Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-23 / 147. szám
1960. június 23, csütörtök 3. oldal Kiszisták társadalmi munkája A Gáspár András Helyiipari Tanulóiskola első- és másodéves KISZ kőművestanulói a napokban társadalmi munkát végeztek a Községgazdálkodási Vállalat központi telephelyén. A mintegy 30 fiatal, 30 méter hosszú és 20 méter széles raktárhelyiség külső vakolását vállalta erre a napra. A gyors befejezés érdekében brigádokat alakítottak, s megkezdődött a vetélkedés. A délután 5 órára tervezett munkát 2 órára elvégezték. A hátralevő időben egy ötször ötméteres helyiséget vakoltak be. Szerkesztői üzenetek: B. Gy., Izsák: A benzinkútról írt sorait a megyei AFORT Kirendeltségnek küldtük el. Lipthay István, Kunszentmlklós; Ügyében felkeressük a megyei köz- lekedésrendeszetu. alosztályt. Faragó István, Alpár: A borforgalmi adó ügyében a megyei pénzügyőri parancsnokságtól kapja meg a választ. Tótti Vince, Kecskemét: Ügyében újabb vizsgálatot tartunk. Ambrus András, Kiskörös: örülünk, hogy Ilyen Szép élethivatást választott. Kérdésére rövidesen megkapja válaszunkat. Széli Kálmán, Drágszél: Levelében jelzett kérdésre az SZTK Bács- Kiskun megyei Központja adja meg a választ. Báli Margit. Kecskemét: Kérését a városi tanács munkaügyi osztályához juttattuk el. Füslöltsonkás bablevest készítenek a Kecskeméti Konzervgyárban mnwninw e, 1959 októberében kezdték meg a szárítottleves-gyártást a Kecskeméti Konzervgyárban. Az ízletes paradicsom-, gulyás-, marhahús-, gomba-, zöldség-, borsó- és zellerleves országszerte nagy sikert aratott. A gyárban eddig összesen négymillió tasak levest gyártottak. Naponta több mint 45 ezer tasak levest készítenek jelenleg is, melyeknek nagy részét főként az ipari városokba szállítják. Eddig gondot okozott a gyárban a leves csomagolása. A közeljövőben csehszlovák, gépet állítanak munkába, s ' ez megkönnyíti a csomagolást, amelyet eddig kézzel végeztek. Az új gép munkába állítása után még ez évben megkezdik a füstölt- sonkás rizsleves, bableves és borsóleves gyártását is. Kösel 100 ezer naposcsibét nevelnek szerződésre a dunavecsei járásban Lemaradás Apostagon és Dunaegyházán — Nem tudtam kire hagyni a kutyámat... A baromfitenyésztés jövedelmezőségét felismerve, a dunavecsei járás termelőszövetkezetei közül hat, összesen 26 ezer naposcsibét vett át eddig nevelésre a Baromfifeldolgozó Vállalattól. A kunadacsi Kossuthban 10, a hartai Leninben és a lcunszentmiklósi Kiskunságban 6—6, a solti Egyetértésben 2,5, a dunavecsei Virágzóban 1,5 ezer naposcsibét nevelnek. Ugyanakkor a háztáji és az egyéni gazdaságok is szerződtek a földművesszövetkezetekkel különböző baromfifélék tenyésztésére. Harta és Dunavecse tsz- községek háztáji gazdaságaiban 12 000, illetve 7 700, Szabadszállás egyéni gazdálkodói pedig 21 500, az egész járásban a közös gazdaságokon kívül összesen 68 000 naposcsibét nevelnek. Szabadszálláson 8 200, Szalk- szentmártonban 1 100 liba nevelésére szerződtek, s ezenkívül még 3 200 pecsenyeliba tenyésztését is vállalták a szabad „állásiak. A termelőszövetkezetek e szárnyas nevelésére kisebb mértékben vállalkoztak, egyedül a hartai Béke Tsz-nek van nagyobb — 500 darabot kitevő — állománya. A szerződéses kacsatenyész lésben is Szabadszállás ve' 2500 darabbal, míg Solton Tasson és llartán egy aráig*?0 darab felnevelését vállalt?' Pulykából a szabadsz,/^“1 4800, a kunszentmikios'F' 2(W(J, a kunadacsiak 1600 darabra szerződtek. A többi községbe 'a naposcsibén kívül) általában 200— 500 darab az előbbi baromfifélék szerződéses állománya, úgy hogy libából összesen 16 200 kacsából 4 700, pulykából 10 80Ó darabot tenyésztenek szerződésre az egész járásban. Különös lemaradás tapasztalható Apostagon és Dunaegyhá- zán. Ezekben a községekben p| mindössze 10 és 45 liba, val V mint 15, illetve 12 kacsa félj | velősére kötöttek szerződé?, T j földművesszövetkezettel T rv i ■------------------------^ '■ Te jfcüfé-kocsik gyt;* kezdik meg az ' ^eher- I Sportszeráru Gyárba^ .. ; autó után kapcsait?” f v i ,, , „ ,, . J/Jpira is haszdeglo« mozgo .7-rop ! nálható. 'ff : s s i Jye^julelmts ItLaelfo probléma és a felvetés szavakat. A következő felszólaló így kezdte több tízperces hozzászólását: -Kicsit terjedelmes leszek.« Amíg az értekezlet részvevői eltompulva, le-le- csukódó szemmel várták a beszéd befejezését, addig én elemezni kezdtem a felszólaló szavait. Való- színűleg így akarta kezdeni: bőbeszédű leszek, vagy hosszabban beszélek, esetleg többet beszélek a kelleténél ... stb. Végre befejezte, s a kimutatásomon újabb vonalkák jelezték, gyarapodott a terén, a probléma és a felvetés szó, Egy másik felszólaló kijelentette: »Ez a kérdés meg fog szűnni.« Erre a mondatra már néhányan felfigyeltek, s én újból csak elemezni kezdtem. A kérdések nem jönnek létre, s emiatt meg sem szűnhetnek. A hozzászóló magában ezt gondolhatta: megszüntetjük az akadályokat, javítjuk a hibákat, leküzd- jük a nehézségeket Az értekezlet másfél óra múlva véget-l ért, s én örömmel je-j gyeztem le az alábbit sorokat: -Az értekez-i létén sokat fejlődtem»! s ezért elhatároztam' a gyűlés megszűnés®! után, hogy a magyarj nyelv ilyen irányú 1 problémáit felvetem», igaz, hogy terjedelmesebb leszek, de legkö-i zelebb ezt a kérdést] meg fogom szüntetni.«1 Gémes Gábor | bodor János: J2kTBK [arsa Antalnak eltört a lába, de lassabban gyógyult, mint gondolta. Így állandóan rosszkedvű, nyomott és levert volt. Még beszélni sem akart. Csak ült, vagy a botjára támaszkodva állt az ablaknál és bámult kifelé vívódó önmar- cangolással. Senki és semmi más nem ér dekelte csak a lába. Órákon át nem mozdult, Ha eljött az étkezések de je, a felesége karonfogta ás - z asztalhoz vezette. Ment engedelmesen, de addig nem, lyúlt az ételhez, amíg a felsége nem fogott hozzá. Az asszonynak pedig ennie kelle:t, ha éhes volt, ha nem, különben a férje sem evett. Barsáné fókát sírt. Hangosan is, magában is. Férje pedig, mintha nem is hallotta volna. Könnyes szemét sem vette észre, felette is eltekintett, akárcsak a fákon, háztetőkre repdeső madarak felett. Csak akkor lesz újra egész ember, ha a botját a sarokba hajíthatja. Péter, az idősebb fiú, egyszer azt mondta az anyjának: — Miért nem próbál apával *■"' "ázni? j.0in?/a az asztal szélébe fo- tenué'iutt s a szeme IIvermek[<nagyságúra nőtt. a ytvázni? "désben fájdalom és burkolt/emrehányás is reszketett. r' _ pád félig odavan es te az t „ urod, hogy kártyázzanak vei * 'éter magyarázta: ■— Az orvos is azt mondta, ,íogy bármivel is, de próbáljuk az érdeklődését felkelteni. Miért ne tennénk meg? Nemhogy pénzbe, de fáradságba se kerül. Az anya csüggedten felelte: __ IWera tudok kártyázni, ^ * e setleg papucsot. Tudod, úgy körbe rakjuk a lapokat és veszünk belőlük. Fiatal- asszony koromban sokat játszottuk apáddal. Mennyit nevettünk rajta! Péter lelkesedett. — Nagyon jó! Hol a kártya? — A szekrényfiókban lesz, a harisnyák alatt. Kis keresgélés után már Péter kezében volt a kopott kártya. Az ajtónál álldogáló apjához lépett, megérintette a karját és mutatta a kártyát. — Jöjjön, apa, játszunk! Barsa nem mozdult, a szeme a kapun túl nézett, de az is lehet, hogy még az ablaküveget sem látta. Csak a gondolat rágta: menni, járni, sétálni, dolgozni. De ilyen lábbal mit tehet? Mit? Űrlődésében olyan volt, mint egy könnyedén földbe helyezett oszlop, amelyik erősebb szél suhanására egyszerűen eldülne* A fia a szája szélébe harapott és gyorsan elfordult. Az anya könnyei végig peregtek az arcán. Péter tért először magához. Az asztalra dobta a kártyát, kört formált belőlük. A körből kiemelt egy lapot és a kör közepére tette. — Most anya következik! Az anya vett a kártyákból, de a lapok reszkettek a kezében. Barsa futó pillantást vetett az ajtó melletti tükörbe. Azután ismét az udvart nézte. Rövid játék után Péter az anyjára szólt: — Nem jól csinálja, anya! Nem simogatni kell azt a kártyát, hanem becsületesen odavágni, hadd hallják meg a harmadik szomszédban is. Így ni! — S dörgött az asztal lapja, amint a maga kártyáját lecsapta. zk z anya ijedten összébb- húzódott, de az apja mozdulatlan maradt. Péter sóhajtott, de tovább keverte a lapokat, csinálta a köröket és végül az anyja is megfogadta a tanácsát. Barsa többször a tükörbe nézett. Az anya és a fia csapdosták a lapokat és az asztal dongott. A kezük sajgóit, sokszor már fájt is, de azért nem kímélték. Egy este Péter szeme felcsillant. Az ajtó felől nehéz lépések közeledtek. Az apja lépései. Köp... köp... köp... A bot verte a taktust a kövön. Péter közelebb hajolt az asztalon és súgta az anyjának: — Most ne sajnálja a kezét, anya! Az anya lesújtott a makk királyra. Amint a lap a másik laphoz ért, Barsa már ott állt mellettük és figyelmeztetően mondta: — Nem jó! Makkra makkot kell tenni! Barsáné kapkodta a kártyát, de minduntalan visszaejtette, végül Péter adta a kezébe. Fogta, nyomkodta, gyűrte. Megtörtént, amire vártak. Az első érdeklődés. Péter felugrott a helyéről és kintebb húzta a széket. — Tessék, próbálja meg apa is! Barsa a lábát nézte, az arcán fájdalom hasított keresztül. Nem a lába fájt, csak az, hogy még ügyelnie kell rá. Es meddig? Szótlanul megfordult és visszabicegett az ajtóhoz. Barsáné felsírt, Péter csilla-. pította: — Fog ez menni! Ne búsuljon, anya. Tudhatja, hogy a járni tanuló gyerek is elesik az első lépések után és azután sokáig nem meri megismételni. A végén azonban mégis csak jár. Barsáné felsóhajtott. ésőbb néhány napig a szokott módon folytatták kettesben a kártyázást. A szombatot kihagyták, mert Pétert meghívták a barátai, de azt ígérte, hogy nem .marad el sokáig. Barsáné ingeket javított. A tűbe cérnát fűzött és ahogy a szálat összehajtotta, a férje meg* indult. Feléje. Barsáné teljesen az ing fölé hajolt. Ilyet hetek óta nem tett a férje. Mégis miért most teszi?. Most, amikor nincs itthon Péter? A szíve örömmel is, riadtan is vert. Egész délután olyan komor, félelmetes volt az arca. Barsa közeledett. Köp... köp... köp. 7, Nehézkesen emelte a lábát és a bot furcsán kopogott. Köp... köp... köp... Barsáné szája kinyílt, másképpen nem kapott levegőt, azt hitte, mindját megfullad. Köp... köp.,. köp... Csak jönne már Péter! Barsa a felesége előtt állt. Az nem emelte fel a fejét, de így is látta széles vállát, hatalmas tenyerét és fényét vesztett szürke szemét. Mi lesz most? Félt, iszonyatosan félt. Attól, hogy a szívét megrepeszti az öröm. De miért nem jön már Péter'?, Barsa keze kinyúlt és kihúzta azt a fiókot, amelyikben a kártyát tartották. Aztán leiUb a remegő asszonnyal szembe i és a visszatérő régi hangján hívta: — Gyere, kártyázzunk! 4jí játszottak és majdnem ^ minden lapot álnedvesített a könny. Mert olyan Különösek néha az asszonyok, amikor boldogok, akkor sírnak 0 legjobban. .« ii .........................."•""'"•■•••■•■»•■•••■•••••••••■■■nsiiiiia<aaaIaa,„nna„lll| ■ ■ Ta karékosság = családiház ■ Államunk hosszúlejáratíi kölcsönökkel segíti a családi■ ház-építőket. Ennek eredméayeként az elmúlt esztendőbe! : 462 lakás épült meg Bács negyében, s ebből 162 Kecske : méten és járásában. Nem cétséges tehát, hogy az OTf ■ kölcsönakciója az 1959-es ékben is jelentősen javított « í lakásviszonyokon. Ismeretes, hogy a várod családi házak építéséhez a ta- : karékpénztár az összegnél' körülbelül felét kölcsön formá- ; jában fedezi, míg a m: ’k részét a kérelmezőnek kell elő- 5 teremteni. Ez utóbbiní'a takarékosság a célravezető hogy • a kölcsön mihamara’J rendelkezésre álljon. A tapasztala- : tok azonban néhárj esetben ennek ellenkezőjét mutatják. Egyik illető vadául csupán az állam támogatását akar- ! ta megnyerni, ° maga nem gyűjtött össze egy fillért i sem. Mondán' « sem kell, hogy a kérelmet elutasította az ; OTP. Egy n - alkalommal pedig az egyik vállalati dolgo■ zónák 500C OI nt,a hianyzott ahhoz, hogy kölcsönt kapjon. • Így öt 'i>on keresztül takarékbetétkönyvbe helyezte a ■ szükség ‘ összeget, majd ennek utána kifizették részére — : 50 ez/'lonnt°t — a házépítési költség felét. V, S üzemi í mUí ntfTSalt/ betétkönyv segítette ki a -csávából«. | Hkent tizetese jó részét betétkönyvbe helyezte s a szor- S gy’lJt0getes eredményeként hozzáfoghatott a lakásüeshez. Bar a feltételt azóta teljesítette? mégL nún^en rionapban gyarapítja takarékbetétjét. Amint látjuk, a családiház-építés kulcsa a takarékos tos alaptőkét gyuiiem. , emehhez elengedhetetlenül fontéi j es egészében az államtól vaí?fíí?ak meg olyanok, akik fedezését, holott takarékoskodással össze tudnák' iMuk-'k hiányzó pénzt, beleszámítva a fizikai munka értékét is. Ajánlatos módszer tehát a családiház-építőknek és a legbiztosabb: takarékoskodni. K. A. Bóbiskolok^ szek' ben és hrf^ftor? . ,az értekezlet felszólalói- nak moron hanSJat« Előttem kls Pfl- pírlapc P°ntcf kl- muta’’ fekszik. Az alig árom es fel oras „r *.d« megbeszélé- sc ' 526-szor hívták a jelenlevők figyelmét a termelés terén mutatkozó lemaradásra, 439-szer említettek problémákat, s közel 900-szor vetettek fel kérdéseket, Lelkiismeretesen jegyeztem egy-egy határozott vonallal a papírlapra, a terén, a
