Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-05 / 157. szám

t. oldal 1960. július 5. kedd NEMZETKÖZI SZEMLE Egy utasás vége, másik kezdete A hét világpolitikai egyvele­gében egy utazás záróakkordja, s egy másik nyitánya hangzott el. Mindkettő visszhangja még 6okáig íog gyűrűzni a nemzet­közi aréna felett, de már most minden különösebb -zeneértés- nélkül is meg lehet jósolni, melyiknek dallama lesz a ma­radandó értékű, melyik tölti be diadalmasan a tért, s nyeri meg az emberek szívét-lelkét. Eisenhower elnök ma egy he­ia érkezett haza Washingtonba távol-keleti körútjáról, ponto­sabban -félkörútjáról", Hiszen óriási félkörívben kellett elke­rülnie igazi úticélját, legfonto­sabb távol-keleti szövetségesé­nek fővárosát, Tokiót, Amikor Eisenhower hétfőn a televízió képernyőjén beszámolt az ame­rikai népnek izgalmas, fordula­tokban bővelkedő útjáról, irigy­lésre méltó önbizalommal — vagy sajnálnivaló önáltatással? — »sikeresnek« mondta távol­keleti küldetését. Mindazonáltal bejelentette, hogy elnökségének hátralevő ideje alatt több uta­zást már nem tervez,.. James Hagerty, az elnök sze­mélyi titkára, alighanem meg­könnyebbülten felsóhajtott, el­végre mégsem lehet megkívánni a Fehér Ház szóvivőjétől, hogy az elnök -sikeres« utazásainak előkészítésein fáradozván mind­untalan egy-egy helikopter kö­télhágcsóján kelljen visszavo­nulnia a tömegek túlzott lelke­sedése előtt. Nos, az egész ügynek erre a tragikumos oldalára nem ér­demes sok szót vesztegetni. Ma már talán csak az elnök az egyetlen ember, aki ilyen elis­merően nyilatkozik erről az utazásról, s ez bizonyos fokig érthető, hiszen az ő személyében szenvedte el az Egyesült Ál­lamok történetének legsúlyosabb megaláztatását. Az első döbbe­netből felocsúdva, ma már va­lamennyi józan vagy kijózano­dott nyugati politikai megfigye­lő bevallja, hogy az amerikai elnöknek ajtót mutató japán nép megsemmisítő és belátha­tatlan következményekkel járó csapást mért Washingtonra. Eb­ben a diplomáciai katasztrófá­ban odaveszett Eisenhower el­nök tekintélyének a párizsi -csúeskudarcból" még megmen­tett csekély maradéka is. Az amerikai elnök végképp meg­szűnt -a szabad világ« bírála­tokon felülálló bajnoka lenni, s a jelek szerint immár a hazai sajtótól sem számíthat kímé­letre. A legtekintélyesebb ame­rikai napilap, a New York Times szemleírója, James Wes­ton az elnök bizonyítvány-ma­gyarázatának másnapján kese­rűen panaszolta:-Eisenhower elnök tudomást sem vesz a bírálatokról és azt állítja, hogy győzelmeket ara­tott. Ezt tette az elnök az U—2 kémrepülések, a párizsi csúcs- értekezlet meghiúsulása, leg­utóbb pedig a japáni esemé­nyek értékelésében. Egyszerűen letagadta az amerikai kormány­nak azokat a tévedéseit, me­lyeket vezető amerikai szemé­lyiségek már beismertek. Az elnöknek ez a magatartása zűr­zavart okoz a közvéleményben és feldühíti a politikai ellen­zéket.« Az elnöki tekintély leplének lehulltával -a király« most mez­telen, s az amerikai szemle­íróknak nem tetszik a látvány. De vajon miért csak az elnök személyét és a hivatalos ameri­kai külpolitika többi végrehaj­tójának személyi gyengéit, al­kalmatlanságát boncolgatják? Hiszen csak a vak — vagy aki annak teteti magát — nem lát­ja, hogy nem egyes elszigetelt tévedésekről, holmi szerencsét­len baklövésekről van szó. Az amerikai külügyminiszté­rium vezetői, akik az elnököt a baljós előjeleg ellenére is rá­beszélték távol-keleti kőrútjára, most sebeiket nyalogatva azon tűnődnek, mi is történt volta­képpen? Hiszen Eisenhower ta­valy téli afrikai—ázsiai körút­ja. során még bőven aratott lapsokat, és latin-amerikai uta­zása, ha nem is volt zavarta­lan, mindenesetre Nixon al- elnök 1958-as vesszőfutásához képest szinte sikernek számított. Hova lett az elnök személyi vonzereje? És éppen most, ami­kor az U—2-ügy és a csúcs­kudarc után igazán ráfért volna az amerikai külpolitikára egy kis népszerűsítés! Dehát éppen ez a dolog nyit­ja! Fél évvel ezelőtt Eisenho­wer elnök még a Camp David-i nimbusztól övezve utazta körül a világot, s a tapsok ennek a dicsfénynek, a békés együttélés eszméjének szóltak. Ez a ma­gyarázat — mint minden igaz­ság — olyan egyszerű, hogy még Joseph Alsoph, a New York Herald Tribune szélsőséges, reakciós szemleírója is megérti »az igazság az — vallja be Alsoph —, hogy az elnök ál­tal meglátogatott országok leg­többjében N. Sz. Hruscsov jó­indulatának köszönheti ragyogó fogadtatását. Most már világos az is, hogy majdnem teljes mértékben Hruscsovnak tulaj­donítható, hogy olyan örvende­tes ellentét volt Eisenhower dél­amerikai útja és Nixon aleinök hasonló körutazása között. Az a varázslat, amellyel sikerült elérni ezt a nagy különbséget az éljenzés és a gyűlölet kiál­tásai között, nem Eisenhower varázslata volt.« . Nos, a változás nem a tö­megek, s nem is a szovjet kor­mány álláspontjában követke­zett be. A csúcsértekezlet hit­szegő megtorpedózása volt az, ami megfosztotta Eisenhower elnököt a Camp David-i nim­busztól. S mindenek előtt ez az oka annak, hogy az amerikai erőpolitika pőrére vetkőztetett képviselőit ma taps helyett is­mét a gyűlölet kiáltásai fogad­ják. És hogy nem a békés együtt­élés eszméjében volt a hiba, azt mi sem bizonyltja fényesebben, mint líogy 'Cu.úp Dávid szovjet főszereplőjét, Nyikita Szergeje- vics Hruscsovot továbbra is me­leg szeretettel fogadják a meg­látogatott országok népei. Párizs, Bukarest, Bécs A békés együttélés gyakor­latának teljes diadaláért vívott küzdelem e fontos állomásai vi­lágosan mutatják a békeharc most kibontakozó új szakaszá­nak fő irányát. Párizsban a Hruscsov elviárs ausztriai körútjáról (Folytatás az 1. oldalról) gükért folytatott harcról. A hitlerista hódítóknak azonban nem sikerült megtörniök és térdre kényszeríteniük a né­peket. A fasiszták számításaik ellenére is megindult a harc. Harc volt a koncentrációs tá­borokon belül is. A mauthau- seni táborban illegálisan meg­valósult az egységes antifasiszta front, amelynek tagjai voltak oroszok, franciák, lengyelek, olaszok, osztrákok, csehek, zsi­dók, spanyolok, különböző poli­tikai és filozófiai világnézetű emberek, a kommunistáktól a katolikusokig. Jelképes dolog, hogy 1945 májusának első nap­jaiban a foglyok harcát az SS- katonák ellen egy szovjet hadi­fogoly tiszt, Pirogov és egy osztrák politikai fogoly vezette. Hruscsov elmondotta, hogy a nyugata országokban olykor el­hangzanak olyan felhívások, hogy borítsanak fátyolt a múlt­ra, de a felhívások szerzői nem arra gondolnak, hogy felszámol­ják a második világháború ma­radványait és megkössék a ré­gen esedékessé vált német bé­keszerződést, hanem azt kíván­ják, hogy legyünk megbocsátók és jóindulatúak azokkal szem­ben, akik a háborús években embermilliók pusztulását okoz­ták. A szovjet miniszterelnök megbélyegezte Adenauer kan­cellárt, aki Hitlerre emlékeztető kijelentéseket tett. A német imperialisták által kirobbantott világháború története azt bizo­nyítja, hogy egy ország belső életének fasizálása biztos jele annak, hogy az ország vezetői háborúra készülnek. Hruscsov éberségre intette a világ népeit. A szovjet kormányfő este Linzbe érkezett. A felső-auszt­riai városban még többen fo­gadták, mint Bécsbe érkezése­kor. A felső-ausztriai tarto­mányfőnök és Linz polgármes­tere díszvacsorát adott a szov­jet vendégek tiszteletére. Ezen jelen volt Raab kancellár is. A szovjet kormányfő Glcichner tartományfőnök pohárköszöntő­jére válaszolva a gazdasági kap­csolatok fontosságát hangsúlyoz­ta. Elmondotta, hogy a szocia­lista országok gazdasági lehe­tőségei rendkívül megnöveked­tek, és az osztrák ipar folya­matosan kaphatna megbízatáso­kat ezektől az államoktól. Így foglalkoztatni tudná az ipari munkásokat és nem függenó- nek az ingadozó kapitalista konjuktúrától. Természetesen Ausztriának magának kell dön­tenie arról, kivel akar gazda­sági kapcsolatokat teremteni, de amellett nem szabad elfelejte­ni, hogy a Kelettel, ahogy a Szovjetuniót és a többi szocia- ista államot időnként nevezik, szilárdan és biztosan lehet ke­reskedni. szovjet kormány képviselője megfelelő visszautasításban ré­szesítette a hidegháborús baj­keverők provokációit és felejt­hetetlen leckét adott nekik ar­ról, hogy merre is vannak a Szovjetunió és a szocialista or­szágok határai. Bukarestben Hruscsov nagy meggyőző erő­vel .tett hitet a békés együtt­élés politikája mellett. Buka­rest új bizonyság volt a világ­közvélemény színe előtt, hogy a szocialista országok nem takti­kának, hanem az emberiség egyedüli járható útjának tekin­tik a különböző társadalmi rendszerű államok békés együtt­élését és immár Becsből érkez­nek a hírek a Szovjetunió világ­járó békenagykövetének auszt­riai látogatásáról, a békés együttélés politikájának realitá­sáról, megállíthatatlan térhódí­tásáról. A bécsiek szívélyes vendégszeretetében benne van a tiszteletadás és a meleg el­ismerés az iránt a hatalom iránt, amely a hidegháborús provokációk ellenére sem hagy­ta magát eltéríteni következe­tes békepolitikájától. Amikor a szovjet miniszter- elnök tegnapelőtt minden rend­őr-kíséret nélkül a bécsi utca forgatagában szóbaegyeledett az egyszerű emberekkel, Hruscso­vot a béke embereként üdvö­zölték. Kiáltó tanulság ez az amerikai vezetőkörök számára, kiváltképp azután, hogy Eisen­hower elnöknek Tokióba vivő útját még a hetedik amerikai flotta és Japán valamennyi rendőre sem volt képes bizto­sítani. Vajon levonja-e újra Washington a párizsi csúcsku­darc tanulságait? Amint a két utazás összevetése is szemléle­tesen bizonyítja — a népek már levonlak a tanulságokat. N A P T A R 1960. július 5, kedd. Névnap: Emese. Napkelte: 3 óra 53 perc. Napnyugta: 19 óra 44 perc. * — Növekszik a motorkerék­pár-vásárlók száma. Bácsalmá­son is egyre több ember vásá­rol motorkerékpárt; Legutóbb 10 motorkerékpár érkezett a szaküzletbe, és mindegyiknek az érkezés napján akadt gaz­dája — jelenti községi tudósí­tónk. £ienténtj naptál 105 évvel ezelőtt, 1855 júliu­sában halt meg a krimi háború folyamán Szevasztopol kikötő­jének kilenchónapos ostroma alatt Pavel Nahimov orosz ten­gernagy. 1822—1825-ig a flotta hajóin részt vett a Föld körül­hajózásában, 1827-ben az Azov hajón a peloponnesszoszi partok menti Navarin-öbölben vívott tengeri ütközetben; 1853-ban Szi- nope mellett a török flottát verte meg, majd Szevasztopol védelmét 1854-ben vette át. A haladó gondoUtodásu, rettenthe­tetlen hadvezér az állásokban esett el. Emlékét az 1944-ben alapított Nahimov-rend és a róla elnevezett katonai iskola őrzi. Nahimov 1802-ben szüle­tett. • 30 évvel ezelőtt, 1930-ban e napon alapították a ma már 300 ezer lakosú Magnitogorszk városát a Dél-Uraiban. Itt van a Szovjetunió egyik legnagyobb kohászati központja és a világ egyik legnagyobb vas- és acél­műve. 55 évvel ezelőtt, 1905. június 5-én a Pécs vidéki bányászok sztrájkba kezdtek. — Négy NDK-beli gyártmá­nyú csomagszállító postaautót adtak át rendeltetésének Kecs­keméten. Az ünnepélyes átadás­nál megjelent Cserényi János elvtárs, a Posta Vezérigazgató­ság gépkocsi főelőadója. — Vonzó hirdetés. Egy san- franciscoi régiségkereskedő így hirdette áruit a helyi lapok­ban: »Üzletemben mindazt meg­vásárolhatja, amit nagyszülei el­dobáltak.« — Rendszeres számviteli se­gítséget adnak a Kelebiai Föld­művesszövetkezet könyvelői a Vörös Csillag Termelőszövetke­zetnek. A földműveszövetkczet társadalmi segítséget is nyújt a tsz-nek. Legutóbb két napig se­gítettek a tsz-székház építésé­nél. (Patocskai Irén leveléből.) — Közös évzárót rendezett a fúvószenekarral' a dunapataji felnőtt énekkar =— jelenti köz­ségi tudósítónk. — »Fonetikus írógép.« Az Egyesült Államokban elektroni­kus »fonetikus« írógépet készí­tettek. A gép a beszélt szöve­get közvetlenül gépírásban rög­zíti. — Gyarapodik az erőgép- állomány a fajszi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetben. Je­lenleg három Zetor, egy DT— 12-es üniverzál traktor és egy tehergépkocsi van tulajdonuk­ban, rövidesen azonban Belo­rusz traktort is vesznek; — Egyesült Fajszon a köz­ség és a termelőszövetkezet KISZ-szervezete. — A Műcsarnok a nagy ma­gyar grafikai sorozat anyagá­ból 70 darab képet küldött a bajai járásba. Augusztus 19-ig bezárólag a járás 10 községé­ben rendeznek belőle tárlatot. — Üj színház nyílt Aradon. Arad, amely ma Románia egyik fontos ipari cs kulturális köz­pontja. Üj, korszerű színházat építettek, 900 férőhellyel, — Tíz holdat öntöznek a2 idén a garai Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet kertészetében. Jövőre 15 holdas halastavat lé­tesítenek és nagyobb területen betervezik a takarmányöntö­zést is. — Sörzene. A kecskeméti munkásőrség fúvószenekara jú­lius 8-án, pénteken este 8 órai kezdettel az Építők Művelődési Otthona kerthelyiségében (Ka­tona J. u. 4.) zenét szolgáltat; Belépődíj 3 forint. Mindenkit szeretettel vár a rendezőség. 1543 — Moszkvai újdonságok. Az új tranziszoloros telefon elfér egy zseblámpa dobozában; az új tranzisztoros rádió pedig egy gyufás skatulyában. — Megkezdte üzemeltetését a Dávod-főmajori gyógyfürdő. A fürdő melegvize kiválóan al­kalmas a reumatikus és kü­lönböző női betegségek gyógyí­tására — jelenti községi tudó­sítónk. — Óraművel ellátott cigaret­tatárcát árusítanak Ameriká­ban az erős dohányosok szá­mára: a tárca csak meghatá­rozott időközökben nyílik ki; Kecskeméti anyakönyvi hírek SZÜLETTEK: Török Borbála (anyja neve: Tisbér Borbála), Kéri Pál (Tormási Sára), Dávid Mária (Tóth Julianna), Trifusz Gyöngyi (Szíjártó Terézia). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Leviczky József és Csávás Ilo­na, Szabó Gábor és Beke Lí­dia, Mészáros Sándor és Mol­nár Mária, Kovács András és Andrusek Margit, Sebők Mi­hály és Pásztor Ilona, Kis Mi­hály és Sziládi Mária. Haláron innen fajgyalázás — határon túl szerelem A délafrikai meg­különböztető faji törvények értelmé­ben büntetendő cse­lekmény, ha egy fe­hér ember szerelmi kapcsolatot tart fenn néger nővel. Nem­régiben a Délafri­kai Unióban Lidia Ndua mulatt gyer­meket hozott a vi­lágra és ezért Ja­mes Sholto Douglas 39 éves angol ál­lampolgárt vád alá helyezték. Miután elismerte az apasá­got, a bíróság négy évi börtönre ítélte. Douglas védőügy­védje azonban nem nyugodott bele az ítéletbe, hanem szál­lodaszámlákkal bi­zonyította, hogy a szerelmespár kizá­rólag Rhodéziában találkozott egymás­sal, tehát a »bűn­cselekményi« nem a Délafrikai Unió te­rületén követték eh Mivel pedig Rhodé­ziában a Délafrikai Unió faji törvényei nem érvényesek, a törvényszék ellenbi­zonyítékok híján kénytelen volt Do- uglasL felmenteni, Mert ami Délafri- kában fajgyalázás, az néhány kilomé­terrel északabbra, a határon túl már szerelem.

Next

/
Thumbnails
Contents