Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-28 / 99. szám

4. oldal 1960. április 28, csütörtök Égre nyíló ablak l’j magyar film yjyiiwjspgy ni du .i^v Özvegy Fazekasnénak és három fiának életéről szól ez az ti magyar filmalkotás, amelyet Gerencsér Miklós regénye nyo­mán Vadász Imre irt. Az egyik fiú, a legidősebb már meg­találta élete értelmét, a munkában leli örömét. A másik testvér mindenáron a könnyű pénzszerzés útjait keresi és egy vesze­delmes kalandjába magával rántja a kis Cinegét, öccsét is. .4 jó, vagy a rossz kerekedik-e felül a fiúban? Erről szólnak Hildebrand István szép képsorai. Az új magyar filmet először Baján mutatják be, aztán a megye többi városaiban is forga­tásra kerül. Ne Tárják meg, míg összedől... íuriUuttucátok 15 éníftck is a iewci Annak, hogy ez a kis írás megszületett, közvetve egy tele­fonállomás száma az oka. Ugyanis, Béla-nap lévén, órak hosszat kísérleteztem, hogy a 25-24-es számon íelhívjam jó­barátomat, Márton Bélát, a Műtrágya és Növényvédőszer Válalat vezetőjét és tolmácsol­jam jókívánságaimat. A készülék órák hosszat »fog­laltját jelzett, tud tómul adva, hogy a MÜNÖSZER Vállalat­nál c napokban csúcsforgalom van. Hogy mégis elérjem célo­mat, taxin indultam el a nagy- állomáson túl levő, áltaiam még sohasem látott telepre. E látogatás indított arra, hogy a látottakat megírjam, abban a reményben, hogy az illetékesek belátják a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát. Nem kell külön hangsúlyoz­nom, hogy a növényvédőszer- rllátás, a műtrágya-igények ki­elégítése, népgazdasági szem­pontból mily nagy fontosságai bír. A kirendeltség évi forgal­ma megközelíti a 100 millió forintot. S aki megnézi, hol Az ebédet Rjapuskin hozta el, de Nazarov most már nem érzett vele szemben ellenszen­vet. Szétterített köpenyén ült: gimnasztyorkája aranygombjai­ra, nem tudni hogyan, agyag rakódott, de nem tisztította le. Csajkáját térde közé fogta, s jó étvággyal evett. Csak ekkor érezte, hogy alaposan megéhe­zett. Most mindenkit szeretett maga körül. Észrevette, hogy köpenye szélét szilánk hasította, nagyon megörült, és arra gon­dolt, hogy ezt a köpenyt fel­tétlenül meg kell őriznie. A sűrű hóhullásban a német tankok, melyek nagy vesztesé­get szenvedtek,- a szárnyakon mélyen és veszélyesen betörtek, és kiértek Székesfehérvár déli határához. De Nazarov egész estig a győzelem boldog tuda­tában élt. Bizonyára azért, mert az első csatában az ember nem annyira az ellenséggel küzd, mint inkább saját magával. HIBA Dél felé, amikor kissé el­csendesedett a front, Ponomar- jov törzsőrmester elindult az ütegparancsnoki figyelőbe. Más­folyik itt az adminisztrációs, az irányító és a szervező munka, az egyszerűen nem akarja el­hinni. Magam is hitetlenkedve szem­léltem azt a rozoga, rossz kül­sejű, vizes, egészségtelen, iroda­helyiségnek kinevezett három szobát, amely csak annyiban hasonlít egy irodához, hogy író­asztalok, irat- és páncélszek­rény tarkítja a kies környeze­tet. Itt dolgoznak összezsúfolva, egészségtelen, rossz munkakö­rülmények között a MÜNO- SZER dolgozói, akik már csak abban bíznak, hogy egy szép napon önmagától összedől ez a kulipintyó. Én kívánom, hogy ez a nem túlzottan áhított esemény mun­kaszüneti napon következzék be. Ezen felül pedig remélem, hogy a felettes szervek gyors intéz­kedéssel megfelelőbb irodahelyi­ségbe költöztetik azt a húszegy­néhány dolgozót, akik nagyon szerények cs megelégednének 3—4 tiszta, világos szobával. Mezei István kor a kocsist küldte volna az ebéddel. De ma, ilyen tűz után, amely a parancsnoki figyelőre zúdult, nem lenne ildomos ne­ki, a törzsőrmesternek, ott csü­csülni a konyha melletti tü­zelőállásban, és maga indult el az ebéddel. Hosszú, termetesebb alakra szabott köpenyében, amelyet azért választott ki, mert jobban bele lehet burkolózni, szigorú, csupasz, gyűrött arccal, melyen negyvenhárom éve ellenére szinte alig nőtt szőrzet, haladt előre, s a kötelességtudaton kí­vül nem engedett utat semmi­lyen mellékes érzelemnek. Mö­götte termosszal a hátán és mindkét kezében csajkával Dol- govusin kocsis bukdácsolt, egy bús képű fiatal legény, akit ki­zárólag nevelési célokból bíz­tak meg azzal, hogy a figyelőbe vigye az ebédet. Az egy esztendő alatt, amióta az ütegben szolgált, Dolgovu- sinnak már sok tisztsége volt, de egyikre sem bizonyult al­kalmasnak. Véletlenül került az ezredhez, menetelés közben. Éj­szaka történt. A tüzérség vo­T izenöt évvel ezelőtt, köz­vetlenül a felszabadulást követő hónapokban, amikor még új értelmezésű kultúrpoli­tikánk embrionális állapotban, inkább csak ösztönös megérzé­sek alapján lebegett a kultúr- munkások szemei előtt, néhány énekkari csoportosulásról adott hírt a sajtó: megalakult Kecs­keméten a Barnevál, a Gyufa­gyár és a Gépgyár énekkara. Nem véletlen műve, hogy ép­pen az üzemi dolgozók éltek elsőnek a lehetőséggel és tömö­rültek énekkarokba, hiszen a kapitalista rend ilyen törekvé­seiket sohasem támogatta. Egy­más után alakultak újjá a régi dalárdák, később gombamódra szaporodtak el a pengetős, eszt- rádzenekarok is. A legelső kulturális megmoz­dulás országos viszonylatban 1948-ban, a márciusi gondolat megszületésének 100. évforduló­ján került megrendezésre. Me­gyénk legkiválóbb ének-zenei együttesei színvonalas színházi bemutatón adtak számot három év, meglehetősen nehéz körül­mények között megszületett, eredményeiről. Űjabb erőpróba következett: fel kellett készülni a meghir­detett 1952-es országos dalos­versenyekre. Ez a tény újabb művészi együttesek létrejöttét, valamint a meglevők megizmo­sodását eredményezte. A kö­vetkező év, az 1953-as dalos­verseny már komoly' színvona­lat jelentett; megyénket mind­két évben a kecskeméti Burtók- kórus képviselte a fesztiválo­kon. A z 1956-os ellenforradalom a zenei élet törekvéseit is megtépázta. Azonban sokkal könnyebben, mint hittük volna, magára talált népünk kulturális vonatkozásban is,, és kormány­zatunk lendületes támogatása folytán soha nem látott akarás­sal, hozzáállással fogtunk a munkához: Kodály 75. születés­napján megyénkben 92 ének­zenei együttes demonstrált újjá­született kultúránk mellett. Pártunk és új ifjúsági szerveze­tünk, a KISZ a tavaszi kul- rális seregszemlék megszervezé­sével állandó jelleget biztosított az együttesek számára, ame­nult a frontra: az út szélén, a felkavart porban, szétszóród­va áradt a gyalogság. És mint mindig, néhány gyalogos felkó- reszkedett az ágyúkra. Köztük volt Dolgoyusin. A többiek ké­sőbb leugráltak, de ő elaludt. Mire felébredt, a gyalogság már eltűnt az útról. Hová ment a század, mi volt-a száma, — nem tudta, mert csak két napja került oda. Így csöppent be Dolgovusin a tüzérezredbe. Elő­ször híradósnak osztották, be Bogacsov mellé, a parancsnoki törzsbe. A Dnyeszteren tűi, lasi alatt, Bogacsov mindössze egy­szer vitte magával az előretolt figyelőbe, amelyet szüntelenül verettek a géppuskák, s az em­ber nemhogy nappal, de még éjjel sem emelhette fel a fejét. Itt Dolgovusin merő butaságból minden ruhadarabját kimosta, csak a köpeny takarta — alatta anyaszült meztelen volt. Így iildögélt a telefonnál, bebur­kolózva, társa meg futott, kú­szott a vezetékdobbal uf vona­lon, amíg csak meg nem sebe­sült. Másnap Bogacsov elzavar­ta Dolgovusint: ő olyan embe­reket válogatott össze a sza­kaszba, akikre ügy támaszkod­hat a harcban, mint saját ma­gára. így került aztán Dolgovusin a lüvegkezelökböz. Engedelmes, hallgatag, igyekvő — minden rendben lenne, csak nagyon ne­hézfejű. Ha valamilyen felelős­lyek már kiforrott műsorpoli­tika alapján készülhettek fel a tavaszi bemutatókra. Megyénk­ben egy sor új énekkar kezdte meg munkáját: Kiskőrösön, Kiskunfélegyházán, Jánoshal­mán, Dunapatajon, Baján, Kis­kunhalason, Szabadszálláson, Kalocsán, Akasztón. Sajnos, né­hánynak a lemorzsolódását is tudomásul kellett vennünk. — (Kecskeméti Gépgyár, Gyufa­gyár, Barnevál, Lakatosipari Vállalat.) jV/fegyénk népművelési ap- parátusa a művészeti szakvezetők színvonalának eme­lése érdekében nyári tanfolya­mokon biztosítja továbbképzé­süket. Az évenként három íz­ben megrendezésre kerülő kar­nagyi klubok is azt célozzák, hogy a karvezetők minél he­lyesebb munkamódszerrel, a közösségi élet szépségeit fel­színre hozó törekvésekkel ve­zessék a rájuk bízott ének-zenei csoportokat, kultúrforradalmunk jelenlegi stádiuma követelmé­nyeinek megfelelően. örömmel tölt el bennünket, hogy a zenekari élet is — bár nem tud lépést tartani az ének­kari törekvésekkel — megyénk egyes községeiben életre kelt: beszámolhatunk egy bajai, du- napataji, egy kecskeméti ifjú­sági fúvós és a szimfonikus ze­nekar működéséről is. Az ön­tevékeny zenekari élet sem fúvószenekari, sem szimfonikus jellegen nem tud életre kelni megyénkben. Ennek nem a gaz­dasági alap hiányából fakadó okai vannak, a szervezési kér­dések nem érettek még meg a megalakuláshoz. Járási, helyi művelődési otthonaink mind nagyobb súlyt helyeznek a ze­nei élet fel virágozására: me­gyénkben kilenc művelődési otthon rendelkezik ének- vagy zenekarral. Felszabadulásunk 15. évfor­dulója újabb fordulatot jelen­tett zenei életünkben: az ünnep jelentőségének megfelelő uj tartalommal jelentkeztek művé­szeti csoportjaink, s egyben be­mutatták 15 évünk ének-zenei eredményeit. A helyi, körzeti bemutatók után Kiskunhalason, Baján és Kecskeméten láthat­tuk megyénk legjobb csoport­ségteljes vagy veszélyes feladat hárult rá, ezt mondták róla: »Képtelen lesz vele megbirkóz­ni!« Es valaki mást bíztak meg vele; miért küldjenek olyasva­lakit, akiről már előre tudják, hogy csak elrontja a dolgot? Így alakult át Dolgovusin ko­csissá. Nem kérte, úgy tették oda. Lehet, hogy most, a há­ború vége felé, tehetségtelensé- ge miatt már valahol egy éle­lemraktárban harcolt volna, de a sors arra ítélte, hogy mint kocsis Ponomarjov törzsőrmes­ter fennhatósága alá kerüljön. Ponomarjov nem hitt a fiú mu- lyaságában, és mindjárt meg is magyarázta elveit: — A hadseregben az a hely­zet: ha nem tudod — megtaní­tanak rá, ha nem akarod — kényszerítenek. És még hozzátette: — Innen már csak egy út vezet: a gyalogsághoz. Ezt ne felejtsd el! — No és? A gyalogság is em­berekből áll — felelte egyked­vűen Dolgovusin, noha a vilá­gon a legjobban attól félt, hogy visszakerülhet a gyalogsághoz. Ezzel a törzsőrmester hozzá is látott a neveléshez. Dolgovu- sinnak nem volt maradása tőle. Most is, a lövöldözésben, a meg­figyelő pontra megy, kizárólag a nevelés kedvéért. CFolytatasa koveuiczi«, jait, amelyek közül a legjobbak országos fesztiválon szerepelnek. Az eredmények azzal kecseg­tetnek, hogy a további zenei fejlődés megyénkben rohamo­sabb lépésekkel jelentkezik. A tervek szerint a megyeszékhely^ valamint a vidéki városaink ze­neiskoláinak hangszeres növen­dékei új, összevont ifjúsági ze­nekarok létét teszik lehetővé. Belőlük fejlődhetik ki majd a felnőtt zenekar tagsága is. Ifjú­ságunk fokozott mértékben ja­vuló zenei nevelése a jövő énekkarainak, hangverseny kö­zönségének életébe visz lendü­letes vérkeringést. A jövő tervei közé tartozik a megyeszékhelyen megalapítandó zenei munkásakadémia, a Bá­nyai Júlia Leánygimnázium ze­nei kollégiuma munkaprogram­jának kiszélesítése és más ha­sonló törekvésekkel történő összhangba hozatala, a kamara- muzsika-hallgatók táborának biztosítása, közte az ifjúság be­vonása, a vidéki karnagyok na­gyobb fokú patronálása stb. H isszük, hogy felszabadulá­sunk évről évre ránk kö­szönt: évfordulói mind gazda­gabb eredményekkel tanúsítják: népünk zenei életének felfelé irányuló grafikonvonalát. Lőrincz Béla megyei karnagy VWWVí^WVVWVWVv D, I. Koselevszkij? BIBLIAI LEGENDÁK ALKONYA A szerző brosúrájában történelmi tények alapján bemutatja, hogy a földrajz, a geográfia egesz törté* riete a vaflásl mítoszok cáfolata« Leleplezi a mai egyházak arra irá* nyúló kísérleteit, hogy a tudomány mai eredményeit felhasználják a vallásos espnék propagandájára. Még a középkorban az egyháa minden új tudományos felfedezésb eretneknek nevezett, addig ma azt a taktikát követi, hogy elismeri a tudományt, de azzal is isten léte* zéséi próbálja bizonyítani. A mű* holdak, az űrrakéták felfedezését» végeredményben istentől eredőnek — tartja. Ennek megfelelően >-mó- dosítgatja dogmáit« az egyház. A szerző által leírt érdekes é& fontos kérdések közvetlen kapcso* latban vannak az emberek világ* nézetével, éppen ezért ezeknek tisz* tázása mindnyájunk számára fon-* tos. A tanulmányt az ateista iro* claiom irái>t érdeklődő valamennyi olvasónak ajánljuk. WS»V»WWVWW^VWv Eliiéiték a Borolai Gépállomás sikkasztó könyvelőjét Kály Ervinné a felszabadulás előtt a Közérdek című napilap tulajdo­nosa és szerkesztője volt. Később a pénzügyigazgatóságnál dolgozott magas beoszásban, majd 1945 után* amikor visszatért nyugatról, kisebb munkákat vállalt Kiskunhalasom Azután az egyik gépállomáson he­lyezkedett el főkönyvelőként. A Borotai .Gépállomáson 1956. július 30-tól 1958 szeptember közepéig ősz- szesen 92 104 forintot sikkasztott el* A pénzt saját céljaira használta fel, A sikkasztást úgy akarta leplezni, hogy megsemmisítette a csekkeket, valamint meghamisította a könyve­lést. Kály Ervinnét 1950-től már két esetben ítélte el a bíróság, egyszer lopásért háromhónapi felfüggesztett börtönbüntetésre, másodszor becsű* letsértésért pénzbírságra. A kiskunhalasi járásbíróság dr, Jenő vári büntetőtanácsa nemrégiben hirdetett ítéletet sikkasztási bűn­ügyében. Ötévi börtönbüntetésre ítélte, valamint tíz évre eltiltotta egyes jogainak gyakorlásától. A vádlott és védője enyhítésért fel­lebbezett. Verekedés az italboltban Banus Károly hetény egy házi lakos szóváltás közben megverte Kaskár Mihály úrihegyi lakost Kaskár 20 napon belül gyó­gyuló sérülést szenvedett. A magáról megfeledkezett vereke­dő a kecskeméti járásbíróság elé kerül. y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents