Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-21 / 17. szám

3. oldal 1960. január 21, csütörtök IVépírouimozgalom ♦ Mcgycnk falvaiban a dolgo­zó parasztemberek százai vá­lasztják nap nap után a nagy­üzemi gazdálkodás sok re­ménnyel teljes, boldogabb jö­vőt Ígérő útját. * Mindenki tudja, hogy ez az átalakulás, azon túl, hogy egy- cgy parasztember személyes érdeke, — nemzeti érdek is. Az egész nemzet sorsa, jöven­dő gazdagabb élete függ ettől, — éppen ezért nem lehet jó hazafi az, aki ha nem is el­lenségesen, de közömbösen, ér­dektelenül tudja hallgatni a vitatkozó, eddigi életszemléle­tükkel vívódó parasztembere­ket. A hazafias erőket, az ed­digi feladatok (községfejlesz­tés, városszépítés stb.) során oly nagyszerűen egyesítő nép­front-mozgalomnak van-e, le­het-e ezekben a napokban ne­mesebb kötelessége, mint az. hogy segítse, meggyőző érvei­nek sokaságával gyorsítsa ezt az átalakulást? E tekintetben példaként állíthatjuk népfronl- bizotlságaiuk ele a kecskeméti járás néptront-bizottságat és községi bizottságainak nagy részét. Már ősszel megtaláltuk őket a nagyüzemi gazdálkodás gondolatának magvetői közölt, és a múlt év utolsó két hó­napjában Is 15 alkalommal rendeztek vitát, előadást a já­rás községeiben ebből a téma­körből. Többek között a meg­wyvywvvwvvvvvvvvvvyyvvvvvvvvvi Tavaszi hír Bár a csikorgó hó és a hő­mérő higanyszála még telet ma­tat, a tavasz azonban már kö­zeleg. Erre következtethetünk a tavaszi hírből: ma kikeltek az első naposcsibék a kecskeméti baromfikeltetőben. Érdeklődé­sünkre elmondották: akárcsak tavaly, az idén is lesz elegendő naposcsibe, naposkacsa, pulyka, sőt az idén 1000 darab gyön­gyöscsibét ts keltetnek. Az első keltetésekből az állami gazda­ságok és tsz-ek kapnak. győzés eme formája is hozzá­járult ahhoz, hogy Tiszakccs- kéu a szövetkezetek új tagjai között találjuk a hajdan egyé­ni gazdaként dolgozó népfront­bizottsági tagok 70 százalékát, s több járási elnökségi tag is saját példájával bizonyította eddig hangoztatott érveinek igazát. Idős Varga Ferenc, a járási népfront-elnökség tagja a 15ékc Tsz-be lépett be; a községi népfront-elnököt, Hor­váth Fáit pedig, a helyi álta­lános iskola igazgatóját az ókécskci parasztemberek új termelőszövetkezetük, a Tisza elnökének választották meg. Dicséretre méltó dolog, hogy számos népfront-bizottságunk termelőszövetkezetben dolgozó tagja keresi fel a ma még töp­rengő, döntésre nem jutott egyéni társakat. Figyelemre méltó az a kezdeményezés is, amely a termelőszövetkezeti parasztok szakmai, politikai cs általános műveltségének növe­lésére szolgál. Mint láthatjuk, számtalan lehetősége van annak, hogy népfront-bizottságaink aktí­van tevékenvkedjenek a nagy ügy érdekében. (éné) Borbás János 13 holdas mada­ras! dolgozó paraszt társaival együtt alakította meg az Uj Élet Termelőszövetkezetet. — Maga is tudja, s mcrnökjclöit fiától is azt hallja, hogy a szövetkezeti életforma szebb és könnyebb lesz a reginél. Egy nap alatt háromezer belép Megjegyzés ff o Ej féli menetelés Az utóbbi napokban, hetek­ben megszokottá váltak a hí­rek, amelyek arról számoltak be, hogy az egyénileg gazdál­kodó parasztok tömegével lép­nek termelőszövetkezetbe. Még­is, örvendetesen meghökkentő, hogy az elmúlt vasárnap, 17-én közel háromezren, 112 hold hí­ján 18 ezer hold földterülettel választották a nagyüzemi gaz­dálkodás útját. A számadatok összevetéséből kiderül, hogy egy-egy belépő át­lag 6 hold földdel hagyott fel az egyéni gazdálkodással, tehát zömmel a középparasztok törtek lándzsát a társas gazdálkodás mellett. Mindez pedig parasztságunk öntudatának a növekedését jel­zi, valamint azt is, hqgy a fel­világosításban dicséretes mun­kát végeznek népnevelőink. NEM KATONAI alakulatról lesz szó, amelyik éjszakai gya­korlatát kifogástalanul lebonyo­lította, hanem egy csalódott embercsoportról, akiknek volt ugyan jegyük az autóbuszra és mégis gyalog mentek haza Mis­kére. AZ ÉJFÉLI menetelés egyik részvevője emígy öntötte for­mába a történteket:' — A Kalocsa—Jánoshalma között közlekedő busz este Ka­locsa városától egy kilométerre felmondta a szolgálatot. Férfiak, asszonyok, kis gyerekekkel a karjukon szálltak ki a buszból s a kalauz biztató szavára — menjünk lassan, hogy ne fáz­zunk, majd jön a kisegítő ko­csi — többen elindultunk az országúton. Útközben gyakran hátrapillantottunk,, s kémleltük az utat, vajon mikor jön a várva várt autóbusz? Nem jött. Mi, miskeiek úgy éjféltájt érkeztünk haza. De vajon mi lett azokkal, akik Hajósra, Császártöltésre utaz­tak?« Az új esztendő sok jót és szépet ígér a bácsalmási dolgozó parasztok­nak. Az év első napjától kezdve tart a község egyé­nileg dolgozó pa­rasztjainak egyesü­lése a közös gaz­daságokban. A köz­ség lakói figyelem­mel kísérik a me­zőgazdaság szocia­lista átalakulását, s örömmel állapítják meg, hogy napról napra nő a belépők száma. A minap amikor bent jár­tam a tanácsházán, éppen Skribanek György kozéppa­raszt írta alá a be­lépési nyilatkoza­tot. Gazdatársai, akik szintén jelen voltak, örömmel fo­gadták az új tsz- tagot. Alighogy Skriba­nek bácsi elhagyta az elnök szobáját, máris új gazda ko­pogtatott. Patocskai Gyuri bácsi az új jelentkező. — Eddig gondol­kodtam — mondot­ta — mitévő le­gyek. De most már látom, hogy nekem is követnem kell gazdatársaimat a helyes úton. Eljöt­tem, hogy aláírjam a belépési nyilatko­zatot. Igaz, hogy eddig sokat beszél­gettünk a nagyüze­mi gazdálkodás elő­nyeiről, de m ost már aláírásommal is hi­tet teszek amellett, hogy nem akarok lemaradni a többi­ek mögött. Minden egyénileg dolgozó parasztnak közöt­tünk a helye. így zajlik az élet most Bácsalmáson s a faluban akárhol beszélgetnek, min­denütt az kerül szó­ba: jobb lesz, mint volt. Molnár József levelező A miskeiek közül többen eképpen évődtek: — Ha holdvi- lágos, kellemes nyári estén tré­fálnak meg bennünket, nem szólunk egy szót sem. De télvíz idején három órát sétálni még éjszaka is salt... REMÉLJÜK, a vasútpótló já­rat vezetősége felhagy az ilyen didergető tréfával. Ö4 + 14 + 3 A kereskedelmi felügyelőség Bács-Kiskun megyében próba- vásárlások útján, ellenőrzi, hogy a kereskedelem dolgozói mi­ként tartják be azokat a ren­deleteket, amelyek megszabják munkájukat. Legutóbb 68 eset­ben győződtek meg úrról, hogy a bolti eladók betartják-e az árakkal kapcsolatos rendelke­zéseket, pontosan számolnak, mérnek-e? Ötvenegy esetben pontos el­számolást és mérést tapasztal­tak. Tizennégyszer találkoztak 10 fillértől 10 forintig terjedő árdrágítással, míg háromszor kevesebbet számolt az eladó. Az árdrágítást hét esetben élelmiszer, három alkalommal vegyes iparcikk eladása során, míg négy esetben vendéglátó egységnél követték el. A sza­bálytalanság elkövetői közölt boltvezetőket, eladó segédeket, tanulókat, tulajdonost és kise­gítő dolgozókat Is találunk. A szabálytalanul árusítók kö­zül tízet 100—400 forintig ter­jedő pénzbírsággal sújtott a felügyelőség vezetője, két al­kalommal írásban figyelmez­tették a hibát vétőt, két el­adót pedig az ellenőrző könyv­ben figyelmeztettek a pontos mérésre és a fogyasztói árak betartására. '■'•»'VVVVVVV^/VWWV’V» mukat, ha lebukik a láthatár­ról a nap vörös korongja. Vé­gig, végig a havas végtelenség­ben a tél járta fagyos útjait. Csend volt. Halálosan hideg, alkonyat előtti csend, mint most itt a hosszú, keskeny be­tegszobában ... Az állomás ab­lakán át látta, hogy olt, ahol a tegnapi szél homokbuckákat rakott, hosszú, kékes árnyak nyúlnak a hótorlaszok mögött. Bent, a keskeny, összetolt deszkapadon haldokló öreg pa­raszt arcán most újra áthul- lamzott a végső kín rezzenése. A megbilincselt forradalmár Úgy érezte, mintha fuldokló merülne el előtte a lathatat­lan' árban és ő tehetetlenül nézné halálos vergődését. Aka­ratlanul elörehajclt. Úgy érez­te, á haldokló el-eltorzuió ar­cából mindaz árad feléje, ami eilen küzdve lepett testvére a bitófa alá.., Szilaj ifjú louba- nással még sohasem vágyako­zott ennyire, hogy cseleked­jen, segítsen, változtasson, küzdjön ... Eljusson azokhoz, akik olyan közel voltak mel­lette és akiket mégis mint láthatatlan fal választotta el tőle a börtónőrök szuronyai­nak keskeny pengéje. Ebben a pillanatban talán jobban tudta mint bármikor, bogy ezen fordul meg minden. Az öreg paraszt talán meg­érezte a bilincsbevert fogo.y tekintetének erejét. Úgy moz­dult meg, mint most itt, a be­tegszobában, az ágyon fekvő beteg. Homlokán ránc vibrul. A homályos szemekben a gon­dolatok árnyai suhantak. A fogoly is érezte a halál hűvös árnyékát. Még jobban előrchajott. Nem hallotta, mint mordul fel az őr. Nem latta. mint billen a hosszú, három­élő szurony szürke pengéje ... Ügy érezte, hogy képzet, tárgy, szín, szag és hang most a halállátás küszöbén összeolvadt egyetlen egységes egészbe, egyetlen ős elemmé, és ebben az ős elemben halálosan egy­szerűen •megcsillant az alap­fogalom, melyért küzdött: az ember... az ember, úgy, aho­gyan ifjú rajongással elképzel­te, az ember, úgy, ahogy ő már olykor megírta első írá­saiban, az ember, amelynek ő látta és harcrahívta. |_ gy szélesszoknyás, nagy- •*-* csizmás parasztasszony mellett, aki hanyatt fekve úgy hevert sápadtan, mozdulatlanul, hogy szinte kevésbé élőnek tűnt mint a haldokló, és néha-néha nyöszörgőit halkan, halkan, ne­héz álmában egyszerre megmoz­dult valami. Alaktalan, kicsiny rongy csomó, amely ott hevert az asszony hóna alatt, s az asz- szony otromba, férfias, szegleies- ujjú keze furcsa gondossággal szorította magához... Most a súlyos kéz félrecsúszott, az el­nyűtt, színtelen rongyok lehul­lottak, mint nagy, otromba le­velek. A horkoló emberek kö­zött, a ieköpdösölt, fagyott trá­gyadarabokkal, cigarellacsutkák- kal és valami meghatározatlan sűrű szennyet borított padlón sápadtarcú, kékszemű gyermek állott. A megbilincselt forradalmár látta, amint a haldokló tekin­tete a gyerek felé hull, lassan megváltozik és halálos kíntól el-ellorzuló arcán átsuhan va­lami hirtelen lobbanó felisme­rés. Most ö is a gyermeket nézte. Tekintetük szinte egyfor­ma volt. A puha téli rongyok még mindig elborítottak az apró testet. Ezek az anyás gondosság­gal rákötözött rongyok elnyom­ták, elmosták, feleslegessé tet­tek mindent, a kort, a nemet, a nevet és úgy jelezték sorsát már most, mint a hindu kasztok homlokjelei a pária életét. Kint, a nagy síkság szélén egyre sűrűsödtek a lilásszínű, halálosan hideg ködök. Valahol messze, messze, a láthatáron túl, a nagy keleti pusztákon a burán járta örült táncát és a lilásködök megnézzen tek távoli lehelletétől. A haldokló tovább nézte a rongyokat, a gyermek ügyetlen, tapogató mozgását. Arcán lát­szott, amint a gondolatok las­san, hidegen, méltóságteljesen úsznak fokozatosan eszméletlen­ségbe süllyedő agyán, mint kar­csúnyakú mesemadarak a fekete vizeken. A fogoly tudta, hogy mit gon­dol a másik. Ott a rongyokban, mint roppant tölgy kicsiny csí­rája, rejtőzött az ember. A gyermek tanácstalanul kö­rülnézett. A foglyok lelkén úgy csillan­tak a haldokló arcáról vissza- sugárzó érzések, mint amikor az alkonyl napsugár halványuló világossága verődik vissza az éjszakába már-már elmerüiő fellegről a tó vizére; ... az em­ber, akiből minden lehet, az elem, amelyből szikrázva csap ki a tudomány, a művészet, az erő, a szépség, a dicsőség, a hatalom... csak le kell hámozni a szennyes rongyokat, csak utat kell vágni a végtelen, havas sík­ságokon, csak össze kell törni az évezredes jégtakarót, az elmén, a sorson... Minden, minden le­hetséges, minden, minden elér­hető, . mert kozincszthódító erők szunnyadnak a rongyok alatt. Kozmosztliódító erők, amelyeket bilincsbe vert az osztálysors ir­tózatos fekete átka. A z öreg hidegülő testén utolsó rezzenés futott át... A fogoly Iában megzörrent a bilincs... Az őr felmordult... A hosszú, háromélű szurony le­billent. Hegye szinte érintette Vladimir Uljanov mellét... A fogoly kiegyenesedett a feltörő érzések forgószelében.... Fékte­len ifjú vágy égette börtönök­től megkínzott testét... Szere­tett volna erős lenni. Erősebb mint a roppant folyamok, vagy a bilincsbeverő szibériai tél, erőse'bb mint a fellegeket tépő burán. Erős. mint a mesék óriá­sai, hogy lehámozza a rongyo­kat a gyermek testéről és vala­mi titokzatos varázslattal össze­törje uz előre meghatározott osztály sors fekete átkát. Az erő a nagy titok. A milliók ereje, mely úgy izzott a kicsiny gyer- meklesiben, mint az atomok le­győzhetetlen energiája. A börtönőr vicsorgó szitkok­kal elfordította puskáját... A puskatus a fogoly mellét érte... A visszatántorodott megrántotta a hozzá bilincseltek láncát és egyszerre négyen dőltek a váró­terem sarkába... Csend lett. A gondolat kihunyt az ütés fáj­dalmában. Á szemhéjak súlyo­san ereszkedtek az ifjan, viha­rosan csorduló, halottsirató, har­cot fogadó, könnyektől homá- • lyosuló szemekre!.. Mégis cso­dálatos nyugalmat, önbizalmat érzett. Az ajka összeszorult. Hirtelen saélroham rázta meg az állomás kicsiny, gerendás épületét... A láthatár szélén egyszerre égigérő hóoszlopok bukkantak fel. A csillagok ri­adtan húzódtak magasabbra, a lilaszínű égbolton, a végtelen havas síkságon tombolva, süvít­ve vágtatott a burán. Előtte úgy hajlongtak a porhó oszlopai, mint bajadérok a nagy ázsiai zsarnokok lakomáin. Vérfa­gyasztó, csontot repesztő, fagy- lehelletű viharok nyihogtak jég- sarkantyújuk alatt és a falVata riadtan húzták magukra a hó­takarót, mert hallották a nagy­úr rettenetes léptét... A gyermek arcán a sírás fin­tora jelent meg. Négykézláb áll­va visszahúzódott az anyjához és makacs sírással cibálta mála- .dozó szoknyáját... A beteg érezte, hogy az emlék ereje fel­szítja a régen felrobbant, de egész életén át izzó érzések lo- bogását és a párnákból a der­medés lassan szétfoszlik.., A nagycsizmás kisfiú öre­gektől kioktatott, falu­sias illemtudással levetette or­mótlan sapkáját. Kék szemében nem félelem, csak várakozás, áhítat és az egészséges ember öntudatlan fölénye volt. — Vlagyimir Iljics..: Hogy van? — kérdezte halkan, kicsit kérőén, úgy, ahogy a felöltözött, hosszú utat megtett ember szól ahhoz, aki •►még mindig« az ágy­ban van. A beteg vaskos, erős ajka szé­lén először lassan, aztán egyre diadalmasabban terjengett a mosoly. A csillagos égboltot lát­ta a széles ablak végén túl, a fiú kócos, szőke feje mögött. A végtelenséget, melyben végtelen erőket feszitő, végtelenbe törő akaratok útjai tárultak. — Élek... — szólt halkan, de tisztán, érthetően. És mikor látta a fiú arcán a gyerekes öröm elragadtatását — újra mo­solygott. - 1 ■ ' ■ • ' „NEH AKAROK LEMARADNI..."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents