Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-09 / 135. szám

1960. június 9, csütörtök

3. oldal

„Küzdeni az éhség, tudatlanság s a háború ellen“

Beszélgetés a koppenhágai nemzetközi nőkonferencián járt Pankovits Józsefnével

Hazánkból hat küldött vett részt a közelmúltban Koppenhágában megrendezett nemzetközi nőkonferencián. Éppen ezért nagy örömet jelent számunkra, hogy a nagysikerű és emlékezetes nemzetközi konferenciáról köztünk élő szemtanútól értesülhetünk.

Megyénk küldötte, Pankovits Józsefné, a nőtanács megyei titkára, Kecskeméten a közelmúltban már megtartotta nagy figyelemmel kísért élménybeszámolóját, mégis többek kérésének teszünk eleget, amikor megkértük: nyilatkozzon legszebb, s legmaradandóbb koppenhágai élményeiről.

Női gondok Martinique-n • ••

■— Számomra a legmaradandóbb élményeket, a legtöbbet jelentő tapasztalatokat a kongresszuson elhangzott felszólalások jelentik. Mint ismeretes, e konferencia hármas jelszó jegyében zajlott le: Küzdeni az éhség, a tudatlanság, s a háború ellen.

E jelszó az elhangzott felszólalások nyomán magasztosult nemes céllá, hiszen ezekből tudtuk meg, miért olyan égetően szükséges e szavakat a kongresszus zászlajára írni. Megdöbbentő volt, amikor a kis Martinique állam asszonyainak küldötte felszólalt, s elmondta, hogy ők otthon nem nyilváníthatnak szabad véleményt, pedig országukat a gazdag külföldiek a »turisták paradicsomának« ismerik. Kevesen tudják azonban, hogy az országhatárokon belül lakó fiatalok 50 százaléka munkanélküli. Ha a munkások élni akarnak, a legalacsonyabb bérért kell dolgozniuk, a nőknek pedig még munkaalkalmuk sincs. A lányok — hogy családon belüli létbizonytalanságuk megszűnjön — igyekeznek korán férjhezmenni, persze a nyomorból a legtöbb esetben így sem találnak kiutat. Elmondotta, hogy a családi pótlék csak egynegyede a franciaországinak, — társadalmi biztosítás pedig egyáltalán nincs.

• •• Japánban • ••

Az argentin küldött felszólalásából megtudtuk, hogy ott a nő másodrendű emberi lény. A parasztasszonyok 45 százaléka a nagybirtokon naponta átlagosan 14—16 órát dolgozik. Életnívójuk minimális, s az emberek ezrei vándorolnak az országban egész éven át, mert sem álláshoz, sem lakáshoz nem jutnak. Indonéziában, s több gyarmati országban férjes asszony hivatalt nem vállalhat. Finnországban négy hét fizetés nélküli szabadságot kap a szülő anya, ha ugyan már gyermeke megszületése előtt el nem bocsátják állásából. A bérek színvonala soha nem éri el a termelés színvonalát, s a háború után született gyermekeknek nem tudnak munkát biztosítani, mert az elhelyezkedési lehetőségek egyre csökkennek. A japán küldött elmondta, hogy náluk a nők a férfiak bérének 40 százalékát kapják csupán —, ezzel szemben drágák az élelmiszerek, s a közelmúltban 90 százalékkal emelkedett a lakbérek és a közlekedés díja. Mindez a nép álfal elítélt militarista politika következménye, amire mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az ország területén az USÁ-nak nem kevesebb mint 700 katonai bázisa van.

... és nálunk

A mexikói, a nyugatnémet, s az olasz asszonyok egyaránt a nők egyenjogúságáért, munka- alkalmuk megteremtéséért, s a szakmai képzés elősegítéséért küzdenek. Az olasz nők alapvető követelése: egyenlő munkáért egyenlő bért, nemcsak gazdasági célú. Ez a nők számára a munkával együtt társadalmi megbecsülést is jelentene, s már a katolikus nők is eljutottak addig, hogy nyíltan hirdetik: a nőknek dolgozni kell, mégpedig képzett munkásként. Nyugat-Németországban kevés a szakképzettséggel rendelkező nő, mert a kormány intézkedései mesterségesen megakadályozzák szakmai fejlődésüket, Az ipari tanulóknak például csak 3 százaléka lehet nő, de azért ugyanazt a munkát kell elvégezniük, mint a szakmunkásoknak, csak alacsonyabb bérért.

Mindezek után azt hiszem érthető, miért választotta q korábban említett hármas jelszót a nemzetközi nőkonferencia. S bár igaz, hogy a mi céljaink a háborúellenes küzdelmen kívül közvetlenül nem kapcsolódnak ehhez a jelszóhoz, mégis számtalan tanulságot, figyelmeztetést jelentenek az ott elhangzottak.

A mi asszonyaink egyenjogúságát elismerik, s talán mondanom sem kell, mennyi kedvezményben részesülnek a dolgozó nők, a gyermekes édesanyák. Mégis van olyan dolog, ami nálunk nincs rendjén, s ez bennünk, az asszonyokban levő maradiságban gyökerezik. Míg a nyugatnémet, s más államok asszonyai harcolnak azért, hogy szakképzettséget nyerhessenek, nálunk sokan elmulasztják ezt az alkalmat, pedig megvolna rá a lehetőségük. S ez a konferencia egyik fő tanulsága számunkra is, hogy jogaink birtokában szüntelenül tanuljunk, s képezzük magunkat — fejezte be nyilatkozatát Pankovits Józsefné.

MEGJERYZÉS

Porfalanított porozás

Nagy örömmel'vette tudomásul Szánk község Béke és Rákó-* czi utcájának lakossága, hogy a Kecskeméti Közúti Igazgatóság a falu két főútvonalát portalanítja.

A napokban egyik este meg is jelentek az utakat portalanító munkások. A munka első aktusaként lesöpörték az úton felgyűl lemlett homokot, ezután pedig megérkezett a fáradt olajat permetező gépkocsi, amely lelocsolta az út felületét. Minden szauki lakos megkönnyebbülten sóhajtott fel: végre megszűnt a por a faluban.

Korai volt az öröm, ugyanis a két utcán már ugyanakkora por van, mint azelőtt. A szankiak nem tudják elképzelni, hogy portalanítás után miért keletkezik ekkora porfelhő, amikor egyr egy gépkocsi áthalad a községen.

Talán az út melletti homok porol? Nem! Akkor mi az oka? Az apró zúzalékkő a hibás, amit a portalanitott útra szórtak a munkások, mert annak csak egészen kis százaléka tartalmaz követ, a nagyobbik része — homok, s ez porol!

Az egyik szanki parasztember jogos felháborodásában azt mondta: »Amióta ezt a portalanítást elvégezte a Közúti Igazgatóság, az utcai ablakokat véletlenül sem lehet nyitva hagyni, mert most már a kerékpárok is porolnak.-"'

I. I. levelező

Az ígéret szép szó...

Tavaly ősszel levelet kaptunk a Voeliker telep VII. utca lakóitól, melyben segítségünket kérik

VWVWWWWWWVW^V^WWVWWVW'^'A^A^'/WWWWW

Sokrétűbb ellenőrzést

a kereskedelmi és vendéglátó vállalatoknál

A Bács-Kiskun - megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség három kiskereskedelmi — élelmiszer, ruházat, iparcikk — és három vendéglátóipari vállalatnál — Kiskunhalas, Baja, Kecskemét — vizsgálta meg, hogy a vállalati ellenőrző apparátus miként tölti be sokirányú feladatát.

Egysíkúság az ellenőrzésnél

A három irányú — általános, kontrol és cél — ellenőrző tevékenység közül a vállalatok ellenőrei a kényelmesebb álláspontra helyezkedve, jórészt csak célellenőrzést végeznek. Emiatt aztán olyan jellegű fél- adatok, mint a csomagellenőrzés, az árak minőségének szemmel tartása, a burkolt árdrágítás megakadályozása, kiderítése, a panaszok intézése vontatottan történik. Vagyis az ellenőrök a fogyasztók érdekvédelmével keveset foglalkoznak.

Az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat az egyik hónapban pl. 282 ellenőrzése közül csak 106 esetben végzett csomagellenőrzést. Liget Mihály, a Vegyes- cikkipari Kiskereskedelmi Vállalat ellenőre 18 eset közül csak háromszor vizsgálta meg, hogy egyezik-e a számla összege a kiadott áru mennyiségével. Kiskunhalason Kovács Imre és Gyarmati Mihály ellenőrök majdnem elfeledkeztek a fogyasztók érdekvédelméről. Ha el is jutnak a csomagellenőrzésig, arra már nem futja erejükből, hogy kérjék a mulasztók felelősségre vonását. Ennek következtében még mind a mai napig előfordul a súlycsökkentés, a burkolt árdrágítás, másképpen a téves számolás.

Segíti ennek az álláspontnak a' kialakulását az ellenőrzési irányítók munkája is. A Bács- Kiskun megyei Iparcikk-Kiskereskedelmi Vállalat általános ellenőrzési útmutatása meg sem említi a fogyasztók érdekvédelmét. Ellenben igen részletesen taglalja az adminisztrációs tennivalókat. Ez az egysíkúság jellemző az ellenőri értekezletekre is. A lényegtelen kérdésekről — rossz a redőny, az egészségügyi könyvek lejártak stb. — sokat, a lényeges kérdésekről —• társadalmi tulajdon védelme, a választók, a minőség, az udvariasság, az árdrágítások stb. — keveset, vagy egyáltalán nem beszélnek.

Az ilyen felszínes tanácskozás következménye többek között a »repülő ellenőrzés-“ is.

Bábud Imre például kilenc boltegységnél olyan dolgokat nézett meg, amit a vállalat könyveléséből pontosan, sokkal rövidebb idő alatt megtudott volna. Dickmann Ernő Baján egy nap hat boltegységnél tartott »repülő ellenőrzést«. Egy másik esetben az egyik ellenőr munkavédelmi plakátokat helyezett el, s ezzel »letudta« ellenőri kötelezettségét.

Az ilyen és ehhez hasonló munkamódszer nehezíti a kereskedelemben és a vendéglátónál a szocialista erkölcs kialakulását. Az ilyen munka- módszer nem szilárdítja a munkafegyelmet, nem ösztönöz az utasítások végrehajtására, hanem megteremti a melegágyát a felelőtlen munkának.

Ezek után nézzük meg az ellenőrök szakmai képzettségét, hozzáértését.

Képzettebb ellenőrök kellenek

Az ellenőrzés megkívánja, hogy aki ezt a munkát elvállalja, ne csak beosztásnak, hanem hivatásának is érezze az ezzel kapcsolatos feladatok elvégzését, s többet tudjon annál, akinek munkájáról véleményt kell mondania.

A felügyelőség megállapítása szerint egy-egy vállalati ellenőrzési csoport szakmai összetétele változó. A kereskedelmi vállalatok előnyösebb helyzetben vannak a vendéglátósokkal szemben. Ellenőri gárdájuk 80 százaléka 10—15 éves bolti gyakorlattal bír.

Ezzel szemben a fent említett három vendéglátóipari vállalat ellenőri gárdája más munkaterületekről verbuválódott össze. Tehát nincs közöttük olyan, aki régi vendéglátós. Csupán egy olyan ellenőrük van, aki korábban a kiskereskedelemben dolgozott. A gyakorlatlanabb ellenőrök a belkereskedelmi miniszter rendeletének megfelelően tanfolyamokon szerzik meg az ellenőri munka gyakorlásához szükséges képesítést.

összefoglalva a tapasztalatokat: az ellenőrzési munkában jelentős fejlődésről nem beszélhetünk, annak ellenére hogy az ellenőrök létszáma az előző időkhöz viszonyítva megnövekedett. A jobb munka nemcsak az ellenőrök tudásának emelését, hanem következetesebb, sokoldalúbb, előrelátóbb irányító munkát követel a vállalatok igazgatóitól, s az irányító hatóságoktól.

Venesz

az utca sarkán levő rossz kút megjavításához.

Kérésüket eljuttattuk a városi tanács illetékes osztályához. Onnan egy küldöttség el is jutott a bevezetőben említett munkáslakta területre, s az ott- lakóknak megígérték, hogy tavasszal megjavítják a kutat.

Pár nappal ezelőtt ismét találkoztam a VII. utca lakóival. Elmondották, hogy kútjuk még mindig rossz. Ügy látszik, az illetékesek elfeledkeztek a tavaly ősszel tett ígéretükről. Mi most szeretnénk felhívni a figyelmet — a cselekvésre. Reméljük, rövid időn belül az ígéret helyett víz csorog a VII. ut. ca lakóinak kannáiba. „

V. K. ;j

— így szívesebben mennek ai! gyerekek lefeküdni.

Baülanov regénye

(52.)

szerint a téglagyár körzetébe vonul el.

—i Így hát, alezredes elvtárs, most már senki sincs önök előtt — mondta a százados, és keményen Mironov szemébe nézett. Aztán kitaposott csizmájának orrára bámult, várva, nem kérdez-e még valamit, de Mironov nem kérdezett. A százados búcsúzóul tisztelgett, és csípőjéhez szorítva jócskán megtömött kenyérzsákját, futásnak eredt, hogy utolérje zászlóalját.

Az országút hamarosan elnéptelenedett. Csak az üszők füstölgött, a szél ismét -felélesztette, röpködtek belőle a szikrák.

Mironov visszament a törzsbe. A német az ajtótól nem mesz- sze feküdt. Kigombolt köpenye fedetlenül hagyta beesett hasát.

»■Micsoda népség — csóválta a fejét Mironov. — Kivonszolta,

és mindjárt itt ledobta.« A»

ajtót helyettesítő takarót félretolta, belépett, és rögtön azt a felderítőt pillantotta meg, akinek nehezére esett kissé odább cipelni a németet. Gug-i golt, cigarettával szájában a- földre köpködött, és titokzatosan fénylő szemmel nagyokat lódított; a körülötte levők nevettek. Csak a sebesült feküdt úgy, mint az előbb, szigorú arccal, fájdalmára összpontosította figyelmét.

Amint Mironov belépett, a beszélgetés elcsendesedett. Az asztalhoz ült, és mosolyogva hallgatta őket. Észrevették, a mesélő hangosabban kezdett beszélni, s bár nem nézett hátra, mégis érezte, hogy az alezredes figyeli. És most más főképpen neki szólt a beszélgetés. Mironov pedig fülelt, nem jön-e még az első osztály, s közben a kialakult helyzetre gondolt.

Azt mesélték, hogy Hitler állítólag kijelentette, hamarabb feladja Berlint, miét’ Bécset, így volt vagy nem, — Mironov; természetesen nem tudhatta) De már meggyőződött róla, hogy háborúban nem az a fontos, »ki mit mondott«.

IFoiytatjukj

Szaporán és fegyelmezetten haladtak, igyekeztek minél kisebb zajt ütni. A köpenyek ujjába rejtve cigaretták parazsa izzott.

Visszavonultak, s most a lövészárkokon kívül, egy ismeretlen, sötét városban menetelve s távoli lövöldözésre figyeltek, és nem voltak valami nagyon magabiztosak.

Elrohant mellettük a konyha. A kályhacsőből üszők esett ki, a fagyos földre hullott, és szikrazápor pattant szét belőle. Néhány katona kiugrott a sorból, és csizmájukkal gyorsan széttaposták.'

Mironov a parancsnokot szólította. Magas százados lépett hozzá, rövid köpenyben. Tüzet kért — s a váll-lapra kancsa- lítva, kihúzta magát. Kiderült, hogy a 281-es lövészezred utolsó zászlóalja vonult vissza, s ez az ezred most a parancs