Petőfi Népe, 1959. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-20 / 221. szám

1959. s/.ept. 20. vasárnap 5. oldal Mi hátráltatja a gyorsabb építkezést megyénkben? Anyaggondok, módosítások, keresztszállítások A megyeszerte kibontakozó építkezési kedv arra szorítja építőipari vállalatainkat, gyor­sítsák az ütemet, csökkentsék az az önköltséget, a kivitelezési határidőt, azaz szaknyelven szól­va tető alá hozzák, illetve való­sítsák meg a gazdaságos építke­zést. S hogy az új épületekre, egyéb létesítményekre szánt összegből kivitelezőink — az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, a Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalat, az ÉM 5-ös szá­mú Mélyépítő Vállalat — mennyit »fogyasztottak el«, ar­ról a Magyar Beruházási Bank féléves jelentése tájékoztat. Mi gátolta a gyorsabb ütemet? A három vállalat közül kettő, a Mélyépítő és a Közúti Válla­Száz rekamié, kétszáz sezlon A növekvő termelés eredmé­nyeként egyre több szépvonalú kárpitozott bútort kap a keres­kedelem a kecskeméti Kisbútor- gyártóL Negyedévenként 100 re­kamié és 200 sezlon készül az üzemben. Képünkön Rózsa Mária sze­gezi a Kecskemét I. elnevezésű rekamié bútorhuzatát. lat teljesítette, illetve túltelje­sítette tervét. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat fél­éves tervteljesítése csupán 85,6 százalék. Ennél a vállalatnál még az is probléma, hogy eb­ben az időben több munkást is foglalkoztatott az előírtnál. Miből adódik itt a lemaradás? A vezetők és a beszámoló sze­rint nem volt megfelelő munka- terület. Ez állítólag 4 milliós termeléstől ütötte el a vállala­tot. A koratavaszi és nyári hó­napokra tervezett gyorsabb ütem pedig azért nem következett be, mert a megyei tanács későn ad­ta át a kecskeméti 68, a bajai 16, a kiskunhalasi 20 és a kalo­csai 19 lakásos bérház építésé­hez szükséges műszaki dokumen­tációt. Továbbá be nem hozható lemaradást okozott az időben elkezdett építkezéseknél — Trombita utca 2-es szekció. Arany János utca 36 lakás — a szükségessé vált újratervezés. Emiatt ezeknek az épületeknek a készültségi foka a kívánt 70- 80 százalék helyett egészen mi­nimális. Amit nem lehet külső okokkal magyarásni Ezenkívül anyaghiány is gá­tolta a gyorsabb tempót. Előadó­dott, hogy a május hóra esedé­kes kavicskiutalást június 20-án kapta meg a vállalat. Emiatt került sor a keresztszállítások­ra dupla fuvarral. Az előregyár­tott elemek késedelmes leszál­lítása 1,5 millióval csökkentette a termelés mennyiségét. Ezt te­tézte még az elavult géppark­ból adódó gyakori munkakiesés. Ez azonban nem mentheti a vállalat vezetőit az olyan hi­báktól, amelyek a szervezésből adódtak. Más volt a helyzet a mély­építőknél. Az ütem itt sem volt egyenletes, főleg az első ne­gyedévben. A második negyed­évben beindult pócsmegyeri kettes ütem és káposztásmegye­ri vízkiviteli mű építése s a kongresszusi verseny lendüle­tének fokozása nagy lökést adott a termelésnek. Ez tükröződik az egy munkás által teljesített órák számának emelkedésében. Míg az első negyedévben 532 óra volt, addig ez a szám a má­sodik negyedben 575-re, nőtt. A Közúti Üzemi Vállalat is többet tudott volna produkálni, ha megkapja a gépkölcsőnző vállalattól a kért 14 hengergé­pet s ha az időjárás időnként nem borítja fél ütemtervét. Ezek az objektív körülmé­nyek tükröződnek a vállalatok jövedelmezőségi terveiben is. Csak egyik dolgozott nyereséggel Az ÉM 5-ös számú Mélyépítő Vállalatnak az éves szinten jó­váhagyott alaprentabilitása — jövedelmezőség terve — 10,5 százalék. Az első félévben az első három hónapban bekövet­kezett lemaradás miatt 524 ezer forinttal kevesebb nye­reséget ért el a tervezettnél. Ugyanez a helyzet a Bács me­gyei Építőipari Vállalatnál is. Csupán a Közúti Üzemi Válla­lat teljesítette túl nyereségter­vét. Reméljük, hogy a második félév lezárásával arról írhatunk, hogy az építés tempója gyorsult, sok létesítmény a kívánt határ­időre, illetve előtte készült el. Százötven jelelentkező az esti gépipari technikumba Megyénk üzemeiben évről- évre nő azoknak a munkások­ból lett vezetőknek a száma, akik gyakorlati tudásuk kiegé­szítésére hozzáfognak elméleti tudásuk bővítéséhez. Ezt bizo­nyítja Kecskemét város üzemei­nek példája. Eddig 150-en je­lentkeztek itt, főleg munkások­ból lett műszaki és gazdasági vezetők a városban megnyíló esti gépipari technikumra. Előzetes értesüléseink szerint a Lakatosipari Vállalattól 37, a gépgyárból 22, a TEFU-tól 7, a gépállomástól 5 dolgozó foglalja majd el helyét esténként az is­kola padjaiban. Könyvkötő szakmunkást keresünk azonnali belé­pésre. Géppel jelentkezők előnyben. — Jelentkezés: Megyei Könyvtár, Kecs­kemét, Kossuth tér 1, 2237 Fejlett állattenyésztés ­erős termelő­szövetkezet A bácsbokodi SzalvaJ Mi­hály Termelőszövetkezet több mint egymillió forintos állami támogatással száz férőhelyes szarvasmarha-istállót épít. A ké­pünkön látható épületet az ÉM Bács megyei Építőipari Vállalat október hónapban adja át a ter­melőszövetkezetnek. Hegyi elvtárs, állatgondozó éppen a növendékmarhákat eteti* Háttérben a termelőszövetkezet által saját erőből épített nyári borjúszállás látható. A termelőszövetkezet az év elejen 24 fehér hússertés kocát és egy apaállatot szerzett be. A kocák eddig már több mint »«áj; malaccal örvendeztették meg a tagságot és if j. Szűcs József sertésgondozót, Jíedves Barátom! Bizonyára emlékszik még arra a két-három negyedórára, amennyit nemrégiben a járási tanács elnökhelyettesével, mező- gazdasági osztályának a vezető­jével és a helybeli tanácselnök­kel az Ön pedánsan rendben- tartott tanyaházának a konyhá­ján időztünk. Barátságos meg­hívásának tettünk eleget, s a vendégszeretetét dicsérő bor- és sütemény kínálgatása közben elbeszélgettünk arról az előre­lépésről, amelyre társaival egy héttel azelőtt határozta el ma­gát. Arról, hogy ezentúl terme­lőszövetkezetbe tömörülve gaz­dálkodnak több mint húszán, ott künn, a lakitelki tanyavilág­ban. Sok mindenről szó esett, nem hallgatta el problémáit sem, amelyekre a szövetkezeti gaz­dálkodással kapcsolatos bővebb ismereteink birtokában <— úgy érzem — sikerült megnyugtató választ adnunk. Egy kérdést azonban különös­képpen feszegetett. gyakran visszatért rá, s ezért — gondo­lom — nem árt, ha a nyilvános­ság előtt is áldozunk neki né­hány percet (Mellesleg meg­jegyzem, a legfőbb dolog, az mégpedig, hogy az ön eddigi ti- zenötholdas birtokánál nagyobb jövedelmet biztosít-e a közel háromszáz holdas közös gazda­ság?, s= ez nem izgatta. Nyil­Levél egy parasztembernek, aki félti a tekintélyét ván azért nem, mert ismeri a a saját maga és a társai munka­kedvét, a gazdálkodásban való jártasságát, s azt is tudja, hogy bízhatnak egymásban.) A refrénként visszatérő prob­lémája ez volt: ezentúl vajon lesz-e tekintélye?! Szinte kétségbeesve kér­^ dezte az államhatalom szervének, a tanácsnak mind a három képviselőjétől, hogy ők — bármily furcsán hangzik is — szóbaállnak-e Önnel, becsülik-e ezután is úgy, mint akkor, ami­kor még egyénileg gazdálko­dott? Megvallom, a kérdés ilyetén felvetése meghökkentett. Némi gondolkodás után azonban rá­jöttem, hogy hűen tükrözi a bizonyos mértékben élzárt ta­nyavilág körülményei között sa­játosan kialakult érzelem- es gondolatvilágát; azt, hogy ke­vésbé ismeri azt a viszonyt, amely a szocializmus felé mene­telő társadalmunkban ember és ember között dívik. Azt gondol­ta, hogy most, mivel nincs már 15 hold földje, mert beadta a közösbe, ami — téves hite sze­rint — nem az öné. hanem az államé, következésképpen álla­munk képviselői úgy tekintik önt, mint aki csak cseléd, szolga, akinek ugyebár nincs, nem le­het már becsülete, tekintélye. A szövetkezeti gazdálkodás ellen­ségei hintették el ennek a ha­zug rögeszmének a magvát már régebben, s hintegefik tán most is arrafelé; azok, akik jobban szeretnék, ha ön valóban, a szó és gyakorlat igazi értelmében — a 15 hold földje, vagy a tsz- tagsága nélkül — cseléd volna! Hiszen jól tudjuk, ők mondták a szövetkezeti mozgalom elején, hogy a tszcs-tagok „továbbszol­gáló cselédek”, arra a felületes hasonlóságra alapozva rágalmu­kat, hogy a volt uradalmi cselé­dek, meg a társas gazdaság tag­jai is mezőgazdasági nagyüzem dolgozói; azt viszont elhallgat­ták, hogy az utóbbiak nem a földesúr, hanem saját maguk hasznára termelnek! r? á~kk tudják, miért „agitál- nak” így, tudjuk mi is, — maradjunk azonban a ^te­kintély” kérdésénél. Nos, a járás vezetői, s még feljebb, a miniszterek, s a leg­magasabb közjogi méltóság is — csak más-más munkakörben — ugyanazt a célt, a szocialista társadalmi rend felépítését szpl- gálják, akár űn. A- azonos cé­lért küzdők pedig nem nézik le egymást, hanem inkább ápolják a másik tekintélyét! Ezt külön­ben érezte Ön is, hiszen láttam, pertut ivott, tegeződött a járás vezetőivel, s én tudom, nagyobb előttük a tekintélye, mint ami­kor a kis parcelláin dolgozott. És nagyobb a tekintélye tár­sadalmunk vezető osztálya, a munkásság, s a már egyre sza­porodó termelőszövetkezetek, valamint a haladó értelmiség előtt is! Miért? Mert most már következetesebben szolgálja majd az osztálynélkülivé épülő társadalmunkat, mint ahogy egyéni gazda korában tette! Mondhatjuk azonban, hogy az említetteket személy szerint nem ismeri, viszont ott vannak tőszomszédságában a tanyasiak, akiknek nagy része még magán- gazdálkodást folytat, — ő előt­tük nem lesz tekintélye. Mégpe­dig azért nem, mert nincs mar a tulajdonában az eddigi tekin­télyét biztosító tizenöt hold földje. Az'igazság az. hogy közel húszszor akkora terület felett rendelkezik. Mert az ön szavától, munkájától is függ, hogy mit, hogyan termeljenek azon ? földön is. amelyhez az­előtt nem volt semmi köze. Ak­kor érzi — és öntudatos társai­val együtt érzi majd! —, hogy öné az egész tsz, amikor har­colni fog közös tulajdonuk min­den négyszögöléért. S mert úgy­látszik, arrafelé a tekintélyt a vagyon, a földterület nagyságá­val mérik, már engedtessék meg: kinek van még a lakitelki határban közel háromszáz hold­ja! Ugye, a tsz-tagokon kívül senkinek?! Az meg szintén igaz — hiszen azért is tömörültek —, hogy a nagyüzemi gazdaság termelékenyebb, rentábilisabb mint az egyéni, az ön jövedel­me is nagyobb lesz tehát, s így nyilván a tekintélye is, az ot­tani felfogásnak megfelelően. Higgye el Barátom, akárhogy forgatjuk is a kérdést, tekinté­lyesebb ember most, mint volt a tsz-be lépése előtt. S jó mun­kájával ezt a tekintélyét még növelni is tudja. V/ égezetül gondoljon arra, T hogy ha a most még egyénileg gazdálkodók bizonyos idő után nem bírják a versenyt a termelőszövetkezetekkel (két­ségtelenül alul maradnak!), s ők is a nagyüzemi gazdálkodás út­jára lépnek, önre úgy tekintenek majd, mint okos, határozott em­berre, aki az elsők között tudta* hogy miképpen menjen előre. Az okos ember pedig mindig tekintélyesebb mint a maradi! Az előbbinek járó tisztelettel üdvözlöm: Tarján István i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents