 25 ezer munkanap esett ki és öt halálos eset történt. Annak magyarázata azonban, amiért ez a cikk megíródott, még ezután következik. Több gazdasági vezető, aki az elmúlt vasárnap kezébe vette az újsá­got és elolvasta a Napközben rovatban közölt írást, majd va­lakivel szót ejthetett a dologról, körülbelül ezeket mondotta »Micsoda emberek vannak! Ez a cikk pontosan X. Y-ról szól, mintha csak rászabták volna.- S mint a hozzánk érkezett véle­ményekből, telefonjelzésekből tudjuk, nyomban megindult a találgatás, vajon személy sze­rint kiről, illetve kikről szól az írás. Voltak, akik egy valakire szavaztak és az össze vissza te­lefonálásokkal olyan izzó han­gulatot teremtettek körüiötie, ami alaptalan és méltánytalan volt. Voltak olyan érdeklődők, akik kifogásolták, hogy név nél­kül, személytelenül írtunk, ami persze csak arra a kizárólagos esetre vonatkozhat, ha másról és nem róluk van szó. Persze, még számosán voltak olyanok, akik mindenki másra gondoltak, csak egyre nem: magukra. S ahogyan mondani szokták: itt van a kutya eltemetve. gy tűnik — ki tudja há­nyadszor — szükséges új­ra mondatokba önteni égy alap­vető elvet. Mégpedig azt, hogy nem személyek, nem nevek ellen harcolunk, nem neveket akarunk pellengérezni egy és mások csámcsogására, hanem nézetek, helytelen álláspontok és tűrhe­tetlen szándékok ellen emeljük fel szavunkat, a nevelés, a jobb belátásra bírás eszközével. Ha a cél az emberek tudatának meg­változtatása, állandó fejlesztése, kulturáltságának emelése, akkor ehhez az eszköz sem lehet más* mint a nevelés. De ha azok, akik a cikkel kapcsolatosan mindenkire gon­dolnak, csak magukra nem, még­is tudni akarják, hogy kiről, vagy kikről volt szó, megmond­juk: mindazokról, akik önzőn, minden eredményt maguknak vindikálva gondolkodnak. Ezek a tettest ne más, hanem első­sorban a maguk, vagy a körü­löttük dolgozók magatartásának portáján keressék. A mindent csak félreérteni akaróknak pedig azt mondjuk, hogy távol áll tőlünk egyetlen gazdasági vezető szerepének ki­sebbítése. De az is távol áll tő­lünk, hogy túlértékeljük azt és ezzel tápot adjunk valamiféle elbizakodottságnak. Az, aki ön­zetlenül akarja előre vinni az ügyet, minden erejével azon van, hogy vezetése és kezdemé­nyezése mögé üzemének, gazda­ságának valamennyi dolgozója felsorakozzon és támogassa a vezető bizony nem könnyű mun­káját. Az eredmények, a sike­res előremenetel senkit sem kápráztathat el. De lelkesíthet, nagyobb küzdőszellemet kölcsö­nözhet, s edzheti a céltudatos akaratot. Tehát, ha az írás eszközével * az emberi magatartás ne­hezen változtatható csökönyös, vagy imitt-amott krónikus je­lenségeit bíráljuk, nem tanácsos a szomszédnak szólni, hogy söp- rögessen el, nézzen csak min­denki a maga portája elé, hi­szen ott is van, ha más nem, legfeljebb törülgetni való. Weither Dániel Tudományos munka a levéltárban Értékes tudományos mun­kát folytat a Kecskeméti Állami Levéltár a volt nemzeti bizott­ságok és a Dél-Pest megyei Földbirtokrendező Tanács föld- birtokrefonhmal kapcsolatos iratanyagának feldolgozása vé­gett. A dokumentumokról az Országos Levéltár fotólaborató­riumában felvételeket készíte­nek, &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents