Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-15 / 140. szám

1960. június 15, szerda' 3. oldat Értenek a jó szóból a kalocsai kiszisták A Kalocsai I. István Gimná­zium immár egy éve kiválóan működik. Többször érte azonban ■bírálat őket, hogy magukba zár- -kóznak, nem veszik fel más Az összefogás erejével gyarapszik a miskei Aranykalász Tsz A kulisszák mögött... Poionyi Gáboménak, a szín­ház műszaki titkárának napok­ban született egy aranyos kis­fia, Gabika, örvendetes családi esemény történt a közelmúlt­ban Karizs Béláknál is, ahol szintén kisfiú született. . * Harsányl József főkellékesnek, a népszerű Józsi bácsinak igen nagy gondot okozott a “Kormos ég« c. darabhoz szükséges géppisztolyok beszerzése. Lapzártakor még min­dig keresték a kellékként haszná­latos géppisztoly beszerzési forrá­sát. Az eredményt a nézők tud­ják majd elbírálni. . j * i r Gyorsan ákklimatizálódtak a színház tagjai. Még az első íz­ben Baján járók is kitapasztal­ták már, hogy a Vénusz-dombi strandra csak erős és tartós ki­áltások révén lehet átjutni... • 1958-ban 60, 1959-ben 265 és az idei szezonban 380 bérletet adtak ki Baján a színház előadásaira. Míg az elmúlt évben csak egyféle bérlet, az idén már A- és B-bérlct került kiadásra.., * A színészek már javában ké­szülődnek a júliusban lejátszan­dó helyi színészek—újságírók rangadóra. A rossz hírek sze­rint egyesek már külön trénin­get vesznek. A félidőben nagy­szabású kabaré-műsor szórakoz- ' tat ja majd a szurkolókat. Mind­azt baráti halvacsora fogja kö­vetni a Véndiófában... A Kormos ég című darabot a Gyapjúszövetgyár, Ruhaüzem és más üzemek dolgozói kollekti­ven tekintették meg... « A Club presszóban az egyik próba szünetében nagy szakmai vitát vál­tott ki Z. H. vadonatúj ruhája. Nem tudták eldönteni, hogy helye­sen vette-e fel. Utóbb kiderült, hogy fordítva. Akár a modern autók. Nem lehet tudni, jön-e vagy megy, >♦»♦»«««»«♦»««»««»»♦♦»«««»»»»♦♦»»♦«♦♦♦«♦♦»»' KISZ-szervezetekkel a kapcso­latot, s nem igyekeznek fej­leszteni a város és a falu kö­zötti barátságot. A bírálat jo­gos volt. A kiszisták okultak a kritikából, s elhatározták, hogy a jövőben minden erejükkel igyekeznek kapcsolataikat szo­rosabbra fűzni a falusi fiata­lokkal. A kezdő lépés sikeres volt. A városi tanács azt javasolta, hogy egy alkalommal látogas­son ki egy-két városi KISZ- szervezet tagsága és adjon vi­dám, zenés műsort Negyven­szállás lakói számára. Így is történt... A Kalocsavidéki Pap­rikaipari Vállalat és az I. Ist­ván Gimnázium KlSZ-szerveze- ténék fiataljai elmentek Negy­venszállásra és nívós kultúr­műsorral szórakoztatták az egy­begyűlteket. Ez valóban szép példája volt a város és a falu közti baráti viszony fejleszté­séért folytatott munkának. Az I. István Gimnázium fia­taljai helyesen reagáltak a bí­rálatra, de célszerű lenne, ha a város többi KISZ-szervezetei is időnként ellátogatnának egy- egy szomszédos termelőszövet­kezeti községbe és ott — fiata­loknak és öregeknek egyaránt — egy felejthetetlen, hangula­tos és vidám estét szereznének. Lőz József levelező Meghitt hangulatban, za­vartalan beszélgetést folytat­tunk a miskei Aranykalász Tsz elnökével és brigádvezetőjével. A beszélgetésből kiderült, hogy bár komoly gondjaik vannak, az elmúlt öt hónap mégis nagy eredményeket hozott a tsz éle­tében. Ma már — mondotta az elnök és a brigádvezető — szin­te eggyé forrott a tsz tagsága és nemcsak jól és becsületesen dolgoznak a közösért, hanem ál­dozatokat is hoznak. — Azt kérdezi az elvtárs, hogy miben mutatkozik meg a nehézség? — veszi át a szót a tsz elnöke. — Elsősorban kez­denénk ott, hogy 1800 hold szántóterületünk van, de ez még nincs egy tagban, mert hi­szen az év elején alakult át a község tsz-községgé. Igaz, táb­láinkat már kialakítottuk egy 680, egy 620 és két kisebb táb­lára, azonban ezen a nagyüze­mi, gépesített mezőgazdaságot csak az idén tudjuk elkezdeni. Ennek ellenére a tagság igen nagy lelkesedéssel és szorga­lommal végzi a növényápolást. Tizennégy munkacsapatot szer­veztünk, egy-egy munkacsapat­ban 15—20 gazda dolgozik — El lehet gondolni, hogy ne­héz összefogni ezeket a munka­csapatokat a szétszórt területen — mondja a brigádvezető. — A jó munka következtében a 110 hold paprikát már megka- piáltuk, a 25 hold paprika, melyet géppel ültettünk, szintén túl van a kapáláson. Annyit el­mondhatunk, hogy jövőre töb­bet fogunk géppel ültetni, mint az idén, mert már egy palán- tázógépet vásároltunk is. — Közös szőlőnk is van 30 kh., a környékbeli egyéni pa­rasztok megnézhetik, mert gyö­nyörű tiszta, az idén már má­sodszor permeteztük. Itlőleget bizony még az idén nem osztottunk, a tagság úgy határozott, hogy az első félév befejezésével osztunk. Így az az elképzelésünk, hogy mun­kaegységenként a közeli hetek­ben mintegy 14 forintot adunk a tagoknak. — Hogy milyen nagy a lel­kesedés a tagság között és a közösért érzett felelősség, azt mutatják az alábbi tények: a tavaszi vetőmagokat: 320 mázsa burgonyát, a kukorica és az árpa vetőmagot is a tagok ad­ták össze. A közös összefogás­ból baromfi tenyészetet- létesítet­tünk úgy, hogy családonként egy-egy tyúkot hozott a tagság a tsz-be és így jelenleg 270 da­rabból álló baromfiállományunk van, melynek tojáshozamából fedezzük a kisebb kiadásokat. — Saját erőnkből építettünk 80 férőhelyes hizlaldát, melyhez az anyagot, 30 köbméter rönk­(Községi tudósítónktól.) Ha vonaton utazom, keres­ni szoktam a nemdohányzó kocsit, mert ha dohányoznék, akkor se szeretném torkotszo- rító füstfelhőben ráratni ma­gam 50—60 kilométeren át. Bosszankodom is hát, ha a Baja—Hercegszántó vonalon közlekedő vonat nemdohány­zó fülkéjében is — számta­lanszor előfordult — rágyúj­tanak, pipáznak, dohányoznak az emberek. Az is előfordult már, hogy hely híján a do­hányosok is nemdohányzó szakaszba jöttek be, s egy­szerűen megszavazták maguk között a dohányzási engedélyt. fát és 35 ezer forint készpénzt a tsz-tagok adták. Ezenkívül az állatok fenntartásához szüksé­ges 560 mázsa kukoricát, 240 mázsa szénát, 500 mázsa takar­mányrépát is a tagok, jóval á piaci áron alul, adták össze. További terveink, elsősor­ban természetesen a fűszerpap­rika termesztése, de emellett az állattenyésztést, főleg a sertés- hizlalást szorgalmazzuk. — Téglaégetőnk működik,- melyhez 80 fm szárítószínt épí­tettünk saját erőnkből és évente mintegy 300 ezer téglát fogunk' égetni, sőt a cserepet is mi ma­gunk készítjük. Csak faanyagra lesz szükség, hogy a tsz-nek szükséges 100 férőhelyes hizlal­dát, valamint baromfiólat fel­építsük. — Nehézségünk van még ab­ban, hogy 60 darab felesleges lovunk van, melyeket eteLni kell, mert az Állatforgalmi Vál­lalat nem tudja átvenni. Nincs székházunk, s így kénytelenek vagyunk a tanácsházán kapott kis szobával megelégedni. Itzeh a gondok azonban nem állítanak meg minket a jó munka további folytatásában. Segít a párt, a tanács, bízunk államunk segítségében és első­sorban a magunk erejében. En­nek tudható be, hogy épp most folytatunk tárgyalásokat 150 kh csökutas öntözés megvalósítá­sára is — mondta a tsz elnöké a beszélgetés végén. Ha valaki ez ellen kifogást emel, a válasz ez: ha nem szereti a füstöt, menjen más kocsiba. Hasonló a helyzet az autó­buszon is. Sok esetben még a kalauzok sem intézkednek a dohányosok ellen.­Tiszteljük mások szokásait, — nem is akarjuk erről az élvezetről leszoktatni íeicba- rátainkat. Egyet azonban na­gyon szeretnénk: a dohányo­sok is tiszteljék másos szo­kásait, s érdekeit. Úgy gondoljuk, — ez egész­ségvédelmi érdek is ... Molnár János Július elsején üzembe helyezik a sztálinvárosi II. kokszolókcmcn- cét. Innen kap majd háztartási gázt a főváros lakossága is. —k. j.— Megszavazzák maguk között a dohányzási engedélyt Csendélet a hrfgádszálláson Az eső lezavarta Galagonyás Miskát a traktorról, beverte a brigádszállásra. Munkagépkeze­lője, a kis Simon Gyuszi, ott állt mellette, s kettesben les­ték az ablakon át, hogy mikor folytathatják a szántást. A fel­hőjárásból olvasni tudó ember biztos ítéletével állapították meg, hogy nemsokára. Addig is el kell ütni vala­hogy az időt. Gyuszi figyelte idősebb tár­sát, a huszonkétéves Miskát, hogy mikor szólal meg. Mert úgy beszél mindig, hogy nem győzi hallatára a hasát fogni az ember a kacagástól. Nem azért, ahogy mondja a magáét, hanem, amivel megtraktálja a hallgatóját. Neki is azt mesélte az első nap, hogy az éjszaka vadlibát fognak majd, még pe­dig úgy, hogy felfeküsznek a kazal tetejére, gágogással oda­csalják a libákat, s aztán a lábuknál fogva zsákmányul ej­tik a kövérebbeket. Ö elhitte, mert Miska komolyan mondta, csak amikor munka végeztével sürgette a vadászatra, s már fel is ment a kazalra, akkor ne­vette ki a traktoros, hogy: bo­lond? Ügyelni kell vele szemben, mert lépten-nyomon léprecsalja az embert. Ez a természete. Tréfás, vidám, úgy beszelik, amióta traktoros, azóta ilyen; De dolgozni, azt tud. Társai szeretik, még akkor is, ha sorra lehagyja őket a versenyben. Csak szólalna meg már! Miska azonban áll az ablak­nál, nézi a szélűzte felhőket, s ni, végre mond valamit: :—, Ez sem választhatott ki jobb időt..; De hiszen, a járási KISZ-titkár, Varga elvtárs jön kerékpáron! S csurbmvizesen már be is lép a szállásra a vendég. A ba­rátságos üdvözlés után Miska lehúzza a folyton mosolygo Varga Andrásról agyonázott kabátját, meleg vattás-mellényt ad rá, miközben elmondja neki, hogy két hete versenyre hívta a gépállomás összes traktorosát. Eddig ők haladnak Gyuszival az élen, és nem is adják át az elsőséget senkinek. A gépre is úgy vigyáznak, mint a szemük fényére. A KISZ-titkár mosolyog, nincs mit mondjon a íiúnak, csak megrázza a kezét kemé­nyen. Nem kell neki sok szó, tudja ő jól, hogy ki a Galago­nyás Miska. Illetve, dehogy tudja. Mert ahogy rájuk szakad a csend, megszólal a traktoros: — Kell még .várnunk vagy. tíz percet, hogy elálljon az eső. Nem játszanánk addig egy sakk­partit, Varga elvtárs? Simon Gyuszi meghökken, az­tán hirtelen ki kell mennie az eresz alá, hogy belekaeagnassa jókedvet az esőbe..., a járási KISZ-titkár pedig? Kinéz ö is az oszlodozó felhőkre... nem­sokára lehet szántani megint..., eh, bár nem becsületes dolog, de most elrontsa a Miska ked­vét? Mondja meg neki, hogy ő bizony annyit ért a sakkhoz, mint tyúk az ábécéhez? Talán csak annyival jobban, hogy tudja: előre kell rakni a -pu- raszt«-íigurákal, szélre a »bás­tyákat«, és így tovább, meg hogy a »lóval« L-alakban kell lépni; No, majd csak kisüt a nap, addig el lehet húzni a kezdést, ami reá esik, mivel neki jutnak a világos bábuk. Komótosan, megfontoltan rakja le a figurá­kat, majd összeráncolja homlo­kát és rágyújt egy cigarettára. Közben nem veszi észre, hogy Galagonyás Misi úgy nézi a ke­zét, minden mozdulatát, mintha attól függne az élete — és fel­állnak támadásra-védelemre a fekete bábuk is. De csak állnak, mert a kez­désre kötelezett világosak is mozdulatlanok. Eltelik egy perc, kettő, a KISZ-titkár sűrűn pislogat kifelé, esik-e még... hej, már alig, s ekkor megszó­lal Misi, nyilván, hogy az ellen­felét megzavarja: — Az Élet és Tudományban olvastam a Mars bolygóról. Re­mélem, ha már lehet oda is menni, a gépállomásról engem küldenek egy hernyótalpassal. Mert azt írják, nagy hegyek vannak rajta, — Micsoda jó ennek a fiú­nak, milyen fölényes tud lenni sakkozás közben — gondolja Varga András. — Hiába, egy KiSZ-titkárnak is tudnia kelle­ne mindent. Például sakkozni... Meg is tanul sürgősen, odahaza, különben könnyen elveszítheti a respektusát. — Csakhogy nem tudom, van-e vonzóereje! — veri ki önkritikás hangulatából Galago­nyás Mihály éltraktoros a já­rási KISZ-titkárt. — Minek? — tekint fel Varga András hirtelen a tábláról, néz ki befelé forduló önmagából. i— Hát a Marsnak! A néhány perce hűtlenné vált mosoly ott van ismét a verseny­társ arcán, telik az -idő, és.SJ de szívesen belemenne most a vitába, csakhogy el lehessen odázni a sakklépést,.s ha többet tudna ő is a Marsról. Phüj, de meleg ez a vattás­mellény. Le is veti, megigazítja, a széken. Es kívülről bevágódik a nap­sugár, meg Gyuszi is: — Lehet szántani, Miska! — Hejnye, pedig még nem is léptünk a sakkban. No, majd legközelebb. Sodródik kifelé, de az ájio- ból még visszalép bűnbánóan a megkönnyebbült KISZ-ULka;- hoz: — Bocsásson meg Varga eiv- társ, de nekem fogalmam sincs a sakkhoz. De gondoltam, ei- szórakozunk egy kicsit... Ígé­rem azonban, hogy amire még egyszer eljön, megtanulok sak­kozni. És már fenn is ül a trakto­ron, felbúg a motor, azért aztán nem hallja Galagonyás Mihály, ahogy a járási KISZ-titkár lcl- hangosan mormogja: — Nagy kópék vagytok ti» traktorosok. De jó a módszere­tek __Még ma este elkezdem én is a sakkozást tanulni. .., cs elolvasom mindig a tudományos cikkeket is! És az égen olyan a felhők mögül előbukkanó nap, mintha jókedvében kacagna. Tarján litván ,

Next

/
Thumbnails
Contents