Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-21 / 17. szám

v. oldal 1960. január 21, csütörtök Vorosilov megérkezett Indiába Üj Delhi. Az indiai főváros készül a szovjet vendégek fo­gadására. A szovjet delegáció Vorosilov vezetésével kedden indult útnak Indiába. A szov­jet vendégek fogadására fel­díszítették az elnöki palotát, a parlament épületét és a kor­mányi intézményeket. Delhi, Bombay, Kalkutta, Madrasz és a többi indiai város is előké­születeket tett Vorosilov fo­gadtatására. Az indiai rádió külön mű­sort készít a szovjet vendégek érkezésére. A delhi nemzetkö­zi mezőgazdasági kiállítás szovjet csarnokában pénteken szovjet nemzeti napot rendez­nek. ■^wwvwwwwvvwwvwwvw^ Hruscsov és Hasszer levélváltása az asszuáni gát építéséről Moszkva. Közzétették Hrus- csovnak és Nasszernek az asszuáni gátépítéssel kapcsola­tos levélváltását. Az Egyesült Arab Köztársa­ság elnökének kezdeményezé­sére a Szovjetunió hozzájárult ahhoz, hogy részt vesz az asz- szuáni duzzasztó gát második szakaszának építésében. Mint Hruscsov közölte, ezt ugyan­olyan alapon teszik, mint ami­lyen feltételekben az első szakaszt illetően megállapod­tak Hruscsov levelében köszö­netét mondott az asszuáni arany emlékéremért, amelyet a világ egyik legnagyobb víz- műépitkezésének megkezdése alkalmából alapítottak és ame­lyet neki is adományoztak. Nasszer levelében köszönet­tel nyugtázta, hogy a Szov­jetunió népe nem egyszer bi­zonyságát adta az Egyesült Arab Köztársaság népei iránt érzett barátságának, akár a függetlenségért és a független­ség megszilárdításáért folyta­tott nemzeti harcról, akár a jobb élet felépítését célzó nagy erőfeszítésekről volt szó. A szovjet kormány álláspontja az asszuáni gátépítéssel kapcso­latban növelt az Egyesült Arab . Köztársaság népének a szovjet nép Iránt érzett háláját és megerősíti e hála alapjait — írja levelében Nasszer. A Szovjetunió és az Egye­sült Arab Köztársaság bejelen­tése világszerte nagy érdeklő­dést keltett. Bonni kormány­körökben méltatlankodnak a bejelentés miatt, mert az mindössze néhány nappal előz­te meg Erhardt nyugatnémet alkancellár látogatását és köz­tudomású, hogy Erhardt éppen az asszuáni gát második sza­kaszának építésében való nyu­gatnémet részvételről kívánt tárgyalni. Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője nem volt hajlandó kommentálni azt a tényt, hogy a kairói bejelen­tés olyan időben történt, ami­kor amerikai küldöttség tar­tózkodott az Egyesült Arab Köztársaság fővárosában a két ország kereskedelmi kapcsola­tainak előmozdítására. Az arab világ állásfoglalá­sára jellemző a libanoni A1 Fifa című lap véleménye. A beiruti újság a gátépítésben való további szovjet részvé­telt nagy jelentőségű gazda­sági és politikai eseménynek minősíti, amely megmutatja, milyen komolyan gondolja a Szovjetunió a gazdaságilag el­maradt országok feltétel nél­küli megsegítéséti Hogy felháborodás Japánban Tokió. Japánban nagy felhá­borodással fogadták a japán— amerikai úgynevezett bizton­sági szerződés aláírását. A szerződést, amely kiterjeszti az Egyesült Államok katonai jo gait Japánban, kedden írta alá Washingtonban Kisi japan mi­niszterelnök és Herter ame­rikai külügyminiszter. Japán különböző részeiben több mint 4 200 000 dolgozó tartott tünte­tést, tiltakozó gyűléseket. Sok szakszervezeti hivatal épületén félárbocra eresztették a lobo gót. A TASZSZ washingtoni tu­dósítója rámutat, hogy a szer­ződés megkötése ellen még a liberális-demokrata part is til­takozott, amelynek egyik ve- zelóje Kisi miniszterelnök. Az amerikai sajtó igyekszik azt a látszatot kelteni, éppen a nyugtalanító megmozdulások miatt, hogy a szerződés tulaj­donképpen »a megszállási rendszer megszüntetését« ered­ményezi. Minthogy azonban a szerződés biztosítja az Egye­sült Államok részére Japán katonai támaszpontjainak használatát, nem kétséges, hogy Japánnak az Egyesült Államok »kistestvérkéje« szerepét szán­ták a távol-keleti politikában, anélkül, hogy beleszól hatna ebbe a politikába — írja a TASZSZ washingtoni tudósí­tója. Határozat a szovjet egészségügy megjavításáról Moszkva. A Szovjetunió Kommunista Pártjának köz­ponti Bizottsága és a Minisz­tertanács határozatot hozott az egészségügyi ellátás megjavítá­sára. A szovjet kormány a fegyveres erők létszámcsökken­tése révén megtakarítandó ösz- szeg jelentős részét a népjóiét fokozására, ezen belül a lakos­ság egészségügyi ellátására Az egészségügyi beruházások összegét a hétéves terv elő­irányzataihoz képest az 1861— Ö5 közötti időszakban 1 mil­liárd 80U millió rubellel eme­lik. A határozat előírja, hogy intézkedéseket kell tenni a gyermekbénulás és több más betegség megszüntetésére, to­vábbá erélyesen lel kell venni a harcot a szívbetegség és a rák ellen. proletarjorradalom marxizmu­sának: a leninizmusnak, a bolse­vista párt és a viláp első szocia­lista államának megalapítója 1924. január 21-én halt meg. « 90 évvel ezelőtt, 1870. január 21-én halt meg Alekszandr Gér­cén, a nagy orosz demokrata materialista filozófus, író és pub­licista. Elvei miatt a cári rend­szer Szibériába száműzte, bünte­tése letöltése után külföldre emigrált. Londonban Kolokol (harang) címmel lapot indított, amely az orosz forradalmi moz­galom szócsöve lett. Élmények és gondolatok című emlékiratai­ban többször megemlékezik a magyar szabadságharcról. Ger- cen 1812-ben szülelelt, * 1921. január 21-én alakult meg az Olasz Kommunista Párt. — Országgyűlési képviselői fogadónapot holnap, január 22-én a megyei népfront-irodá­ban, Széchenyi tér 20. szám alatt, délelőtt 9 órától 13 óráig Kriskovics József elvtárs tart. — Titkári értekezletet tart ma, január 21-én délután 18 órai kezdettel az MSZMP Kecskeméti Városi Bizottsága. — Megyénk szövetkezeti gaz­daságai az elmúlt évben kö­zel 2000 mázsi áru-baromfit állítotak elő, annak ellenőre, hogy kezdeti nehézségekkel kellett megküzdeniük. — A televízió-előfizetők szá­ma hazánkban jelenleg 52 4a7, s a Postavezérigazgalóság je­lentése szerint a múlt évi számhoz viszonyítva ez három­szoros növekedést jelent. — A Bajai József Attila Művelődési Ház, ma. január 21-én este 7 órai kezdettel klubeset rende? a klubtagok részére. — Sikeres szívátültetési kí­sérletet hajtottak végre a brnoi sebészeti klinikán. Navraül professzor egy kutya mellka­sába egy másik szivet helye­zett el. A Szovjetunióban vég­rehajtott hasonló műtét után ez a második ilyen kísérlet a világon. — Elkészítették vetéstervüket a kiskunfélegyházi termelőszö­vetkezetek. Átlagosan szántó- területük 30 százalékán vetnek kenyérgabonát. — A Csendes Don és az Em­beri sors című szovjet filme­ket bemutatják a közeljövő­ben az Egyesült Államokban is, a két ország újabb két esz­tendőre meghosszabbított kul­turális csereegyezményének keretében. — A szakma ifjú mestere Tiozgalomnuk egyre több rész­vevője van Kecskeméten. A cözennúlt napokban csatlakoz­ik a mozgalomhoz a kecske- néti MÁV kiízesei is. Kovái Lőrinc: LENINRŐL... Nyugodt, fenségesen nyugodt az ö arca ott, a mauzóleum hal­ványrőt fényében, a ravatal kör­vonalai között. Pedig ő is csak szenvedett, mielőtt átlépett vol­na ide, a mauzóleumba, a soha el nem apadó sokaság Lassú, ün­nepélyes áramlásával körülfolyt új fekhelyére. Szenvedett. Még­is nyugodt, bölcs, fenséges, élőn gunyoros ez a soha ki nem hu­nyó afc. * A keskeny, hosszúkás, de tiszta, nagyablakos szo­bában a januári alkonyat ké­kes félhomálya terjengett. Az ablakpárkányon felhalmozódott vaskos, puha havon a már kí­gyóit utcai lámpa lassan erő­södő csillogása vibrál. A be­teg a magasan megtámasztott párnákon, télig ülve feküdt ágyán. A hatalmas homloka úgy derengett a fél homályban mint tél hava. Arca sovány, beesett volt az immár nyolc és fél hónapig tartó betegségtől, de teli elpusztíthatatlan élettel. Csak az alig észrevehetően mongolos, mélyenülő szemében rejtőzött olykor a januári este dermesztő ködéhez hasonló ho­mály és ahogy nyitott szájjal, mélyen, zihálva lélegzett, erős álla alatt sűrűsödött néha tö­mörebben az árnyék. Vaskos • Kovái Lőrinc neves magyar író ezt az írását a Petőfi Népének adta ei*ö közlésre. ajka keményen zárult, de a szájaszéle olykor megrezzent, mintha még utoljára akart vol­na szólni, inteni, óvni, harca hívni, feltárni a jövő homályát. Most talán csak néhány pil­lanatra mindenki kisietett a szobából, s csak a sarokban álló kerek asztal mellett, a fehér huzattal bevont régies karosszéken aludt, rövid, aiélt álommal néhány hűséges vir­rasztó. Az ajtó félig nyitva maradt. A beteg látta a folyo­són álló őr barna, érdes mun­kásarcát, kemény arcélét. Is­merős egyenruháját, mely a kint égő villanylámpa éles fé­nyében szinte újnak tűnt fel. A folyosón óvatosan, de még­is nehézkesen zörrenő léptek közeledtek. — Szóljon már, katona elv­társ, hogy szolgál Vladimir lljics egészsége... — hallat­szott halkan, érdesen, aggodal­masan, aztán láthatóan meg­okolva az engedélyt a látoga­tásra, magyarázkodott valaki: — Mi négy napot utaztunk falunkból ebben a nagy hi­degben ... Innen 1200 verszt, Arhangelszk mellett. Mert, hogy mindenféle hírek járnak, még azt is mondják, meghalt már Vladimir lljics... Még azt is, hogy halálán van ... Hát mi itt néhányan elhatároztuk, elme­gyünk, megkérdezzük, mi igaz, mi nem... A szavak lassan hullám­zottak. A folyosóról a nyitott ajtó keskeny résén át nehéz, paraszti ruhák szaga, friss hi­a szoba félhomályában, a be­teg már-már lecsukódó szeme előtt... Olyan volt a megje­lenése, mint az elet hirtelen feilüktetö rezzenése, mely meg- torpasztja a haldoklót a halai hűvös íekete sátrának küszö­bén. .. ... A halványuló érzések fel­rebbentek. A beteg szólni akart... Barátságos, lágy be­céző szót keresett. Olyat, ami megmarad örökké, belevéső­dik a nagycsizmás, kékszemű kisfiú leikébe és talán legenda lesz ott a messze-messze er­dők között elvesző faluban ... Összeszedte minden erejét... Világon átröppenő szavakat, nepeket, osztályok sorát hir­dető vaskos, erős, kemény ajka megmozdult __ De a hűvösség új ra elömlött testén és csak agyán siklott tisztán, nyugal­mat hordozva az emlék.., Úgy érezte, már látta valami­kor régen, régen ezt a kis- íiut... így, ormótlan kucsmá­ban kicsi fején... Nagy csiz­mában, felnőttekről lekopott, térdig érő ócska kabátjában.., Az emlék élesebb lett, meg­telt élettel. Í gen, igen látta-látta. Ak­kor történt, régen, ré­gen, amikor testvére, Alek­szandr, a bitófa alá lépett a forradalom ügyéért... És őt megbilincselve vitték messze, jeges északra a széles Léna partján az örök hóban elvesző börtönébe a cár irgalmatlan zsandárai. Egy rozzant állo­más várótermében történt... Pusztító vad télen ... Az ösz- szebilincselt foglyok némán ültek az örök körében. Lehaj­tott fejük felett a háromélű szuronyok fakó árnyéka lebe­gett. A szibériai nagy vasút­állomás épületének kicsiny, fa­gyott ablakán lassan szűrődött be a téli alkonyat rőt fénye. A padlón hatalmas. barnás­szürke csomagokon birkabőr- subus, nemezcsizmás parasztok aludtak. Már régen, talán na­pok óta vártak valami vona­tot északról dél felé és a vá­rakozás egyhangúsága lassan- lassan alakult át véget nem érő téli álommá. A zsákok és emberek között a fal mellett elhúzódó rövid deszkalócán fe- hérszakállú, szélesorrú, magas- homlokú öreg paraszt haldok­lóit már a harmadik napja. Összetette idomtalan. nemez­csizmába bújtatott lábát, össze­kulcsolta a mellén torzíjltujjú kezeit, vastag, bozontos szem­öldöke alól néha homályosan, néha furcsán élesen csillant meg a szeme. A megbilincselt foglyok őt nézték. Néma, ko­nok haláltusáját. A haldokló paraszt arcát néha elborította a végső kín. Néha arcvonásai kisimultak. Mintha töprengene. Talán gondolkozott valamiről. Vala­mi roppant, megfejthetetlen titokról, amelynek értelmét kutatta hosszú-hosszú robotos életén át. A titokról, amely örökké megfejthetetlen maradt előtte. A foglyok hallgattak. Lábu­kon már a csizmán át is érezték a széles, súlyos bilincs dermesztő hidegét, K int láthatártól láthatárig hidegen, irgalmatlanul, vad, szűzies tisztaságban nyúlt el a végtelen havas puszta. A láthatár szélén lilás ködökbe burkolózva aludtak a rőten izzó, hópalástba burkolt feny­vesek. Apró: falvak készültek, hogy folytassák tízezeréves ál­N A P T A R 1960. január 21, csütörtök. Névnap: Agnes. Napkelte: 7 óra 24 perc. Napnyugta: 16 óra 22 perc. " < óiemény naplát Vlagyimir lljics Lenin, a világ proletariátusának legjelentősebb vezetője, az imperializmus és a deg levegő és az izgatott vá­rakozás meghatót ozhatatlar lüktetése áradt. A beteg szól­ni akart: »Engedje be őket Lacisz elvtárs.« De mellére ir­galmatlan súly nehezedett. A párnák egyszerre mintha jég­hidegek lettek volna... És a dermesztő hűvösség lassan öm­lött el testén... A z őr komoran, feszül­ten nézte a falukul- döttek némán, levetett sapká­val figyelő csoportját. A pol­gárháború korán őszülő hajú veteránjai mellett kendős, erős asszonyok, s a nehéz eszten­dőkben acéllá edződött fiata­lok között, a felnőttekről le­vetett vaskos, vattázott, or­mótlan leikabátban, nagycsiz­más kisfiú állott. Orcáin az éjszakai szél pirossága virult. Rövid, pisze orrán néha fin­tor rezzent: talán igyekezett, hogy el ne sírja magút a vár- va-várt pillanatban, a hosszú­hosszú út végcéljánál, talán csak szipogott a hidegtől... Nagy, értelmes, kék szemében a háborús gyermekkor felnót- tes tudása rejtőzött. Ormótlan prémsapkáját tarkójára tolta... Megvárta, amíg az őr az ép­pen kérdezősködő nagykendős, csontos, erős asszony felé for­dult, kinek rövid báránybőr subáján a polgárháborús par­tizánharcok emlékezése csillant, aztán hangtalanul lépve ne­mez csizmájában, siklott be a szobába. Kicsiny alakja a fo­lyosóról behulló lámpafényben élesen, váratlanul bukkant fel

Next

/
Thumbnails
Contents