Petőfi Népe, 1959. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-27 / 227. szám
szeptember 27, vasárnap 6. oldai Áz öntöde leckét ad a zománcozónak Hitka «panasz« fakadt a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysége vezetőinek ajkáról: — Nem tudjuk az öntödei dolgozókat úgy ellátni munkával, ahogy ők szeretnék. .: — Feladtuk a leckét a zo- máncozóknak — szól mosolyogva az egyik öntödei munkás. — Vajon mit takar ez a kijelentés? — kérdezem Zolnai Imre igazgató és Szabó Lajos főmérnök elvtársaktól. Ok nem szólnak semmit, hanem elém tesznek egy termelésről! szóló kimutatást, melyből a következőket írtam jegyzetfüzetembe. A kongresszusi versenyben a másqdik negyedévtől fokozatosan emelkedik a termelés mennyisége. Ez azért örvendetes, mert nem jelent többlet anyagfelhasználást. A többtermelés; a selejtcsökkentésből, az anyagtakarékosságból adódik. A selejt — jó árura vonatkoztatva — a második negyedévi 9,88 százalékról, júliusban 8,13, augusztusban pedig 7,9 százalékra csökkent. A kádgyártóknál a második negyedévi 10,9 százalékos selejt augusztusban 7,75 százalékra csökkent. Ez gyakorlatban többek között azt jelenti, hogy Piszmán József 302 kádjából csak négy lett selejt, hogy Czelleng Péter 1,7 százalékos selejtjével megelőzte KiIván István lakatos (kalapács van a kezében), a vállalat egyik legjobb dolgozója, darut javít. üti András kádpartiját, hogy néhány kádgyártó brigád egy hétig sem gyárt selejtes kádat. Ez a változás azzal járt, hogy a fizetési borítékokban volt akinek 3—4 százassal volt több augusztusban, mint az azt megelőző időkben. Lendítette a versenykedvet az is, hogy a nyereségrészesedést és a kongresszusi verseny célnövelik az Állatállományt v-: •!>•••' A bácsbokodi Szalvai Mihály Termelőszövetkezet több mint 1 millió forintos állami támogatással 100 férőhelyes tehénistállót épít. A képünkön látható épületet az Építésügyi Minisztérium Bács megyei Építőipari Vállalata október hónapban adja át a közös gazdaságnak. A termelőszövetkezet az istálló benépesítéséről már jó előre gondoskodott, az idén részben saját erőből, részben állami támogatással 50 növendékmarhát vásárolt. Azt tervezik a tagok, hogy ez évben még ugyanennyi tenyészüszőt vásárolnak, hasonlóképpen részben állami segítséggel, részben saját erőből. kitűzéseit szerencsésen összekapcsolták. Ennek gyümölcseként augusztusban ugyanannyi vasból, mint júliusban 3,2 vagonnal több jó árut gyártottak. Ez egy lépés volt ahhoz is, hogy szeptember hó végére elérjék az 1960-as évre tervezett termelési szintet. Ebben közrejátszott továbbá az is, hogy az öntödében betartják a technológiai utasításokat. Változást olvastam a kimutatásból, az igazolatlan mulasztások és a munkaerővándorlás rovatában. Tavaly ebben az időben naponta 5—6 munkás kérte elbocsátását, s ugyanannyi a felvételét. Az idén kéthetenként 4—5 dolgozó kéri munkaviszonyának megszüntetését. Egy hét óta azonban nem akar senki elmenni. Aki ismeri az itteni munkát, az ennek nyomán csak ennyit mondhat: jelentős eredmény. A gyár dolgozói ezt így egészítik ki: alakul már nálunk is a törzsgárda. Igazuk van. Lassan megszűnik a gyár átjáróháznak lenni. Ezt bizonyítja az is, hogy a fizetések utáni kilengések — be- rúgás, kimaradozás — száma is csökkent. Ebben a cikkben a sikert kiváltó okok egy részét soroltuk fel, amely bizonyítja, hogy az öntödeiek nemcsak az év végi nyereségrészesedés alapját teremtették meg, hanem feladták a leckét a zománcozónak; törjétek ti is a fejeteket, milyen módon tudjátok gyorsan lezománcozni az általunk adott terven felüli öntvényeket..: Venesz-*• A kiskunfélegyházi járásban az elmúlt héten megtartott 14 párttaggyűlésen 173 elv- táirs vett részt. Az értekezletek vitájában 82-en szólaltak fel, ami azt mutatja, hogy a kommunisták élénken érdeklődnek a napirenden szereplő kérdések és javaslatok iránt. Aki Ql íermésf óvja — Beszélgetés a csőszházban — Hatalmas termetű férfi Lantos János mezőőr. 1460 hold terület tartozik hozzá és 1200 termelő vagyoni biztonsága felett őrködik a kecskeméti határban. Alkonyaikor látogattuk meg lugasoktól borított, takaros piroscserepes házában, ahol lép- ten-nyomon megérződik a gondos asszonyi kéz. Lantos János munkája iránt érdeklődve, elSztndeták fái szakmunkás tesz leszerződöm mezőgazdasági ipari tanulónak. JOLI mindössze 16 éves, de tűzről pattant, csinos kislány, s mindenhez hozzá tud szólni. Havonta 600 forintot keres s már megbarátkozott — ha nehezen is — azzal, hogy vasárnap is esznek a borjúk. Egy szőke, csendesebb kislány, Genedics Ottilia kapcsolódik a beszélgetésünkbe. — Én nekem idős szüleim vannak, támogatnom kell őket. Ezért jártam csak hét osztályt. Amit itt keresek, az ha nem is sok, de segítséget jelent; Szabó Katalin a szobaparancsnok. Egyedül neki nincs dauerolt haja. (Ugyanis fodrásznő akart lenni, de nem vették fel, ezért haragszik rájuk.) Minden reggel fél ötkor kelti a lányokat, ellenőrzi az ágybevatést, a tisztálkodást, s azután elindulnak közösen a borjúistállókhoz, elvégezni a reggeli itatást, no meg tanulni. Mennyi a tanulóidő; milyen képesítést kapnak, ha végeznek? — kérdezem. Szenderák Joli egy percig sem várat magára. — HÁROM évig tanulunk. Minden évben háromhónapos iskolára megyünk, ahol elméletben is megtanuljuk, hogyan kell gondoskodnunk, nevelnünk az állatokat. Megismerjük a betegségekét és az ellenük való védekezést. Három év múlva megkapjuk a szakmunkás- bizonyítványunkat. — Sóhajtozva hozzáteszi — de sokára lesz az még. Katus Magdi, kedves arcú, törékeny kislány, panaszkodik: — Nagyon jó itt, de a ruháinkat nem tudA SZOBÁBAN négy fohérhuzatu ágy, egy asztal, rend és tisztaság, no meg az asztal körül divatos frizuráid, munkaruhába öltözött, csillogó szemű lányok fogadnak. A rádióból —- amit a minap kaptak — halk táncdal szüremlik és a lányok kicsit bánatosan együtt dúdolják a »lágert az énekessel: •Színes karton ruhád, Csupa tarka virág.« Kik ezek a lányok, akik itt a Bácsalmási Állami Gazdaságban dolgoznak, laknak, tanulnak? Szenderák Joli Így beszél idejövetelért»!: — A VIII. általános elvégzése után nem tudtam elhelyezkedni, «gy évig otthon, a ház körül segítettem. A többi lányok divatosan jártak a faluban és én >s szerettem volna szép ruhákat. Akkor határoztam el, hogy juk hová tenni, s jó lenne a szobánkat kimeszelni. Igaza van a kis Magdinak. Annak ellenére, hogy tisztaság van a szobában, elkelne a meszelés, s a szekrények is hiányoznak. Ebben a gazdaság a hibás, de abban már nem, hogy a lányok nem horgoltak egy térítőt az asztalra és virágokat sem szedtek a vázákba. BESZÉLGETÉS közben a lányok megígérik, hogy néhány nap múlva készen lesz a terítő. Ezután az olvasásra terelődik a szó. Könyveket raknak elém. Móricz, Kaffka és nevesebb külföldi írók munkái tornyosodnak az asztalon. Szeretnek olvasni. Tudják: a szakmunkások mind művelt emberek, s ők is néhány év múlva azzá válnak! Gémes Gábor mesél nekünk néhány érdekes és tanulságos esetet, amely szolgálat közben történt meg vele. Az egyik éjjel, úgy éjfél után, szolgálatom teljesítése közben a szőlőkerítéstől nem messze két idegen fiatalemberre lettem figyelmes. Mindkettőnél alaposan megrakott kosár volt. Az egyik, 18 kiló szőlőt tartalmazó kosarat sikerült is elvennem, de a másikkal együtt futásnak eredtek. Megismertem őket, s mint később kiderült, azóta nem is mernek otthon tartózkodni, mert félnek a rendőrségtől. — Ez azonban még enyhe kis történet — mondja nevetve —, amikor látja, hogy mi még ezen is csodálkozunk. — Inkább azt hallgassák meg, ami a napokban történt! Akkor lett volna jó, hogyha megjelenik a szőlőben velem együt valamelyik újságíró! — A Szent István városból elkeseredett szőlősgazdák kérték segítségemet. Egy garázda társaság megtámadta az egyik, mit sem sejtő gazdát és a szó szoros értelmében lehajigálták a gyümölcsfáról. Aznap este mégis eredménytelenül lapultam a tőkék között: az éjszakai látogatók ezúttal nem jelentkeztek. Másnap este azonban póruljártak. .. Éppen a bántalmazott idős gazda gyümölcsöse alatt haladtam el, amikor gyanús zörejek ütötték meg fülemet. Gondolkozásra nem volt időm, mert a közeli almafáról két sötétarcú suhanc ugrott le és a csőre töltött fegyvert erőnek erejével el akarták venni tőlem. Tervük szerencsére nem sikerült, de nekem csuromvizes lett az ingem a nagy hajszában, anri négy óra hosszán át tartott. Végül sikerült aztán beszorítanom a tolvajokat a bárha, ahonnan később lekísértem a díszes társaságot a rendőrségre. Nem is olyan régen meg egy egész tolvajtársaság működött ugyancsak a Szent István város környékén. Éjszakai utamat jártam egy másik mezőőrrel, s a sötétben egy baltába botlottunk. Gyanúsnak véltük a dolgot és igyekeztünk nyomára bukkanni a balta gazdájának. Pár perc múlva cementoszlopokat cipelő társaságot pillantottunk meg; nagy buzgalommal hordták az értékes anyagot ahhoz a házhoz, amely előtt a baltát találtuk. Rájuk kiáltottunk, de bemenekültek a hálószobába, ráfordították a zárat. Két és fél órával később már a rendőrség kezére kerültek. Lantos Jánost hívja a kötelesség. Már sötétedik. Puskáját ellenőrzésképpen mégegyszer megnézegeti és menetrendszerű pontossággal szolgálatba indul. A szolnokihegyi szőlők hűséges őre a csillagok világa alatt óvja a termést. Kohl Antal ÉPÍTÉSZMÉRNÖKÖT keresünk felvételre, legalább 3 éves szakmai gyakorlattal, Jelentkezés személyesen vagy írásban. Vegyes és Építő Ktsz, Jánoshalma, Telefon: 30. 2331 1 Teremtsenek főbb munkakörülményeket a Kecskeméti Tejüzemben napi feldolgozás. Ez a meny- nylség 1956-ra négyszeresére emelkedett. A kis üzem ekkor kapott még egy hűtőgépet, pasztőröző berendezésüket pedig nagyobbra cserélték ki. Azóta idestova három esztendő telt el. Erősödtek a termelőszövetkezetek és többet termelnek az egyéni gazdák is. A tejfeldolgozás mennyisége megduplázódott. Naponta több mint 30 000 liter tejet dolgoznak fel. A dolgozók munkakörülményei azonban nem hogy javulnának, hanem egyre inkább romlanak. Igen sok a nehéz fizikai munka. Nincsen magasrakodójuk. A 34 kilós kannákat így kézzel kell felrakni, illetve leemelni a kocsikról. Pár kannánál ez még csak megy valahogy, de itt naponta közel 1000 kanna tejről van szó. Ez pedig már kimerítően nehéz fizikai munka, s ezért gyakorta cserélődnek a munkások! Ez a munkásvándorlás pedig előbb- utóbb, de éreztetni fogja hatását. Nemrégen több mint 200 000 forintos költséggel felemelték a feldolgozó üzem tetejét, hogy a gőzelszívást biztosítsák, s így egészségesebb munkakörülményeket teremtsenek. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a mennyezeten a lecsapódás most is megvan, és a gőz sem távozik el a helyiségből. Volna még mit írni a Kecskeméti Tejüzem problémáiról, de tudjuk, ezeket csak az új üzem felépítése oldja meg. A dolgozók munkakörülményeinek megváltoztatása azonban már most lehetséges, csak akarni kell. Szeretnénk, ha a Pest—Nógrád megyei Tejipari Vállalat vezetői is így gondolkoznának. Sándor Gém---— ------------_ _ _ _. Evek óta valahányszor látogatást tettünk a Kecskeméti Tejüzemben, mindig azzal fogadtak bennünket, hogy a fokozott igényeknek, a növekvő tejtermelésnek megfelelő iij feldolgozó üzem építését nemsokára megkezdik. 1954 óta majd minden évben úgy volt, hogy hozzákezdenek a kivitelezéshez, azonban mindig közbejött valami. A megvalósulás mindössze addig jutott el, hogy a Rákóczivárosban a jelenlegi telephelyen két darab mély- fúratú kutat létesítettek. Most viszont arról értesültünk, hogy az évekkel ezelőtt kiszemelt telket átadták, s helyette újat jelöltek ki részükre a Kecskeméti Konzervgyár II. telepe mögött. Aztán ismét minden abbamaradt, A sok Ígéret és huzavona ellenére így azt kell írnunk, hogy a Kecskeméti Tejüzem helyzete mindmáig megoldatlan, pedig a munkakörülmények javítása már nem tűr halasztást. Miről van szó? Köztudomású, hogy a tejüzem egy igen fontos közellátási egység. Kapacitását azonban túlhaladta a jelenleg feldolgozandó napi tejmennyiség. Igaz, hogy eddig a vezetők hozzáértése és a dolgozók fáradságos munkája nyomán, minden nagyobb baj nélkül hagyták maguk mögött a meleg időt és csúcsszezont. Ez a szép eredmény azonban nem takarhatja el az üzem gondjait, azt a képet, hogy az itt dolgozók mostoha munkaviszonyok között dolgoznak fel havonta több mint egymillió liter tejet. A Kecskeméti Tejüzem bem tartott lépést a tejtermelés növekedésével. Ennek látható jeleit az üzem forgalmi statisztikája beszédesen bizonyítja. 1950-ben 3—4000 liter volt a
