Petőfi Népe, 1959. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-17 / 140. szám
9. oldal 1039. június 11, szcrds ICvcsa* O’ / í'ttC'Ct $&(c o Q-^Ok Az iparosodó Kecskemét és az iparitanuló-képzés Dicsekvő emberek Az Ókollégium ódon falai között — ahol Jókai Mór író, a mcsemondás nagy művésze mint joghallgató tanult — 827 ipari tanuló ismerkedik az 57 szakma gyakorlásához szükséges elméleti tudással. Ezt a jelentős létszámú ipari tanulót nyolc tanteremben oktatják. Szakembereket képeznek a város magán-kisiparosai, helyi és minisztériumi' vállalatok számára. Három évvel ezelőtt meg csak 111 ipari tanuló vidámsága töltötte be az első emeleti tantermeket, s az alagsorban néhány osztályt. Kecskemét, a megyeszékhely az elmúlt három év óta iparilag is nagyot fejlődött. Ez a fejlődés, amint a példák mutatják, a kövekező években még gyorsul. Elég megemlíteni any- nyit, hogy a Kecskeméti Epü- letlakatosipari Vállalat 100 milliós beruházással az ország legnagyobb és legjelentősebb épúletlakatosipari vállalata lesz. Az őszre már 200 ipari tanulót szerződtet a vállalat. Várható a reszelőgyár és parkettagyár beindulása is, ahová ugyancsak igen sok jól képzett szakemberre lesz szükség. Vajon az iskola képes lesz-e a megnövekedett feladatokat ellátni'’ Nehezen, mert már most is kevés a tanterem. Ez eddig is akadályozta a modern iparitanuló-képzést. Pár hét múlva 180 harmadéves tanuló hagyja el az iskola padjait. Ez sem könnyít a helyzeten, ugyanis helyettük csak a lakatosipari vállalat 200 elsőéves tanulója foglal majd helyet az iskola padjaiban. Ezenkívül várható, hogy az idén is sok kisiparos, ktsz és helyi ipari vállalat jelentős számban küld szakemberjélöltet az iskolába. Mi hát a megoldás módja? Két lehetőség között lehet választani: az egyik az, hogy az ipariskola megkapná a második emeletet és a földszintet is az iparitanuló-képzésre, s a köz- gazdasági technikum mezőgazdasági tagozatát áthelyeznék egy másik iskolába. A másik: új ipariskolát kell építeni. Az első megoldás nehezen valósulható meg, mert az iskola tulajdonosa az Oktatásügyi Minisztérium. Az ipariskola itt csak kedves vendég. Míg megegyezés születik ebben 'a kérdésben, néhány olyan dologra térnénk ki, amelyek átmenetileg meg könnyítették az iparitanuló-képzést. A földszinten az egyik általános iskolának van egy ebédlője, amelyet naponként csak három órán át használnak. — Ugyanitt a Gép- és Gyorsíró Iskolának is van egy tanterme. Ha ezt a két helyiséget az ipari tanuló-képzés sokágú, nehéz és fáradságos munkáját. Ha már itt tartunk, nem hallgathatjuk el, hogy még mi nehezíti a tanulóképzést, , Egyes szakmák tanulói számára — parkettás, kocsigyártó, bognár, kádár — nincs megfelelő szakkönyv. A tantestület tagjai ezen úgy segítenek, hogy idegennyelvű szakkönyvekből fordítanak, vagy helyszíni tanulmányozás után jegyzetet készítenek. Ez átmeneti megoldásként jó, de, hogy sokáig így maradjon, abba nem lehet belenyugodni. Ebben az írásban csak a legégetőbb kérdésekről szóltunk. Megoldása sürgető, hiszen az iparitanuló-iskola jelenlegi problémájának megoldása egyúttal azt is jelenti, hogy Kecskeméten, a megyeszékhelyen megteremtettük a város ipara számára a modern iparitanulóképzés lehetőségeit. C sak úgy véletlenül, határjárás közben akadtam össze a csávolyi Kossuth Termelőszövetkezetben Petres Antallal, a magtárossal. Azzal kezdte, ha már újságíró vagyok, írjak arról, hogy milyen jól érzi magát a közösben. Elmondta, hogy kisebb megszakítással már tíz éve szövetkezeti tag. 1949-ben lépett az akkor. Zalka Máté Termelőszövetkezetbe, amely később egyesült a Micsurinnal. Az új szövetkezet neve Üj Élet lett. Az előbb említett megszakítás az 1956-os ellenforradalom idején történt, akkor ugyanis a szövetkezet fáját kitépte a reakciós erők vihara, de nem gyökerestől, mert 1957 áprilisában már összejöttek náhányan és megalakították a Kossuth-ot. Hiába, aki egyszer belekóstol a jobb életbe, azt már nem hagyja a sorsa. M ár 56 éves vagyok, de most érzem magam igazán fiatalnak. Nézzen körül, látja ezt a tanyát? Valamikor komorabbak voltak ezek az épületek, nem olyan vidámak, derűt, árasztóak mint most. Én itt voltam 1945 előtt cseléd. Azt hiszem, megérti már, miért kértem arra, hogy beszélgessünk néhány szót. Valóban, tizennégy év óta nagyot fordult a világ kereke, Itt a csenaes tanyák között most más emberek vetnek és aratnak. — Bátran állíthatom, hogy soha ilyen jól nem éltem, eny- nyit nem kerestem életemben, mint a szövetkezetben. Tavaly például 372 munkaegységem volt. Egy munkaegység 33 forintot ért. A közös, meg a háztáji jövedelemből sok mindent vásároltunk. Közben megérkezik az ifjabb Petres, az István. A Bácsbokodi Gépállomás traktorosa, aki most a szövetkezeti daráló motorjára ügyel. Ö az apja egyiks büszkesége. Azért egyik, mert három fia van. A Jakao katonatiszt Székesfehérváron, a József 1948 óta állstgondozó a Bajai Állami Gazdaságban. A Pistára ügy nézzen ám, hogy 87 hold lucernát vágott le géppel hat nap alatt. 160 ember munkáját végeztek el. Bizony, ennyit jelent a gép. A fiatalember szerényen el-: mosolyodikí — Ne dicsekedjen, édesapám — korholja. — Miért ne? — így az öreg. — nemsokára aratni fogsz, te irányítod azt a gépet, amely leveszi a mi vállainkról a munka nehezét. — Ne dicsekedjen — ismétli a fiú — inkább körülviszem motorral a határban. — Te kópé, most meg te dicsekszel azzal a 350-es BMW* del. Pedig abba én is belesegw tettem egy kis pénzzel — tromtól rá az apja. K özben Szűcs János állat- gondozó is előkerül. Ügy látszik, neki is dicsekvő napja van ma. — Mielőtt elmegy, nézze meg a hízómarháinkat. Írja meg azt is, hogy az idén házat veszek, pedig három kiscsaládom van..? Vajon bűn-e az ilyen dicsekvés? Szerintem nem. iskola vezetősége megkaphatna, iobban pl tudná látni az ipariSzámadás. Klátik Gyula tanár anyagismeretből vizsgáztatja Jámbor Kálmánt. Mellette Retkes István és Biczó Benjámin tanulók. Oltóanyag — A Szovjetunióban új vakcinát j készítettek égések ellen. Errpl ! számolt be Nyikolaj Fjodorov, a I moszkvai vérátömlesztési inté- I zet munkatársa, az ország leg- | nagyobb belgyógyászainak és ; sebészeinek tanácskozásán. — Az égési sebekben szenve- ! dö emberek szervezetében kü- lönleges mérgező anyagok kép- | ződnek, amelyek gyakran halált | okoznak. A szovjet tudósok ku- I tatásai most bebizonyították, Miért drága a fokhagyma? — Hogy ez a szál fokhagyma? — 80 fillér. A háziasszonynak kimered a szeme. — Ez a vézna? Hiszen ez még öt deka sincs! — Ha nem tetszik, keressen máshol! S a vásárló bosszúsan keresné a fokhagymát, ha lenne! De nincs, s így kénytelen megvenni a makói embertől. Kevés és drága a fokhagyma. \ Mi ennek az oka? Kecskemé- ] tét a környék mindössze 25 j százalékban tudja ellátni. A K. 8. többit leginkább Makóról szállítják ide a magánosok. Ha már idefáradnak, keresni is kell rajta! — így gondolkoznak. Keresnek is, különösen most, mivel az óhagyma már ritkaság, s mi, Kecskemét környékiek, magunk nem tudjuk biztosítani a város keresletét. Sok gazdálkodónak, s nem egy termelőszövetkezetnek származna pedig előnye a fokhagyma termesztéséből. Érdemes lenne ezen gondolkozni. Így ők is jól járnának, — és a piaci vásárlók is olcsóbban juthatnának fokhagymához. égéiek elten hogy- a szervezet egyszersmind különleges védőanyagokat termel. Ez adta a gondolatot, hogy különleges oltóanyagot készítsenek. Az oltóanyag megszünteti a mérgezést, csökkenti a test hőmérsékletét, s a beteg így gyorsabban gyógyul. Az oltóanyagot a moszkvai gyógyító intézetekben már alkalmazzák. Az új vakcina az emberek százait adta vissza az életnek. Egye szépek a vázák? Az országos szavaló versenyén nyerték azok, akik körülötte ülnek: Csupor György, B. Kovács Mária, Németh Izabella, Dakó Jenő. Sz&krajzőrán. Mátis Kálmán tanár Vek ele Éva és Halasi Tibor rajzait ellenőrzi. Paprikás művezető NYUGALMAS zugot találni egy kis meghitt beszélgetésre a Vajas-csatorna partján húzódó paprikát gyártó üzemben, olyan vállalkozás, mint toll között tűt keresni. Így jártam én is, amikor Takács Menyhért művezetőnek azt javasoltam, hogy keressünk egy olyan helyet, ahol nyugodtan elbeszélgethetünk ... NYUGODT HELYET nem találtunk. Ellenben megismerkedtem egy olyan emberrel, aki becsületes munkája eredményeként művezető lett. Takács Menyhért, akárcsak többi társa, lent kezdte. (Egyébként ő itt a legfiatalabb művezető.) Három évvel ezelőtt még mint gyakornok bontogatta szárnyait, Nagyi Mihály és Cse- lik József nagytudású öreg malmi szakik társaságában. Az érdeklődő, gyors észjárású fiataloméi- úgy raktározta magába az őrlés tudományát, mint szomjas föld az éltető esőt. Hat hónapig volt gyakornok, majd négy hónapig a hengerszékkel ismerkedett, mint brigádtag. Aztán egyik nap hivatták az igazgatói irodába, ahol baráti szavak kíséretében kezébe adták a művezetői kinevezésről szóló papírt. ERRE AZ . IDŐRE így emlékezik: az első pillanatban meglepődtem, aztán valami jóleső érzés futott át rajtam. Hogy mit éreztem? Ha akkor kérdi, nem tudtam volna elmondani. Most már igen. Jól esett, hogy megbecsülik munkámat, s képesnek tartanak nagyobb feladat eíiatására. Ennek már két éve. Nem nagy idő, viszont ahhoz elég volt Takács Menyhértnek, hogy bebizonyítsa: nem méltatlan a művezetői tisztségre. Ez idő alatt sokszor és jól vizsgázott, öregbítette a magyar paprika hírnevét bel- és külhonban egyaránt azzal, hogy csak olyan paprikát engedett ki az üzemből, amelyre mindenki azt mondotta: kifosastalan. EMELLETT még sok olyan apró dolgot cselekedett, ami az előreléptetés helyességét bizonyítja. Az ó idejében sikerült az átállás idejét — egyik őrleményről a másikra — 17 percről 13— 14 percre csökkenteni. Látszólag ez nem nagy dolog, viszont sok álmatlan éjszaka, törődés van mögötte. Sikerült a karbantartás idejét is 8 óráról 3 órára csökkenteni. Nem tétovázott egy percig sem, amikor egy életrevaló újítás bevezetéséről volt szó. Ezt Greksa József tudja bizonyítani, akinek újítását, szinte máról holnapra alkalmaztatta. ÜGY VETTEM KI munkatársai, barátai, s az ő szavából, hogy kölcsönösen dicsérik egymást: a művezető a dolgozókat és viszont. Nem dőre dolog ez, már. csak azért sem, mert az irányítása alatt dolgozó 15 munkás közül hatan a kiváló dolgozó jelvényt, hárman pedig kiváló dolgozó oklevelet és 400 forint »zsebpénzt« kaptak pár hónappal ezelőtt. De sokat tett és fáradozott Takács Menyhért azért is, hogy az üzem elnyerje a SZOT és a Minisztertanács vándorzászlaját. Olyan ember 6, aki tudja, hogy a fejlődés» ben nincs megállás) Esténként, amikor otthonába tér, a Cselik Józseftől és Horváth Ferenctől kapott köny-. veket tanulmányozza) Keze ügyében van mindig a mesterképző iskola kézikönyve is, hogy ha a szükség kívánja, fellapozza, s megkeresse benne amire szüksége van. Ha a könyvben nem talál útmutatást, akkor másnap felkeresi Vass Józsefet vagy * Szép Jánost, vagy mind a kettőt, s tanácsot kér tőlük. Talán ezért is szeretik és becsülik munkatársai. HAT ILYEN ember Takács Menyhért, a paprikások legfiatalabb művezetője. Ven esz Karolj
