Petőfi Népe, 1960. március (15. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-27 / 74. szám

1960. március 21, vasárnap 3. oldal Amilyenné a tagok teszik... HAZAFELÉ Dr. Kolos István felvétele. A Kecskeméti Fotoklub pályá­zatára beküldött mű. Koszorúzás, élüzemavatás, nyereségrészesedés, ünnepi műsor felszabadulásunk 15. évfordulójának kecskeméti ünnepségein ledkeznek arról, hogy az egyéni gazdaságokban bizony a család minden tagjának alaposan meg kell fogni a kapanyelet. Kora reggeltől késő estig szükséges dolgozni mindenkinek, hogy előrébb jussanak. A szövetke­zetben sem terem a föld mun­ka nélkül. Ott is össze kell fogni fiatalnak, öregnek, külö­nösen most, amikor bizonyta­lanok még az új szövetkezetek­ben az első lépések. Számos más akadályt is le kell küzdeni. Temérdek gond nehezedik a vezetőség tagjai­nak vállára, olyan parasztem­berekére, akik egy-két hónap­pal ezelőtt még 5—10—15 hol­don gazdálkodtak, most pedig esetleg több ezer holdas táblá­kon kell irányítaniok a gazdál­kodást. A gondok a közös gaz­daságban elosztanak, s ha a tagság együttes erővel küzd megoldásukért, sokkal hama­rabb megszűnnek. Sajnos, a családtagok bevonása sok helyen még nem halad, még a régebbi termelőszövetkezeteknél is ta­lálkozunk e tekintetben hibák­kal. A kiskunhalasi termelőszö­vetkezetekben például három- szorannyi családtag él — a leg­utóbbi felmérések szerint —. mint amennyi dolgozik. A szö­vetkezetekben alig van női tag. A családtagok bevonását elő­segíti, ha a brigádon, munka­csapatokon belül felosztják egyénekre a területet. Aki nem akar szégyenben maradni, az bevonja a feleségét, gyérékéit is a kapások megművelésébe. Ösztönző, különösen akkor, ha bevezetik a premizálást is, vagyis a terven felüli termék egy részét megkapja az a tag, aki azt a területet megművelte. Ezt több helyen bevezették az állattenyésztésben is. TZ étségtefen, hogy a fiata- lak között felmerül a rendszeres előlegosztás igénye. Nemcsak ők, hanem a többi tagok is helyeslik itermelőszö- vetkezetetólcben, hogy havan­ként rendszeresen pénzt ossza­nak. Ehhez azonban szükséges a helyes üzemvitel, vagyis az, hogy legyen miből adni a ta­goknak. Erre lehetőség van az állattenyésztés jövedelméből, vagy szerződéses termények elő­legeiből és így tovább. Ha a vezetőség okosan, a tagsággal megbeszélve, alaposan meg- hányja-veti a lehetőségeket, mód nyílik erre is a szövetke­zetben. A példák bizonyítják, hogy ahol rendszeresen oszta­nak előleget, ott a fiatalok nem kívánkoznak el a közösből, ha emellett gondoskodnak a nekik megfelelő szórakozásról is, klub­szobát rendeznek be, esetleg te­levíziót vesz a szövetkezet, a KISZ-szervezet kirándulásokat szervez és így tovább. Keressék meg a módját ter­melőszövetkezeteinkben a mun­ka jó megszervezésének, tegyék olyanná a közösséget, hogy min­denki szívesen dolgozzék. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a termelőszövetkezet olyan lesz, amilyenné a tagok teszik. Az ő gazdaságuk, az ő közös mun­kájukon múlik, hogy mennyi lesz a jövedelem, mennyit ér majd egy munkaegység. Az egyéni gazdaságban is csak a munkából lehet megélni, a kö­zösben is ez a helyzet. A kü­lönbség az, hogy a nagyüzem­ben az ember megszabadul a kíméletlen, nehéz robottól, kö­zös erővei könnyebben dolgo­zik, jobb eredményeket érhet el. A gépek fokozatosan felmen­tik a nehéz munkától. A kö­zösségben nagyobb lehetőség nyílik a művelődésre, szórako­zásra, az emberibb életre. Ez óriási lépést jelent előre, de ezért meg is kell dolgozni. K. S. Súlyos gyermekbaleset Gyermeki meggondolatlanság­ból súlyos közlekedési baleset történt Izsákon. Fekete Margit 9 éves orgoványi kislány nem nézett szét az úttesten és eléje szaladt Nagy József motorke­rékpárjának. A motorkerékpá­ros már nem tudott fékezni, s elütötte a kislányt, Fekete Margitot súlyos sé­rüléssel szállították a kecske­méti kórházba. Lelkesen készülnek a Katona József Gimnázium növendékei felszabadulásunk 15 évforduló­jának megünneplésére. Szomba­ton, április 2-án délután 3 órai kezdettel, az iskola dísztermében Gyenes Tibor tanár tart megem­lékezést, majd minden osztály 15 perces kulturális műsorral szerepel. Az iskolai ünepélyt kö­vető napon, vasárnap délelőtt, szellemi öttusa versenyen vesz­nek részt az osztályok és a leg­jobbakat egy-egy szép könyvvel jutalmazzák. A tanulóknak fel- szabadulásunkkal kapcsolatos földrajzi, irodalmi és történelmi kérdésekre kell majd választ adni. e KETTŐS ÜNNEPRE KÉSZÜL a Kecskeméti Községgazdálko­dási Vállalat. Felszabadulásunk évfordulója alkalmából kerül sor az élüzem-avató ünnepség­re. Ugyanekkor kiváló dolgozó kitüntetést és oklevelet nyúj­tanak át az arra érdemes dol­gozóknak. Az élüzem-avató ün­nepséget április 3-án, déli 12 órai kezdettel tartják a Kecs­keméti Városi Tanács kultúr­termében, amelyet közös ebéd zár le. • Szorgalmas előkészületek folynak a Kecskeméti Konzerv­gyárban is. Április 4-én, a dél­előtti órákban, megkoszorúz­zák a szovjet hősi emlékművet, majd az ellenforradalomban el­esett mártírok emlékművére helyeznek virágot. Délután ket­tő és négy óra között pedig’ minden dolgozó egy-egy szál virággal adózik a szovjet had-’ sereg dicsőséges harcaiban el­esett hősök emlékének. * A BÁCS-KISKUN MEGYEI MALOMIPARI VÁLLALAT dolgozói csoportosan vonulnak fel a hősök emlékműve előtt, és koszorút helyeznek annak talpazatára. Itt is — akár a Községgazdálkodási Válialatúál — összejövetelre hívják meg a munkásokat. A kecskeméti ma­lommunkások 15 napi fizeté­süknek megfelelő nyereségré­szesedést kapnak. Körülbelül 600—800 forintot kap kézhez j egy-egy dolgozó. 30 ezei pultfkafő/tís a teMHje.Lőiz.fr0etkezetc!iiLek (Községi tudósítónktól.) Növelik az állatállományt aí i Dávodj Augusztus 20-a Termelő- szövetKezetben. A termelőszö­vetkezetnek 404 tojó pulykája van. Törzsállományuk a tervek szerint 30 ezer, tojást ad majd a bajai járás termelőszövetkezetei­nek. Ez nagy segítség lesz a tsz- ek részére, mert így még az idén felnevelik maguknak a szüksé­ges törzsállományt. Milliók és a kovász A z egyik járási tanácsel­nök a napokban tartott beszámolójában arra utalt, hogy az új termelőszövetkezetekbe belépett tagoknak egy kis há­nyada nem vesz részt eléggé aktívan a közös munkában, és olyanok is akadnak néhányan, akik fel sem keresik a termelő­szövetkezetet, mintha alá sem írták volna a belépési nyilat­kozatot. — Az embereket nem egy bordában szőtték — ahogy szok­ták mondani —•, különböző egyéniségek kerültek a közel­múltban egy-egy közösségbe, ezeknek bizony nehéz össze­szokniuk, még csak most kós­tolgatják a közös munka ízét. Nem egyszerű dolog azoknak ez okoknak a boncolgatása sem, melyek miatt egyesek távol tartják magukat a közös tevé­kenységtől. Kis hányadról van szó, mint »hogy az előbb már megemlí­tettük, azonban ezzel az el­enyésző réteggel is kell foglal­kozni, mert hiszen az ő mun­kájuk is jelentősen elősegítené a szövetkezet előrehaladását Találkozunk az úgynevezett pártoló tagokkal. Egyes terme­lőszövetkezetekben még min­dig sok van belőlük. Nem a 6zámszerűségükben van a hiba, hanem ott, hogy ezek nagyobb része előzőleg egyénileg gaz­dálkodott, főleg a földből élt, és most pártoló tagként be­lépett a szövetkezetbe, igényt tart a termelőszövetkezeti ta­gok jogira, de nem jár dol­gozni. Ismeretes, hogy pártoló tag csak az lehet, aki állami, szövetkezeti vagy társadalmi szervnél dolgozik, földművelés­sel élethivatásszerűen eddig 6em foglalkozott és szakképzett­ségénél fogva segíteni tudja a termelőszövetkezetet. Akinek földje van és eddig is a föld­művelés volt az élethivatás­szerű foglalkozása, még akkor is, ha időnként néha eljárt máshová dolgozni, nem lehet pártoló tag. N em helyes, hogy például a Bácsalmási Lenin Ter­melőszövetkezetben a 180 tag mellett 100 pártoló tagot tarta­nak nyilván, akikből a szó szo­ros értelmében semmi haszna nincs a közösségnek. Ugyanak­kor panaszkodnak, hogy kevés a munkaerő. Sokan úgy képzelik, hogyha a családfő belépett a szövetke­zetbe, az elegendő, majd ő meg­keresi az egész családnak, ami szükséges. A feleség és a csa­lád más tagjai vagy elmennek máshova dolgozni, vagy a ház­tájiban tesznek-vesznek. Elfe­Hellyel kínáltak a falusi ház elé ácsolt kispadon. Régi szokásuk errefelé az embereknek, hogy már kora tavasszal, amint a napsugarak íellangyosítják a hónapokon át hűlt levegőt, a ház elé ülnek, nézelődnek, beszélgetnek és figyelnek. Sokmindent lehet innen látni, hallani. A falusi­nak nem az újság hozza, hogy mi történt az alvégen, vagy a szomszéd utcában, meg tudja azt nyomban, csak így a kispadról szemlélődve. Elfogad­tam az invitálást és beültem a «pá­holyba«, ahonnan nézve emberi sor­sok, szándékok, buzgalmak és törek­vések vonultak fel az élet színpadán. Ezek közül most csak egyre em­lékezem. Mesélik, hogy a kisipari szövetke­zet elnöke a kommunistákhoz hason­lóan sokat tett azért, hogy a szövet­kezet megsokszorozza a termelési érté­ket, a tagok jól dolgoznak, éppen ezért jól is élnek. A füléhez jutott azon­ban az, hogy a községben néhányan nem nézik jó szemmel, mert párton- kívüli és olyan kijelentést kockáztat­tak meg, hogy «ezt a funkciót csak párttag töltheti be«. Nehéz dolog bár­kinek is hadakozni a lábrakapott hí­rekkel, különösen akkor, ha személy­telenül jelentkeznek. Persze, vannak olyanok, akik a saját véleményüket így .csomagolják; «Szerte a faluban beszélik;., hát én is csak ezért ve­tem fel...« A válasszal tehát ennek az inkognitóban jelentkező berzenke- dőnek tartozom, de nem sokáig, mert íme, már meg is adom. Az elnök apja »tizenkilences« és évtizedek óta hűséges elveihez. Az elnök az ellenforradalom leverése után nem lett újból tagja a pártnak. Hogy ebben mekkora része van neki, vagy a körülményeknek,. az személyének megítéléséhez lényegtelen, hiszen ízig- vérig azt teszi, amit egy gazdaság­vezetőnek manapság tennie kell. Fia­tal és törekvő, képességeinek fejlő­dése lépést tartott a szövetkezet meg­nagyobbodásával. Sőt, még nagyobb »húzásra« képes. Nyugodt, megfontolt és egyszerű ember, de határozott és következetes, amiért a tagok sokra becsülik. Azok, akik az elnököt pártonkívüli- sége miatt alkalmatlannak látják a posztján, szintén becsületes emberek, de csak az orrukig, vagy csak a por­tájuk kerítéséig látnak. Valahogy úgy vannak ők is, mint ahogyan mondani szokták, hogy a fától nem veszik észre az erdőt. Mindenesetre, akik egy szövetkezet élén csak párt­tag-elnököt tudnak elképzelni, több dologról megfeledkeznek. Elsősorban a párt politikájáról. Ez a politika azért jutott sikerre, mert bizalommal fordult az emberek felé, amire ugyancsak bizalom volt a vá­lasz olyan tettek formájában, aho­gyan a szövetkezet elnöke is dolgo­zik. Négyszázezer kommunista sok­mindent tesz: irányt ad, mozgósít, lelkesít, de mindent nem tehet. A tég­lát tízmillió kéz rakja fallá, s így épül a szocializmus. A párt és a tömegek, a kovász és a kenyérré élesz­tett liszt együtt adják azt, ami. az egész nép boldogulását szolgálja. S ebben a nagy munkában ki hogyan veszi ki részét, ki mennyit tesz, szinte önmagát állítja posztra. Ehhez az el­bírálás alapja nem lehet más, csak a végzett munka. Azok, akik az elnök személyének megítélésénél figyelmen kívül hagyják jó munkáját, vajon mit szólnának, ha valaki velük kapcsolatosan hasonló álláspontra helyezkedne? Nem lehet különböző mértékkel mérni. Becsüle­tért megbecsülés, a hűségért bizalom jár párttagnak és pártonkívülinek egyaránt. A megtoldás ehhez csak annyi, hogy a kommunisták legyenek a kovásza mindannak, ami előbbre, visz. Vagyis nagyobb a felelősségük és több a munkájuk. Az, aki magát kommunistának vallja és nem így fog­ja fel a dolgot, a párt bizalmi poli­tikájával szemben bizalmatlanságot, mutat egy pártonkívüli vezető feléj nem tesz jó szolgálatot az ügynek és előbb-utóbb azon veszi észre magát; hogy körülötte is — ez esetben okkal — a bizalmatlanság légköre alakul ki. Mindenki tudja ebben az országban — és ez demokratizmusunk egyik mu­tatója —, hogy indokolt és alapos véleményét elmondhatja illetékes he­lyen. De megfontolatlanul, csak in­dulatoktól fűtve, káros megjegyzések­kel pletykaláncolatot teremteni és zavarni jókedvvel dolgozó emberek munkáját, megengedhetetlen dolog és méltatlan párttaghoz, pártonkívüli be­csületes emberhez egyaránt. A történetet hallva emígyen elmélkedtem a pádon üldögélés-be- szélgetés közben. S mielőtt búcsúznék a padonülőktől és az olvasótól, még csak annyit: ti, néhányan elvtársak, óvakodjatok az efféle tévelygésektől.,, Weither Dániel Jf Kisfiú: Nem maradt valami nekem is a lakodalmi tortából?

Next

/
Thumbnails
Contents