Petőfi Népe, 1959. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-18 / 141. szám
i. oldal 1939. Június 18. csütörtök 3FJE]Lar EDEZŐ ŰTON A VETÍTŐABLAK MÖQÖTT Kecskeméten nem azért kerültem az Árpád Mozi gépházába, a vetítőablak mögé, mert nem kaptam jegyet, hanem azért, mert kiváncsi voltam az oly sok »titokzatossággal« emlegetett vetítőhelyiségre. A Szigetlakok című film második előadása előtt toppantam be a patika tisztaságú gépházba. Puchardt Antal és Abra- hám János gépészek vettek szárnyaik alá, s vezettek be a vetítőablak mögötti »titkokba«. Megtudtam, hogy az egyik kapcsolótáblán levő piros lámpa azt jelzi, hogy erős a hang, ha a fehér gyullad ki, a kép gyengeségét mutatja, a zöld pedig a hibás képre utal. Alighogy befejezték ezt a tájékoztatást, megszólalt egy csengő. Már leszaladt az első tekercs. A tekercselő helyiségben Puchardt Antal gépész átteker- eseli a filmet, majd bádogdobozba helyezi. POLQARD1ÁKOK HÁROM diák beszélgetett az utcán. Két fiú és egy szende tekintetű kislány. Nyári terveiket szellőztették, s csodálatos módon még "politikát« is csempésztek gondolataikba. Arról tanácskoztak, ki hol tölti nyári vakációját. Az egyik a Balatonon nyaral, a másik Pestre utazik a nagynéniéhez, a harmadik pedig munkát vállal valamelyik termelőszövetkezetben. mert ősszel új ruhát szeretne csináltatni, s ahhoz pénz kell. A KISLÁNY, akin fodros nyári ruha simult, hangosan felkacagott, amikor a munkát választó fiú ismertette velük elhatározását. Olyan hahotába kezdett, hogy még a könnye is kicsordult. Persze, volt ebben a kacarászásban némi kis mesterkéltség is, de annál több, jól betanult nagyképűség. Azt hitte, ha így viselkedik, már felnőtté avattatik. Aztán megszólalt: — Igazad van, nyugodtan végezhetsz paraszti munkát, hiszen szüleid is azok, s bizonyára megtanultad tőlük, hogyan kell dolgozni. Sőt még tsz-clnök is lehetsz, ínért jó káder vagy. — S aztán a gúnyolódó Ismét nevetésre erőltette magát. A MÁSIK FlV, aki a lányka lovagja lehetett (a jelek azt mutatták) villámgyorsan »kapcsolt«, s rászólt a kis aranyosra. — Helytelennek tartom az ilyen élcelődést. Pisla jó tanuló és nemcsak káder. Ügy látszik, neki szüksége van a pénzre. Ez az ő magánügye — csillapította a kis nebáncsvirágot. A diáklánynak nem tetszett a fiú figyelmeztetése, felcsapta fejét és minden köszönés nélkül faképnél hagyta a társaságot. A LOVAG rámordult Pistára: — Ez is miattad van — s rohant a lány után. — Emőke, Emőke! Neked van igazad, de tudod milyen bosszúállónk ezek a ... Nem ismerik a humort, s még politizálásnak veszik. A lány lassított pulykadiihöi gyorsaságából, megbocsátóan a fiúra nevetett s így szólt: — Már azt hittem te is... PISTA PEDIG most értette meg igazán édesapja intő szavát .,. • Bieliczky Sándor Vetítés előtt. Losonczi János gépész befűzi a filmet a gépbe. finely tudtunkra adta, hogy jön •a közönség a második előadásra. Kattintás jobbra-balra, s egyszer csak azt veszem észre, jbogy a helyükre siető moziláto- Igatókat már az innen irányí- H»tt kedves muzsika szórakoztatja. Néhány perc telik el ilyen ■vidám hangulatban, majd újabb -csengetés hallik, ami azt jelenti, hogy indulhat a gép. Ábrahám János gépész bekapcsolja az ívlámpát, elindítja a gépet, hangot vár, s miikor ez megjött, kibocsátja a Ifényt, széthúzza a függönyt, eloltja a nézőtéri lámpákat, be- ■ állítja a kép élességét, s ezzel egyidőben már látható is a Ihíradó. Mindezt Puchardt Antal gépész magyarázza meg, Mivel az elmélet gyakorlat nélkül nem ér semmit, kedvemért elrontották a kép élességét. ‘•Nyomban megszólalt a jelzőcsengő. Tovább pereg a film, miközben én kérdéseimmel ostromEgészségügyi állomás a tsz-ben (Községi tudósítónktól.) Nemrégiben ülésezett a Felsőszenl- iváni Községi Tanács egészség- ügyi állandó bizottsága, amely megtárgyalta a község egészség- ügyi helyzetét. Elhatározta az állandó bizottság, hogy a község három nagy termelőszövetkezetében egészségügyi állomást létesít, a községi orvos pedig vállalta, hogy a tsz-ekben tanfolyamot szervez a balesetek megelőzésére, az elsősegélynyújtás elsajátítására. HÁLÁTLAN INTERJÚ Községi tudósítóink névsora Többek kérésére — mivel at egyes cikkek alatt nem közlünk nevet, csupán »Községi tudósítónktól« jelzéssel látjuk el a tőlük beérkezett írásokat — egy alkalommal, ezúttal írjuk meg valamennyi, jelenlegi községi tudósítónk nevét. Andrási Ferenc Szabadszállás, Beros Ferenc Drágszél, Bogár János Bácsbokod, Bokros Lajos Fülöpszállás, Borbényi Jenőné Kecel, Borsodi Márton Sükösd, Cserháti Gyula Nemesnádudvar, Czinege Mihály Táz- lár, Góczen Ferenc Soltvadkert, Gyuricza Mihály Orgovány, Hajnal József Hercegszántó, Harnos Sándor Katymár, Horváth János Miske, Kállai János Kiskőrös, Lőrincz Istvánná Lakitelek, Lusztig József Jánoshalma, Molnár József Bácsalmás, Narozsnik János Kerekegyháza, Orha István Felsőszen ti ván, Papp Ádám Jász- szentlászló, Pálfi József Alpár, Patocskai Mihály Csátalja, Pergel István Harta, Sándor Mi- hályné Vaskút, Simola Lajos Tompa, Soltész István Lajos- mizse, Suhajda János Madaras, Szeitz István Császártöltés, Székely Gábor Tiszakécske, Tóth Sándor Izsák, Vinkó Sándor Kunbaja, Llatics Jánosné Du- napataj. — Nincs hal? — Elfogyott. 18 mázsa halat kaptunk ezen a héten, ebből 10 mázsa ponty volt. De mi ez Kecskemétnek és a környékének? Valóban nagyon sokan vagyunk, akik rajongunk a halászléért, rántott- pontyért, s talán nem is túlzunk, ha azt állítjuk, hogy számunk vetélkedik eledel rajongóival. Bitó bácsi, a hal- üzlet vezetője megértő. — Az első negyedévre több mint 180 mázsa halat kaptunk — mondja és talán már a huszadik vevő előtt sajnálkozik —, ennek a felét közü- leteknek szolgáltuk ki. Mi látjuk el nemcsak Kecskemétet, ße többségében a kecskeméti pacal- Lajosmizsét, Kiskunfélegyházát., Kalocsát is, mert a megyében csak Baján és Kecskeméten van a lialérté- kesítő Vállalatnak fióküzlete. — De azért nem kell kétségbe esni. Megírhatja a halkedvelőknek, hogy már a hónap végén sokkal többet kapunk. Örömmel várjuk1, — m — Kígyót melengetett a katymári Sztahanov Tsz A katymári Sztahanov Termelőszövetkezetben volt könyvelő Szolnoki György, akit tavaly Nagytéténybe küldtek cl a tagok könyvelői tanfolyamra. Szolnoki itt rossz társaságba keveredett, lehetőségein túl költekezett, s a termelőszövetkezet bizalmával visszaélve próbálta : anyagi helyzetét egyensúlyba hozni. A termelőszövetkezet ugyanis megbízta egy használt írógép vásárlásával, s ebből a célból 3900 forintot adott ót Szolnokinak. Ű vásárolt is egy írógépet 1857 forintért, a termelőszövetkezet számára azonban 3600 forintos vételárat szár molt el, a kiilönbözetet saját céljaira használva fel. A bácsalmási járásbíróság dr. Molnár tanácsa Szolnoki Györgyöt társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett sikkasztás büntette miatt jogerősen 4 hónapi börtönbüntetésre ítélte. lenne ha clSzokványos bűnügy Szolnoki György esete, hallgatnánk az ezután következő tényeket. Meg kell azonban mondanunk, hogy Szolnoki György, aki meglopta és becsapta saját termelőszövetkezetét, még ma is könyvelője a katymári Sztahanov Termelő- szövetkezetnek. A túlságosan »jószívű« és »emberséges« termelőszövetkezeti vezetőség ráfizetett nagylelkűségére, mert bebizonyosodott, hogy — bár nem hittek a járásbíróság- ítéletének — kígyót melengettek. Március utolsó hetében újabb vádiratot nyújtott be a járási ügyészség a bácsalmási járásbírósághoz egy újabb társadalmi tulajdon ellen elkövetett csalás bűntette miatt, amelyet szintén Szolnoki György követett el, ugyancsak a katymári Sztahanov Termelőszövetkezet tulajdona ellen lom Puchardt Antalt. Q elmondja, hogy a Szigetlakok című film hossza 3000 méter, s két gépen pergetik le. Ötször váltanak. — Én mint mpzilátogató, ezt még sohasem vettem észre. Mondja el, hogyan történik? Mosolyog, s aztán részletesen beavat a »titokba«, amelyet utólagos engedelmükkel »ki- fecsegek«. Minden filmtekercs végén, az egyik kép jobbsarkában van egy jelzés — X, O, vagy más —, mely arra figyelmeztet. hogy a tekercsen már csak három méter van. Ilyenkor az egyik gépész — jelen esetben Abrahám János, azt mondja: — Utolsó szám... — Társa, Puchardt Antal ekkor bekapcsolja az ő gépét, hangot vár, mikor ez megjön, kibocsátja a fényt, s addigra leszalad az előző gépen is a három méter. Ez mintegy másfél perc alatt zajlik le. Megfigyeltem, hogy minden mozdulatnak nagy jelentősége van, Pillanatokon, egy vagy,, két másodpercen áll vagy bukik az átkapcsolás sikere, a film ütemes vetítése. A váltás után a lepergetett filmet áttekercselik, bádog dobozba helyezik, majd a gépet az apró, szabad szemmel nem látható porszemektől alaposan megtisztítják. Ezzel egyidőben figyelik a képek élességét is. Ha nem érdekli őket a film — negyedik, ötödik forgatás után —, akkor beszélgetnek, tréfálkoznak, járkálnak stb. Először nem értettem ennek a jelentőségét. Később, a harmadik filmcseréné. már igen. Addigra ugyanis £ gép monoton zúgása, a kellemes meleg annyira elbágyasz- tott, hogy nehezebbek lettel szempilláim. Amíg mindezeket nem tudtam, nem láttam, én is úgj voltam, mint a többi mozilátogató« csak akkor gondoltam £ vetítőablak mögött levőkre amikor rossz volt a kép vágj elszakadt a film. A magam és a sokezer mozilátogató nevében e rövid kis írással most pótolni szeretnem az eddig mulasztottakat. Vcnesa Akinek cl&szöctüttuent a Ezért — de tudom, csinálná már magaszántából Is — vasárnap is járja az erdőt, mert vallja: »A törvényszerinti pihenőnapon sem lehet pardon, ha az ember lelkiismeretesen akarja elvégezni a munkáját.« Persze, vasárnap az erdész szemének, fülének jobban a helyén kell lennie, mint a hétr köznapokon. Ekkor Özönlik el a kirándulók a Tőserdőt; s megr értően elmosolyodik: »Ugye, ha kiszabadul a városi ember S fák közé, nem csoda, ha fütyül a szabályra.« • Figyelmeztető szavát azonban megfogadja szinte kivétel nélkül minden erdőpocsékoló, a kivétel az, »aki elkanászodott«. A diákgyerekek viszont olyan erdőtisztelők, hogy öröm őket nézni — dicséri ifjúságunk neveléséi Pista bácsi. Fiókba zárja adminisztrációi könyveit, barna szemével alaposabban megmustrál, s annak az embernek a büszkeségévé! teszi beszélgetésünkre a pontot aki a hivatását nem cserélné fel a. világ semmi kincsével: »Szép az erdészeiét. Különösen hajnalban, amikor megkezdődik a madárzene, a füttykoncert.« ' A ztán feláll asztalától, vál■*"* Iára akasztja puskáját, s szálfa-alakja eltűnik az erdő lombjai alatt. Sóvárogva nézek utána, autóba vágom magarr s rohanok az én »erdőmbe- az íróasztalhoz. Tarián Islv kéthektáros csemetekertben, tavasszal erdősítés, az előzőén összegyűjtött mag elvetése, nyáron csemeteápolás, kapálás, — ennyi minden' tennivaló akad az erdőben. — Fősúly az ápolás — magyarázza. — Ha ritkul az erdő, nincs elegendő alnövet, alá kell telepíteni, ha sűrű, gyérí- teni kell. Üresen az erdő sose álljon. A z erdőben azonban nem- csak fa van — állat is. Nagyvad, szarvas és disznó nincs, nekik keskeny ez a tős- erdei vadon, de őz akad 27—32 is. Ilyen pontosan tudja, s azért határozza meg két számjeggyel a . kecses négylábú állományút, meri néhány »átvált« néha az erdőn túli területekre, de vissza is tér mindig a kalandozásból. — Fácán az idén szépen1 mutatkozik — állapítja meg a hasznos madárról. őrző lelkiismerete, keze védi a fát, az állatot, — az utóbbinál különösen ügyelve, a vadásztársaságok valamelyik tagjának nehogy »eljárjon a puskája«. Ö csak szabály szerint fogja mindig vadra a fegyvert. Ahogy beszél, a szerelemmel csordultig telt szívűeké minden s2ava, az erdő szerelmeséé, de mert kemény fából faragták, nem lágyul el, féltését másfajta érzelmi megnyilvánulással fogalmazza meg: »Az. állam vagyonát rendben kell tartani. Azért vau az emberre rábízva.« Íróasztala mellett találom. * Kimutatás, munkanapló, raktárkönyv, norma jegyzőkönyv, villámszorzó van előtte. Adminisztrációs kellékek, s ő röpke órácskát szakított magának, hogy »foglalkozzék« velük. Hatalmas ökle, széles csuklója, a válla, barna arcbőre, a szürke szálakkal vegyített, stuc- colt bajusz, az egész »sűrű« ember kiáltó ellentéte annak az íróasztalnak, s a rajta levő irománynak. Nem is hivatalnok ő, tévedés ne essék, hanem erdész. Bar- tuCZ Istvánnak hívják: esztendő híján letaposta már életének a hatodik évtizedét, s ebből harminchárom. éven át hajh, de hányszor zörrent meg léptei alatt az avar. Kóvényhá- zán, Szilvásváradon, s két esztendő óta üt, a Tisza menti hetven hektáros Tőserdőben. Néha — különösen éjjel, mert akkor is menni kell, mint mondja — megtoldja a lábát, lovára ül, s úgy »kerüli« az erdőt. Most éppen a munka eredményét rögzíti papírra; az önmaga és az irányításával dolgozó huszonkét munkás által elvégzettét. Mert az erdészkedés nem sétalikálásból — esetleg lovaglásból, — csak az erdővédelmi szolgálatból, hanem tervszerű, szívet-lclket követelő, nagyon komoly munkálkodásból áll. Télen fakitermelés, erdőtisz- lítás. irtás lalajelőkészílés a
