Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-05 / 260. szám

A MAGVAI? SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS-KISKUN MEGYEI LAPJA 19.59, november 5, csütörtök HIDROGLOBUS Űj rendszerű víztorony látja el Tiszakécske lakosságát jó ivóvízzel. A 100 köbméter űr­tartalmú építmény községfej­lesztési alapból készült, 530 000 forintos költséggel. Hasonló rendszerű víztorony épül Bács- bokodon és Tompán. Állni sem tudott, mégis motorra ült a részeg Kovács Sándor József kecs­keméti lakos november 1-én az esti órákban ittasan, vezető igazolvány nélkül haladt mo­torkerékpárjával a Szeged felé vezető országúton. A motoros nem tudott uralkodni motorke­rékpárján és a sima országúton felborult. Könnyebb sérüléssel megúszta a balesetet, de any- nyira részeg volt, hogy az esés után nem tudott felállni és a rendőr járőrnek kellett Kecske­métre szállítania. A részeg motorosnak Buda­pesten már egy esetben szintén ittasságáért vonták be a mo­torvezetői igazolványát. ÉpUőyáltalataink figyelmébe antenna-szerelvény, amelyre 50 rádió és televíziós készülék kapcsolható Hazánkban jelenleg több mint 2 millió rádió és sok­ezer televíziós készülék van a lakosság használatában s a ve­vőberendezések száma — kü­lönösen a televízió tekinteté­ben — napról-napra nő. Váro­sainkban a bérhazak tetején valóságos antenna-erdő jelzi, hogy ma már alig van olyan család, amelynek ne volna rádiója, sőt nem ritkán tele­víziója. A sok antenna azonban kü­lönböző bajok eredőivé válik. A bérházak tervezői ugyanis nem vették figyelembe, hogy később sok antennát szerel­nek a háztetőre s ennek kö­vetkeztében erősen rongálód­nak a tetőszerkezetek. Azután a sok egymásután elhelyezett antenna is zavarokat okoz a vételben. Ilyen zavar többek között a kettőzött kép a te­levízión. Ugyanakkor sok he­lyen már műszakilag is meg­oldhatatlan — főként a na­gyobb bérházaknál, — hogy minden vevőkészülékhez külön antennát szereljenek, nem is beszélve arról, hogy az ultra­rövid hullámú készülékhez kü­lön dipól-antenna felszerelése szükséges. Mindezen problémák kikü­szöbölése napjainkban a szak­emberek sürgős feladatává vált. A Híradástechnikai Vál­lalat mérnökei és techniku­sad sikeresen elvégezték ezt a munkát. Olyan antenna­szerelvényt szerkesztettek, amely egyetlen antennából 25 darab hosszú, közép, rövid és ultrarövid hullámú rádióhoz s 25 televíziós készülékhez szol­gáltatja a maximális vétel­készség mellett a szükséges rá­dióhullámokat ugyanúgy, mint­ha minden vevő berendezésnek önálló antenája lenne. Az antenna-egység egy hosszú-, közép- és rövidhullámú ostomyeles antennából, egy alkalmas többelemes dipól-an­tennából, valamint egy tele­víziós vételhez szükséges ugyan­csak többelemes dipól-an­tennából áll. Az antenna-sze­relvény által vett rádió- és te­levízió adójelek a központi c- rősítőre jutnak, ahonnan az elosztó hálózatba kerülnek. A vevőkészülékek a lakásokban lévő antenna csatlakozó do­bozokon át kapcsolódnak a nagyfrekvenciás hálózatba. Az antenna szerelvény 25 lakás szükségletét tudja ellátni, még akkor is, ha hosszú, középrö­vid, ultrarövid hullámú rádió, valamint televíziós készülék van minden lakásban. Egy ilyen antenna szerel­vény felállítása kb. 25 ezer forintba kerül. Helyes lenne, ha a lakás és szálloda építke­zéseknél már gondolnának az ilyen antennák felszerelésére is, amit azután vevőkészülé­kekkel rendelkező lakók bizo­nyos formában megtéríthetné­nek! (N. O.) Kecskemét legmodernebb bérháza u > lesz az Arany Já- * nos utca és a Hor- nyik János utca sarkán épülő 3ö la­kásos, három- és öt­emeletes toronyház. . A lakások egyszoba- alkovosak, — össz­komforttal, a nap­pali szobában és a hálószobában be­épített szekrénnyel, kisméretű konyhái­ban elektromos tűz­hellyel. S még egy érdekesség: a szok­ványoktól eltérő kí­sérleti lakásokat központi fűtéssel látják el s az épü­letbe liftet is sze­relnék. Az újszerű bérház építésének tervét Borvendég Béla szegedi ter­vező készítette, aki a Vigadó helyreál­lítására meghirde­tett tervpályázaton ' ■' * 3. díjat nyert. Uiwwvw^f's^sv^v^s**^*********’*^ Egy ktsz - 27 ipari tanuló (Községi tudósítónktól.) Jánoshalmán a kőműves- és ácsszakmában 10 éven át egy­általán nem volt x. lulófelvétel s már úgy látszott, hogy ez a két fontos iparág éppen aooan az időszakban hanyagolódik el, amikor szerte az országban hatalmas méretű építkezések folynak. A Jánoshalmi Epítő- és Vegyesipari KTSZ kellő időben látta meg a ve­szélyt és gyors beavatkozással oldotta meg a fontos kérdést. Betegágyában kerestük fel ifj. Herédi Kálmán elvtársat, Rombolt, mert építeni akart..,“? Sötétség lesz, emberek! Milyen hálátlan az ember! Kiírja azokat is az újságba, akik segíteni szerettek volna rajta! Lám engem többször is intettek: nem akármilyen nap lesz november 8-a. Hiába nyomtatták ki a naptárba: »A nap kel 6 óra 31 perckor.« Nem látjuk annak még a karimáját sem, de még a Hold is elcsavaró# valamerre. Egyszóval sötétség lesz. Mindezekről Mariska, meg Piri néni tudósított. Az előbbi gépírónő, másik háztartást vezet. Ök már felkészültek, be­szereztek egy csomó gyertyát. S most én kiírom őket, én a hálátlan. Még Karola né­nit is, aki Mariskát, meg Piri nénit is lepisszegte: »Nem­csak a fényesség múlik cl, de itt a világ vége is, mert írva vagyon, hogy amikor az üvegkorszakba érünk, eljön a Mária-« Es én, szamár, mindezen jelek ismeretében két mozi­jegyet vettem 8-án estére. Pedig hát sötétségben nem sok értelme van a mozinak, — hacsak nem egészen fiatal az ember. Hogy miért vettem mozijegyet? Bosszant, hogy sokan még ma is csak a kalap egyensúlyozására használják a fe­jüket. Még azzal sem vigasztalhatom magam, hogy felsülé­sük megszünteti majd beteges hiszékenységüket, mert újból kitalálnak valamit, s egy másik, távolabbi időponttól resz­ketnek, és ha akkor is tévednek, ismét csak jósobiak. Min­den csalódásukból újabb jóslás és minden jóslásukból újabb kudarc születik. A sok újságcikk, rádióelőadás hatására las­san, lassan fogy a számuk, de még sok idő eltelik, amíg kivész a babonás emberek szektája. A szerkesztőség felé sietve összetalálkoztam egy nő­ismerősömmel és elmeséltem neki, a művelt, munkahelyén modem szorzógéppel dolgozó hölgynek ezt a históriát. Gon­doltam, ezen majd ő is nevet egyet. — Igen, meglehetősen naivnak tűnő történet — nyug­tázta kényszeredett mosollyal és választékos stílussal a hölgy, — de azért kérje meg a szerkesztőt, közölje le még 8-a előtt a cikkét, maga meg vegye fel mindjárt a tisztelet­díjat, megdolgozott érte, minek károsodna... Ilyen ügyek­ben nem lehet biztosra menni... Ki tudja... H. N. 55 Az Arany János utcai lakás- építkezések kezdete óta a vá­ros lakossága növekvő aggoda­lommal figyeli, milyen szorga­lommal és aktivitással igyek­szik berendezni az Építőipari Vállalat ideiglenes felvonulási »telephelyét« a Gyenes tér vá­ros felőli szakaszán. A szorgos munka a felvonulási épület megépítésével kezdődött, ami rendjén is volna, hiszen ehhez a városi tanács is megadta az engedélyt. Kevésbé nevezhető jogosnak és ésszerűnek azonban az, hogy a felvonulási területen több fát is kivágtak — amire viszont már a tanács sem jogosította fel a vállalatot sem szóban, sem írásban. Ezután folyama­tosan folytatták a környezet el­csúfítását — kőtörmelékből jó­kora hegyeket hordva a Gyenes téri park bokraira, gyepére. A régen kedves park — ha most még nem is olyan, mint egy feldúlt csatatér — bizonyára csak annak köszönhető, hogy a vállalatnak már nem volt több elfekvő anyaga, amit ide szál­líthatott volna. Ma, amikor cikkek egész so­rában emelünk szót a város köztisztasága érdekében, nem lehet megjegyzés nélkül elmen­ni a közösség érdekeit ily mó­don is sértő tények mellett, még akkor sem, ha a vállalat esetleg Kazinczy szavaihoz tart­ja magát: »Rombolt, mert épí­teni akart...« Gyakorlatból ta­pasztalhattuk ugyanis, hogy építőipari vállalataink a park­rombolást éppen úgy »felada­tuknak« tartják, mint a lakás vagy egyéb más építkezéseket. Tudomásunk szerint ugyanis — miként a Rákóczi úton is lát­tuk — nagyon ritkán, fordul elő, hogy a felvonulási területet — főként, ha parkról van szó — olyan állapotban hagyják el, mint ahogyan elfoglalták azt. Súlyos károkat jelent ez a vá­rosnak, és semmiképpen sem egyeztethető össze a köztiszta­sági, közegészségügyi helyzet megjavításával, a városszépítés­AKINEK A 25-ÖS CIPŐ IS NAQY Egy kis ember nagy csődü­letet támasztott maga körül kedden délben a kecskeméti autóbuszmegállónál. Különösen a gyermekek fogták körül nagy érdeklődéssel az alig 80 centi­méter magas, 63 éves Pista bácsit, teljes nevén Kuti Ist­vánt. ' Pista bácsi a Fejér megyei Iváncsa községben él. Mikor megkérdezték tőle — miért ma­radt ilyen kicsi — tréfásan azt válaszolta, hogy amikor szüle­tett, éppen olyan szárazság volt, mint most. Érdeklődtünk tőle, hogy találkozott-e már nálánál kisebb emberrel? — Még nem — jelentette ki határozottan. Az idős kis artista egyéb­ként bejárta a világot és sok­féle nemzet cirkuszában fellé­pett. Most azonban már felha­gyott az ilyesmivel, mert meg­öregedett és fájnak a lábai, amelyeken 25-ös cipőt hord, de még —t mint mondja — ez is nagy. —no— a ktsz elnökét és kértük: ad­jon tájékoztatást, miképpen folyik a ktsz-nél jelenleg a szakmunkás-képzés. Herédi elvtárs készséggel vá­laszolt kérdésünkre és beveze­tőül elmondotta, hogy a ktsz 1951-ben alakult meg 22 fővel. 1957-ig 67-re emelkedett a tag­létszám, manapság pedig 260 főt számlál a szövetkezet, mely a megye legjobbjai közé vere- kedte fel magát. Ma már vidéki városokból és falvakból is felkeresik á ktsz-t, hogy munkát végeztes­senek velük. Többek között Baja, Szabadszállás, Hajós, Kis­kunhalas, Kalocsa, Kecskemét, Szolnok, Szeged is végeztet ko­moly munkákat a helybeli meg­rendeléseken kívül. A tél fo­lyamán pedig a Budapesti Vá­rosi Tanács egyik négyemele­tes épületének belső, tatarozási munkáit is ők végzik el. A sok munka természetesen sok szakembert is kíván. Á szövetkezetbe lépett kisiparosok többsége 60 éven felüli s a még meglevő' magán-kísiparó- sok nem tudnak tanulót tarta­ni. A szövetkezet jó érzékkél látta meg: veszélyben van a szakmunkás utánpótlás. — Jelenleg szövetkezetünk­nél a kőműves, ács, asztalos, villanyszerelő, motorszerelő, la­katos, szobafestő, rézműves, ónozó részlegeinknél 27 ipari tanulót nevelünk szakemberek­ké —; mondja Herédi elvtárs — akiknek nagy részét az építő ipar számára szerződtettünk. A tanulókat brigádokhoz osztot­tuk be és • a brigádvezetők tanulófelelősök is, akik a tanulók szakmai képzé­sét kötelesek biztosítani, s akik­nek ilyen irányú munkáját ’a szövetkezet vezetősége állan­dóan ellenőrzi is. A vezetőség szigorúan biztosítja a munka- védelmi rendeleteknek betartá­sát, a szociális juttatásokat a tanulók részére. Betartjuk az ifjúságvédelmi rendelkezéseket is a kocsmázásra és más dur­va szórakozásra vonatkozólag és ezektől eltiltottuk fiataljain­kat, — a szülőkkel való leg­teljesebb egyetértésben. A ve­zetőség a tanulókat a KISZ- ben is igyekszik nevelni, ezért a KISZ-alapszervezet létreho­zását a szövetkezet vezetősége a legmesszebbmenőkig támo­gatja. A szövetkezet a tanulófelvé­telt tavaly kezdte meg és. az ál­landó szakmunkás-létszám biz­tosítása érdekében- céljuk az, hogy a jelenlegi tanulólétszám állandó legyen. Helyesnek tart­juk a Jánoshalmi Vegyes . és Építőipari Ktsz ilyen irányú tevékenységét, s bízunk benne, hogy annak következtében Já­noshalmán nem lesz hiány szak­emberekben. Luszlig József .

Next

/
Thumbnails
Contents