Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-28 / 99. szám

1 április 28, csütörtök 3, oldal H-v I LiXT^STAXAÄ’ TÖieETEC^JÉS'? Elnyeri-e a szocialista címet a Csíma-brígád A présgépek zúgása adja az aláfestést a munka ritmusá­hoz a Jánoshalmi Mészhomok Téglagyár üzemrészében. A he­lyiségben két gép ontja magá­ból a téglát. A bejárati ajtó­nál az első gép mellett talál­ható Csima Imre és három tár­sa, Csima László, Taskovics Jó­zsef és Juhász Kálmán. Jelen­leg a két testvér kapkodja a téglát megszokott, gyors moz­dulatokkal a gépről, s helyezi az előttük levő kocsira. A bri­gád másik két tagja előkészít, illetőleg ügyel a gép zavartalan menetére, a megfelelő vízellá­tásra. — Ök azok, akik a szocialista brigád címért küzdenek — mondja Gál elvtárs, az üzem vezetője. A brigádvezetőre addig kell várnom, amíg a téglaszállító kocsi felét meg nem rakják tég­lával. Ezután felváltja őket a brigád másik két tagja, s így mód nyílik egy kis beszélge­tésre. Megismerkedem a kevés- beszédű, nyílt tekintetű brigád­vezetővel, Csima Imrével. Ami­kor eredményeikről kérdezem, így válaszol: — Lehagytuk őket — int fe­jével a másik gépnél dolgozó vetélytársai felé. — De nem sokkal, csupán négy-ötezer darabbal — avat­kozik a beszédbe a mellette álló öccse. — Nem volt könnyű dolguk, mert a másik brigád sem hagy­ta magát — mondja Gál elv­társ, a gyár vezetője, mintegy utalva a két brigád között ki­alakult egészséges vetélkedésre. Még megtudom tőlük, hogy 17—18 perc alatt raknak meg egy kocsit a gőzölgő, meleg téglával. Naponta 23 480, ho­mokból és mészből készült tég­lát szednek itt le a gépről. Munkájukat jól elvégzik, mert selejtjük nem haladja meg a fél százalékot. Mire el­érkezik a munkaidő vége, ad­digra 29, téglával telt kocsi ke­rül a gőzölgő kazánokba. Míg mindezeket megtudtam, addigra elérkezett az újabb váltás ideje. Most Taskovics József és Juhász Kálmán tar­tott egy kis pihenőt. Az utóbbi­tól azt kérdeztem, járnak-e szakmai és politikai oktatásra? — Nem — mondja határo­zottan. r— Aztán miért? — Kérdezze meg ezt nálam okosabb embertől — adja visz- sza a szót az egyébként jóhu­morú, eleven, alacsony terme­tű ember. A brigádvezető a vá­lasz miatt íeddően néz rá, de ez őt nem zavarja. Én pedig Gál elvtársra, a gyár vezetőjére tekintek, s tőle várom a választ, ö ezt mondja: — Csak az üzemi tanácstagok részére van tanfolyam... A továbbiakban kiderült az is, hogy a brigád csupán a termelési feladatát látja el. Azonban még itt sem értek el olyan eredményt, ami feljogo­sítaná őket a szocialista cím viselésére. * Összegezve a tapasztalta­kat: Jó lenne, ha a helyi szak- szervezet, s a Budapesten szé­kelő igazgatóság eldöntené, hogy milyen segítséget ad a bri­gádnak, hogy elnyerhesse a megtisztelő címet Hiszen, ha a jelenlegi állapoton nem változ­tatnak, úgy a Csima-brigád még hosszú ideig csak küzdeni fog a szocialista címért; (vcnesz) Szerkesztői üzenetek: Hargitai Béla, Csengőd: »Szóvá tesszük« című írását eljuttattuk a MOKÉP megyei igazgatóságának, A levelében foglaltakra válaszunkat rövidesen megkapj a. Vízi Mária, Kecskemét; Lakás­ügyében szerkesztőségünk már egy­szer eljárt. A lakáskiutalás nem tör­ténhet meg egyik napról a másikra. Kérjük, legyen türelemmel. Sajátkészítésű „szőlőkaró“ — betonból A HELVÉCIÁI Állami Gaz­daság központjának az udvarán mindig talál olyasmit a láto­gató, ami a mezőgazdasági nagyüzem előrelépésére utál­ván, amikor új gépet, maguk szerkesztette permetezőt pró­bálnak ki, — most pedig az udvar sarkában, széles »platzon« betonoszlopokot készítenek. — Villanyhajtású gép keveri össze cementből, sóderből a matériát, amit a műhelyisták által elmé­sen megszerkesztett, szétnyit­ható vaslemez-sablonba döngöl­nek az oszlopkészítők. A GAZDASÁGBAN — szov­jet, bolgár, francia tapasztala­tok alapján, az országban első­nek — már 1957 óta betonosz­lopok közöt kifeszített drót­huzalokra futtatják az új tele­pítésű szőlőt. Bajosan tudnának elegendő oszlopot szerezni a helvéciaiak, ha nem segítené­nek magukon. Ipari üzem nem vállalja a megfelelő mennyi­ségű oszlopok elkészítését, s rá­adásul egy oszlop úgy 96, — így, »saját rezsiben« viszont csak 46 forintba kerül. MINDENKÉPPEN kifizetődő tehát ez az üzemág, nem be­szélve arról, hogy általa hosszú időneát új munkalehetőséghez juttat több dolgozót a gazda­ság vezetősége. Évente átlag száz katasztrális hold szőlőt te­lepítenek, s ekkora területhez 12—16 ezer betonoszlopra van szükség. A BETONOSZLOPOK 50, a közöttük kifeszített drót tíz évig használhatók, míg a ta­karó három esztendő alatt tönkremegy. A huzalos szóló­műveléssel egyébként lehetővé válik a gépi munka is. T. I. Fegyverrel követelt italt Különös eset történt az el­múlt napokban a Tiszakécskei Földművesszövetkezet 4-es szá­mú boltjában. Szi.jj Károly li- szakécskei lakos, a vadásztár­saság tagja, fegyverrel a vállán tért be az italboltba. Mivel erő­sen italos volt, nem szolgálták ki. Szijj Károly levette a vállá­ról vadászfegyverét és ezzel akarta kényszeríteni az italbolt vezetőjét az ital kiadására. A botrányt csak a rendőrség közbeavatkozása tudta megaka­dályozni. A részeg embertől el­vették a fegyvert és eljárás in­dult ellene. — Minden zsebünk üres! Egy kis előleget kérünk, igazgató úr! Juhász Mihályné kecskeméti olvasónk panaszlevelében a kö­vetkezőket írja: »Az SZTK-ban a gyermekgyógyászati szakren­delések ideje alatt — annak el­lenére, hogy számokat osztanak — nem tartják be az érkezési sorrendet. A közelmúltban elő­fordult, hogy több órát vártam Itislányómmal, amíg sorra ke­rültünk. Ha a sorszám szerint hívták volna be a betegeket, nem kellett volna annyit vára­koznunk.« A levél alapján tájékozódtunk s megállapítottuk a következő­ket. Olvasónk eltávozott az SZTK-ból, s ily módon lekéste a sorszámot. Amikor visszaér­kezett, s be akart menni az or­voshoz, a többi betegek — akik pontosan vártak — követelték az asszisztensnőtől, hogy ne en­gedjék be. Az SZTK-ban el­mondották, hogy ez az eset ak­kor törfént, amikor az influenza- járvány folytán túlzsúfolt volt a szakrendelés. Ilyen körülmé­nyek között érthető, hogy a vá­rakozók elégedetlenkedtek. * Fekete Sándor levelezőnk a faj- szi moziról írt bíráló sorokat: »A községi tanács és a MOKÉP egy évvel ezelőtt megállapodást kötött a mozihelyiség átalakítására és kifes­tésére. A községi tanács a szerző­désben rögzített kötelességét teljesí­tette, ám a MOKÉP nem hajtotta MIÉRT KELLETT VÁRNI AZ SZTK-BAN? — KIFESTIK A FAJSZI MOZIT — MIÉRT NEM KAPOTT NYERESÉG- RÉSZESEDÉST? — VEGYESBOLT HELYETT VENDÉGLÓ végre a festési munkálatokat.« Azt kéri levelezőnk, hogy sür­gessük meg a MOKÉP megyei igazgatóságát a szerződésben vállalt kötelezettségének végre­hajtására. Felkerestük Hanesch Lászlót, a Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóját, aki elmondotta, hogy a fajszi mozi festési mun­kálatait még 1959-ben megren­delték a csávolyi ktsz-nél. Ä ki­vitelezésre előreláthatólag né­hány héten belül sor kerül, * »1958. december 22-től 1959. augusztus 4-ig dolgoztam a Dél­magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Kecskeméti Telepén, mint hálózati segédmunkás. Hét hónapig voltam a vállalatnál, nem hiányoztam igazolatlanul, mégsem kaptam nyereségrésze­sedést. Kérem a szerleesztöséget, válaszoljon: követelhetem-e a tizenharmadik havi fizetést?« — írja Tamási László kecskeméti olvasónk. A DÁV Nagykőrösi Üzletigaz­gatóságánál megtudtuk, hogy olvasónk valóban hét hónapot dolgozott a DÁV-nál, de 1959. július 15-én felmondott azzal az indokkal, hogy keveset keres. A vállalat központja által kiadott határozat szerint nyereségrésze­sedésben nem részesülhet az a dolgozó, aki munkaviszonyát felmondással szünteti meg. Te­kintve, hogy Tamási László fel-' mondott, így nyereségrészese­dést nem követelhet. * Egy névtelen bejelentő arra hívta fel szerkesztőségünk fi­gyelmét, hogy a Kecskemét, Bethlen körút 62. szám alatti házban, a volt vegyesboltot vendéglővé alakítják át. Arra kéri szerkesztőségünket, intéz­kedjen a környék lakói érdeké­ben, s állítsák vissza a vegyes­boltot. A városi tanács véleménye ellentétes a névtelen bejelentés­sel. A kért vegyesbolt műkö­dése nem szükségszerű — mond­ják — hiszen a környéken —< a Jókai, utcában, Talfája utcá­ban — a két élelmiszerbolt ki­elégíti a vásárló közönség igé­nyeit. A környék vendéglátó- iparát viszont ez idáig egy kor-t szerűtlen italbolt képviselte. A budapesti fő közlekedési útvo­nal, valamint az ott élő dolgo­zók kényelme egyaránt indo­kolttá teszi, hogy egy korszerű vendéglátó egység működjék a volt vegyesbolt helyén. Sári vénségére úr lett As ember meg a lova van együtt vagy száz éves, a szeke­ret meg alighanem a Noé bár­kája maradványából bognár- kodták össze. A rozoga kerekek nyikorogva sokallják a pár vil­lára való trágyát is, ami a sa­roglyábán van. Az öreg a kocsi mellett caplat, pedig az ilyen összetöpörödött kis test akár lenne, akár se, ~~ nem számít tehernek. De úgy látszik, ezzel is kíméli a lovacskát, amelyik kihullott sörényével, pókos, me­reven mozgó lábaival és hályo- gos szemével inkább a vánszor- gó beteg macskát, mint az iga­vonó jószágot példázza. De hát, amíg élünk, mozogni is kell.. i Van itt a város alatt egy hold kaszáló, meg egy kis veteményes — akkorika, hogy jólábú gyerek hétszerre átugor­ja — oda igyekszik a szekerecs- ke. Későn melegedő, vizes rét- alj a földje, de zöldjibe való babnak, uborkának, csemege kukoricának kiválóan alkal­matos. Szerdán—szombaton eb­ből árul az öregasszony sóra, gyufára, no meg a párjának pakli dohányra valót. Igaz, nem kénytelen vele, — a gyerek ha­vonta küldi a pénzt Pest váro­sából, a menyecske is mindig tele bőrönddel jön apósakat lá­togatni. De ha már megvan a földecske, gondolni kell vele. Kitermi az azt a kevés zöldsé­get, ami nyaranta a két öreg­nek, kell (az effajta paraszt nép­nek ki is sülne szeme, ha egy kis petrezselyemért a piacra kellene szaladozni) s még pénz is csurran belőle... Cammog a gebécske, vén izmai­ban régi terhek emléke sajog. Sokszor rántotta meg életében ennél a gazdánál az istrángot, mert az öreg régebben kis föl­deken bérlősködött, meg apró fuvarokat vállalt... A kocsi beér a sáros földútra, az meg tele van alattomos ká­tyúkkal. Az egyiknél aztán a kerekek azt mondják: nem me­gyünk tovább. A lovacska eről­ködik, hasztalán. *— Sári. ne! — szólítja csen­deskén az öreg és segítene is neki, de akár a pilla akarná szárnyával megmozdítani a ma­lomkövet. Az ember gyámolta­lanul topog és körülkémlel: nincs-e segítség a közelben? Nincs, nincs, — hacsak azt a jó csapat gyereket nem számít­ja, amelyik egy hajításra innen mozgolódik a kiszáradt réten. Fákat ültetnek. Csiripelnek, mint eső előtt a verebek, veze­tőjük — biztosan valami tanító­féle — igazgatja őket. Az öreg odaballag: nincs-e kéznél valami száraz rozsé, amit a kerekek alá tehetne? — s el­panaszolja szerencsétlenségét. — Kitoljuk mi a bácsi kocsi­ját! — ajánlkozik egy nyurga fiú s nyomában az egész csapat viháncolva nyargal a megfenek­lett szekérhez. Egyikük a ló zabláját fogja meg, a többi ve­zényszóra hórukkol s a kocsi egy-kettőre kilibben a szárazra. — Messze-e, bácsi? — kérdi a tanítóforma ember. — Csak ide e! — int amaz a nem messze magasló két nyár­fára. — Kihozom már — mon­dok — ezt a kis trágyát, de mögverte a teremtő ezt az utat! — Srácok, vigyük el odáig k kocsit! — liarsan jql egy piros­képű su.ha.nc s a többi lelkesen benne van a mókában. Öten húzzák, tizen tolják a kocsit s a vén ló meg mindegyre csodál­kozik, hogy hová lett mögüle a teher? De ha nincs, hát nincs. Vidáman csap egyet kócos far­kával s az ujjongó gyerekek közt nehézkes kocogásba kezd... A% Öreg lemaradva ballag s csodálatos jó érzések melen­getik belül. ~ Ej, Sári, Sári, a fene beléd — motyogja megvi- dámodva — vénségedre te is elmondhatod, hogy egyszer úr voltál, .i -r- más húzott helyöt- tcd..« . G. K. Cikkünk nyomán: Nem a tanács a hibás A Petőfi Népe április 14-i számában »Ki érti ezt?« cím­mel cikk jelent meg a Kecske­mét Szabadság tér és a Móricz Zsigmond utca sarkán levő divatárubolt építéséről. Gerőcs István, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályveze­tője a következőket közölte a bolt átépítéséről: A bolt elkészítését eredeti­leg az építő vállalat téli mun­kában vállalta. Emiatt novem­ber 5-én be kellett zárni az üzletet, ezt azonban abban a reményben tettük, hogy húsvét- ra már korszerűsített boltot nyithatunk. Az építés megkezdődött. Né­hány heti munka után, miután ledobták a régi portált és meg­kezdték a bontogatásokat, olyan rejtett hibákat találtak, melyet a Tervező Intézet nem tudott figyelembe venni. Annak érde­kében, hogy ebből nagyobb hi­ba ne keletkezzék, le kellett ál­lítani a munkát, s megbíztuk a Tervező Intézetet a műszaki tervdokumentáció kiegészítésére. Ez május közepére készül el, Eszerint tehát a bolt építése csak egy hónap múlva indulhat meg ismét. Most egyáltalán nem vagyunk biztosak az új bolt megnyitásá­nak időpontjában, de ha az építő vállalat a kiegészített terv birtokában erőteljesen megin­dítja a munkát, úgy véljük, hogy azt a nyár végére be­fejezi. Erre rendkívül nagy szüksé­günk is lenne, mivel — mint a legutóbbi hetekben és hónapok­ban erősen látható volt — a normálisnál kissé nagyobb for­galom esetén boltjaink túlzsú­foltak és egyetlen bolt kiesése is növeli a torlódásokat, ami miatt a vásárlók jogosan bosz- szankodnak. Épül a Szovjetunió legnagyobb postahivatala létesítenek helikopterek számá­ra, amelyek a postahivatalt a repülőterekkel kötik össze. A postahivatalban a külde­mények feldolgozását teljesen automatizálják és gépesítik, na­ponta több mint 1 millió leve­let, csaknem 3 millió újságot és folyóiratot, több százezer más küldeményt fogna!: fel­dolgozni benne. . ríéífs., -'áú.i-í Moszkvában, a Komszomol téren megkezdték a szovjet fő­város legnagyobb postahivata­lának építését. Az épület üveg­ből és betonból készül; az egyik oldaláról a postaautók, a másik oldalról a postavagonok számára van bejárat. A posta- hivatal peronjára egyszerre 16 postavagont lehet betolatni. Az épület tetején leszálló helyet

Next

/
Thumbnails
Contents