Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-17 / 91. szám
4. oldal 1960. április 17, vasárnap dflfrikflbflnfrnrcrffli Dr. Smunyoghy Jón«» útleírása V. Komplett safari Csaknem mindennaposak a sa- farira (vadászexpedícióra) induló és onnan érkező autók parkolása a szép kis Arusha Hotel előtt. Mi is innen indultunk gyűjtő útunkra 1960. jan. 19- én. Két nagy teherautónk sátrainkkal és embereinkkel néhány nappal hamarabb útnak indult, hogy mire odaérünk, a tábor már készen legyen. „Összkomfortos“ dzsungel Az 1. számú táborunk Aru- shától délnyugatra, kb. 220 km távolságra volt a vadonban. Valóságos sátortábor. Lakósátraink igen kényelmesek voltak, dupla tetővel, hogy a nap tűzése ne érhesse a tulajdonképpeni belső lakósátrat. A íakósátor belső része volt a fürdőszoba, ahol minden este a vászon fürdőkádban, jó meleg vízben megfürödtünk. Jól esett ez a naponkénti alapos mosakodás és nem igen kértük számon és nem nehezményeztük, hogy fürdővizünk a közeli sekély, zavaros vizű pocsolyából származott. 34 fok árnyékban 1. számú táborunk igen száraz vidéken, gyér fájú és lombozató, ritkás erdőségben volt. Itt mértem táborozásunk alatt a legnagyobb meleget, 34 fokot árnyékban. Vad elég szépen akadt. Itt sikerült elejteni Kelet-Afrika legszebb — alkatra a gímszarvashoz hasonló — antilopját, a Nagykudut és egyik legveszélye- sebbikét, a kafferbivalyt. Ez utóbbi külsőre a szelíd-indiai származású házi bivalyunkhoz hasonló, de a szarva ennél jóval nagyobb, testre is hatalmasabb. Az a kellemetlen tulajdonsága van, hogy ha veszélyt szimatol, vagy csak megsebzik, azonnal támad és az őt háborgatót rend szerint halálra tiporja. Nagy is a tekintélye a vadászok előtt Széchenyi és a kafferbivaly Az egyik nap éppen Széchenyit kísértem el vadászatra, amikor útónkba került egy magános kafferbivaly-bika. A ritkás fás, egyenletes terepen kezdetét vette az autós hajsza. Kezdetben a bivaly menekülésre fogta a dolgot, s aztán megelégedve azt, szembe fordult az őt üldöző autóval Széchenyinek csak annyi ideje volt, hogy ki- ugorhatott az autóból és aránylag nem is nagy távolságból, egyetlen lövéssel elintézte. Vadászati szempontból valóban felejthetetlen látvány volt, ahogyan a 8—9 mázsás állat a lövésre elbukott, majd csúszott egy darabon és utána mozdulat lanul fekve maradt. Egy pár pillanatig figyeltük a fekvő állatot, végül a biztonság okából a velünk levő fehér vadász sürgetésére — „legjobb bivaly a döglött bivaly” mondást szem előtt tartva — még két lövést tett rá Széchenyi. Amint utólag kiderült ez már csupán fölösleges óvatosság volt, de hát Afrikában, ha kafferbivalyról van szó fő a biztonság. Egész állatsereglet Ugyancsak ebben a táborban ejtették el a két párducot is. Ez a hosszúfarkú macskaféle ragadozó, kisebb az oroszlánnál, szép foltos bundája s az oroszlánnál való aránylagos ritkább volta, kívánatos zsákmánnyá teszi minden afrikai vadász szemében. Mindkettőt a kitett csalétek mellett lőtték. Az egyik mindjárt az első napon puskavégre került, a másik után azonban kb. egy hétig kellett lesre járni. A nagyobb termetű párosujjú patások közül itt lőtték a külsejében a lóhoz és szarvas- marhához hasonlítható gnut, a tehén antilopok közül a sajátságosán csavarodott szarvú kongónit, a hosszú szarvú oryxot, és testalkatra a mi szarvasmarhánkhoz közelitő jávor antilopokat. A kisebb ter- metűek közül pedig a grant gazellát, impálát, kisdudut, a zsiráfnyakú gazellát, Thomson gazellát, továbbá a jókora őzgida nagyságú dik-diket és steinbokot. Ez a felsorolás bizonyosra veszem, hogy a kedves olvasóim javarészénél nem fog jelenteni egyebet a puszta névnél, de talán akad közöttük olyan is, aki mondjuk a jó öreg „Brehm: Állatok világa” c. igen népszerű természetrajzi munkában utána fog nézni az említett állatok leírásának, melyre én a korlátozott hely miatt nem térhetek ki. A kutyához hasonló ragadozók közül itt gyűjtöttük be az afrikai vadtenyészet fő kerékkötőjét, a hiénakutyát, Ügy hiszem ebből lett volna a legideálisabb vadászkutya, ha az ember megszelídítette volna. Kiváló szaglása. nagyszerű futóképességgel és kitartással párosul. Amelyik vadat kiszemeli magának, annak vége. (Folytatjuk) QUuJI.il )□ bncJorio ÚJ FILMEK UWMMIIH Salemi boszorkányok Arthur Miller az élő amerikai irodalom egyik legnagyobb művelője. Boszorkányüldözés című drámáját francia és demokratikus német filmművészek vitték vászonra — tegyük hozzá rögtön —, nagyszerű érzékkel, magas mesterségbeli tudással. A film a vallási fanatizmus ellen kiált, amely egy igaz szerelmet, egy házasságot próbál széttépni. Csak úgy sikerülhet ez, hogy a férjet megöli az egyház. í (J)irjys hímet {ő+ái/yk ■ Hej lányok, hej lányok *— • emlékszem ám még rátok, \ kis tarisznyám nyakba vettem, | piros tojást hadd teremjen, 5 hej lányok, hej lányok, • legény indult hozzátok. m a | Hej lányok, hej lányok, \ el is mentem hozzátok, ■ hajatokat megöntöztem, ■ piros tojást zsákba tettem, ; hej lányok, hej lányok, • csak egy kis bort adnátok. ■ a í ■ Hej lányok, hej lányok, : a bort nem sajnáltátok, ] mént a gödény annyit ittam, « csuda, hogy haza jutottam, \ hej lányok, hej lányok, 3 de jó, hogy nem láttátok. a X • Hej lányok, hej lányok, ■ nem is nézek teátok, A XVII. század végén játszó- ! lefeküdtem, dik le a darab meséje; I mini a medve, Miller kitűnő ismerője az ; ha nincs az időhöz kedve, amerikai életforma árnyékos ; hej lányok, hej lányok, oldalainak. Világosan utal arra, S el ne járjon a szátok! hogy a középkor emberét meg- i ; béklyózó, vallási babonákkal át- ! Hej lányok, hej lányok, szőtt, fojtogató légkör nagyon ■ zsákom hova dugtátok? is rokon a mai Amerika tár- • Tojással volt sadalmi légkörével. | az megrakva, Yves Montand, Simone Signo- j szívből adta, aki adta, rét és Mylene Demongeot ki- « hej lányok, hej lányok -=«• tűnő, hiteles figurát alakít. — 5 piros hímes tojások.. Raymond Rouleaut biztoskezű • rendezőnek ismertük meg. F. Tóth Pál l«A^VVWVVS/W%/WWVVVWVWW* Őszinteny eqijszeifííen 3 Lenin javasolta, hogy a Politikai Bizottság ülésein okvetlenül legyen jelen a Központi Ellenőrző Bizottság valamelyik tagja; Jómagam többször részt vettem ezeken az üléseken, amelyeken Lenin elnökölt. Lenin rendszerint egy-két perccel az ülés kezdete előtt jött ki szobájából, mellényzsebéből elővette öreg zsebóráját, baltenyerébe helyezte, s az óraszíjjal rászorította kezére. Az ülést másodpercnyi pontossággal nyitotta meg. Lenin ugyancsak ezt az órát nézve figyelt az ügyrend betartására, s meglehetősen erélyesen félbeszakította azokat a felszólalókat akik visszaéltek idejükkel. S a felszólalók rendszerint aggodalmas pillantásoka vetettek Lenin baltenyerére, amelyen az ón feküdt. Meg kell mondanom, hogy Lenin csal abban az esetben élt elnöki hatalmával, he megsértették az ügyrendet. Egyébként sohase« tett olyan megjegyzéseket, amelyek megzavarhatták volna a felszólalót, vagy akadályoz hatták volna gondolata kifejtésében. Lenin iger figyelmesen hallgatott, s egyidejűleg figyelt« az órát, jegyezgetett az előtte heverő papírokon és cédulákat küldött a Politikai Bizottság tagjainak. Az ülésekre rendszerint annyira előkészítették a kérdéseket, hogy nem igényeltek hosszabb tárgyalást. De ha megindult valami fölött a vita, Lenin sohasem kényszerítette rá az ülésre saját véleményét, igyekezett mérlegelni minden érvet és ellenérvet Hogyan dolgozott Lenin? néha pedig így szólt: »iiallasszuk ei a döntést a következő alkalomra. Tanácskoznunk kell Marxszal.« Egy ízben KEB ügyekben kellett beszélnünk Leninnel. Helyesebben egy konkrét ügyről volt szó... A Politikai Bizottság ülése alatt cédulát küldtem Leninnek, s kértem, hogy fogadjon az ülés után. Lenin bólintott, s amikor az ülés részvevői eltávoztak, én a szobában maradtam. A legvégén üitem a lueszé asztalnak, amelynek másik vége Lenin asztalához ért. Innen próbáltam beszélni. De Lenin leültetett maga mellé, és egész otthonosan, lábát keresztbe vetve készült fel, hogy meghallgasson. Elmondtam a dolog lényegét, és mondó- kámat így fejeztem be: — Várjuk döntését... — Az enyémet? — Lenin még fejét is felvetette a csodálkozástól. — Miért az enyémet? És a KEB mire való? A kongresszus magát és elvtársait választotta meg. Döntsenek hát maguk. — De a véleménye mégis micsoda, Vlagyimir Iljics? — Az már más. Véleményt azt mondhatok. Ügy vélem, hallatlan disznóság történt. 11a majd összeülnek, ezt figyelembe vehetik, mint egy párttag véleményét. Nem több annál... Ami pedig a büntetés mértékét illeti, ahhoz nem szólok hozzá. Ez teljesen az Ellenőrző Bizottság hatáskörébe tartozik... T. Krivov Őszinte es egyszerű, ez a két jelző foglalja talán legjobban össze annak a jó pár száz, talán ezernél is több látogatónak a véleményét, aki a közelmúltban Bozsó János képeinek budapesti kiállításán született vendégkönyvbe beje- jegyezte véleményét. Mi arról beszélünk gyakran, hogy formálódik az a bizonyos »•új közönség«, tágul, egyre tágul azoknak a köre, akik értik, ismerik, magukévá óhajtják tenni a művészet szépségeit, gazdagodni vágynak a szép képek, szobrok, művészeti alkotások szemlélése útján. De mintha egy kicsit borúlátóbban ítélnénk meg a helyzetet. Mert ami a bejegyzésekből árad, az a hozzáértésről, helyes véleményalkotási készségről tanúskodó szinte társadalmi méretű vélemény mindenképpen azt igazolja, hogy ez az új közönség sokkal nagyobb, mint ahogy azt mi véljük. Az egyik látogató azt írja: Ügy tapasztalom hogy Koszta Józsefnek vannaV utódai. (Valóban igaz ez, Bozsc csakugyan a nagy elődök nyomdokain indult.) A másik arról beszél — és ebben a véleményben igen sok társa van a bejegyzőnek —, hogy Bozsó az Alföld szerelmese, az alföldi td; i hangulatának hű és érgelemdúí t kifejezője. í NÉMELYIK NÉV fölött a pár [soros megjegyzésből szinte tárad a fővárosi aszfalt lakójának vágyódása a régebben, f vagy mostanában elhagyott f honi táj, a szép Alföld iránt A másik érdekes vonása ennek a vendégkönyvnek, hogy csalcnem minden bejegyző látogató, ha csak egy mellék- t mondattal, egy célzással is, de • lelkesen üdvözli Bozsó János I művészetének elmélyült, szép, [ nemes kifejezési módot az érthetőséggel összeötvöző módsze- | rét, ahogyan tájait, embereit [ megörökíti. S ez a régi, s a2 [utóbbi időben egyx-e határo- í zottabban jelentkező vitát is feleleveníti, vajon a könnyen érthető kifejezési mód, az alkotás jegyeinek olyanféle válogatása, amely közvetlenül utat Italai a néző, a művészet élve- Izője szívéhez és eszéhez nem ; művészietlen-e, nem ósdi és ; maradi szemléletet tükröz-e? ;Mert vannak, akik ezt inond- I ják. Vannak, akik úgy vélik, ; hogy a modernség egyik alapvető követelménye a minél bőé nyolultabb, spekulatív, Intellek-J tuális módszerekkel is csak neá hezen megközelíthető művé« szeti fogalmazás valami olyant elrejtése a művész mondani va-t lójának, a látványos, de sok-j szór kusza, kevéssé érthető szí« nek, kompozíciós elemek közéj mely szűk embercsoportokhoa szól csak, megközelítése nagjri felkészültséget, speciális beállí« tottságot kíván. Hát ez a kiállítás, ennek vendégkönyve néma népszavazás amellett, hogy aí emberek keresik a szépet, a művészi értékeket, azzal szíve- sen azonosulnak, de még szíé vesebben az olyan művészettel* * amelyik a legszélesebb törne* gekhez is igényesen, magas színvonalon tud szólni. Bozsó János első budapesti kiállítása egy nemrég indult művész első ismerkedése közönségével, festményei szép fejlődésről tanúskodnak és reményt keltenek táj festészete további nemesedése, érlekxiése iránt. Küzdelmeiről, s egyéni kifejezésmód kereséséről is tanúskodnak ezek a képek. A VENDÉGKÖNYV pedig megnyugtat és megörvendeztet. Ezrével, százával, vagy talán tízezrével vannak olyanok, akiki a nép nyelvén beszélni tudó alkotók hitvallását, a teljes mellel a tömegek felé forduló művészi törekvéseit egyetértőleg fogadják. Csáky Lajos
