Petőfi Népe, 1959. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-12 / 162. szám
1959. július 12, vásárnál* 5- oldal Rendeződik a puszta Központosítási tervek Bugacon &lÍQ,e,dett kiiLáfuj,... Mint óriási lepke kiterjesztett két szárnya, olyan papíron a 'bugaci határ térképe. Két legmesszibb pontja közt — Bocsátói Jászszentlászlóig számítva — ■több mint 30 kilométer a távolság. Ezen a 32 000 holdas területen szétszórt, apróbb-nagyobb tanyák rendszerében él sokszáz ember, szenvedve a szétszórtsággal járó elmaradottság minden átkát. A kulturálódó, kényelmes falusi élet és a tanyavilág közötti különbség megmutatására nem kell kimenni Bugáéból; az 1950-ben alakult község már maga is jó példája. A nagy ablakos, egészséges házak tágas utcasorokat alkotnak, közel az iskola, az áruval gazdagon ellátott boltok, a gyógyszertárak, a kisiparosok tucatja, a villany, a piac stb. De ebben az óriási határban a központtól kifelé úgy erőtlenedik a falu hatása, mint gyenge mágnespatkóé a túlsók vasreszelékben. A 15 kilométerre lakó Proletár-telepiek, vagy a 18 kilométerre szekere- ző nagybugaciak vajmi keveset élvezik a rendezett községi élet áldásait. A tanyai sors mostohaságai talán legszemléltetőbben Bugacon sűrűsödnek. A buckák közt a legrosszabbak a közlekedési- és lakásviszonyok. Tenyérnyi ab- lakú, jól-rosszul összetákolt házakban élnek a családok tucatjai, sokan a legteljesebb szel lemi elmaradottságban. Megesik, hogy a sorozásra kerülő legény még királyságot mond arra a kérdésre, hogy milyen államformában élünk; sok a kis- cseléd s az olyan ember, aki spha nem látott belülről mozit. Legyünk persze tárgyilagosak: ' ez a kisebbik hányad s ma már Bugacot sem ez jellemzi egészében! Mert összehasonlíthatatlanul több az olyan tanya, ahol a nád- és szalmatető felett rádióantenna magasuk, a vert falakon belül modern konyhabútor s bolti hálószoba-berendezés fogadja a látogatót és a fészer alatt legújabb típusú motorkerékpár áll. Bugac közeljövőjének a kor követelményei szerinti átalakítására komoly terveket dolgozott ki a község vezetősége. A meglevő falu építésével parhu- zámosan még öt önálló tanyaközpont létesítését fektették papírra — az adottságok gondos mérlegelésével. Az első, az alsómonostori tanyaközpont ügye a legbiztatóbb. Itt már iskola, villany van, a felmérés is kész (a telekárakat illetően azonban sürgős döntésre van szükség!) s vagy tízen már nyilatkoztak is, hogy egy éven belül megkezdik az építést. A lepkeszárny felső bal sarkában tervezik a Proletár-telepi tanyaközpontot, az itteniek csupa földhöz juttatott gazdák. Légvonalban alatta épülne meg az Aladár-hegyi, — a lepke jobb felső szárnyában a nagybugaci s az állami gazdaság körül az ötödik központosított település. A tanyaközpontok kialakulásával egy csapásra oldódnának meg azok a problémák, amelyeket ma a legnagyobb jóindulattal sem lehet mindenki kedvére rendezni. Fő a községi vezetők feje: hová építsenek a pusztában iskolát, amikor — érthetően — mindenki a maga tanyája mellé szeretné? A 32 000 holdas határban írd és mondd: négy darab orvosilag ellenőrzött kút van — de nem fúrhatnak minden dűlő végére egy újat. Hasztalan van a faluban telefon- és mentőszolgálat — Nagybugacon a szülőanya százszor meghalhat addig, mire segítség érkezik. A tanyaközpontok — amelyek kiépülésükkel egyidőben és fejlődésüktől függően orvosi rendelőt, bölcsödét, iskolát, villanyt, boltokat kapnak, — véglegesen megváltoztatják a puszta képét. Ismét lehet majd Bugacot a külföldieknek mutogatni, — de már nem mint a délibábos, ár- valányhajas paraszti nyomorúság hamis romantikáját, — hanem mint a mai magyar homoki élet jómódjának, haladásának, kulturáltságának élő bizonyítékát. Gáspár Klára Túlteljesítette második negyedéves tervét a Kecskeméti KISKER Vállalat A Kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói munkakörük sajátosságának megfelelően vesznek részt a kongresszusi versenyben. Versenyzésük előnyös a vásárlónak, s előnyös a népgazdaságnak is. A legfrissebb értékelés szerint áruforgalmi tervüket a második negyedévben 110,3 százalékra teljesítették. Ezen belül Több mint 200000 Ft értékű terményt továbbított egy hónap alatt a bácsalmási FMSZ felvásárló telepe !‘ A Bácsalmási Földművesszövetkezet a vasútállomással szemben rendezte be zöldséges gyümölcsfelvásárló telepét. Az eladót tágas helyiség fogadja, no meg Lövi Sándor felvásárló, akinek különben kertész a szakmája, megvan hozzá tehát a képzettsége, hogy a szakember szemével mustrálja meg a felkínált “■portékát«; KeU is ide jártasság, mert a telepről a szélrózsa minden irányába, az ország különböző városaiba, ■Budapestre — a nagyvásárte- lepre —, néha Tatabányára, Miskolcra, sőt még külföldre — leginkább Csehszlovákiába is szállítják az árut. Jól szervezett művelet útján kerül termelőtől a piacra a ■zöldség és gyümölcs. A felvásárló a MÉK jánoshalmi körzeti irodájának jelenti, hogy ikét nap múlva müyen fajta ■és mennyiségű terménnyel «rendelkezik. Erről Jánoshalmáról a kecskeméti központot ■tájékoztatják, s innen megy •Vissza a diszpozíció; ide és oda, ennyi és annyi küldendő a bácsalmási veteményes kertek, gyümölcsösök terményeiből, A bácsalmási jelentés időpontjában természetesen még nincs a telepen a zöldség és gyümölcs, Lövi Sándor azonban jól ismeri a várható kínálatot — mert szoros kapcsolatot tart a termelőkkel —» a ezért tud két aappal előbbre a szállítmányra vonatkozóan kalkulálni. (Tudja azt is például, hogy a bácsalmási Táncsics Termelőszövetkezet jövőre 50 holdas kertészetet akar létesíteni.) Az átvevő helyiségben egyébként hatalmas táblára irt jegyzékről győződhet meg a termelő, hogy ml az ára a különböző terményeknek. A múltból jól ismert alkudozás tehát itt eleve ki van zárva, A minőséget illetően is, mert ládarekeszekben a minta, hogy például a meggynek, baracknak stb.-nek milyennek kell lennie az elsővagy másodosztályú minősítéshez; A termelők egyre többen már osztályozva hozzák átadásra a gyümölcsöt, s így — az azonnal, helyszínen történő kifizetéssel — többet is kapnak érte, mint a vegyes minőségű terményükért. E hónap elején a felvásárlótelepet méztáröló kannákkal is ellátták, hogy a környék méhészeinek á válláról is leve- hesse árujuk, a méz értékesítésének gondját a földműves- szövetkezet A felvásárlás forgalma július végén és augusztusbán — a paradicsom, uborka, dinnye, barack, alma »-szezonjában-« — kulminál, s ennek mértékéhez alapul szolgálhat, hogy a telep májusban 103 ezer, júniusban pedig 216 ezer forint értékű zöldséget és gyümölcsöt továbbított a különböző piacokra, T. I, az élelmiszeripar 5,6, a ruházat 3,8, a vegyesiparcikkeket árusító boltok 17,2 százalékkal szárnyalták túl az előirt tervet. Ez a megnövekedett vásárlóképesség azt eredményezte, hogy az élelmiszerboltoknál és a vegyescikket árusító üzleteknél az előző negyedévhez mérten gyorsabban cserélődött a raktár- készlet. A forgalomnövekedéssel egyidőben csökkent a szállítási költség: míg 1958-ban 100 forint árura számítva 0,22 forint volt, addig 1959 második negyedévében a szállítási költség 10 fillérre csökkent. Jó eredményt értek el a káló csökkentésénél is. Az elért forgalom után 139 ezer forintot lehetett volna ilyen címen elszámolni az üzletek vezetőinek, dolgozóinak, ök azonban 41000 forint kálóval dolgoztak. Az áruforgalmi osztály dolgozói közül többen — Terecskei János, Rehák János, Szabó Géza, Berényi József, Vidovics József — egyéni vállalásaikat is teljesítették. H a az örök elégedetlenkedőktől kérdezem, látott-e már elégedett embert, akkor választ sem várva nyugodtan a jegyzetfüzetembe írom: nincs, nem is volt, Csakhogy az élet sokmindenre, így az örök elégedetlenkedőkre is rácáfol. Jelen esetben Kovács Zsófika személyében, aki a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat dolgozója. A kopasztóban találtam rá, amint egy pulykát szabadított meg tolláitól. Arra a kérdésemre, hogy mennyit keres, s elégedett-e, így válaszolt: — Havonta 1000—1200 forintot, a szezonban többet, Nekem ez elég, S, hogy ezt a kijelentését még jobban érzékeljem, ezt is hozzáfűzte: — Apukám sem keres többet, j, Hallotta a kijelentést gyermekkori játszótársa, Kocsi Lászlóné és Szöszke néni is. ök nem csodálkoztak ezen, én azonban igen. De később, amikor Zsófi munkájával megismerkedtem, megértettem, hogy mi mondatta vele az előbbieket. T izenötéves korában érezte először azt a nagyszerű érzést: pénzt keresek. Az első fizetését még mint etető vette fel. Odaadta az édesanyjának. Ezt a jó szokását még ma is tartja, Később a külső telepről az üzembe került kopasztónak. Szöszke néni vette szárnyai alá. Any- nyira előrehaladt a kopasztás tudományában, hogy nevének említésekor ma már ezt mondják: még sok ilyen ügyeskezű kislányra volna szükség. Zsófika nemrég ismét bebizonyította, hogy számíthat rá a vezetőség. Ugyanis az idén az időjárás miatt jóval előbb kezdődött a tojásszezon, mint a régebbi esztendőkben. Sok tojás zúdult be a gyárba. A tojáslámpázók létszáma viszont kevésnek bizonyult. Az igazgató elvtárs a mozgalmi szervek vezetőivel ismertette ezt a problémát, majd közösen úgy határoztak, hogy azok a dolgozók, akik két hét alatt megtanulják a lámpázást, 150 forint jutalmat kapnak, E bbe az akcióba Zsófika is benevezett, s jelesre vizsgázott. Nemcsak 150 forint ütötte a markát, hanem a neve mellé újabb szakmai jelző is került: export lámpázó. Ahogy teltek, múltak a napok, Zsófika egyre jobban megmutatta képességeit. Az idősebbek, a tanítómesterek egyszer csak azt vették észre, hogy a tanítványból lassan tanító lesz Egyik-másik idősebb munkatársa talán meg is lepődött, amikor a május elseje előtti napon Kovács. Zsófit is a jutalomosztó asztalhoz hívták. Egy borítékot vett át, melyben három darab piros- hasú százasbankó lapult, TWTíg idáig jutottunk a be* •lvi szélgetésben, elfogyott a tisztítani való baromfi isi Zsófika fel ált, kezét nyújtotta, majd gyors, sietős léptekkel egy másik üzemrészbe sietett» Ott várta a munka; — Venesz —• 200 MÁZSÁN FELÜL A bodoglári Szabadság Termelőszövetkezetbein készült a fenti kép. Patyi István, a tsz elnöke és Máté Lajos brigádvezető mosolyogva állapítják meg, hogy cukorrépa-táblájukon 200 mázsán felül lesz a holdankénti átlagtermés. (Irta és fényképezte: Schwob János levelező) Amit a varjú már észrevett Eddig is szépen pénzeltek már a kertészetből, de a paradicsom és a paprika nyomja meg majd igazan a mérleget. No, meg a konzerv- bab értéke is ott szerénykedik idővel a pénztárnapló bevételi oldalán vagy 8—10 ezer forinttal. Pedig csak 2 holdon termesztik mindössze. NEM OK NÉLKÜL remélik tehát a Szabadság Tsz tagjai, hogy kertészetük az idén félmillió forint bevételt biztosít számukra. S nyilván, ha ez a viruló üzemág szemet szúrt az oktalan varjúnak, észrevéteti magát a külső emberrel* — mármint az egyénileg gazdálkodókkal is. Tarián István Iyem, sárgarépa, hagyma, uborka stb. parcellák virulása a közös gazdaság lehetőségeit, megnövekvő erejét is dicséri, nem kevésbé annak a 33 íős brigádnak a szorgalmát, amelynek tagjai Budai bácsi vezényletével a tavasztól nap nap után végzik a kertészet különböző munkáit. Elapadhatatlan „segítőtársuk” a percenként 500 liter vizet szolgáltató artézi kút, ösztönzőjük a céh hogy a tavalyi közel negyed- millió forint bevételt az idén — a 4 hold híján megduplázódott területen — a kétszeresére növeljék. csóknyom a leányarcon, mind többön és többön jelenik meg a nap melegétől az érés pírja. E hónap közepétől a két hold — s a távolabb eső kerekdombi határrészen található másik háromholdas — paradicsomtábla termésének a negyedét már szállíthatja a szövetkezet a Kecskeméti Konzervgyárnak, amellyel annak idején szerződést kötött a vitamindús zöldségféle termesztésére. ÜDÍTŐ látvány a hatalmas veteményeskert; a paradicsomon kívül a 9 holdas paprika. majd petrezse— MÁR A TARKA varjú is észrevette, hogy színt vált a paradicsom — mondja a minap Budai Jani bácsi, a tiszakécskei Szabadság Tsz kertésze. A zömök, rövidnadrá- gos férfi tekintetét bosszúság felhőzi, mert a varjú bizony bele- bele koppintott egykét érőfélben levő bogyóba. Aztán csak megenyhül, mert amennyire rossz ez a nemkívánt dézsma, annyira jó is. Jó, mert jelzi, hogy a paradicsom — kifejezésével élve — már érés alá fut. Körül, a tavalyi húszról 36 holdra felnövelt kertészet közel az ötödrészén a para- dicsomaimák vadzöld színe egyik napról a másikra átalakult zavaros sárgává, s mint
