Petőfi Népe, 1959. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-18 / 141. szám
1953, június IS, csütörtök S, oldat Beszéljünk róluk is BESZÉLJÜNK RŰLUK IS — azokról, akikről ritkán esik szó. Az újságok név szerint csak ritkán írnak róluk. A rádió riportere nem tartja szájuk elé a mikrofont, s a fényképezőgép lencséje elkerüli az arcukat. Ök azok, akik az üléseken, megbeszéléseken nem szoktak felszólalni, külön javaslataik nincsenek, de ha vannak is, legtöbbször mások száján keresztül, vagy keze nyomán jutnak el az illetékesekhez. Ha munkaversenyről van szó, nem tesznek nagy felajánlásokat, helyeselnek legfeljebb és elfogadják a beterjesztett javaslatokat. Ök azok az úgynevezett másodikok, akik a kiváló vezető, a szakember, vagy a szakmunkás csendes jobbkezei. Nagyon sokan vannak ilyenek. Egyszerűek, szorgalmasak, tegyelmezettek, s főleg csöndesek: Ha örülnek valaminek, azt is csendesen teszik. Ha felhó- úorodnak valamin, vagy valaki miatt, nem ütik az asztalt, nem hangoskodnak, csak rosz- szallóan csóválják a fejüket. Ha egy mondatban akarnánk kifejezni legjellemzőbb tulajdonságukat, talán az lenne a legpontosabb, ha azt mondanánk, hogy sokat dolgoznak és keveset beszélnek. Nélkülük ■egyetlen gyár, vállalat, intézmény vagy hivatal sem létezhet. Sokszor észre sem vesz- szük, hogy az ő szorgalmuk nélkül nagy eredmények és sikerek meg sem születhetnének, sőt nem egy kiváló szakember távolról sem érhetne el olyan eredményt, mint amilyennel büszkélkedhet. EZEK AZ EMBEREK mindenütt megtalálhatók. Ott láthatjuk őket az üzemekben, a vállalatoknál, a hivatalokban, a mezőgazdaságban, s így tovább. Csendességük, szótlanságuk és szerénységük miatt elég sokszor kiesnek látókörünkből, pedig mindenütt ott vannak, ahol zajlik az élet. Kérdezhetnénk, miért ilyen csendesek? Hiszen megtanulhatták, vagy megszokhatták volna- már, hogy nálunk a munkásembernek mindenütt szava, s mindenhez köze van. Kérdezhetnénk azt is, megteremtettük a munkásdemokráciát, miért nem élnek vele? Nagy kár lenne, ha valahol ilyen gondolatokkal, elképzelésekkel közelednénk feléjük. ügy éve múlt már, hogy ö először írtam Gondi Rozáliáról, a kiskunfélegyházi tangazdaság tehenészetének dolgozójáról, aki, mint az ország legjobb fejőnője, 1956-ban kormánykitüntetést kapott. Tizennyolc eves múlt akkor. Előtte négy esztendővel mint süldőlány került a tehenészetbe apja mellé, aki a háború előtt 18 évig volt fejőgulyás a Szabó- fele birtokon, s most már a harmadik évtizedet tölti ebben a mesterségben. A tangazdaság most ismét első az állami gazdaságok kis- tehenészeteinek versenyében, — de Rozika nevét már nem olvashatjuk a fejők között. Jó munkája jutalmául április 1-e óta ő az egész tehenészet brigádvezetője. Eddig tíz jószággal volt dolga, — most 214 felett parancsnokol, a gondozókat illetően pedig harminc ember ügyes-bajos dolga, irányítása, ellenőrzése hárul ró. Utóda, Ladányi Antal éppen déli itatásra hajtja a teheneket. A hűséges Dolmány, a legszebb, a legkedvesebb, amely tavaly a tangazdaság és Rozika dicsőségére elhozta Budapestről az országos kiállítás termelési nagydíját, — örvendezve ballag a jól ismert kis kezek cirógatásáoz, — Nyolc évig az enyémek ltak — mosoh'og elnézően Hogy miért ilyenek ezek? Több oka van annak. Sokan közülük természetüknél fogva ilyenek. Nem szeretik a feltűnést, a zajt, a nyilvánosság előtti szereplést — egy kicsit maguknakvalók. Szeretik munkatársaikat, s ebből adódik, hogy nem tolakodók. Sok gondolatuk, ötletük, tervük van, csak bátortalanok, félénkek, kisebbségi érzésük van. Nem bíznak magukban. VANNAK KÖZTÜK olyanok, akik a felszabadulás óta sem szoktak teljesen hozzá a demokráciához. Az ilyen. becsületesen gondolkodók többsége a parasztokból lett munkások, a kispolgárok és az értelmiségiek közül kerül ki. Gondolatviláguk, világnézetük, jellemük még nem formálódott annyira át, hogy tehetségük, rátermettségük teljesen megszabaduljon a múlttól, a régről maradt kötöttségektől, hogy a demokrácia éltető levegőjében szabadon szárnyalhassanak. Az említett nagyszámú rétegben természetesen vanank olyanok is, akik vagy megsértettek, megégették a kezüket, vagy esetleg kisebb, régebben elkövetett botlások, vagy hibák miatt félrehúzódók és hallgatagok. Mindenkinek, akinek valami kapcsolata, köze van a hallgatagoknak ezzel a «■rendjével*, kötelessége, hogy felfigyeljen rájuk, törődjön velük, és kiemelje őket a névtelenség és szürkeség homályából. Nem egy példát vagy esetet lehetne elmondani arról, hogy az ilyen emberekkel való törődés, a határozott, céltudatos politikai nevelés mit eredményezett. Számos olyan példával találkoztunk már, amikor az elvtársi segítség nyomán az ilyen hallgatag, félrehúzódó, jószándékú ember szárnyakat és alkotókedvet kapott, s olyan kiemelkedő eredményt' ért el, hogy még legjobb ismerősei is csodálkoztak rajta. A »SZÜRKE* EMBEREKKEL való foglalkozás egy kicsit az aranyásók munkájához hasonlít. Sok fáradsággal, gonddal, törődéssel jár, amíg kiemeljük a csörgedező patak homokját és kiszitáljuk a csillogó aranyat, de az eredmény azután megéri, nagyon megéri. Uomsics Ferenc DCár a izctwicitM bízni... A soltvadkerti mozi előtt három fiatalember beszélget. Mind a három magas, vállas, olyanok, mint akik egész életükben a nehéz munkához szoktak, önkéntelenül is meghallottam az egyik kérdést. — Nem tudtok valami alkalmi munkát? Az sem baj, ha csak egy napra lesz. Három napot már dolgoztam a héten, de jó lenne még egy kis pénz. Jobban megnézem a fiatalembert. Valóban nem találna munkát? Ezt nem hinném. Éppen ma délután beszélgettem az Új Élet Termelőszövetkezet elnökével, alti arról panaszkodott, hogy nagyon sok a munkájuk, bizony elkelne a jó munkaerő. Miért keres ez a fiatalember akkor csak alkalmi munkát? Nem akar állandóan dolgozni? — Talán itt kereshetnénk az okát. Inkább elmegy egy-két napra, s aztán ténfereg, sütteti a hasát a jó napon, s ha elfogyott a pénze, újra munka után néz. Minden ember tervez. Szeretne szépen öltözni, most új ruhát, aztán kerékpárt, vagy motort venni, vagy valami mást. Biztos így van o is. De ehhez dolgozni kellene, nem csak egykét napot, de éveket — becsülettel, szorgalommal! Mert a szép tervek valóraváltását csupán a szerencsére bízni — nagy Könnyelműség. (Községi tudósítónk közlése alapján.) Felkészült a a Csátaljai (Községi tudósítónktól.) Tanácsülést tartott a Csátaljai Gépállomás vezetősége, amelyen a gépállomás betakarítással kapcsolatos feladatait tárgyalták meg. Az ülésen részt vettek a gépállomás körzetéhez tartozó községek tanácselnökei, tsz-elnökei, s ott volt Pétiké János elvtárs, a Bajai Járási Tanács elnöke, a járási párt- bizottságot pedig Papp György elvtárs képviselte. ! A technika és az utánpótlás A XXI. kongresszus behatóan foglalkozott a technika általános fejlesztésének kérdésével, mint a termelékenység növelésének legfontosabb tényezőjével. A technika fejlesztése hazánkban is igen fontos feladat, de csak a hozzáértők használhatják fel sikerrel. Ezért arra kell törekednünk, hogy szakmai utánpótlásunk megfeleljen a technika által megkívánt követelményeknek. Megyénkben 1956-ban 550 tanulót vettek fel, 1937-ben 1100 tanulót, 1958-ban pedig közel 1200 fiatalt helyeztek el különböző ipari pályán. Hozzá kell tenni azonban, hogy ez a nagyarányú emelkedés az ellenforradalom után a megnövekedett létszámú kisiparosok tanulóinak számával következett be. 1956-ban ugyanis 350, 1957-ben 750, 1958-ban 700 tanulót iskoláztunk be a magánkisiparba. Jelenleg itt csökkenő tendencia mutatkozik. örvendetes, hogy az állami szektorokban viszont fokozatosan növekedik a tanulók létszáma. Nem kielégítő azonban a mezőgazdaságban a szakmunkás-utánpótlás nevelése. Bár itt is van fejlődés, mert 1956-ban 19, 1937-ben 50, 1958-ban 80 tanulót iskoláztak be a különböző szakmákban az állami gazdaságaink t és termelőszövetkezeteink. Ezenkívül szervezett képzésben 130 fő részesült, akik mint traktoros-gépészek kerülnek vissza vizsgáik után a különböző mezőgazdasági szektorokba. A létszámnövekedéssel párhuzamosan fejlődik az elméleti és gyakorlati képzés színvonala, bár e tekintetben sok még a tennivaló. Az állami szektorokban nagy előny, hogy a műszakiak foglalkoznak a tanulókkal, s ezzel jelentős mértékben segítik az iskola munkáját. Ez a segítség tükröződik a tanulmányi atlag évről évre felfelé ívelésében, amely 1956-ban 2,9—3, 1957-ben 3—3,3, 1958-ban 3,3—3,6 között váltakozott. A színvonal emelkedéséhez hozzájárult az is, hogy az elmúlt években egyre több érettségizett fiatal került ipari pályára, kiknek tanulmányi eredi ménye jó hatással van az általános eredmény alakulására. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az általános iskolák színvonala is évről évre emelkedik. A szakmai képzés színvonalát jelentős mértékben emelik az újonnan megjelenő, igen könnyen érthető és a technikai fejlődést is tükröző új szakkönyvek, melyeket tanulóink, de még szakmunkásaink is igen jól tudnak hasznosítani. A fejlődés lehetősége adva van. Ha azt akarjuk, hogy a szakmai színvonal tovább fejlődjön, mind a szakelméleti oktatóknak, mind a gyakorlati mestereknek messzemenően lépést kell tartaniuk a technika gyors ütemű fejlődésével, mert csak így tudják felkészíteni fiatal szakmunkásainkat a termelés cgyra növekvő feladatainak megoldására. Háló Ferenc iskolaigazgató MHS szakkörük Fclsőszenlivánon (Községi tudósítónktól.) Alig fél évvel ezelőtt alakult meg Felsőszentivánon a Magyar betakarításra Gépállomás Bakos Nándor, a gépállomás igazgatója tájékoztatta a megjelenteket a gépállomásnak a nyári mun Icákra való felkészüléséről, és ismertette az aratási és cséplési munkatervet. A beszámoló után több felszólalás hangzóit el. Pétiké János, a járási tanács vb-elnöke, többek között az aratás és a csép- lés szemveszteség nélküli végrehajtására hívta fel a jelenlevők figyelmét. Honvédelmi Sportszövetség, 9 rögtön két szakköre alakult,- Egyik a motoros szakkör, melynek 44 tagja volt, s akik a moi torvizsgát azóta már sikeresen le is tették, a másik pedig a rádiószakkör. Ennek vezetője Horváth József, a Vörös Október Tsz villanyszerelője. A szakkörnek jelenleg 23 tagja van, akik hetenként kétszer jönnek össze a tanácsházán, 3 hozzáfogtak egy amatőr-rádió- vevőkészülék építéséhez,amellyel részt akarnak venni a megyei rádió amatőr kiállításon is. Célja a szakkörnek* hogy egy önálló, kollektív rádió-adóállomást is létesítenek. Rozika letette a sajtárt... r/v .............. ..... >• . ,v;...... A Munkaérdeméremmel kitüntetett Gondi Rozália, aki nyolc év alatt 428 ezer liter tejet lejt. Képünkön kedvencével, a tangazdaság 68-as Dolmány nevű tehenével, amely tavaly elnyerte az országos kiállítás termelési nagydíját. Foto: Pásztor magyarázva a nagy ragaszkodást Rozika. — Ez idő alatt kereken 428 ezer liter tejet fejtem lei a tíz tehéntől. Volt úgy, hogy naponta 280—300 litert. — Még most is odasettenkedik néha és átveszi tőlem egyik-másik tehenet, hogy nem feleitclt-e még cl feini^ — árulkodik nevetve Ladányi Mihály. Rozika nem is titkolja. Nehéz munka volt, de szép volt, s a megbecsülés, a hírnév, a nagyon szeretett állatok ragaszkodása csupa kedves emlék. Ez a vénülő Dolmány is olyan volt, mini űz elkényeztetett gyerek A kiskőrösi József Attila Termelőszövetkezetben jól sikerült pártnapot tartottak, amelyen a nemzetközi helyzet eseményeit és az időszerű mezőgazdasági munkákat ismertették a résztvevőkkel. A gyűlésen szó volt a márciusi határozat végrehajtásának helyzetéről és a további feladatokról is. * A múlt héten a bajai járásban mind a három gépállomáson gépállomási tanácsülést rendeztek, amelyen részt vettek a termelőszövetkezetik elnökei a községi tanácselnökök és a párttitlcárok is. Az értekezleten a növényápolási munkákról, a silózás tennivalóiról, az aratás- ra való felkészülésről, a tarló- hántás szükségességéről és a termelőszövetkezetek megerősítésének kérdéseiről tanácskoz-t tak. * Jánoshalmán június 11-én együttes értekezletet tartottak a. párt-alapszervezetek pártbi- zilmiai számára. A tanácskozáson a politikai nevelőmunka kérdéseiről, a pártcsoportülések rendszeres megtartásáról és a pártbizalmiak időszerű felada > tairól volt szó. * Június 18-án a bajai járási pártbizottság titkári értekezletet rendez, amelyen a pári-< politikai munka időszerű kérdéseit vitatja meg a párt-szer-1 vgzetek vezetőive}. Ha nem neki adta véletlenül az első villa takarmányt, szabályosan megsértődött. Nem fogadta el a következő pőréjét, simogatással kellett kiengesztelni. — Akkor nyilván nehezen is szokták meg az új gondozót? Ladányi Mihály elismeri, pedig hát lelkiismeretességben nála sincs hiány. De hát valahogy a nőkbe több szorult a gyengédségből, a babusgató sze- retetből, s nem csodálható, hogy i jámbor, busafejű tehenek sokáig nem értették: nyolc év után hova lett mellőlük a fe- hérkendős szőke fej? Pedig hát Rozika továbbra is itt maradt: egy szem nőnek es brigádvezetőnek. Mert az öt ányból — aki véletlenül mind i’ozália volt — ma már egyedül ő dolgozik a tehenészetben, csak éppen sajtár helyett létszámjelentést forgat, s írogatja szép kerek számokkal, hogy az istállóátlag 15,8 liter, a fejésí átlag meg 19,8... A fejőnők országos versenyének újabb értékelésekor tehát már nem halljuk a nevét. De ha majd a tangazdasági tehenészet megint első lesz, ha majd Cakkos, az új tehénprimadonna is elhoz valami nagydíjat az őszi kiállításról, — a siker mögött ott fog magaslani ennek a 22 éves lánynak, s mögötte a tehenészet többi derék' dolgozójának alakja. __ G. K.
