Petőfi Népe, 1959. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

1959. október 4, vasárnap 5. oldal Hogyan lehel. megszüntetni a lemaradást a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál? Bevezetik a teljesítménybérezést — Több szakmai segítséget várnak az új munkások Ennyi pihenő munkást nem láttam a Kecskeméti Épületlaka- tosipari Vállalatnál jó néhány éve. Egyikük az üzemrész falát támogatja, mások karikába állva beszélgetnek, de van olyan is, aki egymagában ábrándozik. Ez csak annak tűnik fel, aki régóta járja a gyárat, ismeri minden zegét-zugát s tudja, hogy ez a kép itt újkeletű. Mi a kényszerpihenő oka ? A növekvő építési igényeknek megfelelően a gyár vezetősége többszöri módosítás után vállal­ta, hogy az idén 21 millió forint értékben több gyártmányt ad mint az előző évben. Ennek meg­felelően egészítette ki a munkás­létszámot, mégpedig a duplájá­ra. Az új munkások zöme nem­rég még a földeken dolgozott, s most pedig olyan munkát végez­itek, amihez egy kis szakértelem, no meg gyakorlat is kell. Ebből adódnak azután főként a fejlődés árnyoldalai. Ezek már a második negyedévben többé kevésbé jelentkeztek, végső ki- teljesedése azonban júliusban és augusztusban. következett be, amikor is a két havi tervet 98,5 százalékra, az egy főre jutó ter­melési értéktervet 91,1 százalék­ra teljesítették — 108,1 százalé­kos munkáslétszám felhaszná­lással. A vállalat ezt a lemaradást anyag- s rendeléshiánnyal és az átköltözésből adódó termeléski­eséssel indokolja. Ezek a kifogá­sok csak részben fogadhatók el. A fent említetteken kívül dön­tően befolyásolja a termelés ala­kulását a gyakorlatlanságon kí­vül a nem ösztönző bérezés és a laza munkafegyelem. A prémiumos órabér csődje Üzemi tanácsülésen, szakszer­vezeti gyűlésen s más rendezvé­nyeken eddig is sokat vitáztak erről a kérdésről. — A prémiu­mos órabér ösztönöz-e vagy sem? A vélemények megoszlottak. Egyesek szerint ösztönöz. Ezek­nek az embereknek csak részben volt igazuk. A prémiumos időbér csődje már régebben is előre vetette árnyékát. A végleges felszámo­lásának ideje azonban akkor ér­kezett el, amikor a vállalat gyors ütemben felfejlődött. Ekkor már kiviláglott, hogy a prémiumos Időbér nem ösztönöz a jobb és több munkára. Különösen azok­nál nem, akik most szokják meg az üzem fegyelmét, rendjét, és akik közül néhány elvárja, hogy másik munkás keresse meg az ő kenyerének egy részét is. Ezt az igazságot felismerve a gyár ve­zetősége júliusban "a munkások 17,8 százalékánál bevezette a tel­jesítménybérezést. Bevált a teljesítménybéresés Míg a teljesítménybér beve­zetése előtt jó, ha egy dolgozó a csőbilincsből 800—900-at elké­szített 8 óra alatt. A művezető akkor azt mondta, hogy jól dol­gozott. Az új norma 1100 legyár­tását jelöli meg ugyanennyi idő alatt. A tapasztalat viszont azt bizonyítja, hogy amióta teljesít­ménybérben dolgoznak, azóta egy munkás 8 óra alatt 1200— 1300 csőbilincset gyárt. Hasonló változás történt az SRK-elemek gyártásánál is. Pré­miumos órabérben 8 óra glatt öten 12-öt csináltak meg. A tel­jesítménybér bevezetése óta a 100 százalékos teljesítményért 16-ot kell csinálni. A szalagban dolgozók azóta nem 16-ot, ha­nem 17-et, 18-at is elkészítenek. E néhány példa is bizonyítja, hogy milyen helyes volt a tel­jesítménybér visszaállítása. Értesüléseink szerint október­ben az egyes, kettes és hármas műhelyekben is teljesítmények alapján ítélik meg már az egyes embereket. Ezek szerint tehát a régi bérforma csődbe került s helyébe az ösztönző teljesít­ménybér került. Ez által gya­korlattá válik az a helyes elv: ki hogyan dolgozik, annyit keres. Fegyelemre, szaktudásra van szükség A teljesítménybér bevezetése sem varázsvessző, amely egy- csapásra, máról-holnapra min­dent megváltoztat. Az új dolgo­zókat lassan hozzá kell alakíta­ni az üzem életéhez, növelni kell szakmai tudásukat. Erre az elő­rehaladás szempontjából igen nagy szükség van. Jelenleg a munkásgárda 68 százalékát a segédmunkások al­kotják. Ezekkel az emberekkel a hátralévő időben a megna­gyobbodott feladatot csak úgy lehet megoldani, ha nap nap után nő a fegyelmezettségük és szakmai tudásuk. Ennek érdeké­Tiszakécskei mozaik A napokban fejezték be a ti­szakécskei Petőfi filmszínház külső és belső tatarozását. Át­rendezték a pénztári bejárót, a falat másfél méter magasan zöld csempével borították be, s a régi rossz padlózat helyett cement­lapokkal burkolták a váróhelyi­séget. Nagy része van a munkák megvalósításában Borosné elv­társnőnek, aki fáradtságot nem ismerve azon munkálkodott, hogy megszerezze a pénzkiuta­lást a renováláshoz. Az utolsó műveletek még hát­ra vannak. Reméljük, a faliégők is rövidesen a helyükre kerül­nek, s az öreg mozi újjászületve várja a közönséget. * Szeptember 29-én hosszú és nehéz munkával elérkeztek a víztorony felállításához a Ferroglobus dolgozói. A köz­ség lakói alig vették észre a szerény, de igyekvő munkások tevékenységét. Nehéz és nagy figyelmet igénylő munka volt, de most már a gömb a házak felé nyúlik és tetején vörös fény sugárzik esténként mesz- sze a határba, — hirdetve köz- jcgüak fejlődését Fájdalmasan gondolunk ar­ra a három munkásra, akik életüket vesztették a hidrogló- bus elkészítése során. Az ő di­csőségüket is hirdeti a tisza- kécskeiek büszkesége, az égbe­nyúló víztoronyj • Ügy hírlik hogy megkezdő­dik az új kultúrotthon építése a község főutcáján. A hírek szerint közel négy millió fo­rintba kerül majd. Sok min­dent hallani a faluban arról, hogy a régi kultúrotthonból óvoda vagy napközi lesz. Egy javaslatot terjesztenénk az il­letékesek elé: jó volna, ha a régi kultúrotthonból egy szü­lőotthont alakítanának ki. A község lélekszámú közel van a 16 ezerhez, ezért előnyös lenne, ha itt helyben adnának az anyák életet gyermekeiknek, s nem kellene a vajúdó asszo­nyokat mentőn bevinni Kecs­kemétre. Ennél nemesebb cél­ra nem is tudnák felhasználni az épületet. Hegedűs József levelező ben a vállalatvezetőség tett már helyes intézkedéseket. Ez azon­ban kevés! A régi dolgozóknak arra kell törekedniök, hogy a kongresz- szusi verseny hátralévő idejében az eddiginél több új munkással ismertessék meg azokat az alap­vető szakmái fogásokat, amelyek feltétlenül szükségesek az üte­mes termeléshez. Ezenkívül javítani kell a munkaszervezést, gyakrabban és hathatósabban ellenőrizni a bel­ső munkát és biztosítani az ed­diginél jobb műszaki előfeltéte­leket. Ezekre azért van szükség, mert meglepetés mindig érheti a vállalatot. Többek között az esős idő beálltával komoly gon­dot jelent majd a megnövekedett létszám foglalkoztatása a kicsiny műhelyekben. Éppen ezért a jó idő biztosí­totta előnyöket jól ki kell használni, hogy az év végéig a lemaradást pótolni lehessen. Venesz Károly mm#.1 Épül a Megyei Kórház C-pavilonja, amely elkészülésével lehetővé teszi 60 új ágy elhelyezését és két új osztály szerveze-> sét a Megyei Kórházban. Az építést a tervek szerint 1960. augusztus 31-re fejezik be. Meg kell gyorsítani a búza- és rozsvetőmag cseréjét! A kormányzat ezen az őszön is tekintélyes mennyiségű ne­mesített kalászos vetőmagot bo­csátott megyénk termelőinek rendelkezésére. Az egyes téte­lek kiszállítása minden ter- ményforgalmi telepre megtör­tént, — most már a gazdákon a sor, hogy a magot mielőbb “öldbe is tegyék. A rendelke­zésre álló 360 vagon búzából eddig 132 vagon, a 60 vagon rozsból 32 vagon vetőmagot cseréltek már a termelők. Mint e számok is mutatják: meg kell gyorsítani a rozs- és búzavetőmag cseréjét, mert ahhoz, hogy jó termést érjünk el, a jó minőségű vetőmagnak korai vetéssel kell párosulnia) Nincs haszna a kukoricával való piacozásnak! dl kapások ftlaáiárlávától nyilatkozott a ^öennéníjforgalmi (Vállalat Lyazyató^a A megyei Terményforgalmi Vállalat telepein s a földműves- szövetkezeti átvevőhelyekein a gabonacséplés befejezése sem hozott szünetet a munkában, hi­szen most van soron a naprafor­gó és a kukorica átvétele. Az őszi kapások felvásárlásával kapcsolatban Buda Gábor, a Ter­ményforgalmi Vállalat igazga­tója az alábbi tájékoztatást adta: Jól járnak a szerződők... — A megyében mintegy 10 ezer holdon termesztettek nap­raforgót a tsz-ek és egyéni gaz­dák s erről a területről kb. 650 vagon termés várható. Ebből 520 ÉPÍTÉSZMÉRNÖKÖT keresünk felvételre, legalább 3 éves szakmai gyakorlat tab Jelentkezés személyesen vagy írásban. Vegyes és Építő Ktsz, Já­noshalma, Telefon: 30; 2331 vagonra értékesítési szerződést kötöttünk a termelőkkel, a többi mennyiséget szabadon kívánjuk felvásárolni. Az értékesítés jó ütemben folyik, eddig mintegy 200 vagon került átadásra. A napraforgót igen kedvező áron, mázsánként 260 forintért vásá­roljuk meg, de a szerződött ter­melők még jobban járnak, hi­szen nekik 270 forintot fizetünk egy mázsa magért. Változatlan az újkukorica ára — A kukorica törése megye- szerte nagy ütemben folyik — mondotta Buda elvtárs. — A termés az 1957. évi színvonalon mozog, tehát jónak mondható. Az állami szabad felvásárlási ár az elmúlt évhez viszonyítva változatlan; a telepek és a föld­művesszövetkezeti átvevőhelyek mér meg is kezdték az új ku­korica átvételét. Az ókukoricát mindenütt kimorzsolták a gó- rékból, hogy helyet adjanak az újnak. — A piacokon kialakult árak alig valamivel magasabbak az állami szabad felvásárlási árnál, — nem sok értelme van tehát a kukoricával való piacozásnakj mert a vele járó költség (fuvar­díj, helypénz stb.) nem térül meg az árkülönbözetből. — A vállalat a kukoricára ér­tékesítési szerződést is köt a termelőkkel s a kötést a kukori­catörés befejezéséig folytatja. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek a takarmánybázist biz­tosították, jól teszik, ha felesle­ges kukoricájukat az államnak adják el, mert a helyi telepek­kel megállapodva, közvetlen va­gonberakás esetén jelentős fu­varozási költségtől mentesülhet­nek; i Tárolási szaktanácsadás — Sok — különösen fiatal -4 termelőszövetkezetben gondot okoz majd az idén a jó termés elhelyezése. Vállalatunk telepei gazdag gyakorlati tapasztalaitok­kal rendelkeznek az átmeneti tárolás megoldását illetően s fel­vásárlóink szívesen adnak szak­mai segítséget a hozzájuk for­duló termelőszövetkezetek veze­tőségének — fejezte be nyilatko­zatát Buda Gábor. Bacsos “János második szívfyyo dés fortélyait. Hogy jó tanítvány, bizonyítja: három kassal kezdte, s már 38 család méhe van. Szavaiból kiderül, hogy nem­csak foglalkozásuk „tárgya”, ha­nem ők maguk, a méhészek is — mint a kecskeméti szakcso­port tagjai — dicséretes szerve­zeti életet élnek. '"/Tavasszal ismertetik egy­•* mással, s az országos szervezet is tájékoztatja őket, hogy hol virágzik az akác. A legjobb mézlelő helyeken be­szervezett megbízottaik is azon­nal írnak, nem egyszer virágfür­töt is mellékelve, ha a fák vi­rágba borultak. A csoporttagok egyike-másika meg motorkerék­párra szokott ülni. s mint meg­figyelő, kikutatja, hova érdemes a kaptárakkal felkerekedni. Ak­kor aztán hajrá, teherautóra szállnak a méhészek, s bizonyos ideig nomádéletre rendezkednek be. Az eredmény: méz — vagy csalódás. Az idén legtöbbjüknél az utób­bi. Borsos János nem tudott ván­dorolni, de nem is bánja, mert akik végigbarangolták az orszá­got. csaknem mind panaszkod­nak. Az időjárás, a hűvös sze­lek, esők gátolták a méheket a virágpor gyűjtésében. Az övéi is éppencsak felerő­södtek a helvéciai akácon, meg a Szabadság Tsz bükkönyös ro­zsának a virágjain, de nektárt vajmi keveset szorgalmaskodtak össze. Ha kapzsi volna, ha nem néz­ne előre a méhész, némi pénzt így is „csinálna”, de nem veszi el méheitől a kevéske mézet, Hadd erősödjenek fel rajta, úgy jövőre több család lesz, hama­rabb rajzanak, s kamatostól pó­tolják az idei hiányt. Evégett minden este vacsorával is ked­veskedik nekik. A menü: hat deci vízben oldott egy kilo­gramm cukor. Két este öt kilá cukrot is elfogyasztanak, s két- három hétig tart ez a lakoda­lom. Utána saját gyűjtésük a „spejz”, s így, a műlépeken gub­basztva vészelik át a telet. 'W'avasszal aztán, no, ahogy Borsos János reméli, olyan mézelés lesz itt. hogy öröm lesz nézni. S mert szeretjük a mézet, re­méljük mi is. Tarján István ) Szenzációsán szervezve ^ élnek — meséli lelke­sülten Borsos János a méheiről, s én, aki a szorgalom mintaké- \ peként gyakran emlegetett ro- : varféléről annyit tudok csak, : hogy szúr, meg hogy a mézet ! gyűjti, álmélkodva hallgatom. '• Lám, most azt mondja: „Kiirtják \ a heréket.” (Ennyivel következe- ; tesebbek, ha kegyetlenebbek is ; az embernél.) ! Behat elsősorban a méhész ér- ! dekel. Meglep, hogy mennyit tud '• a méhek „társadalmi életéről”, ; hiszen csak három esztendeje ; ügyködik velük, s nem is fő-, ; hanem mellékfoglalkozásképpen, I mert — pék. Helvécián süti köz- | megelégedésre a kenyeret, de a ; második szívügye a műhelye ; mögött sorakozó Nagyboconádi ; kaptárokban tanyázó méheinek a ténykedése, élete, sorsa. I Felesége mosolyogva tájékoz­tat, hogy a hidegtől meggémbe- redett rovarkákat mindig bevi­szi a meleg műhelybe, életet „lehelni” beléjük. Ennyire a rab­juk. Különben tanfolyamokra jár, azokon tanulja — mert foly­vást tanulni kall s=- a méhészke-.

Next

/
Thumbnails
Contents