Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-31 / 180. szám

4. oldal 1960. Július 31. vasárnap lU<p S'S cLl>&(it(l(c TTT ÚJ FILMEK □ lL □□□□ - —v—■ ■ . =.-=j=T-i-jaa A kecskeméti községi nép­iskolák közös jelentéseit olvas­gattam a napokban. Érdemes és érdekes időtöltésnek bizo­nyult. Különösképpen tanulsá­gos >*A tankötelesek, az isko­lába járók és nem járók kimu­tatása« rovat 1920/21-ben pél­dául 15 677 iskolakötelesből csu­pán 8803 gyerek látogatta az iskolákat. Sanyarú sorsok és az ostoba rend miatt 20—30 éve, iskolai tanulás helyett libát őrző, cse- lédeskedő vagy otthon tibláboló lánykák, fiúk ma gyárakban, ál­lami intézményekben, termelő- szövetkezetekben felelősségtel­jes, széleskörű műveltséget fel­tételező munkahelyen dolgoz­nak. A szocializmus építésé­nek jelenlegi szakaszában azon­ban nem halogatható a helyzet alapvető változtatása. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1958-ban közzétett irányelveiben foglalt határozottan állást a műveltségi színvonal emelése érdekében, »hogy fokozatosan megszüntet­hessük azt az ellentmondást, amely korunk, a szocialista épí­tés követelményei és a jelen­legi helyzet között fennáll«. A helyi pártbizottság irányí­tásával tavaly nyáron nagysza­bású szervező és felvilágosító tevékenység indult meg a me­gyeszékhelyen. Ennek eredményeiről és a soronlevő feladatokról szá­molt be Búzás János elvtárs, a dolgozók esti és levelező tan­folyamainak vezetője a városi pártbizottságon a közelmúltban összehívott értekezleten — mint már eiTŐl lapunkban röviden beszámoltunk. 1959-ben az alapismereti tan­folyamra 20-an, általános isko­lába 685-en, gimnáziumba, tech­nikumba 831-en, élelmiszeripari tagozatra 220-an, a gyors- és gépíró iskola esti vagy levelező tagozatára 31-en iratkoztak be. Az 1764 jelentkező közül a ki­tartás hiánya és szervezési hi­bák miatt több mint hatszázan kimaradtak. 1097-en vizsgáztak sikeresen; Búzás elvtárs hosszasan ele­mezte az év közben szerzett ta­pasztalatokat. Sajnálattal álla­pította meg, hogy a kertészeti technikumba egyetlen tanulni vágyó sem jelentkezett. Álta­lában a termelőszövetkezeti pa­rasztság egyelőre még távoltar­totta magát a rendszeres tanu­lástól. Megemlítette, hogy a ta­nulás teljesen ingyenes, sőt egyes üzemekben — pl a Gép­gyárban — még a könyveket és a füzeteket is megvásárolja a vállalat. Alapos vita után bocsá­tották ki a következő iskolaév tájékoztatóját. Eszerint az aláb­bi oktatási formák között válo­gathatnak a jelentkezők: Álta­lános gimnázium levelező tago­zata, Közgazdasági Technikum mezőgazdasági vagy kereskedel­mi tagozata, Kertészeti Techni­kum levelező tagozata, Gépipari Technikum levelező tagozata, Gyors- és Gépíró Iskola esti tagozata, Élelmiszeripari tanuló­iskola esti tagozata. Dolgozók általános esti vagy levelező ta­gozata. Kulturális figyelő A munkások kérik A Kisíkunfélegyhárt Bányászati Berendezések Gyára eleven, sokrétű kulturális élettel rendelke­zik, jól működő fúvószenekaruk van többek kö­zött. 24 munkás tagja van < a zenekarnak, mely rendszeresen tart térzenéket a városban, de álta­lában jól ismerik mindenfelé. Ez minden körül­mények között arra mutat, hogy a zenei irányú érdeklődés szélesebb munkásrétegek között meg­található, s ez nem megvetendő. Sőt mindenkép­pen támogatásra és fejlesztésre vár. Igen kézen­fekvő tehát, hogy a Bányászati Berendezések Gyárában a zenei jellegű ismeretterjesztésnek legalább a kezdeti formáit megszervezzék, kiszé­lesítsék a város zene iránt érdeklődő közönségé­nek igen gyér sorait, s olyan alapokra helyezzék Kiskunfélegyházán a zenei életet, amely valóban időt álló, nagy reményekre jogosító eredménye­ket hozhat. A zenei élet fejlesztése mellett art is szíve­sen látnák a Bányászati Berendezések Gyárának munkásai, ha valamilyen módot, lehetőséget te­remtene a kecskeméti színház a tájelőadások bér­leti formában történő látogatására. Nemcsak a tájelőadásokon találhatók szép számban a gyár munkásai, hanem a jelentősebb bemutatókra kü­lön autóbuszon a megyeszékhelyre is el szoktak látogatni — ami ugyancsak igen örvendetes je­lenség a Bányászati Berendezések Gyárának kul­turális életében. Érdemes volna, ha ezen az illetékesek elgon­dolkoznának. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Kis­kunfélegyházán igen nagy az érdeklődés a filmek iránt is. A városban azonban egyetlen filmszín­ház működik, amelynek előadásaira a moziked­velő munkások — bár a jegyélővétéH szolgálat jól működik, — gyakran nem tudnak jegyet kap­ni. Ügy tudjuk, hogy a következő években máso­dik filmszínház építésére kerül sor Kiskunfélegy­házán, amely ezen az égető hiányosságon segíteni fog. <—yla— Á szél szetfújta köpenyét* és ettől úgy látszott, mintha a né­metek felé menne Az eddig né­ma német géppisztolyok most három irányból nyitottak tüzet- Arhipov tenyerével végigsímí- totta haját, ez a mozdulat meg nyugtatta, és ismét felemelte a kezét. — Feküdj! Feküdj! — paran­csolta Belicsenko fojtott hangon. De Arhipov állva maradt. Ott állt a golyózáporban, hajadon- főtt, hirtelen egy lépést tett elő­re, megbotlott, megingott és le­zuhant Csönd lett A tüzelés véget ért. A torlaszok, a bokrok mö­gül egyenként emelkedtek fel a németek, és géppisztollyal ke­zükben óvatosan felfelé indul­tak. Félkörben haladtak. Egyi­kük megcsúszott, és esés közben egy bokor után kapott, de az ág letört a keze közt. A többiek abban a pillanatban hasra vá­gódtak. Amikor felemelkedtek, zavart kifejezés ült az arcukon. Ez az eset felderítette a néme­teket, s most már bátrabban mentek, nem vigyáztak annyira- Az élen álló szemüveges elővett egy kézigránátot, megnézte, fel­készült, hogy elhajítsa. Belicsen- ko még közelebb engedte őket, és akkor biztos kézzel tüzelt rá­juk, beleadva minden fájdalmát, dühét, bánatát. .;. A városból egész éjszaka vonultak kifelé a különféle egy­ségek harcosai, csoportosan és egyenként. Az ezred állásain jöttek keresztül. Kikérdezték őket, és azt a választ kapták, hogy a város déli peremén va­lóban áll egy nehézüteg, de pa­rancsnoka állítólag azt mondta, egy tapodtat sem mozdul onnan. Mások bizonygatták, hogy nem egy üteg, hanem három üteg, könnyűágyúkkal. Ettől a pillanattól kezdve az ezrednél már hallották a szün­telen géppuska- és géppisztoly- tíizet, s feszülten figyeltek arra­felé. Mironov felderítőket kül­dött oda, az osztályokból szedte össze őket­Es amikor megvirradt, vala­mennyien meglátták az üteget. Az ágyúk az utolsó kerítéseket is elhagyva, lassan lefelé eresz­kedtek a völgybe. Mögöttük csa­tárláncban, szökellve hátráltak a felderítők, s körtük villogott Belicsenko piszkosfehér kozák­sapkája. — Nézd csak — szólt Miro­nov — ugye neked is úgy tűnik, hogy elég sok ember van az ütegnél? És Holsztinyinre pillantott, aki mellette állt az emelkedésen. Holsztinyin húsos arca mély íel- indutságot tükrözött. »De hiszen ez az én ütegem» — gondolta Mironov büszkén, s érezte, hogy ő is meghatódik. A front mögött felbukkant a nap. Kitekintett a havas tájra, mely fölött prédára leső fekete repülőgépek köröztek, és bom­bákat dobtak, mintha a napot akarnák viszakergetni. *— Mit bombáznak ezek már kora reggel? — csodálkozott Mi­ronov. Az üteg már előbukkant a forduló mögül. Az átizzott ágyú­csöveken a festék megfekete­dett, megrepedezett, az emberek is feketék . voltak, sokan kö­penyt sem viseltek. Mironov felismert egyeseket közülük. Fel­ismerte Tonyát, ciki a hatalmas ágyúkerék mellett lépegetett Felismerte Borogyint és még né­hány embert. Egy hetyke, gár­dista külsejű, jó kiállású sza­kaszvezető, akit lehetetlen volt nem észrevenni, egy pillanatra magára vonta Mironov figyel­mét. De a legtöbb arc ismeretlen volt számára. »Ki ez az alhad­nagy velük?» — törte a fejét, s alaposan megnézte. És csak a gimnasztyorkájáról meg arany­gombjairól ismerte fel Nazaro- vot- Ö volt, és mégsem ő. Az emelkedőn meggömyedve kaptatott felfelé Belicsenko. Mi­ronov oda akart menni h' zzá, de nem tette, és fékezve indu­latát, Holsztinyinnel együtt be­várta, amíg Belicsenko felkötött kézzel, csillogó szemmel odaér hozzájuk. — Alezredes elvtárs!... Azok is, akik mentek, azok is, akik álltak, nadrágjuk varrásá­ra szorították a kezüket. Egész éjszaka hallották, hogyan har­col a bekerített üteg. Valahány­szor elhallgatott az ágyúdörgés, mindannyiszor nyugtalanul vár­ták, felhangzik-e újra. És most az üteg parancsnoka az élők és az elesettek nevében jelentést tett. — A harmadik üteg teljesí­tette a parancsot- Szolgálatétel­re jelentkezem! QLq&ti naqtp izeteleML A Kecskeméti Katona József Színházban kevés olyan tár* sadalml drámának volt hasonló sikere az utóbbi években, mint Pável Kohout kitűnő darabjának, az Ilyen nagy szerelem-nek. Európa-szerte diadallal járta végig a színpadokat ez a színműi nem csoda, ha a cseh filmgyártás szemet vetett rá. A színműből készült forgatókönyv alapján Jiri Weiss ren* dező próbálta filmszerűsíteni ezt a tipikusan színpadi eszközök* kel ható modem művet — amint a film mutatja — kétségbe* vonható sikerrel. Ami ugyanis lélegzetállítóan drámai és érdek* feszítőén mai a műben, az a film eszközeivel megjelenítve leg* többször groteszkül hat. Ilyen elsősorban a taláros úr alakjának filmbe állítása. Hogy azonban mégis filmszerű eszközökkel pró* hálják érzékeltetni a dráma csúcspontjait, kénytelen volt a ren* dező egymással lazán összefűzött epizódokra bontani a tömör és különös drámát. Ennek következtében Lida Matisova tragédiája jóformán teljesen elvesztette társadalmi visszhangját, egyéni drámává szűkült. Kiemelkedő színészi alakítások teszik az elmondottak eile* nére is emlékezetessé ezt a filmet. Láda szerepét Marié Torna* sova alakítja, s Vladimir Ráz-t látjuk viszont Petrus szerepé* ben. Vaclav Hanus operatőr bravúros teljesítményt nyújtott. Képünk: hida Matisova és Peter Petrus Félmillió forint a bajai művelődés: ház korszerűsítésére A Művelődésügyi Miniszté­rium félmillió forintos költség- vetési összeget bocsátott a bajai József Attila Művelődési Ház Az emberek elérzékenyülve hallgatták az ünnepélyes, ke­mény szavakat, s ebben a pilla­natban maguk is készek lettek volna bármilyen szenvedésre. Ekkor erős dübörgés reszket- tette meg a levegőt, a föld meg­remegett a lábuk alatt. Minden­ki a hang irányába tekintett A napfénytői rózsaszínű, magasra kúszó és csillogó hófelhőben tankok hosszú oszlopa vonult. Miféle tankok? Csak nem kell az ezrednek újra harcbabocsát- koznia? De már rohant is feléjük a híradós, integetett és kiabált: — Alezredes elvtárs, paran­csot kaptunk, hogy ne lőjünk! A második ukrán front tank­hadteste közeledik. Ügy, hát őket bombázták a németek. Nagy .kő esett le a szívükről. Az emberek, akik már-már felkészültek rá, hogy újabb harcba bocsátkozzanak, érezték most a többi front acé­los erejét. És most mindenki más fényben látta mindazt, amit véghez vittek. Minden erő­feszítésük. áldozatuk es sebük része volt annak a hatalmas küzdelemnek, amely négy éve zúgott tengertől tengerig, és most a vége felé jár- »A rugó összeszorult« — gon­dolta magában Mironov. A német repülőgépek még mindig ott keringtek a felkelő nap felett és szórták a bom­bákat. A téliesen vörös nap azonban feljebb kúszott, felkelt Magyarország havas tájai fölé, hatalmasan, legyőzhetetlenül, és eltörpültek mellette az aprócs­ka robbanások, amelyek ho­mályba akarták borítani. VÉGE rendelkezésére, melyet az épü­let és berendezéseinek korsze­rűsítésére használnak feL Bánáti Tibornak, a művelő­dési ház igazgatójának tájékoz­tatása szerint a tatarozása mun­kálatok a színi évad befejezése után indulnak. Nemcsak az épület külső frontját, hanem helyiségeit is tatarozzák. Neon­betűkből »Művelődési ház« fel­írat kerül többek között aa épület sarkára, az ablakok és az ajtók teljes mázolást kapnak) Bővítik a rendkívül kedvelt klubhelyiséget is egy szomszé­dos helyiség hozzákapcsolása útján. Sor kerül a művelődési ház udvarának parkosítására* az udvar kisméretű szabadtéri színpadot kap, melyen műsoros esteket lehet majd rendezni, s a Club Eszpresszó kerthelyisé­gét is itt rendezik be. Jelentős összegeket fordítanak az úgy­nevezett Dózsa-terem színpadá­nak korszerűsítésére is. A megyei tanács művelődési osztálya által hirdetett megyei méretű művelődési ház csinosí- tási és szépítési verseny első eredményei máris mutatkoznak Baján. A városi tanács felhí­vással fordult a helybeli közü- letekhez, üzemekhez és vállala­tokhoz, járuljanak hozzá a mű­velődési ház szebbé tételéhez, csinosításához. A felhívásra jó- néhány vállalat jelentette be részvételét, s egyre többen utal­nak át a hozzájárulások gyűj­tésére nyitott csekkszámlára kü­lönböző nagyságú összegeket Az eddig legnagyobb társa­dalmi munkafelajánlást a lány­gimnázium ifjúsága tette. Há­romszáz diáklány segédkezik majd a tatarozások után kez­dődő általános takarításban; Jelentős összeget utalt át a köz­séggazdálkodási vállalat. A vá­rosi tanács végrehajtó bizott­sága jó példával járt elől, 44 ezer forintot bocsátott a műve­lődési ház rendelkezésére bútor­vásárlás céljára. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents