Petőfi Népe, 1959. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-02 / 153. szám

1953. július 2, csütörtök S. oldal I jövő évi pártoktatásra készülnek Az elmúlt napokban a duna- vecsei községi pártszervezet kommunistái taggyűlésen vitat­ták meg a jövő évi pártoktatás előkészítésének feladatait és a március 6-i párthatározat meg­valósításának helyzetét. Az ér­tekezleten Kovács János elvtárs, a pártszervezet titkára tartott előadást. Elmondotta, hogy a pártoktatás az elmúlt évben szoros kapcsolatban állt a gya­korlattal és elősegítette a párt előtt álló feladatok megoldását. A pártoktatás hallgatói a nap mint nap felmerülő politikai, gazdasági, társadalmi és kultu­rális kérdésekre kaptak választ. Hangsúlyozta, hogy pártszerve­zetük az ősszel kezdődő okta­tási évben is ezen az úton kí­ván haladni a Politikai Bizott­ság útmutatásának megfelelően. Dunavecsén a rendelkezésre álló propagandisták számának megfelelően az Időszerű kérdé­sek tanfolyamából hat szeminá­riumot, a Marxizmus—leniniz- mus kérdései tanfolyam első év­folyamából két szemináriumot, második évfolyamából pedig egy szemináriumot indítanak. A tanfolyamok hallgatóinak kivá­logatására a párttaggyűlés bi­zottságot választott. Gyors ütemben növekszik a Pártélet előfizetőinek száma A gyakorlati pártmunkához jelentős segítséget, tájékozta­tást nyújt a Pártélet folyó­irat rendszeres tanulmányo­zása. A lap terjesztését és elő­fizetését a párt-alapszerveze- tek végzik. Az elmúlt hetek­ben megyeszerte megnőtt a fo­lyóirat előfizetőinek szánva. Kalocsán a területi párt-alap- szervezet tagjai közül június­ban 32-en fizettek elő a folyó­iratra. Kiemelkedő eredményt ért el a kalocsai kórház párt- alapszervezete is. A kórházban | 26 előfizetője van a Pártélet­nek. A jó eredmények mellett szembetűnő, hogy a kecskeméti kórház pártalapszervezete ez- idáig még egyetlen Pártélet- előfizetőt sem szervezett. Kuli Mária kommunista if­júmunkás nem régóta dolgo­zik a Kecskeméti Baromfifel­dolgozó Vállalatnál, de máris szakszerűen végzi munkáját, és a kongresszusi munkaver­seny során cl akarja érni, hogy a vállalt 0,8 százalékos selejt- csökkcntcst 0,6 százalékra mér­sékelje. Ha a türelmetlenség ragályos volna... i Hetek óta találgatják az | emberek Dunapalajon: sikerül-e j megcsinálni a törpevízmű tá- I roló medencéjét vágj- sem. Az egyik arra tesz fogadást, hogy j le kell bontani az egészet és J elölről kezdeni az építkezést, míg a derűlátóbbak bíznak a hiba kijavíthatóságában. A jö­vő titka egyelőre, hogy kinek lesz igaza. A szakemberek mindeneseire megtagadták a lé­tesítmény műszaki átvételét. A törpevízmű nagy részét még tavaly elkészítették, csu­pán a víztároló medence épí­tésével nem tudott megbírkóz- [ ni a Bács-Kiskun megyei Épí- ! lő- és Szerelőipari Vállalat ba- ! ,iai építésvezetősége. A meden- | cc átadásának időpontját 1958. november 16-ában állapították meg, majd a határidőt meg­hosszabbították december 31-ig. A későn elkezdett építkezést azonban erre az időre sem tudták befejezni, sőt úgylát­szik, a munka minőségének rovására ment a hideg időben végzett betonozás. A 340 ezer forint költséget felemésztett víztároló medence helyenként átereszti a vizet, s ilyenfor- j mán eddig nem kerülhetett I sor műszaki átvételre. Xéhányan azt hozzák fe) a kivitelező vállalat mentségére: hiába lenne kész a medence, a törpevízmű akkor sem üzemel­hetne transzformátor nélkül. Igaz, elmulasztották a transz­formátort idejében megtervez­ni és szerződést kötni kivite­lezésére, s emiatt csak őszre készül el. Ez azonban semmi esetre sem enyhíti a víztároló kivitelezőinek műszaki baklö­vését. Dunapalajon az emberek nemcsak találgatnak, hanem türelmetlenül várják, hogy a medence elkészül,jön. Ez ré­szükről teljesen jogos, hiszen az ő pénzük fekszik az épít­kezésben. Nem ártana, ha eb­bői a türelmetlenségből ragad­na mind a medence, mind a transzformátor kivitelezőire is és idejében elkészülnének munkájukkal. Egyelőre mi is csak azt tehetjük, mint a du- napatajiak: találgatjuk, mikor lesz használható a víztároló és az áramátalakító. Reméljük azonban hamarosan elkészül és használatba vehetik a köz­ség lakói a kissé sokáig épülő törpevízmüvet, hétnapos társadalmi munka Takács László kecskeméti réz­műves kisiparostól kaptunk a minap levelet. A kedves sorok arról tanúskodnak, hogy levél­írónk nyitott szemmel ,iár a vá­rosban. Látja az újonnan épülő bérházakat, s naponta hírt hall arról, hogy a termelőszövetke­A hanyag munka következménye A Hercegszántói Földmű- vesszü vetkezetnél dolgozott Csupor Lajos zöldség- és gyü­mölcsfelvásárló. Munkáját azonban hanyagul .végezte. A göngyölegek kiadását és bevé­telét nem ellenőrizte, a ki­adott kimutatást sem vezette. Az áru átvételénél is szabály­talanságokat vétett. Nem min­den esetben állított ki mérle­gelési jegyet, az áru átvételét gyakran rábízta másra, és a raktárkönyv vezetésére nem fordított gondot. Hanyagságára az 1958. ne­gyedik negyedévi leltározásnál jöttek rá, amikor 3320 forint áruhiánya és 6510 forint gön­gyöleghiánya mutatkozott. A göngyölegből hiányzott 120 da­rab zsák is; 3600 forint érték­ben. Csupor Lajos a leltáro­zás során meghamisította a leltárfelvételi ívet. A 120 zsá­kot úgy tüntette fel, mintha az meglenne. A kárból később 5000 forintot megtérített. Bűnügyét a bajai' járásbíró­ság tárgyalta. Társadalmi tu­lajdon sérelmére elkövetett csalás, hanyag kezelés és ma­gánokirathamisítás bűntetté­ben az Isaszegi-tanács Csupor Lajost nyolchónapi felfüggesz­tett börtönbüntetésre és 300 fo­rint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. Börtönbüntetés tartásdíj elmulasztásáért Bíróságaink egyre súlyosabb ítéleteket hoznak tartásdíjat nem fizető apák ellen. A bajai járásbíróság Lantos-tanátsa Fá­bián Ambrus izményi lakos, büntetett előéletű segédmunkást, aki a törvényes házasságából származó két gyermeke után a bíróság által már régebben megállapított 300 forint havi tartásdíjat 1957 elejétől nem fi­zette; nem jogerősen kéthavi börtönbüntetésre ítélte. Reméljük, ez az eset is intő példaként áll a tartósdíj fize­tést elmulasztó apák előtt. zetek milyen eredményeket ér­nek el. Idézünk a levélből: ••Kecskeméten a város bel- és külterületén járva mindenfelé építkezéseket látok. Ügy nőnek az emeletes házak városunk­ban, mint a jó talajban a nö­vény. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok népei békét akarnak, s ezért építkez­nek. Otthont építünk mi ma­gyarok is, nem pedig gyilkos fegyvereket. Szilárdan hiszek abban, hogy ez a rendszer hozza el a boldog jövőt, s nyugodt életet sok millió dolgozónak.« A továbbiakban arról ír Ta­kács László, hogy a különböző társadalmi szervek milyen mó­don támogatják az egész ország, a megyeszékhely fejlődését. Le­vele utolsó soraiban áldozat­készségéről tesz tanúságot. «Én kisiparos létemre felajánlást te­szek: elmegyek két napra az építkezésekhez segíteni díjtala­nul.« (film az űrhajózásról Saakemfot-/ oki áUotodáoH ionul A kecskeméti Béke Terme* lőszövetkezet nemrégiben meg­tartott közgyűlésén általános volt a vélemény, hogy habár nagyüzemi gazdaságban a szak­ember tízhónapos ténykedésé­nek jelentőségét általában ba­josan lehet felmérni, náluk azonban már nyilvánvaló, hogy nem érték volna el mos­tani eredményeiket Virág Ernő agronőmus szakmai irányítása nélkül. A 27 esztendős gyakorlattal rendelkező mezőgazdász tavaly augusztus elején került a szö- vetkezetoe. Bemutatkozásakor a rendet, a fegyelmet és a tisztaságot jelölte meg a gaz­dálkodás egyik fő követelmé­nyeként. Hogy szavának volt foganat ja, könnyen meggyőződhet róla bárki, ha körülnéz a szövet­kezet központjában, istállójá­ban, óljaiban, kertészetében és szántóföldjein. A munka- fegyelemben is örvendetes javulás tapasztalható. A tsz tagjai, amellett hogy eleget tettek az agronómus hármas követelményének, meg­fogadták a termelésre vonat­kozó tanácsait is. Ennek ered­ményeképpen a négyholdas ön­A kijevi filmstúdióban befe­jezték a -Hív az ég*< című tu­dományos fantasztikus film for­gatását, amely arról szól, ho­gyan jutnak el az űrhajósok a Mars szputnyikjára. A film az ukrán filmgyártás elsó próbálkozása azon a téren, hogy a tudományos fantázia eszközeivel feltárják a jelenkor ■egyik legidőszerűbb problémá­ját. VVVVVSSVV'AíVVWVVVVVVVWvVAWVVWWWAvVVWVWWVA'AA/^ Operáció előtt A megyei kórház belgyógyászati osz­tályának folyosóján várakoztam. Mellet­tem egy 35 év kö­rüli földművesfor­ma hetényegyházi ember ült, aki — talán a barátkozás ürügyén — arról kezdett beszélni, mennyire nem ked­veli a kórházi le­vegőt, de ‘ most, hogy beteg, ő is csak ide szorult. Megkérdeztem tő­le, mi baja van. — Gyomorfekély, — mondja röviden, majd hozzáteszi, hogy éppen az ope­ráció végett utalta be körzeti orvosa. A szokatlan kör­nyezet, s talán a szorongó, félelmet keltő érzések elöli menekülés teszi, hogy az ember ilyenkor olyat is el­mond soha nem lá­tott, idegen embe­reknek, amit más­kor szégyellne be­vallani. így történt az én földművesem­mel is, mert egy­szerre mintha csak felvágták volna a nyelvéi, dőlt belőle a szó: — Milyen kár, hogy nem hallgat­tam az okos ta­nácsra, talán most nem lennék itt, nyugodtan kapál­hatnék, arathatnék otthon. — Az ember a saját kárán tanul — vetem közbe, s anélkül, hogy va­lamit is kérdeznék, o tovább meséli be­tözéses kertészet jövedelme június 20-ig 40 ezer forinttal nagyobb volt, mint tavaly ugyaneddig az időpontig. (A tsz-nek , van még hétholdas — paprikát és paradicsomot ter­melő — szántóföldi kertészete is.) Az agronómus yvette rá« a tagságot arra is,' hogy a ta­valyi hat hold helyett az idén tíz holdon termeljenek cukor­répát — jövőre pedig már 14— 15 holdra növeljék ezt a terü­letet. A szöszösbükköny búza és rozs között való termelé­sére is az ő szavára álltak rá. Gondja volt Virág Ernőnek az állatállomány fejlesztésére is. Ajánlatára törzs-kornval- kocákat vásárolt a tsz, most pedig 4o darab növendék-, 20 darab hizlalásra való marhá­val, valamint 60 darab süldő­vel gyarapítja állományát. Megfelelő takarmánykészlet megteremtéséhez 12 katasztrá- lis hold őszi takarmánykeveré­ket már besilóztak, s a leta­karított területre másodnö- vényként silókukoricát, takar­mánykáposztát és takarmány- sárgarépat vetettek — megint csak az agronómus -rábeszé­lésére«. Az, érdeklődő persze nem csodálkozik az eredmények láttán-hallatán, mert tudja, hogy mögöttük közel három évtizedes gyakorlat tapaszta­lata a -bázis«. A Béke Tsz agronómusánál azonban nem­csak erről van szó. Ű állandóan tanul. Szorgal­masan olvasgatja a szaklapokat és saját költségén mindig meg­vásárolja a különböző mező- gazdasági szakkönyveket. (Né­melyik köriyv ára pedig meg­haladja a 100 forintot is.) Kis könyvtárában megtalálható az általános állattenyésztést, az ál­talános növénytermesztést, a vegyszeres gyomirtást és a négyzetes kukorica termeszté­sét tárgyaló mű is a többi kö­zött. S a már ezekből tanultak alapján jövőre vegyszerrel irt­ják a tsz-ben a gyomot, s 46 holdon, meg 25 hold háztáji földön négyzetesen vetik a ku­koricát. (Az idén 36 holdon soros vetéssel termelik még e fontos takarmánynövényt.) Virág Ernővel beszélgetve kiderül; kettőz: ok ösztökéli a I tegsége eredetét: .< Nagyon szerette a ] bort. Mulatni sze- > rető ember volt vi- $ lágéletében. S mi- 1 vei i vó cimbora - z mindig akadt, las- 4 san megrögzött al- j koholistává vált. i Négy-öt liter bor 5 volt a napi -fej- 1 adagja«, s a kéz- \ deti időben egy or- | vos figyelmeztető- | sére újabb poha- j razgatással vála- < szolt. így lett gyo- $ morfekélyes. S most ^ itt ül a kótházi várószobában. Gond­terhelt arccal azon töpreng, vajon lesz-e még olyan makk- egészséges, mint va­laha? Bizony előbb kellett volna ezen gondolkozni... K. A. folytonos előrelépésre, az eh­hez szükséges állandó tanulás­ra. Az egyik: az alkotás vágya, a másik: a tsz tagságának nö­vekvő igénye. Mint parancsot emlegeti meghatódva az egyik idős tsz-tag közgyűlési fel­szólalását. — Vezetőink keressék min tilg az újat a gazdálkodásban, s mi kö­vetjük őket! Ez valóban parancs. Es nincs szebb feladat, mint eleget ten­ni neki. És hogy a tsz kommunistái mennyire bíznak Virág Ernő­ben, az eddigihez hasonló to­vábbi helytállásában, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy —kintjártunk után érte­sültünk róla -— június 25-én három másik tsz-taggal együtt felvették pártunk tagjelöltjei sorába. t. I. Kommunisták Három fiatalnak (Horváth Er­zsébetnek, Farkas Eszternek es Dobos Istvánnak) a nevére is emlékeznek, a másik háromét nem jegyezték meg, de kicsordul szemükből a könny, ahogy szó- bahozzák, hogy miképpen áll­tak melléjük, nyúltak hónuk alá mind a hatan. Nekik, a het­venhétéves Kriskó Istvánnak és az egy évvel fiatalabb feleségé­nek. A veterán, aki negyven évvel azelőtt fegyverrel a kezében harcolt a Tanácsköztársaság vé­delmében, bizony, nem gon­dolta lakóhelyén, Bugacon, hogy kis földje megmunkálásának a gondját hat fiú és leány meg­osztja vele. Feleségével együtt szólni sem tudott a meghatódottságtól, amikor a fiatalok bejelentették nekik szándékukat, s elvégezték szőlőjük kötözését és kapálását. De hát mi ösztönözte, sarkall­ta, nevelte őket arra, hogy se- gítséget nyújtsanak Kriskóék- nak? A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség! KISZ-szervezetükben ha­tározták el, hogy segítik a tá­masz nélküli öregeket. Jó volna, ha példájukat többi falcaink kiszistái is követnék, hiszen az öregek támogatása a kommunista fiatalok legszebb jellemvonásai, feladatai közS tartozik«

Next

/
Thumbnails
Contents