Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-12 / 86. szám

1960. április 12, tedd SL oldal lEigö, országos ig^iBr^iraLipnK: A kongresszusi versenyzászló tulajdonosa a Kiskőrösi Vegyes Ktsz Csodálatos nép Nem messze, a járási tanács­tól, egyre nagyobbodó emeletes épületre tekint a látogató. Ez a Kiskőrösi Vegyes Ktsz új, modern üzemháza. Méreteit, mint az első oldali képünkön látható, — a fényképezőgép lencséje is csak nehezen tudta befogni. Legalább ilyen nehéz egy rövid cikk keretében is­mertetni a szorgalmas kollek­tívának azokat az eredményeit, melyek alapján elnyerték a me­gyei pártbizottság kongresszusi versenyzászlaját, az ország 1760 szövetkezetének versenyében pedig harmadikak lettek. Az 1951-ben 20 taggal alakult kisipari szövetkezet kilenc év alatt, modern szövetkezeti közép­üzemmé fejlődött. Nem célúnk a számok halmo­zása, ezért csak a legjellemzőbb adatok ismertetésére szorítko­zunk. A Kiskőrösi Vegyes Ktsz annyi iparággal áll a lakosság rendelkezésére, amit felsorolni A szövetkezet saját készítésű gépén, hulladékanyagból ké­szíti a gumis-kocsik kerék­abroncsait Nagy István. Is elegendő. Megtalálhatók itt az építők, asztalosok, ácsok, szerelők, kádárok, bognárok, kovácsok, lakatosok, villany-, víz-, autó- és motorszerelők, kőfaragók, kötélgyártók, bádo­gosok, drótfonók, sőt még a mészégetők is. A szolgáltató nagyüzemnek ez a sokszakmá- jú kollektívája igen dicséren­dő munkát végzett 1959-ben, a lakosság igényeinek kielégítésé­ben. Javító, szolgáltató és gyár­tó tevékenységük megköze­líti a 14 millió forintot. Másképpen szólva, 1958-hoz vi­szonyítva 6 350 000 forint ér­tékkel termeltek többet. Évi számadásuk más tekin­tetben is dicsérendő. A terme­lési lehetőségek sikeres kere­sésével egész sor olyan árut .váéTüíá András Veronika és Fekete Sándorné exportra gyártják a sodronyhálót. gyártottak, ami kereskedel­münkben hiánycikk, vagy a dolgozók megnövekedett igé­nyeinek kielégítését szolgálja. Elkészült másfélmillió forint értékű bútor, ugyanennyi, hul­ladéklemezből gyártott, fém öl­tözőszekrény, egymillió forint értékű ke­rítésfonat, közel egymillió értékű gumikerekű kocsi a termelőszövetkezeteknek és vállalatoknak, és több más közszükségleti cikk. Sor került három termelőszövetkezet vil­lamosítására, silótárolók készí­tésére, hat kislakás építésére, hogy csak a nagyobb tételeket említsük. A megye 83 kisipari szövet­kezete köztit a kiskőrösiek gazdálkodtak a legeredmé­nyesebben. Az egy főre eső termelés 1958- ban 65 ÜOO forint volt. Tavaly viszont meghaladta a 102 OOÜ forintot, önköltségük 1,7 szá­zalékkal csökkent, ezáltal a szövetkezet nyeresége elérte a 665 000 forintot. Ez a szám azonban nem fejezi ki a valódi eredményt. A szövetkezet eme­letes üzemházának létesítményi értéke ugyanis meghaladja az egymillió forintot, amit a tag­ság házi kezelésben oldalt meg. Ezt az összeget növeli a hor­ganyzó részleg, a zománcozó üzem és az új üzemi fürdő építése is. Külön kell szólnunk arról is, ami a termelékenység emelése és az önköltség csökkentése mellett, a kongresszusi zászló odaítélését és az országos har­madik helyezést eredményezte. Ez pedig a kongresszusi fel­ajánlás kimagasló túlteljesítése. A tagság 500 000 forint terven felüli termelést vállalt, viszont a verseny egyre fokozódó lendülete olyan lökést adott a termelésnek, hogy az eredeti összegnek éppen a tizenegyszeresét teljesítették. Sok mindenről lehetne még írni, de ez is elég annak bizo­nyításául, hogy a szorgalmas kollektívát megilleti ez a nagy kitüntetés. Sándor Géza Pásztor Zoltán Odakünn esik az aranyat érő eső, idebenn, a Madarast Petőfi Tsz irodáján pedig a te­endők mikéntjén két csoportban tanakodnak a brigád- és mun­kacsapatvezetők. Valahonnan megérkezik Borics József, az elnök is, s vele, a negyvenéves férfivel együtt terelik tovább medrében a szót. Nem ismerem őket, e három hónapja még egyénileg gazdál­kodó parasztol<at, de különös képp érdekelnek, főként, hogy a járási tanácsnál azt mondták róluk »Csodálatos egy nép ez.« A cigarettát cigaretta után szívó elnök csak legyint, hogy nem csináltak semmi különö­set, amióta háromszáznegyvenen 1700 hold földterületen meg­kezdték a közös gazdálkodást. És tényeket sorol fel, minden pátosz nélkül, hogy így is je­lezze: amit eddig tettek, az ter­mészetes dolog. Mit tettek eddig? Vetéshez 1248 mázsa kukori­cát adtak össze, a burgonyave tőmag nagy részéhez is úgy ju­tottak, hogy a közösbe adott minden hold földet »•megpótol­ták« tíz kilogramm krumplival. Szénából 1020 mázsa került a háztáji portákról a szövetkeze téré. No, és megnyíltak a bu- gyellárisok is: ami pénzt egyéni gazda korukban adóba szoktak fizetni, egyberakták, hogy gé­peket vásároljanak belőle. Ennyi is elegendő volna, hogy azt mondjam, nagyszerűen in dúltak el a közös úton, de már többen is bekapcsolódnak tár salgásunkba, s kiderül, a kar- karban megtett lépés mértéke is a dicsérő jelzők szuperlatí- vuszát érdemli. — A sárkány — mutat az el­nök mosolyogva a férfiakkal vitatkozó egyetlen asszonyra, az értelmet, lelkesedést sugárzó Lipták Pétemére, a kertészeti brigád fiatal vezetőjére. — Már­cius 30-án gondba verte Vörös Jánost, a 110 hold szőlő meg­munkálóinak irányítóját. Ez utóbbi ugyanis segítséget kért a többi brigádtól, hogy időre vé­Mit tesz a választók érdekében a 47. járási választókerület tanácstagja Már megszokottá vált, hogy a tanácstagi fogadóórákra a vá­lasztók mindenféle panaszokkal elmehetnek. Felkerestük Nagy Márk elvtársat, Orgovány köz­ség járási tanácstagját és a fo­gadóórákon elhangzott kérdé­sekről, panaszokról érdeklőd­tünk tőle. — Nagyon sokat jelent a vá­lasztóknak, hogy képviselőik foglalkoznak velük — mondta Nagy elvtárs. — Különösen ak­kor jelent ez sokat, ha a vá­lasztóknak eszükbe jut a fel- szabadulás előtti képviselő ur. Ha a különböző korteskedé­Nagy az érdeklődés a kiskunhalasi kiállítás iránt Április 3-án nyílt meg a Kis­kunhalasi Thomia János Mú­zeumban a felszabadulásunk 15. évfordulója tiszteletére rende­zett kiállítás. Az ünnepélyes megnyitón közel kétszázan vet­tek részt, s a látogatók száma ez első héten már meghaladta ez ezret. A kiállítás hűen tükrözi fel- szabadulásunk óta elért ered­ményeinket. A tizenöt év tör­ténetének országos eseményei mellett ismerteti a város gaz­dasági, társadalmi és kulturá­lis fejlődését, a városfejlesztés legfontosabb mozzanatait. Ké­jekben mutatja be a Vörös Csillag Tsz fejlődését, a három vállalat legújabb termékeit, s sülön kiállítási teremben he-1 lyeztók el a világhírű halasi csipkéket. A régi dokumentumok és új­ságok alapján megismerkedhet­nek a látogatók a Horthy-kor- szak válságos évtizedeivel, gaz­dasági csődjeivel, valamint Kis­kunhalas nyomorúságos helyze­tével. A kiállítás utolsó termei a szocializmus útját járó nép éle­tének, munkájának művészi ábrázolását adja képzőművé­szeti alkotások tükrében. A jól sikerült kiállításért, amely előreláthatólag több hó­napig lesz nyitva, dicséret il­leti a rendezőket és külön a íotoszakkört, amely a dokumen­táló Xénvkcpeket készítette. seket nem számítjuk, nem ér­dekelte a nép a »nagyságost«, vagy »méltóságost« — a volts leadása után. Ma azonban a megválasztás után is lépten- nyomon foglalkozunk a válasz­tók gondjaival. — Milyen kérdések merülnek fel leggyakrabban a tanács­tagi fogadóórákon — kérdez­tük — cs milyen javaslatokkal fordulnak a tanácstagokhoz? — A kérdések különbözőek. Nagyon sok panasz hangzik el az italról, az italos férjek és apák gorombaságáról, de épp­oly sok panasz van a rossz szomszédokra is. Ilyen esetek­ben kivizsgálás és válaszadás végett a végrehajtó bizottság vezetőinek segítségét szoktam kérni, s e gondokban a v. b. vezetőire mindig biztosan szá­míthattam. A javaslatok is kü­lönbözőek. — A választók, kéréseik mel­lett, adnak is? A társadalmi munkára gondolunk. — Hogyne. Most a Dankó Pista utca és a Kossuth Lajos utca között elterülő két holdon létesített a lakosság társadalmi munkával ligetet. A községi ta­nácstól nagy segítséget kap­tunk ehhez, mert maga a terü­let is nagy érték, s az erdő- gazdaságtól kapott nagy meny- nyiségű csemetét a tanács pén­zén szállíttattuk ide. Azt is meg kell említenem, hogy a nagy társadalmi összefogásban nem »kis« része van Kiss Béla elvtárspak, aki a csemeték és suhángok vásárlásából, a a munkák szervezéséből dereka­san kivette a részét. Búcsúzóul eredményes mun­kát kívánunk Nagy Márk egyé­ni gazdának, a 47-es járási vá­lasztókerület tanácstagjának, hogy a választók javaslatainak és kéréseinek tolmácsolásával még eredményesebben tudjuk életünket és környezetünket szépíteni és kényemesebbé tenni. Gyuricza Mihály gezhessenek a nyitással, met* széssel, s remélt vagy húsz-* harminc embert — és Liptékné megjelent kilencvennégytagú, zö­mében asszonyokból, leányok* ból álló seregével, hadd jöjjön a feje Vörös Jánosnak a mun* kaelosztásnál. — Két és fél kilométer melegágyuk van a kertészetben —■, s mert nem hiszem, kétszer is megkérdezem, de csak any* nyi az. Mert száz holdon tér* mesztenek szerződésre fűszer* paprikát, ezenkívül három* három holdon karfiolt, zöld* paprikát, kései káposztát és tíz* tíz holdon mákot, meg zöld­borsót is. Később — már napsütésben —! kiautózunk a melegágy-ren* geteghez, s itt látom, hogy bar* kácsolóműhelyt is létesített a szövetkezet. Öfc maguk, a tag* ság hozzáértői gyalulták-farag* ták meg a kereteket, de örök hála érte — mondja az elnök —■, a Bácsalmási Állami Gaz* daság is adott nekik kölcsön négyszázat. — Győzik majd a palánta* zást? — lobban fel bennem az aggodalom, még akkor is, hogy Liptákné sorra dicséri asszo­nyait, Hajnal Lajosnét, Bartos Andrásnét, Kispál Mihálynét, meg a többit, de csak moso* lyognak magabiztosan. — Van palántázógépünk is —! tájékoztat Borics József. —• A brigadéros férje, Lipták Pé* tér szerkesztette. Ö egyébként az agronómusunk, s most Pest* re utazott hidaspermetezőt, se* tort, hidraulikát, kompresszort, függesztett kétvasú ekét vásá* rolni. JÍ tevekeny házaspár há* zának az udvarán magam is szemügyre vehetem az elmés gépet, amelynek az Országos Találmányi Hivatal írásban el* ismerte az elsőbbségét, s a tsz-t patronáló MÁVAG Gépgyár két mérnöke, Recska Jenő és Ku- rucz Lajos le is rajzolta, hogy április végére tizenhatot gyárt* hassanak a társas gazdaságnak, Van az ezermester agronó* musnak más találmánya is: a kukoricának és a szőlőnek nem* csak a sorai, hanem a tövei kö­zét is megkapáló gépe. Mennyi lelemény, erő bonta* kozott itt ki, ebben a tsz-ben egy-két hónap alatt! Ügy hi* szem, azért ily gyorsan, mert a rohamosan fejlődő környező vi­lág hatására a közösségi élet csírája már korábban beléplán* tálódott az emberekbe.,. Nem tévedtek a járási tanács­nál. A tavaszi zsongás, a régi helyébe növekvő új élet — akár a növényzetben, akár az ember* ben — mindig csodálatos. Tarján István JÁTÉK A TÜRELEMMEL ■■WW-y^-'*'***1*****'* mmk-I. Váratlan forgalmi akadályra bukkantunk Kiskunhalas kül­területének egyik mellékutcájában. A robogó gépkocsi éppen csak le tudott fékezni, az utat teljes szélességében elfoglaló, pihenő birkanyáj előtt. S a birkák végeérhetetlen türelméről hangoztatott sok közmondás igaza ismét beigazolódott: nem mentek el onnan sem tülkölésre, sem motorzúgásra, míg egyen­ként cl nem hordtuk, ráncigáltuk őket. De hol volt a pásztor?

Next

/
Thumbnails
Contents