Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-26 / 150. szám

4. oldal

1960. június 26, vasárnap

Tágabb látóhatárt

NEM MONDHATJA senki, hogy nem tisztelik Alpáron történelmi hagyományainkat. Van ebben a községben Árpád apánkról elnevezett művelődési ház, mozi, úttörőcsapat, sőt az egyik újtelepülés is a honalapító nevét viseli. Ha a síkságból kiemelkedő különös templomdombról letekintünk, az egész hatalmas alpári mező kitárul előttünk. A távol kékeszöld ködében elhalványult lombokkal integetnek a Tisza- part fái, a smaragzöld mező s az égen úszó felhők karéja vonja be a látóhatárt. E szép és varázslatosan romantikus környezet azonban mintha nem ösztönözné hasonló nyíltságra, tág szemhatár áttekintésére az alpáriakat.

Mészáros Lajos, a művelődési ház igazgatója és könyvtárosa —• igaz, hogy alapos unszolásra — elmondja, hogy bizony jó néhány kulturális jellegű funkció akadt így vagy úgy a nyakába az utóbbi években. Amellett hogy könyvtáros és a művelődési otthon igazgatója, az iskola igazgatóhelyettesi teendőit is elvégzi, tagja a községi tanács végrehajtó bizottságának, sőt olyan művelődési vonatkozásoktól eléggé távol álló időszakos funkcióval is »megtisztelték« mint népszámlálási felelősség és földrendezési ügyekkel való hosszas, hónapokig tartó foglalkozás. Ez pedig arra mutat, hogy kevés Alpáron a művelődés fejlesztésén munkálkodó segítő kéz.

MIBŐL IS ALL Alpáron a kulturális élet? Nem nehéz összeszámlálni, hiszen alig több történik itt, mint ami manapság

általánosságban majd minden lakott településen. Az igazgató fukcióiról a két leglényegesebbet ki is lehet válogatni — az egyik a művelődési ház ■— a másik a könyvtár. Az előbbire 10 ezret, az utóbbira pedig 2 ezer forintot szokott megszavazni a tanács évenként.

HETENKÉNT — inkább csak a tél folyamán 1—■ ismeretterjesztő előadások zajlanak le a szokásos témákról. Orvosok, agronómusok, falusi pedagógusok beszélnek egyik-másik közérdekű. vagy tudományos, művészeti témáról sajnos eléggé gyér számú hallgatóság előtt. Ami e szürkeségből kiemelkedik talán az, hogy a falu egyetlen, s az egész községet magába foglaló termelőszövetkezete, az Aranykalász megalakulása, megerősödése után megszűnt a korábban megindított ezüstkalászos tanfolyam. Helyette, — s ez az ami említésre méltó — azonnal és pedig válogatott, jól megfontolt tematikával hozzáláttak az újdonsült szövetkezeti tagok ismereteinek gyarapításához. 18 egymás után következő előadást tartottak az alapszabályról, a munkaegységről, annak számítási módozatairól, a termelőszövetkezeti gazdálkodással összefüggő jogszabályokról. Szóval jó, bőséges használati utasítással szolgáltak a szövetkezeti mozgalmat próbálgató alpári dolgozóknak.

Ez tiszteletreméltó és hasznos kezdeményezés volt, csak éppen az a baj, hogy nem követte a közös gazdálkodásra való áttérés első kulturális megmozdulásait ennél több. Azóta sincs a községben még nyoma sem a művészeti munkának) Sem tánccsoport) sem

énekkar, sem pedig zenekar nincs, ha annak nem számítjuk azt a néhány tagú dzsessz-zenekart, amit egy-egy bálra meg szoktak fogadni a rendezőszervek. A jelek szerint még kísérlet sem történt arra, hogy bizonyos következtetéseket sem vontak le a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése és a kulturális élet szervezési módszereinek összeválogatásá- ra. Az idén például elmaradtak az egyébként havonta ösz- szetoborzott színházi buszjáratok is. Alig jönnek el a lakosok egy-egy előadásra, mintha nem érdekelne senkit semmi. Pedig nem így van!

ÜGY VÉLJÜK, a politikai nevelőmunka gyengeségeiből adódnak a bajok. Emellett az is kétségtelen, nem ismerték még fel Alpáron a vezetők a kulturális nevelés jelentőségét, nem határozták el még magukat arra, hogy az egyéni gazdálkodás börtönéből és béklyóiból megszabadult most már közös útra tért alpári dolgozó parasztokat ráébresszük művelődési lehetőségeikre, adottságaikra, nem nyitogattak még elegendő ablakot a szövetkezeti élet kulturális távlatai felé.

Pedig erre sort kell keríteni minél hamarább. Mind a párt helyi szervezeteinek, mind a tanácsnak be kell látnia, a gazdasági szervező munka eredményeit csökkenti.. ha nem látnak hozzá minél előbb a kulturális nevelés megélénkí- téséhez, kiszélesítéséhez:

Hadd táguljon az alpáriak szemhatára, hiszen az alpári mező horizonja is a végtelenbe tágul.

Csáky Lajos

mr

i-nnnnr n

ÚJ FILNE

Háború és béke

Az olasz—amerikai közös

produkcióban és King Vidor rendezésében készült film fe- lülmúlja az eddig látott irodalmi alkotásokból készült hasonló filmeket. Gondos aprólékossággal megformált alakítások, nagyszerű színészi telHa a tolsztoji monumentalitáshoz mérjük, ha a világirodalomban ez egyedülálló regény szépségeihez hasonlítjuk a filmet, természetesen alul marad, mint minden olyan műalkotás, mely áttételezve ad vissza valami eredetben műfaA kitűnő Audrey Hepburn mellett számtalan nagyszerű színészi alakítást láthatunk. Andrej Bolkonszkij herceget Mel Ferrer, Pierre Bezuhovot a Tizenkét dühös ember című filmből ismert Henry Fonda játssza. A népes szereplőgárdából kiemelkedik Anita Ek- berg, Anna Maria, Ferrero, May Britt és Vittorio Gassman alakítása.

Könyv - népmüvsléssel foglalkozók számira

(Vörät Jflárton : dl nagy. kuérlet eímü műnéről

A

z összes műfaji keretből kieső, szuggesztív erejű mű ez. Lényegében módszer-kutatás, módszer-adás a népművelők számára. A Baranyai Norma egyetemistákból alakult népművelési munkaközösség volt, amely a negyvenes évek elején az akkori politikaigazdasági viszonyok között is szép eredményeket ért el. Elhatárolták mgaukat az akkoriban divatos, néha öncélú szociografusoktól, — bár politikai tudatosításra sem vállalkoztak, mint az akkori népi írók baloldali része. Feladatuknak a népművelés minél hatásosabb módszereinek keresését, alkalmazását tartották — a legfontosabb és legégetőbb munkaterületeken. Az e könyvben megjelenített módszereik a Baranyai Normát a magyar népművelés története szép fejezeteként állítják elénk. Az alábbiakban pár széljegyzetet kívánunk a könyvhöz fűzni, amelyek szeretnénk, ha alkalmassá válnának a népműveléssel foglalkozók figyelmének felkeltésére a könyv iránt.

N

agy tanulsága a Baranyai Normának, hogy bár a tudat átformálásának elsődleges alapját az anyagi élet, az anyagi kultúra, vagyis a civilizáció fejlesztésében látja, az új ember kialakítása mégis állandó, személyes ráhatást, sőt példamutatást kíván. Ezt adták meg Baranya elhagyott fal- vait járva a Norma tagjai, s erre van szüksége — minden műked- velősdi vagy hivataloskodó, merev szemlélet kizárásával — a ma folyó népművelési munkának is. A Norma tagjai számára kötelező szabályzat ezért írta elő: »A munka minden részletében: a tettekben és a szavakban egyaránt személy szerinti felelősséggel tartozunk.-«

N

em passzív néprajzi gyűjtőmunka a Baranyai Norma, s ha vannak is romantikus elemei, azok is tiszteletreméltóak, mert a kis közösség társadalmi elszigeteltségben fejtette ki működését, s ez már eleve kizárttá tette az oldottabb, kötetlenebb munkát. Szigor, következetesség,

sőt néha aszkézis volt szükséges céljaik elérésére. Munkaterveiket a kényességig, néhol a naivitásig precízen dolgozták ki, mert tudták: a népművelési munka meg-» munkálandó »anyaga«, a gondolkodó paraszti agy, amely a népműveléssel foglalkozók minden esetleges hibáját észrevéve reagál, —i az eddig elért eredményeket is leronthatja.

Vyfóai szemmel nézve két irány« * * ba fut a Norma problematikája: a népegészségügy-, s a szigorúbban vett népművelés irányába. Mindkét tevékenységgel foglalkozó számára egyaránt ad., tanulságot, akár a falusi szórakozásokat, meg a sportot a szív«* és tüdőbetegségekkel összekapcsoló gondolatait tekintő, altár a magyac falu individuális szemlélete kialakulása történetének megírására gondolunk. De ugyanilyen párhuzamot vonhatunk, ha a végzeté; orvostanhallgatók falusi munkáját^ s a bölcsészeknek a Normán belüli végzett tevékenységét vizsgáljuk*

V

örös Márton eljut a Norma mód-» ] szereinek mai viszonyok közti alkalmazásáig. A Pécs környéki» bányász-legényszállásokon végzeté ötvenes évekbeli munkájáról is ír* amely alakítóan hatott a legény- szállások lakóinak tudatára. Ez«« zel bizonyítja be, hogy a Bara« nyal Norma módszerei alkalmasaié a mi kultúrpolitikai célkitűzéseink megvalósítására is, s azokat fel« tétlenül be kell vonnunk tevékeny«* ségünkbe.

M

int mondottuk, az író mon«*

danivalóját szuggesztív, meg« győző erővel adja elő. így stílusában is olyan forrpontig jut néhol, hogy képessé válik egyetemes érvényű alapgondolatok kifejezésére is* »Csak azok szerethetnek, — írja egy helyütt •— akik közel jutottak egymáshoz.-« S ez a népművelési munkára alkalmazva azt jelenti* hogy csak azok tudják átadni tudásukat a rájuk bízottaknak, csak azok tudnak megfelelő népműve« lési munkát végezni, akik érzik elhivatottságukat, felelősségüket, —* akik közel jutnak a nép eszéhez^ szívéhez.

1960. JÜNIUSÄBAN...

... fényképezte szemfüles fotóriporterünk a fenti képet Kecskeméten, a Czollner téri Állami Általános Iskola homlokzatáról. Ügy látszik, az iskola karbantartói egy lényeges dologról megfeledkeztek.

Jelenet a filmből

jesítmények, monumentalitásra törekvő rendezői megoldások, élvonalbeli szereplőgárda jellemzi ezt a látványos, színes kétrészes amerikai filmet.

Hősei közhil Natasa Rosztova alakja a legsikerültebb. Ez elsősorban Audrey Hepburn érdeme. Natasája pontosan olyan amilyennek Tolsztoj mintázta — tele kedvességgel, közvetlenséggel, lelkesedéssel az élet, s az emberek iránt. Sajnos Tolsztoj sajátos társadalmi nézeteinek tükröződését Natasa alakjában sem találjuk meg maradéktalanul, s ez már a rendezésen múlik, hiszen több, egyébként kitűnő színészi alakítás is adós ezzel a tolsztoji színnel, ízzel, amely a Háború és béke minden lapjáról árad.

jilag mást. A regény és a film teljesen hibátlan összeegyeztetése nem érhető el szokványos műsorfilmek időtartama alatt, s amint a Háború és béke mutatja ennek megduplázása árán sem. Hiányzik sok egyéb mellett a hatalmas történelmi körkép, melyet Tolsztoj fest és amely a regényben annyira lenyűgözött bennünket. Nem volt már rá idő, hiszen a rendező és a. színészgárda is majd minden energiáját az árnyalt, lendületes és lelkes színészi alakításokba fektette. Nagy érdeme azonban a filmnek, hogy talán az első olyan nyugati filmalkotás, amely lerántja a leplet a hódító, a zsarnok, Napóleonról és egyértelműen elítélően szól a háborúról.

üitüMOV i-vísvas c

Teleszárták a markát.

Valaki kíváncsiskodott: Mégis, mit csináltok ott?

— Tartjuk magunkat — válaszolta egyszerűen a gyalogos.

— Látod, negyvenegyben azt mondtuk, nincs hova visszavonulni, most pedig úgy látszik,

— nincs is mikor. Ha visszaengedjük őket, minden újra kezdődik, csak az emberek szoktak el tőle. Ideje már véget vetni ennek a háborúnak.

Odafutott a szomszéd üteg aknavetőse. Gázálarca tömve kétszersülttel. Utat tört magának előre.

— Hát te, hová valósi vagy? Nem vagyunk véletlenül föl- dik? Nagyon ismerős a képed.

A katona élénken megfordult, s megnézte magának az aknavetőst. Aztán meggondoltan felelte:

— Mi valamennyien földik lettünk, ahogy átléptük a határt. — Kemény arcán egészen különösen hatott a mosoly. — Ügy van ez, akárcsak a kórházban. .. Amíg az egészségügyi zászlóaljnál fekszik az ember,

lob.;

mind egy a és ugyanott sebesültek meg, talán még ugyanaznap is. Ha aztán átviszik hátországi kórházba, és találkozik ugyanarról a frontról való katonával, akkor már földijei közé számítja, mintha közelebb állna hozzá, mint mások.

Ahogy beszélt, egyre az ütegparancsnokot figyelte: az valahogy olyan furcsán nézett rá.

— Nem ismersz meg, Arhipov? — kérdezte tőle hirtelen Belicsenko, és elmosolyodott.

A gyalogos rövid szempillája megrezzent. Bizakodva nézegette, de nyilván semmire sem emlékezett.

— Lehet, hogy találkoztunk valamikor — mondta bocsánat- kérőén —, de már nem emlékszem, százados elvtárs. Elfelejtettem.

— Ez is előfordul. Nos hát: ha a tankok megindulnak, abból az irányból, nem lesz időnk azt kutatni, hogy merre ültök. Lőni fogunk, és a lövedékeink meglehetősen súlyosak. Tehát szedd össze az embereiteket —

és hozd ide Ókét Találunk

majd dolgot nekik. Én meg, Arhipov, azonnal felismertelek —■

mondta Belicsenko, — 194L Emlékszel, hogyan Vonultunk viszsza?

A katonák szorosabban körülvették őket, figyeltek, néhányat* együttérzően mosolyogtak, min# váratlan találkozásoknál szokás.

Ez akkoriban persze nem volt rajtam — és Belicsenko megfricskázta a váll-lapját. — Hanem itt volt három háromszög — s mint aki segít emlékezni, ujjával mosolyogva a nyakára mutatott. —> Vagy talán még most sem emlékszel.

A háború egy időben kezdődött, de mindenki a maga idején és órájában találkozott vele. A német tankok már régen átjöttek a Dnyeperen, de az üteg, amelynél Belicsenko szakaszvezető löv'egparancsnok volt, még ott állt, ahol két-három héttel azelőtt: a Dnyeper nyugati partján elterülő ősi fenyőerdő szegélyén. Fél kilométerre mögöttük falu, leérték, a legforróbb napon is hideg tej: az üteg legénysége szívesen látott vendég a faluban. ,

A nyári éjszakák rövidek — gyorsan érkezik a hajnal, —, s rövid az ilyen éjszakákon a szerelem.

(Folytatása következik.)