Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-17 / 91. szám
I960, április 17, vasárnap 5. oldal Az észrevételek nem maradnak papíron Nyitásra már megérkezik a friss áru Milliókat költenek a munkakörülmények javítására A Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatban Böröcz Károly termelési főnök. Juhász Balázs üzembiztonsági megbízott, Csecsei Ferenc munkavédelmi felügyelő és Csényi József, a szakszervezet titkára minden hónap elején körbejárják az üzemrészeket. Az olyan hiányosságot, amely veszélyezteti munkatársaik testi épségét, egészségét, papírra vetik, s megoldásra átadják a műszaki osztálynak. Ezek az észrevételek azonban nem maradnak papiron. Januárban a bizottság nyolc pontban foglalta össze a tennivalókat. A legközelebbi üzemszerűiére a műszaki osztály dolgozói minden hiányosságot megszüntettek. Az írás alapján a tojásosztályo- zókhoz „gumikesztyű nélkül kapcsolni tilos” feliratú táblák kerültek. Kijavították a ládázó- padlás vészkijárati lépcsőjét, beburkolták a kövérkopasztó gőzölő kazánjának gőzvezetékét, s pótolták a hiányos padlózatot. Februárban rendbe tették a viseltes felsőlétrákat, a tollszárító új betonpadlót kapott. Márciusban védőrács került az asztalosműhely gépjeire, átvizsgálták az egyes üzemrészek gerendahálózatának teherbírását, megnyugtató módon kijavították a tolipadláson áthúzódó villanyvezetéket is. Ezek után érthető Csényi József szak- szervezeti titkár megjegyzései A vállalat vezetősége leszámítva a kisebb hibákat, úgy vigyáz gyárunk dolgozóinak egészségére, mint sajátjára... Nemcsak a vezetőség, hanem a tizenkét munkavédelmi aktivista is ennek a gondolatnak szellemében dolgozik. Mint társadalmi munkások vigyázzák munkástársaik egészségét Nagy részük van abban, hogy 1959- ben az előző évhez képest tizenhatra csökkent a balesetek száma. S hogy ez év a további fejlődés éve lesz, azt bizonyítja az első negyedévi statisztika is. Három hónap alatt két baleset volt. Emiatt a két munkás 12 napot volt távol az üzemtől. Ezzel az eredménnyel azonban még mindig nem elégedettek az üzem dolgozói. Csényi József üb-titkár elvtárs elmondja, a legutóbbi termelési tanácskozáson úgy döntöttek, hogy a balesetekből kieső naKecskemét város szívében a Nagykőrösi utcán található a MÉK Zöldség- és Gyümölcsszaküzlete, Ebben a boltban a kora reggeli és késő délutáni órákban a munkábasiető, s onnan érkező asszonyok megtalálják mindazokat az árukat« amelyek a heti étrendhez szükségesek. A boltban minden nap friss primőráru kapható. Emellett más cikkekből is jelentős mennyiség fogy el. Burgonyából havonta 200 mázsa, déli gyümölcsből 5—6 mázsa, zöldségből 15—20 mázsa kerül ki aa üzletből] pok számát a tavalyi 205- ről 150-re csökkentik. S hogy tervük megvalósuljon, a központi alapból engedélyezett két és félmilliós beruházásból korszerűsítik az egyes üzemrészeket, s ezzel jobb munkakörülményt teremtenek. A tervek szerint a gépház túlzsúfoltságát gépátcsoportosítással oldják meg — tehát itt is tovább csökken a baleseti veszély. Az 500 ezer forintos vállalatfejlesztési alap döntő részét is a dolgozók munkakörülményeinek és egészségvédelmének javítására fordítják. Ügy gondoljuk, hogy e néhány sorból is kiviláglik: Ebben az üzemben valóban legfőbb érték az ember. (venesz) A képen Szalontai Zoltán eladó és a vasamat. Minden családtagot bevonunk a munkába Ami nem az ember korától függ A. tudást nem az évek számával kell mérni. Aki a fenti megállapítás igazságát mégis kétségbevonná , látogasson el a Tájéi Állami Gazdaságba. Egy ráérős órában itt ugyanis kiszámították, hogy a gazdaság vezetőségének, irányító szakgárdájának átlagos életkora 30 év. Az igazgató és a főagronó- mus csak javítja az arányt, mert mindkettő (férfiakról lévén szó, nyugodtan elárulhatjuk) csupán 29 esztendős. S nem véletlen, hogy éppen ennek a fiatal igazgatónak s munkatársainak idekerülésével lett a gazdaság rövid idő alatt az utolsóból első: három esztendő óta két élüzemi cím birtokosa, többmilliós nyereség forrása, jól kereső emberek munkahelye, ahol az idén is 23 napi keresetnek megfelelő nyereséget fizettek ki. A tudással párosított szorgalom, a türelemmel egyesített akarat változtatta meg ennek a pusztának a képét monumentális kertté. Bátran használhatjuk ezt a jelzőt, hiszen csak az új szőlő- és gyümölcstelepítések meghaladják az 500 holdat. 60 hold idén termőre forduló barackos virágzik például olyan területen, amelyre régen azt mondták: két holdon sem él meg egy birka. Ezenkívül al1 mát, cseresznyét, meggyet, jó 'yort adó szőlőt nevel az a kucka, amely eddig csak kiás* rálydinnyét termett; 45 holdon a spárga ad jó jövedelmet. Miklós János igazgató büszkeséggel jelentette ki a nemrég ottjárt csehszlovák vendégeknek: — nálunk rossz talaj már nincs, mert mindegyiknek megadjuk az őt legjobban hasznosító növényfajtát s persze munkát. — S a föld hálás. A gazdaság az ezen a vidéken gyenge hozamúnak elkönyvelt kukoricáját is sikerrel termeszti s az idén a múlt évi területnek kétszeresét veti be, elsősorban silókukoricával. Kell is a takarmány, hiszen 120-as létszámú tehenészet, több száz hízó-marha s fejlett juhászat fogyasztja. A hizlalás eredményességét igazolja, hogy egy kg marhahús előállítási költsége jóval a tervezett alatt van; olasz s nyugat-német cégek vásárolják innen a hízott jószágot. Több mint 4 millió forint nyereséggel zárta az elmúlt évet a Tajói Állami Gazdaság —, megléte, példája pedig számokkal ki sem fejezhető erkölcsi hasznot jelent a környező termelőszövetkezetek és egyéni gazdaságok számára. Utat mutat a homok legjobb hasznosításában, a szakképzett, dolgozókkal összeforrott vezetés pedig abban, hogy a tudás nem az életkortól, hanem magától az embertől, a siker nem a szerencsétől, hanem a kemény akarattól függ ... G. K. Szövetkezetünk, a Bácsalmási Aranykalász a télen alakult kereken 1200 hold területen. Az első lépések bizonytalanok voltak, de már kezdetben sok támogatást kaptunk, ami átsegített bennünket a nehézségeken. Nem állíthatom, hogy megy minden zökkenő nélkül, de azt határozottan mérem mondani: a tagok szorgalmasan dolgoznak, igyekszünk bevonni minden családtagot a munkába. Ezt bizonyítja, hogy a vetéseket a burgonya és a kukorica kivételével már március 20-ig befejeztük. Többek között földbe került húsz-húsz holdon a cukor- és takarmányrépa, valamint 36 holdon az olajlen is. A borsónk szépen sorol, az első növényápolást már meg is kezdtük. Igyekszünk foglalkoztatni minden szabad munkaerőt. Két növénytermesztő és egy szőlő- termesztő brigádot létesítettünk, amelyek munkacsapatokra oszlanak. 12 férfi és 8 női munkacsapatunk van, ez utóbbi bizonyítja, hogy nálunk a nők kiveszik részüket a tennivalókból. Jelentős kertészetet létesítettünk már az idén, főként ott dolgoznak. Többek között öt holdon paprikát, nyolc holdon dohányt, húsz holdon dinnyét termesztünk, azonkívül tizenöt katasztrális «WVWVWWs’SVWV.iW SZÁZHETVENHAT KISBÁRÁNY A Lászlófaivi Alkotmány Termelőszövetkezet juhállományán meglátszik» hogy szakember eondozza. Apai János juhásznak az apja is az volt. Az ősszel jött a közös gazdaságba, azóta sokat javult a juhállomány. A képünkön látható húsvéti bárányokból kint jártunkkor 176 darab volt a szövetkezetben. hold szőlőnk van, ahol szintén akad bőven munlta. A kapásokat egyénekre osztjuk fel, ezzel a családtagok bevonására serkentjük a tagokat. Már az idén, de főképp jövőre fel szeretnénk lendíteni az állattenyésztést. Máris háromszáz hízóra kötöttünk szerződést. A tagok a háztáji gazdaságokban levő sertésekre is kötöttek hizlalási szerződést. Falkásítva adják át a vállalatnak. A kapott felárat a közös vagyon gyarapítására szánjuk. Két lóistállót létesítettünk átalakítással a közös lóállomány meg teremtés éré. Gondoltunk az előlegosztásrt is. Jelentős területre szerződ* tünk. Termesztünk korai búr* gonyát. Módot keresünk arra, hogy a tagság időnként pénzt kapjon a teljesített munkaegységek után. Tudjuk, hogy az első évben még sok gondunk lesz, de ahogy erősödünk, úgy évről évre könnyebben gazdálko* dunk. Ha a tagság szorgalma* san dolgozik, gazdag jövede* lemre számíthat. Elmondta: Raffai Róbert agronómus SZOVJET EMBEREK* A Puskin tér felé tartottunk a Gorkij utcán. Egyszer csak valaki karonraga- dott bennünket, mintha régi ismerősei lennénk; — Maguk magyarok? — csendült fel ajkáról a kíváncsi érdeklődés. Meglepődve néztünk hátra, és önkéntelenül is kibuggyant belőlünk válasz helyett a viszontkérdés: ■— Talán maga is? A szőke, hullámoshajú fiatalember elnevette magát, s elég jól törve a magyar nyelvet máris kész volt a válasszal: — Nem, nem, csak lenni Magyar- országon katona. Tankiszt. — Tekintete, megjelenése, egész magatartása edzettséget, határozottságot sugárzott. Vékonynak tűnő, ballonból készült félkabát feszült Izmos testén, és mi, akiknél áprilisban már szokatlan vendég a téli hideg, aggódva és csodálkozva kérdeztük; — Maga nem fázik? — Bizony nem fázni — válaszolta, s bizonyságul kigombolta a kabátját. Akkor láttuk * Felolvasták a Moszkvai Rádióban» csak, hogy vatelin- nel volt kibélelve. A szemében megbúvó mosoly azonban elárulta, hogy jól esett neki féltő kedvességünk. Mikor pedig megtudta, hogy újságírók vagyunk és a városnézés mellett a szovjet emberekről szeretnénk színes kis riportokat írni, még barátságosabb lett hozzánk. L eparol áztunk, és ekkor tudtuk meg egymás nevét. Hárman voltunk és a véletlen úgy hozta össze, hogy Moszkvában a Puskin téren a Sándorok találkozóját „rendeztük meg”. Nekem az első nevem Sándor, kollegámnak a keresztneve Sándor, moszk. vai barátunk pedig Ribakovszky Sándor. Találkozásunk az újságíró szemében külön jelentőséggel is bírt. Nem beszélgettünk a békéről, eszmecserénk mégis rögtönzött békegyűlés volt. A fiatal munkás ugyanis a szovjet fegyveres erők csökkentésének következtében szerelt le. Azóta csinos kis asszonykát is talált magának, s most mint a Lenini Komszomol tagja az egyik elektrotechnikai üzemben dolgozik. Barátunk, magyarországi emlékeiről beszélt, mi pedig Moszkva nevezetességeiről és új életéről érdeklődtünk. Jól esett hallani mennyire ismeri a mi országunkat és milyen szeretettel beszélt Moszkváról« ifjú feleségéről és a munkájáról. Elmondotta, hogy az apró műszerek között is megállja a helyét. Felesége szintén dolgozik szövőgyári munkásnő. A most épülő déli városnegyedben nemrégen új lakást kaptak, s kettejük fizetéséből arra gyűjtenek, hogy barátságos meleg családi fészket rendezzenek be maguknak. Sándor barátunknak bőven lett volna még mondanivalója, de bocsánatot kért, hogy mórt sietnie kell. Várja otthon a család. Viszont ha kedvünk tartja, találkozzunk estére szállásunk előtt, a Centrálnaja Hotel bejáratánál. A lexander Ribakovszky moszkvai munkás volt aznap a negyedik szovjet ember, aki felajánlotta, hogy szívesen kalauzol bennünket a Szovjetunió fővárosában. Sándor Géza
