Petőfi Népe, 1959. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-25 / 198. szám

1953. augusztus S3» kedd 3. oldal Hetven százalékra téliesítettét árutermelési tervüket a kecskeméti termelőszövetkezetek A napi átlag S6í mássa ' A napokban olvastam, hogy a Kiskőrösi Gépállomás egyik traktorosa 1071-es cséplőgépével naponta 224 mázsát csépelt el. Szép eredmény, de a Kunszent- miklósi Gépállomáson van olyan traktoros, aki kimagaslóbb tel­jesítménnyel dicsekedhet. A versenykiértékelésünk alapján gépállomásunkon Major János traktoros 1200-as gépével egy hét alatt összesen 1585 mázsa gabonát napi átlagban 264,1 mázsát csépelt el. Említésre méltó, hogy Major János egyé­ni parasztoknál csépelt, így nap­közben nyolcszor, tízszer is hú- zatnia kellett a gépet egyik szé­rűből a másikba. Ha ezt az időt is csépléssel töltötte volna el, megközelítően elérte volna a 300 mázsás napi átlagot. Kály Ervin levelező Nemrég értékelte a kecske­méti városi pártbizottság, vala­mint a tanács a termelőszövet­kezetek helyzetét. Az értékelés 3 Magyar Szocialista 'Munkás­párt Központi Bizottságának március 6-i határozata végre­hajtásának tükrében történt. A város termelőszövetkezetei az utóbbi hónapokban jelentős elő­rehaladást lettek. Általában 70 százalékra teljesítették áruter­melési tervüket. Ezen belül en­nél jobb eredmények is szület­tek. A Petőfi 687 750 forint áru­értékesítési tervét 150 százalék­ra teljesítette. A Vörös Csillag 1 316 800 forint áruértékesitési tervét pedig 82 százalékra. A város termelőszövetkeze­tei arra törekednek, hogy 1 100 katasztrális holdanként meglegyen legalább a 30 számosállat. A városi átlag egyelőre még csak 25. A Béke Termelőszö­vetkezetben viszont 100 kataszt- rális holdra majdnem 34, a Pe­tőfiben 32.3, a Szabad Népben és a Vörös Csillagban 29,1 szá­mosállat jut. Jelentős előreha­ladást bizonyít a fejési átlag növekedése. Tavaly bizony gyenge eredményekről számol­hattak be a közös gazdaságok a tejtermelésben. Az idén elő­reláthatólag több mint ezer li­terrel lesz magasabb városi át­lagban az egy tehénre jutó tej- hozam. Míg a Béke Tsz-ben nem volt mezőgazdász a hely­telen tartás és gondozás követ­keztében az egy tehénre eső tejhozam még az ezer litert sem crte el, az idén már eddig megközelíti az 1700 litert. — Ugyanez a helyzet az Előre Termelőszövetkezetben is. A termelőszövetkezetek meg­szilárdításának egyik fontos alapfeltétele az ál­lattenyésztés fejlesztése és egyben az állatállomány létszámának további növe­lése. Az Aranykalász 22 fehérhúsú kocasüldőt szerzett be, a Törek­vés 12, az Előre 23 tenyészkoea süldővel növelte az állatlétszá­mot. Érdemes megemlíteni, hogy a közös gazdaságok szarvasmar­haállománya 1955-től. 1959-ig több mint 300-zal emelkedett. A vendéglátóipar! vállalatok ez évi munkája ki­elégítően alakult mind a bá­zishoz, mind az idei tervhez viszonyítva. Az áruforgalmi tervet 101,9 százalékra teljesí­tették, a saját termelési áruk forgalmazása pedig egymillió forinttal nagyobb, mint az elő­ző év azonos Idejében. Ez azt jelenti, hogy a vezetők és a dolgozók megértették, hogy a saját termelésű áruk forgal­mazása jelentős tényező a jö­vedelmezőség emelésében. En­nek tulajdonítható az is, hogy a tervezett nyereséget még 490 ezer forinttal megtetézték. A képviselőnő Amikor országgyűlési képvi­selőnek • jelölték 1958-ban, csak egyetlen kikötése volt: marad­hasson az eddigi helyén, a kis­kunfélegyházi Dohánybeváltó Vállalatnál egyszerű munkás­embernek. Válogatónő volt, csoportvezető — a »zölddohá­nyosok" irányítója — úgy lett belőle, hogy mivel orvosi mű­téten esett ót, a vezetőség, meg a szakszervezet kötelezte a könnyebb munkára. De az­óta is számtalanszor előfordult, hogy az asszonyok, a munka­társak állították félre a bálá­tól, erősködött, hogy birja, ne­kik kellett (hát vigyázni rá. »Harcos kis asszony«' — így jellemzik a munkahelyén, ahol már 10 esztendeje dolgozik egyfolytában, s ahol hét esz­tendő óta —- szintén egyhu­zamban — alapszervezeti párt- titkár is. Az ellenforradalom alatt; néhány hangadó — nem nők' voltak, s eltűntek már in­nét — megpróbálta »fegyelmi úton" eltávolítani az üzemből, de az asszpnyok kiállták mel­lette. »Feketénél nem enged­Fekete Pálné a munkatársak között. 23 párttag és öt tagjelölt van a Dohánybeváltónál. — Nem tudom, elég jó ered­mény-e ez? — kérdezi szeré­nyen, ahogy beszélgetünk, mintha nem lenne biztos a dolgában. Az ’ érzések különben is ha­mar kiülnek az arcára, külö­nösen -elérzékenyedik, amikor a gyermekéveire terelődik a szó. Édesapja a csendőrök kín­zásába halt bele, heten marad­tak testvérek. Napi 20 fillé­res gyermeknapszámért járt a bátyjával együtt — 10 éves volt, a bátyja 11 — a Palla- vichini őrgróf birtokára. Re­meg a hangja, szinte várom, hogy könnyek lepjék el a sze­mét, de nem, inkább hallgat egy sort, míg elmúlik a belső vihar. Aztán igaz történeteket mond el a cselédéletről, a ma­ga életéből, hogy üsszeborsod- zik (öle az ember háta, seb­helyeket mutat a lábán, az ekevás, s elfertőződött régi seb nyomait. És nem. hat frázis­ként, amikor azt mondja: — Én erre a mai világra tet­tem fel az életemet, nekem nincs visszaút... De aztán felenged az arca és mosolyogva beszél a két szép gyermekéről, férjéről, akivel mar 14 eve jóban-rosszban összetartanak, a kis családi fé­szekről, amit közös erővel most hoztak egy kicsit rendbe — és a munkáról, az asszo­nyok gondjairól, melyet magá­énak erez. — Sok az egyedülálló, gyer­mekes asszony, meg aki sze­retne még többet nyújtani a családjának. Nagyon kellene Félegyházára is egy könnyű­ipari üzem, ami asszonyokat tudna foglalkoztatni. Már a képviselői tanácskozásokon is szóvátettem, talán sikerül el­érni, hiszen eddig is sokat ka­pott már a mi városunk. A szerződéskötések alkalmá­val járja a környező községe­ket, a jövő hónap elején pedig fogadónapokat tart* Kömpöcön. Kunszálláson, Petőfiszállason — — Reméljük, jő lesz ez az ajtó! — Otthon, amint építge­tik a kis családi fészket. rengeteg parasztembert ismer, s nem győz a kérdéseikre fe­lelni, »ha meglátogatja okét. Sokan még ma sem akarják neki elhinni, hogy országgyű­lési képviselő és dohányipari munkás egyszerre. Keresik benne a különöst, a többi em­bertől elütőt, a régi vonást, amit a hajdani képviselők ar­cán láttak, de azt ugyan hiaba keresik. Csak a dolgos hétköz­napok, a munka, a család nyúj­totta tiszta örömök visszfényét láthatják rajta. Fekete Pálné , országgyűlési képviselő mégis ezerszer töb­bet ér azoknál a régieknél — erre, ha kell, meg is esküsznek a Dohánybeváltó munkásasszo- nyai# • ♦ F. Tóth Pál Pásztor Zoltán fjük!« — kiabálták a gyűlésen — »mindig köztünk van, ve­lünk érez...” — s a végén amazoknak kellett megfuta­modni a népharag elől. A ne­héz napokban a munkatársak közül jó néhánjan a lakásán gyűltek össze egy kis lélekerő­sítő beszélgetésre, s amikor november 9-én bement a gyár­ba, hogy a munka megkezdésére; buzdítsa a dolgozókat, akkor sem hagyták cserben. Meg­mentették a penészedő do­hányt, munkához láttak. Akkor három hónapig egy­maga volt párttag az üzem­ben, pedig vele éreztek sokan, csak még féltek, hátha ... Az alapszervezetet azért megala­kították — hárman. Ma már Munka után. A férj újságot, Palika, a nagyobbik fiú könyvet olvas, a kis Imre pedig eissenderült édesanyja elében. A sertések száma majdnem 800- zal, a baromfiaké több mint 1000 darabbal növekedett. A város szövetkezetei az 1958/1959. gazdasági évre majd­nem négy millió forint beruhá­zást terveztek be. Ebből két milliót építkezésre szántak. Cikkünk nyomán A Petőfi Népe augusztus hó 6-i számának 4. oldalán »Sükös- di gondok" cím alatt közlemény 'jelent még, amely az egyik sü- kösdi zugbormérővel foglalko­zott. A megyei pénzügyőrség pa­rancsnoksága által küldött ér­tesítés szerint Lopacsinszky Fé­lix sükösdi lakos ellen a bajai pénzügyőri szakasz és a kecs­keméti pénzügyőri nyomozócso­port több esetben tett feljelen­tést a Bajai Járási Tanács pénz­ügyőri osztályához, ahol a ne­vezett el is lett marasztalva. A sikerek azért is dicsére­tesek, mert a vendéglátó vál­lalatok jelen pillanatban elég mostoha raktározási viszonyok­kal rendelkeznek. A Kiskun- halasi Vendéglátó Vállalatnál például a göngyölegeket és fogyóeszközöket nyílt helyen tárolják. Ezenkívül igen sok egységnél egyáltalán nincs, vagy nem kielégítő a raktár. Ezek a körülmények megne­hezítik a vagyonvédelmet. En­nek ellenére sikerült e téren is változást elérni. A vezetők és dolgozók közös erőfeszítése nyomán csökkent a leltározási többletek és hiányok részará­nya az egyező leltárok javára. Ez a változás azt is jelenti, hogy a leltárhiány-tartozás a tavalyi 159 ezer forintról az első félévben 98 000 forintra csökkent. őszig 21 szaiiadtapíásű uövcmlékmarha-lstálló épül Megyénk állami gazdaságai­nak íő tevékenysége az állat- tenyésztés fejlesztésére irányul. Meghatározott tervek szerint évről évre szaporítják a jószá­got s a szükséges épületek szá­mát is. Ebben az évben több mint 11 millió forintot fordítottak új gazdasági épületek létesítésére. Ezek közül legjelentősebbek a rövidesen elkészülő szabadtar- tásos növendékmarha istállók. Ezeket az istállókat többnyire a nagy területű legelőkön épí­tik. Csak három oldaluk van 5 egyébként vízvezetékkel ellá­tott, korszerű épületek, ahol az állatok nincsenek megkötve. Ezzel a módszerrel lényegesen csökkenteni tudják az állattar­tás költségeit, főként a munka- díjat. Az állami gazdaságokban még az ősz beálltáig 21 ilyen istállót adnak át rendeltetésének, mely­ben összesen több mint 2000 növendékállat elhelyezéséről gondoskodnak. Díszmü bádogos©^ Riportunk színhe­lye a Katona József Gimnázium mere­dek tetőzete. Alat­tunk nyüzsög a for­galom : autók, mo­torkerékpárok, lo­vaskocsik szelik ke­resztül a négyfelé ágazó úttestet. — Messziről ködfátyol­lal borított erdők és a friss reggeli napfényben ébrede­ző házak alkotják az amúgy is roman­tikus kép még ro­mantikusabb hát­terét. Itt beszélget­tünk a két bádo­gossal, akik minden valószínűség szerint életük jelentős ré­szét töltik a magas­ban. — Halad a mun­ka? —, kérdezzük elsőként Szép Mi­hály kisiparost, aki éppen ‘a vízgyűjtő üsthöz szereli be a torkolatcsatornát. — Halad, de elég lassan, tekintve a korlátozott mozgási lehetőséget.. Körül­szegjük a televíziós antenna környékét, kijavítjuk a ké­ményszegélyt, s már eddig is 15 méter hosszú csatornát »foltoztunk« be. Történt-e valami szerencsétlenség mi­kor a tetőn dolgo­zott? — Huszonhat éve dolgozom már a szakmámban — vá­laszolja kertelés nél­kül —, de baleset még nem fordult elő. Természetesén mentőövet is hasz­nálunk, s igyeke­zünk betartani a biztonsági előíráso­kat. .. Pista te, hozd csak a forrasztó pálcát, »bemázol­juk" a toldást! — mondja, félbehagy­va a mondatot Jó- zsa István ipari ta­nulónak, aki szak­értő szemmel máris félméri a forrasz­tásra előkészített da­rabot. Sercegés, ro­pogás jelzi: meg is történt a munka folytatásához szük­séges forrasztás. — Kérdéseinkre Józsa Pista is készséggel válaszol: — Szép szakma az épület- és dísz- műbádogos mester­ség, nagyon sokol­dalú foglalkozás. — Régebben négy évig kellett tanulnia an­nak, aki el akarta sajátítani. Hogy mi a legszebb a szak­mában? — moso- lyodik el — első­sorban az, hogy munkánk eredmé­nye évtizedekig ma­rad meg... De a mester hang­ja megzavarja be­szélgetésünket: »Kö­telet, kampót ké­rek« — hangzik a szakmai utasítás. — Pista távollétében a mester mg jegyzi: — Ügyes fiú ez a Pista, s ami fő nem szédülös ter­mészetű, bírja a magasságot. Bár csak sok ilyen .ta­nuló akadna ma­napság! lka)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents