Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-26 / 97. szám

i oldal 1960. aputfis 26, kedd cAuzontjak, Idntjo-k Uizüyij,tuiq£iuk bimtijUika. Két kiállítás falun Az oktatás helyzetéről tárgyalt a bugaci tanácsülés Ä közelmúltban tartott ülést a Bugaci Községi Tanács, ahol az oktatás helyzetét tárgyalták. Farkas János, az iskola igazgatója, beszámolójában ismertette: a község általános isko­láinak tanulmányi eredménye eléri a négyes átlagot. A tanulók jó eredménye mellett hiba, hogy sok a hiányzás, ngy-egy tanulóra kilenc nap mulasztás jut. A tanácsülés ezután a pedagógusok munkájáról tárgyalt, Megállapították a részvevők, hogy az 1959—60-as oktatási ék­ben a tanítók lelkiismeretesen dolgoztak. Eredményes munká­jukat bizonyítja, hogy megindították a serdülőkorúak iskoláját* s negyven felnőtt hallgató végezte el az általános iskola különböző osztályait. A tanácsülés határozatot hozott, hogy a községfejlesztési alap egy százalékát a szegénysorsú diákok továbbtanulás; költ­ségeire kell fordítani. Ez az egy százalék körülbelül 40 ezer forintot tesz ki. A határozat elfogadása után Keresztes Benedek tanácstag bejelentésében kifogásolta a Kecskeméti Tatarozó Vállalat munkáját. Ugyanis a felépített kéttantermes iskola — egy éve sincs használatban — állaga erősen romük, lógnak az ajtó­tokok és feltört a betonozás. Kérte a községi tanácsot, hogy javíttassa ki a vállalattal a hibákat. K. B. levelező *WVWX^»WWWWVWVW^V«JS^ Kémiaóra a gyárban Á prilis első és második he­tében kiállítást rendez­tek Kerekegyházán, illetve Ke­celem Akik látták, dicsérettel emlegetik mind a kettőt és ok­kal. Hosszú ideig ható élményt nyújtottak a látogatóknak, más­részt tükrözték azt a fejlődést, ami falvalnk életében tapasztal­ható. Kerekegyházán a KlSZ-szer- vezet leány szakkörének kezde­ményezésére a község, valamint Kunbaracs, Ladánybene, Laki- telv-.c, Orgovány eggyel több mint félszáz asszonya, leánya a párthelyiségben mutatta be leg­szebb kézimunkáit. A szakkört Kovács Istvánná pedagógus vezette lelkes oda­adással, s munkálkodásuknak várakozáson felüli lett az ered­ménye. Szebbnél szebb népi hímzések, horgolások számos változatában gyönyörködhettek a látogatók, akiknek a száma elérte a hatszázat, E gyikük megjegyzése híven kifejezi a kiállítás jelen­tőségét: »Nemcsak az asszonyok, leányok kézügyességének volt ékes bizonyítéka, hanem kedvet ébresztett a látogatókban a ké­zimunka, lóként hazánk népi hímzései iránt. Tükrözte e ki­állítás azt a békés légkört, mely­ben élünk. Ma az asszonyok, leányok nem csuklóvédőt köt­nek a harctérre a katonáknak, hanem tarka térítőkét hímez­nek, lenge csipkéket horgolnak, hogy minél kedvesebbé, derű­sebbé varázsolják otthonaikat.« A másik kiállítást, a kecelit, az ottani földművesszövetkezet rendezte meg a nemrégiben át­alakított helyiségében. Könyvet, fényképezőgépeket, rádiókat, hangszereket, játék­árukat, háztartási porcelán-, és hőálló jénai edényeket állítot­tak ki mutatós elrendezésben. I dézzük Itt is a látogatók véleményét »A korszerű bemutató szocia­lista iparunk és kereskedelmünk fejlődését bizonyítja.« »A ki­AZ ELSŐ CSATA — Hadnagy elvtárs! Had­nagy elvtárs! Valaki óvatosan huzgálta Nazarov lábát, Nazarov el­tolta arcáról a köpenyt, fel­ült, s körülnézett. Lámpás fé­nye vágott a szemébe. Hol van és miért? Az első pillanatban minden összekavarodott a fe­jében. Fentről lövéseket hal­lott. A robbanások tompán dö­rögtek a föld alatt és nehéz volt megállapítani, messze robbantak-e a lövedékek. Vala­ki térden csúszva mászkált Na­zarov mellett a priccseken, kesztyűjét kereste a sötétben és suttogva káromkodott. A gyér fénynél kapkodva és hall­gatagon öltöztek az emberek, a fedezék megtelt mozgó árnyé­kokkal, fekete kezek matattak a falakon. —■ Itt a csizmája, hadnagy elvtárs — mondta ugyanaz a hang, és halkan hozzátette: tá­mad a német. Nazarov hirtelen hányingert érzett, szive a torkában kala­pált, arca lángba borult. Csú­szós, izzadt ujjaival ráncigálta a csizmáját, amely nyikorgóit és sehogysem akart rámenni a nedves kapcára. — Lira! Lira! — ismételgette a sarokban a telefonista. Miért nem válaszol?. .Vas» beszél! Lira!,.4 állítás a földművesszövetkezet további megbecsülését és tekin­télyét szolgálja.« —» "Itt lehet látni áttekinthetően, hogy vidé­ken is van áruválaszték, hely­ben is lehet ízléses, szép cik­keket vásárolni.« Ezek a bejegyzések állnak a vendégkönyvben. S végül egy, néhányszavas, ami a kerekegyházi kiállításra is vonatkozik: »Csak így to­vább!« •y^VVvVSAWWWVVVVWVVVV1 Nemes Dezső: MAGYARORSZÁG FELSZABADULÁSA A könyv szerzője részlete­sen elemzi Magyarország hely­zetét a második világháború idején, a felszabadulás elő­estéjén. Jellemzi a magyar uralkodó osztályokat, foglalko­zik a demokratikus erők tömö­rülésével és a fasizmus elleni harcukkal. Leírja azokat a har­cokat, melynek eredményeként hazánk felszabadult és megkez­dődhetett a demokratikus újjá­születés. A könyv olvasása közben fel­elevenedik előttünk az a gigászi küzdelem, amely az ország talpraállításáért, az élet meg­indításáért folyt. A szerző hűen ábrázolja azt a harcot, amelyet a demokrácia erői vívtak, a kommunisták vezetésével, a reakció ellen. A könyv utolsó részében a népi demokratikus forradalom két szakaszával, a szocialista forradalomba való átnövés körülményeivel, a szo­cialista építés kibontakozásával, az első ötéves terv eredmé­nyeivel, az ellenforradalommal, annak leverésével és az azt követő fejlődéssel foglalkozik a szerző. Ez az első nagyobb ter­jedelmű írás, amely tudomá­nyosan elemzi a közelmúlt ese­ményeit. A robbanások a feje fölött, a halvány fényben imbolygó alakok, a telefonistának az egész világtól elszigetelt hang­ja a föld alatt, az, hogy ő eb­ben a pillanatban itt all csiz­ma nélkül, és ami a legrosz- szabb, körös-körül koromsötét éjszaka — mind-mind egyetlen szóban sűrűsödött össze; »né­metek.« Kiugrott a fedezékből, kikap­csolta pisztolytáskáját, teljesen megfeledkezve arról, hogy még nem kapott fegyvert, és hogy a táska, mint azelőtt, a látszat kedvéért ronggyal van kitömve, Idekint hideg volt, szél fújt és nyögtek a fák. Itt már nem tűnt oly közelinek a lövöldö­zés, még a becsapódásokat sem látta. Tompa, egybefolyó robaj hallatszott az első vonal felől, fülében rezgett a levegő, és hó hullott az ágakról. Ez volt az a pillanat, amikor a németek tüzet zúdítottak Belicsenko megfigyelő pontjára. A tüzérségi előkészítést fi­gyelve, az üteg harcosai gyor­san, gyakorlottan, kapkodás nélkül szedték le a védőhuza­tot az ágyúkról. Borogyin őr­mester adta az utasításokat, aki Nazarov megérkezéséig a szakaszparancsnoki teendőket látta el. A magas növésű, kissé .ernyedt, egymástól távol eső .zemű, kancsal ember az egy­kori békés napokban elnök volt Művelődési otthon Köncsögön A Helvéciái Állami Gazdaság Konc sögi Üzemegységében a napokban ünnepélyes keretek között avatták fel az új műve­lődési otthont. A bemutatott színdarab után a dolgozókat a gazdaság vendégül látta. A köncsögi üzemegység dolgozói az új kultúrház építéséért köszö- ne tűket fejezték ki Deák István üzemegység-vezetőnek, Borsos Sándor MSZMP-titkámdk és a helyi KISZ-szervezet vezetősé­gének. (Fehér József leveléből,) <^vvi<ywvyv\ivvvvvvs<\ Dob helyett hangos híradó Űjabb lépést tett Pálmonos- tora a fejlődés útján. E hónap elején adták át rendeltetésének a hangos híradót. Azóta való­ban hangos is a község, mert sűrűn megszólal a hangszóró és egy-egy közleménnyel, vagy le­mezzel teszi zajossá a falu ut­cáit. Rövidesen újabb létesítmény­nyel lesz gazdagabb a falu. A Béke Termelőszövetkezetben — amelynek központja a négy kilo­méterre levő Aranyhegyen van —, hamarosan kigyullad a vil­lanyfény. Jelenleg a külső háló­zat szerelését végzik. (Tóth Gá­bor leveléből.) egy nem gazdag, de nem is sze­gény, hanem ahogy mondják, amolyan jómódú kolhozban. A békés életben felvett szokásai­ról nem lehetett leszoktatni. Parancsait sem kiáltva, ve­zénylő modorban adta ki, ha­nem családias hangon, s köz­ben elgondolkodó szemmel nézte az embereket. Nazarov látta, hogy Borogyin, amint át­ment a tüzelőálláson, megállt, csizmája orrával megturkálta a földet, odahívta az egyik tü­zért, s valami földbe taposott tárgyra mutatva, magyarázott neki. Ez a hétköznapi békés gesztus, mintha Borogyin nem is tüzelőállásban volna, hanem valahol egy gazdasági udvar­ban, megnyugtatta Nazarovot. Végigpillantott magán, eligazí­totta a ráncokat derékszíja alatt, és szeméhez emelte táv­csövét. Az idegfeszültségtől, és attól, hogy oly hirtelen ugrott ki a melegből, reszketett a reggeli hidegben. Féltében, hogy meglátják a katonák és félre­értik, fel-alá járt a lövegek előtt, egyenes testtartással, szi­gorúan magasra húzva a vállát. A tegnap esti ivászattól kínzón lüktetett a halántéka, ettől még jobban fázott, szerencsét­lennek érezte magát. 3 belse­jében nyugtalanságot érzett. Amikor a katonaiskoláról ki­került, arról ábrándozott, hogy felderítő tisztként kerül majd üteghez. Sokat olvasott a fel­derítőkről. S íme, löveghez osz­tották be szakaszparancsnok­nak. Itt ugyan nem voltak fel­derítők, de azért tetszett neki a »tűz-szakasz« elnevezés. Meg­elégedetten mondogatta magá­ban: »tűz«, »tüzérek«, »tűzsza­kasz parancsnok«. S látta ma­gát az ágyúk mellett, szétnyi­Nemrégiben az egyik délelőtt a tanrend szerinti kémiaóráról ellátogattunk a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysé­gébe. A gyárban Gál László, Boronkai Kálmán és Gyuris Béla vezetésével sok jót láttunk. tolt köpenyben, a torkolattűz visszfényében. Lám, ő most tűzszakasz-parancsnok, és ha­marosan kezdődik a csata, de lelkében mégis csüggedést ér­zett. Nem magától az ütközet­től félt, hanem attól, hogy majd a harcban esetleg gyávának mutatkozik, s ezt mindenki ész­reveszi rajta. — »Inkább rög­tön öljenek meg!« — gondolta felhevülten, esdeklő szemmel. Ezalatt a mezőn mindjobban kivilágosodott, és az erdő szé­len, ahol a lövegek álltak, a fák kibontakoztak a sötétségből. Az üteg tüzelőállásai mintegy két kilométerre a megfigyelő­pont mögött feküdtek. Innen nem láttáit az első vonalat, sem azt, ami ott történik: csalt a robbanások távoli döreje hal­latszott ide, és ebből a dörgés­ből meg lehetett állapítani, mi­lyen erővel folyik a tüzérségi előkészítés. Végre helyreállítot­ták az összeköttetést, és a tele­fonista gyors suttogással továb­bította Belicsenko parancsait. Mondott két-három mondatot, azitán sokáig hallgatott. A kö-: réje sereglett katonák türelme-1 sen várakoztak. A reggel ho-1 mályos, acélkék fényében arcuk 1 sápadtnak látszott, az ágyúcsd-! vekre telepedett dér pedig szür­kének. Nazarov nem tudta, ildomos-e, hogy ő is megálljon és füleljen, ezért ahányszor elment a tele­fon ista mellett, szigorú pillan­tást vetett rá. Telt-múlt az idő. Ponomarjov törzsőrmester, aki a konyhával és az egész tnénncl a közelben tartózkodott egy szakadékban, azt üzente, hogy küldjenek em­bereket a reggeliért. (Folytatása következik} Először az öntödében néztünk körül, ahol a vasat olvasztót- ták, s öntötték formába a gyár munkásai. Igen érdekesnek ta- láltuk a zománcozó üzemet is. Megértettük tanítónk magyará­zatát, hiszen magunk láttuk, hogy a kádakat a kemencébe való hevítés után vonták b3 különböző színű zománccal. Ér­dekes volt, hogy külföldre zöld, lila, piros, sőt fekete színű ká­dakat is gyártanak. Bekuklutn- tottunk a csavargyártó üzemré­szekbe, majd az anyagraktárba és a gépházba is. Végezetül az új üzemrészt is megmutatták, ahol a jövőben a fizikai munka legnagyobb részét már gépek végzik. Az újságban mondunk köszö­netét kedves Italauzainknak, kik a sok kérdésünkre kielégítő vá­laszt adtak. Dekov Annamária VIII. osztályos tanuld Cikkünk nyomán: JUtz UcréUpuíeá/Lién// Lapunk március 30-1 száma« ban I. I. levelezőnk tollából megjelent az »Olcsóbb lenne a kerékpárállvány« című meg« jegyzés. Levelezőnk megírta, hogy a nemrégiben újjáalakí« tott szanki postahivatal épüle« ténck falához támasztják a kerékpárokat, s azok leverik a vakolatot. Nagyon helyesen, ja« vaslatot tett arra, hogy egy kcrékpárállvánnyal megtakarít« hatják egy újbóli renoválás költségeit. A Szegedi Postaigazgatóságtól a napokban levelet kaptunk* amelyben értesítik a szerkesz« tőséget, hogy a szanki posta« hivatal elé április hónapban kerékpáráilvényt állítanak. — Lórikámnak friss levegő* ajánlott az orvos,.« AZ EXPRESSZIONISTA

Next

/
Thumbnails
Contents