Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-06 / 287. szám

H pártkongresszus tanácskozásáról

(Folytatás az 1. oldalról.)

be kerül mezőgazdaságunkban. Mi azt ajánlottuk és ajánljuk az elvtársaknak, vegyék figyelembe a lehetőségeket, s kommunista forradalmár módjára gondolkozzanak. Azt ajánljuk, hogy a megye felelős emberei időnként — amikor egy bizonyos munkát elvégeztek — álljanak meg egy kicsit, vizsgálják meg, hol tartanak elképzeléseik végrehajtásában, tárgyalják meg a tapasztalatokat és azok figyelembe vételével dolgozzanak tovább.

Emlékeznek rá, egy évvel ezelőtt azt mondtuk: nem lehet a termelőszövetkezeti mozgalmat úgy szervezni, hogy előbb építsük fel a termelőszövetkezet központját, a melegházat vagy a disznóólát, és utána hívjuk oda az egyénileg dolgozó parasztokat: legyetek szívesek, sétáljatok be a termelőszövetkezetbe. Ez a felfogás komolytalan. A rendes paraszt- emberek nem is így képzelik az életet. Az anyagi eszközök

előzetes biztosítása nem lehet feltétele a szocialista fejlesztésnek. Egy előfeltétel van: a politikai. Ha az nem lenne meg, nem lehetne termelőszövetkezetet létesíteni, mert

életerős termelőszövetkezeti mozgalom csak a parasztsággal egyetértésben jöhet létre.

így viszont létrejöhet! Emlékezzenek csak az ez évi tapasztalatokra. A télen és kora tavasszal alakult termelőszövetkezeteink élnek és dolgoznak: kivétel nélkül mindegyik megvan és fejlődik. Lehet tehát a parasztsággal egyetértésben fejleszteni is, szilárdítani is a termelőszövetkezeteket. A politikai feltétel a fontos. De amint a szervezés előfeltétele nem lehet az előre biztosított anyagi eszköz, ugyanúgy nem lehet magukra hagyni a megalakult termelőszövetkezeteket sem. A megszervezés után azonnal hozzá kell látni a termelőszövetkezetek megszilárdításához.

A legjobb segítség a bixalom

A termelőszövetkezet megszilárdítása szempontjából nagyon fontos, talán még az anyagiaknál is fontosabb, hogy milyen vezetőséget választanak. A dolog nagyjából úgy áll — és ezt nyugodtan lehet mondani —, hogy a jelenleg még egyénileg dolgozó magyar parasztemberek tudják: termelőszövetkezeti parasztok lesznek. Általában már rá is adták erre a fejüket. Van még bennük maradiság, van még olyan is, hogy előbb férjhez adom a lányom, meg még egy-két ezer forintot a takarékba nyomok, pár mázsa gabonát meg fel a padlásra és majd azután ... (Derültség.) A magyar paraszt nem fél már a termelőszövetkezettől, nem fél az államtól, bízik a pártban. Mitől fél tehát? Attól, hogy a termelőszövetkezetben rossz vezetőt kap. És őszintén megmondva, elvtársak, kell is ettől egy kicsit tartani. Hiszen amilyen brigádvezetőt kifog magának az ember, aszerint van vagy nincs létezése, mert azt még valahogy csak ki lehet bírni egy ideig, ha egy országban mondjuk a Központi Bizottság titkára vagy valamelyik miniszter nehéz ember. De ha a brigád vezető ilyen, azt nem lehet sokáig bírni. (Derültség, nagy taps.) És a parasztember is azt mondja: nem félek én attól a Dobitól, Münnichtől, Marosántól meg Kádártól, ök

nem fognak engem bántani: három évig nem bántottak, miért bántanának ezután? De az nagyon fontos, hogyan bánik majd velem az elnök meg a brigádvezető.

A múlt évi tapasztalatok e téren is nagyon hasznosak voltak. Jó, hogy bátrak voltunk és azt mondtuk: keressétek ki magatoknak azt, akit elnöknek, brigádvezetőnek vagy agronó- musnak akartok.

Elvtársak, megmondom őszintén, ebben a parasztok az elsőrendűen érdekelt felek és nem mi. ök dolgoznak majd azzal az emberrel, azzal a vezetővel. Ha a brigádvezető jól dolgozik, nekik dolgozik jól, ha rosszul dolgozik, ők látják kárát. Ha komisz ember, velük komisz, ha rendes, velük bánik jól. A paraszt nem ellensége önmagának, azért hát jól meggondolja, kire bízza ott magát, többé-ke- vésbé a sorsát, a jövedelmét, a megélhetését.

— A tavalyi és az idei tapasztalatok jók, a szövetkezeti vezetők többsége bevált. És ez a jó tapasztalat most segíteni fog.

A parasztok ugyanis a közbeeső időszakban nagyon figyelték, milyenek az elnökök, hogyan viselkednek és mit csinálnak a többiekkel. Természetesen volt olyan parasztember is, akit már hét esztendeje hívtak a

Haled Bagdas, a Szíriái Kommunista Párt főtitkára és Artine Madejan, a Libanoni Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja látogatást tettek a Chinoin-gyárban. Haled Bagdas, Artine Madejan, a gyár injekció-töltő részlegében. (Baloldalt a tolmács.)

szövetkezetbe és mindig azt mondta: „Én nem akarom, hogy nekem más parancsoljon.” Aztán nagy nehezen belépett. Másnap úgy döntött a tagság, hogy ő legyen az elnök. Akkor meg attól esett kétségbe, hogy neki kell majd másoknak parancsolnia. (Derültség.) Ilyen csoda is előfordul.

A vezetők többsége bevált, és ez nagyon fontos, mert ismétlem: a parasztoknak most már nem a rendszerrel, nem a szocializmussal van alapvető problémájuk, hanem azon belül egyes részkérdésekkel. S néha bizony ezek a részkérdések is nagyon fontosak.

Nálunk már majd 15 éve népi demoivi acia van. A rendszer jó volt, a népi hatalom jó volt, azonban előfordultak hibák is, amelyek időnként megbántottak eav-egy embert Ezekben a dolgokban segíteni kell tehát a parasztembereknek. A legjobb segítség, ha bízunk bennük és bátrak vagyunk. Higgyék el elvtársak, a parasztemberek közül nem kevesen azt hitték, hogy mi legalább 10 esztendeig nem merünk rájuk bízni semmit, mert ők öt vagy hat évig vitatkoztak velünk: az idén léojmek-e be a tsz-be vagy jöB a rá ti beszélgetés az MSZMP vezetői és az SZKP-nek a VII. kongresszusra érkezett delegációja között

Pénteken délben az MSZMP Központi Bizottságának székházában Kádár János, Kiss Károly, Marosán György és dr, Münnich Ferenc elvtársak fogadták a Szovjetunió Kommunista Pártjának a kongresszusra érkezett küldöttsége tagjait: N. Sz. Hruscsov elv társai, as SZKP Központi Bizottságának első titkárát, A. P. Kirilenko elvtársat, az SZKP Központi Bizottság Elnökségének póttagját, P. N. Gyomicsev elvtársat, az SZKP Központi Bizottságának tágját, I. P. Kazanyec elvtársat, az SZKP Központi Bizottságának tagját, J. Sz. Naumova elvtársnőt, Moszkva város leaingrádi kerülete pártbizottságának titkárát, Ty. F. Stikov elvtársat, az SZKP Központi Bizottságának tagját és Nyina Hrnscsova asszonyt.

A két párt képviselői baráti eszmecserét folytattak. A szívélyes beszélgetés során N. Sz. Hruscsov elvtárs átadta az MSZMP Központi Bizottságának a küldöttség ajándékát: F. J. Golubkov Sztálin-díjas festőművész »Lenin dolgozószobájában« című alkotását.

vőre. S az a tény, hogy bízunk

bennük és azt mondjuk: válla. el, meg fogod csinálni — olyan erkölcsi kötelezettséget jelent az embereknek, amely őt sarkallja, hogy becsű let tel meg is feleljem a bizalomnak.

A iermelősxövetkexeiektől iöbb árut kell kapnia ax orsxágnak

A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egy időben — folytatta Kádár Janos — nagyon fontos a termelés fejlesztése is. Ellenségeink azt mondják erről: nem tudjuk megoldani, hogy a mezőgazdaságot szocialista útra vigyük, és egyidejűleg a termelést is növeljük, fejlesszük. Hozzá kell tennem, hogy most már ellenségeink hangadói — mint például a Szabad Európa — sem mondják azt, hogy minek az a termelőszövetkezet, hanem olyasmiről vitatkoznak, hogy: „nem győzik majd beruházással”, „nem tudják majd egyidejűleg fejleszteni a mezőgazdasági hozamokat”, „a munkások életszínvonala sínyli meg” — szóval ilyen és ehhez hasonló „gondjaik” vannak nekik. (Derültség.) Más síkra helyeződött át tehát a vita. Természetesen — komolyra fordítva a szót —, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a hozamok egyidejű növelése nem könnyű feladat. Az idei eredmények azonban azt bizonyítják, hogy megoldható. A termelőszövetkezeti mozgalom ugyanis ebben az évben körülbelül háromszorosára nőtt, s a mezőgazdasági termelés is növekedett. Az idei terméseredményekben, a hozamok emelkedésében bizonyos kedvező időjárási körülmények is közrejátszottak, de nem javultak volna a mezőgazdasági termelés eredményei, ha nem mentek volna rendben a dolgok.

Az úgynevezett kettős feladat végrehajtható, de nem köny- nyen. Ugyanis tény, hogy a falu szocialista átszervezése közben az egyéni parasztok termelési kedve bizonyos mértékig váltakozó. Érthető, ha egy parasztember gondolkodik és azt mondja: másfél hónap múlva már a termelőszövetkezetben leszek, tehát' nem vásárolok gazdaságom számára mezőgazdasági gépet, és nem eszközlök beruházást. Az egyes parasztok termelési lendületében tehát jelentkezhetnek bizonyos közbeeső hullámvölgyek. Ez magától értetődik. De ezt a kiesést ki lehet és ki kell pótolnunk a szocialista bázis segítségével. Az a mezőgazdaság, amely — mint a miénk — a szántóterület több mint felén már szocialista bázison áll, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek termelési színvonalának fejlesztésével ' kiegyenlítheti, sőt, túlszárnyalhatja az említett termelési megtorpanást.

Ezért a termelőszövetkezeteket tovább kell szilárdítani, a termelőszövetkezetektől több árut kell kapnia az országnak!

Elvtársak!

A néptömegek előtt ez a

számvitel rendkívül egyszerű. Ezért önmaguknak is úgy tehetik fel a kérdést: Többet ad-e a termelőszövetkezet a népnek, vagy nem ad többet? Ha a termelőszövetkezet nem képes több árut adni az országnak, akkor — megmondom őszintén — mindnyájan jobban tesszük, ha a felvilágosító szó helyett elmegyünk egy kicsit kapáim. Mert abból is kijöhet vagy tíz kiló kukorica — bár egy kicsit már kiestünk a folytonosságból. (Derültség.) No, természetesen ez tréfa. A valóság: a szocialista mezőgazdaság sokkal több árut ad a népnek, mint a kis- árutermelő gazdaság, az egyéni gazdálkodás. Ez így van, és így is kell, hogy legyen.

A nyár elején a Győr megyei győztesek, az ország első szocialista megyéjének küldöttei bent jártak nálunk a Minisztertanácsban. önérzetes emberek, igazuk is van, nem kis dolgot vittek véghez —, s ebben az ő személyes munkájuknak nem kis része van. De azért mi feltettük nekik a kérdést: nos, a győzelem megvolt, meg is ünnepeltük azt, hogy Győr megye az első szocialista megye: de most gyerünk tovább egy lépéssel^ több búzát fog-e adni Győr megye az országnak, mint tavaly? Ad-e több kukoricát, több sertéshúst, több marhahúst és több tejet? Az egész harc, az egész munka végső számvitele ugyanis ebben jelentkezik! Ha többet ad, akkor az egész nép azt fogja mondani: Hurrá! Gyerünk, próbáljunk még egy-két szocialista megyét csinálni! Ha meg az sül ki belőle, hogy nem ad többet, akkor sok ember kérdezheti: minek szerveztük mi ezt a szocialista megyét, ha még több áruja sincs belőle az országnak?

Walter Ulbricht, § Németország Szocialista Egység- p pártja Központi Bizottságánaii első titkára, a küldöttség vezetője, Herman Matern, a Politikai Bizottság tagja, a Népi Kamara alelnöke, Paul Fröhlich, a Politikai Bizottság póttagja és Willy Bredel, a Központi Bizottság tagja, a Német Írószövetség elnökségének tagja, a Művészeti Akadémia alelnöke látogatást tett az Orion Rádió- és Televízió-gyárban.

A kommunisták helyesen fogták fel a kérdést, Győr megye szövetkezeti parasztsága pedig méltóan válaszolt:

teljesítették terveiket, a a

kongresszuson már joggal

hivatkozhattak az eredményekre.

Ez is része a falu szocialista átalakításának. Máris bebizonyosodott, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlesztése, a falu szocialista átalakítása együtt jár a mezőgazdasági termelés emelkedésével. Azt szoktuk mondani — mégpedig benső meggyőződésből —, hogy a magyar paraszt munkaszerető, értelmes, az okos dolognak nem ellensége és ha akar, nagyszerű dolgokat csinál! Már az új termelőszövetkezetekben is nekifogtak a munkának és közülük sokan nagyon-nagyon szép dolgokat csináltak. Azt hiszem, ha parasztságunk szocialista útra lép és jó központi vezetéssel, jó helyi irányítással dolgozik, akkor mi arról a bizonyos 115 százalékos szintről — amelyet a mezőgazdasági termelés 1938- hoz képest elért — nagyon hamar előre megyünk. Ezt a „hamart” természetesen években számoljuk.

Kádár elvtárs részletesen szólt a tudomány és a kultúra egyes kérdéseiről, a nép és a vezetés viszonyáról, a bürokrácia elleni harcról, a kommunisták jellembeli tulajdonságairól é6 a pártkongresszus nemzetközi visszhangjáról.

Most arra van szükség, hogy tovább fokozzuk azt a lendületet, amely széles hullámokat vert a tömegben, szocialista építőmunkánk meggyorsításáért. Hajtsuk végre terveinket, dolgozzuk ki új ötéves tervünket és teremtsük meg annak jó alapjait. Ez a feladat. Tervezzünk az eddiginél is nagyobb lelkiismeretességgel, dolgozzunk az eddiginél is nagyobb odaadással és a továbbiakban is őrizzük azt a köz- szellemet, amely ma a pártban és a hazában kialakult — fejezte be nagy tetszéssel fogadott vitazáró beszédét Kádel János elvtárs.

t