Petőfi Népe, 1959. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-17 / 114. szám

1959. május 17, vasárnap t. oldal A Tompái Állami Gazdaságban a fiatalok is megtalálták a helyüket Az ember szívesen barangol a határban, s közben kíváncsi­ság fogja el, hogy a városoktól, falvaktól távoleső településeken hogyan élnek az emberek, mi­lyen céljaik, terveik vannak. Ez a kíváncsiság csalt engem is a tompái határba, ott is az állami gazdaság egyik üzemegységébe. A nagy udvar egyik lakóépüle­tének konyhájában fiatal asz- szonyka főzi az ebédet, a gye­rekek a ház előtti pádon ját­szadoznak apjukkal. — Régóta laknak Itt? — kér­dem a fiatalokat, akik válasz­képpen örömmel újságolják, hogy március közepén kaptak itt lakást a gazdaságtól, s most új bútorra, rádióra, új ruhára gyűjtik a pénzüket* A szomszédban az üzemegy­ség vezetője lakik feleségével és kislányával. Ök is új lakók itt. A férj Pesten végezte az agrár- tudományi egyetemet. — Hogy érzik magukat itt a gazdaságban, távol a várostól, hazánkban tartózkodik a 'Xlnaí OtépÁÖ ztána lág, katonai küldött lége. Képünk: a küldöttség tagjai Peng Tö Huaj marsall vezeté­sével megtekintik Budapest nevezetességeit* ^VVWVWWWWWWWWWWWA A termelési bizottság javaslata kultúrától? — kérdezem, A férj válaszol: — A kultúra olyaa* mint a növény, ha jó talajra lel, a magot csak gondozni kell* S így van ez itt is* Már van kul- túrcsoportunk, amely hisszük, hogy beváltja reményeinket* — S hosszú időre telepedtek meg ezen a vidéken? — Nagyon megszerettem a környezetet, s a munkámat — válaszolja a fiatalember, s fe­lesége helyeslőén bólint szavai­ra* Beszélgetés közben megér­kezik az üzemegység főköny­velője és KISZ-titkára, Mund- veil József, Tőle tudom meg, hogy rövidesen televíziót vásá­rolnak a kiszesek. Az árát rész­ben már össze is gyűjtötték* Olyan lelkesen , beszél a fő­könyvelő, hogy áz ember kiérzi szavából, ő is ennek a nagy családnak tagja. De vajon örök­ké? — Igen. Ha megnősülök, ide­hozom a feleségem is. Biztosan jól érzi majd itt magát, mert sok itt a hozzánk hasonló fia­tal. Az itt lakó 22» család közül 12-en fiatal házasok. És a parasztfiatalok, a mező­gazdászok valamennyien megta­lálták itt a helyüket? Igen. A környéken egyre több fiatal marad a mezőgazdaságban, mert a párt, a kormány, s nem utol­sósorban a gazdaság vezetősé­ge mindenképp segít, hogy kul­turált környezetet teremtsen számukra. Lakást épitett, könyv­tárat létesít, s hozzájárul a te­levízióvásárláshoz, hogy a fiata­lok a várostól távol is megta­lálják az eddiginél sokkal kulturáltabb formák között a tartalmas, szép élet célját. Barta Éva Mi lett Bon Compaqny herceg volt „kócerájából“? a mezőgazdasági termelés növelésére Kiskumnajsán Nemrég összeült Kiskunmaj- sán a termelési bizottság és megtárgyalta az MSZMP Köz­ponti Bizottságának márciusi határozatát. Elsősorban arról beszélgettek, hogy miképpen ér­jék el az idén a községben a mezőgazdasági termelés 5,2 szá­zalékos növekedését. A bizott­ság úgy vélte, hogy erre min­den lehetőség megvan, sőt a határozatban előírt százalékot túl is lehet szárnyalni, ha erre minden területen megfelelő erőfeszítéseket tesznek. Ezért úgy döntöttek, hogy a község­ben ez évben a mezőgazdasági termelés 6 százalékos növeke­dését igyekeznek elérni. Ezt nemcsak a szántóföldi növé­nyek, hanem a szőlők és gyü­mölcsösök terméshozamaira vo­natkozóan is vállalták. Határo­zatuk végrehajtása érdekében a mezőgazdasági állandó bizott­sággal karöltve már rendeztek azóta egy ankétot a gyümölcs- termelő gazdák részére. Bara­nyai István mezőgazdasági fel­ügyelő 120 termelő előtt tartott igen értékes előadást a gyümöl­csösök tavaszi és nyári gondo­zásáról. Május 17-én, vasárnap a sző­lőtermelők részére rendeznek filmvetítéssel egybekötött szak­előadást. Ebből az alkalomból kérték a megyei tanács mező- gazdasági osztályát, hogy küldje meg részükre a »Peronoszpóra« című filmet A szűk, egészségtelen, védő- felszerelés nélküli, betegséget lehelő munkahelyeket „kóceráj” néven emlegették a munkások, amelyben 15—20 évvel ezelőtt 20—22 ember dolgozgatott. A szűk fizetség mellé a hercegség csak a látástól-vakulásig szóló munkát garantálta, s a kender­feldolgozással járó mérhetetlen port és a velejáró betegségét... Ezeknek ismerete nélkül nem lehet itt reálisan értékelni a je­lent, s ebben meglátni a jövőt. Ma 68 munkás talál megélhe­tést a Kisszállása Kenderüzem­ben a nyári hónapokban. Az év utolsó heteiben pedig újabb 16 idénymunkás helyezkedik el az üzemben. A régen nem is álmodott kul- túrház, ebédlő, könyvtár ma már természetes itt. A ’művelődési lehetőségeket jól felhasználhat­ják az itteniek, mert a gépesítés Humánus és állatbarát törtétietek a kecskeméti piacról A sokezres tömeg­ben egy kétségbeesett édesanya próbál utat­törni magának. Négy éves kisfiát keresi, aki néhány pillanattal előbb még mellette állt, de hirtelen elso­dorta egy, a piacra érkező újabb ember- áradat-. — Be kellene jelen­teni a hangosbemon­dóba — szólal meg jó­indulatúan valaki. Az asszony ijedten tördeli kezét a piacke- zelőség irodájában, odakint, a hullámzó tömeg fölött pedig már négy világtáj felé hirdetik a hangszórók, hogy a kecskeméti piacon elveszett egy szürkeöltönyös, kék­szemű, szőkehajú négy­éves kisfiú. (Aki ép­pen ezekben a percek­ben indul »világidle­dező« kőrútjára az SZTK-palota körül...) S még nem is tetszett neki, hogy a »piaci hangos újság« segítsé­gével megtalálták. Ám az ítéletet em­bere válogatja! — Mert lássuk csak a kö­vetkező történetet. Fiatal, izsáki leány száll fel az autóbusz­ra a Nagykőrösi utca sarkán. Kihajol a nyi­tott ablakon, s távoli, de erőteljes mikrofon hangok ütik meg a fülét: —.. .a megtalált cso­magot igazolt tulajdo­nosa a piackezelőségen áLveheti ,;, — Az új kabátom! — kiált fel a lányka ijedten, de az autó­busz már indul, s a vonatról sem késhet le... Másnap vissza­jön, s tanácstalanul, bizonytalanul adja elő, hogy tegnap az egyik piaci elárusítónál fe­lejtette barna csoma­golópapírba csomagolt vadonatúj kabátját. Nem akar hinni a sze­mének, — mikor a piackezelőség egyik dolgozója mosolyogva, s természetesen szapo­ra jótanácsok kísére­tében átnyújtja neki a csomagot.. * Az öröm és hálálko­dás természtes ilyen- | kor* De mi legyen í azokkal, akik ezt nem ♦ tudják kifejezni? Mert | ilyen is van! r A piaci rendet, s fe- I gyeimet élénk figye- i lemmel kísérő hangos- $ bemondó a napokban | közölte a rendőrség « utasítását, hogy a ba- | romfikat nem lehet f fejjel lefelé lógatva | szállítani, mert az ál- g latkínzás, és bűntett- 1 nek számít. : Reméljük, hogy a j megvédelmezett »ille- f tékesek«, ha szóban | nem is, de legalább $ anyagiakban: több to- | jással, nagyobb ha- | rapnivalóval kárpótol- I nak bennünket az el- | maradt szóbeli hálál- f kodásért. Legalább is ♦ így volna méltányos...! j — éné — ­nagyrészt felmenti a munkáso­kat a nehéz, fárasztó munka alól. Ennek szép példája a nem­rég beállított stabil gőzgép ia. Ezzel két legyet ütöttek egy csa­pásra. A gőzgép beállítása — amely munkagépeket is működ­tet — feleslegessé tette a hideg kenderáztató víz használatát. Most a gőzgéppel fejlesztett 60— 70 fokos fáradt gőzt használják fel a kenderáztatásra. Ezzel az áztatás idejét két-három nappal lerövidítik, amellett még a fel­dolgozást is megkönnyítik. Igen dicsérik a munkások a nemrég beállított pozdorja-el- szívó ventillátort is. Az idén generálozzák a 12 munkahelyes tilológépet. A kóc- osztály hat gépén is végeznek kisebb-nagyobb javításokat. A mában azonban a jövő képe is kibontakozik. Az épülő új erő­telep kétszér-háromszor annyi gépet is el tud majd hajtani, mint amennyi jelenleg munká­ban van Kisszálláson. Ezek után érthető, ha ez a lel­kes, szorgalmas kollektíva úgy határozott, hogy a pártkongresz- szus tiszteletére havonta 55—60 ezer forintot takarítanak meg. Ez is elősegíti majd, hogy a „kó- cerájból” lett üzem modern gyárrá bővítve teljes egészében fel tudja dolgozni megyénk egyik kincsét, a kendert. Értékes természeti kincsünk ■ Az ország egyik legkiválóbb gyógyíorrásaként tartják nyil­ván a szakemberek a dávodit. A víz már több évtizede folyik egy vékony csövön. A képen látható medencéket néhány évvel ezelőtt építették. A 37,8 fokos gyógyvizet évente ezrek keresik fel. Nyáron mint a heringek, úgy ülnek az emberek a kis medencékben. Azonban a meglevő kút még ezek táplálására sem elegendő. Egy nagyobb, több vizet adó fúratra lenne szükség, de az több százezer forintba kerülne, amit a községíejlesztési alapból egyelőre nem lehet megoldani. A gyógyforrás kiépítése csak egy távlati terv megvalósítása útján lehetséges. Helyes lenne azonban, ha a községi tanács, a lakossággal összefogva, jobban rendben tartaná a medencé­ket. Ezek piszkosak, elhanyagoltak, még megfelelő öltöző sem áll a fürdőzők rendelkezésére. A megyei tanács ösztöndíj-alapot létesített a szakember-utánpótlás elősegítésére Július 20-ig lehet pályázni kakörben legalább 5 évet dol­goznak. Amennyiben a vállalt kötelezettségüknek saját hibá­jukból nem tesznek eleget, a felvett ösztöndíjat teljes egé­szében kötelesek visszatéríteni. 1959-ben mezőgazdász, peda­gógus, orvos, gyógyszerész, jo­gász, közgazdász és építés hall­gatók (utolsó és első évesek) pályázhatnak. A pályázati kérelmet 1959. jú­lius hó 20. napjáig kell a Bács- Kiskun megyei Tanács Végre­hajtó Bizottságához benyújtani. A kérelemhez mellékelni kell az utolsó éves hallgatóknak: a) Az egyetem, főiskola stb. igazolását az 1958/59. tanévben elért tanulmányi eredményről. b) A lakóhely szerint illetékes községi, városi tanács v. b. szak- igazgatási szervének igazolását a kérelmező, valamint szüleinek anyagi és szociális helyzetéről. c) Nyilatkozatot arról, hogy a megyei tanács v. b. által kije­lölt munkahelyen 5 éven át dolgozik, amennyiben ennek sa­ját hibájából eleget nem tenne, az ösztöndíjat visszafizeti. Az ösztöndíjat kérő első éves hallgatók kérelmükhöz ugyan­olyan igazolásokat, melléklete­ket csatoljanak, mint amilyene­ket egyetemi, főiskolai stb. fel­vételi kérelmükhöz korábban mellékeltek. A pályázatok elbírálása 1959. augusztus 20-ig történik, s az elbírálás eredményéről a pályá­zók szeptember hó 1-ig értesí­tést kapnak. Bács-Kiskun megyei Tanács V igrehajtó Bizottsága A Bács-Kiskun Megyei Ta­nács »Bács-Kiskun megyei Ösz­töndíj« elnevezéssel társadalmi ösztöndíj-alapot létesített. Az ösztöndíj célja, hogy Bács-Kis­kun megye területéről az egye­temeken, főiskolákon, felsőfokú tanító- és óvónőképző-intézetek­ben tanuló fiatalok szociális helyzetét javítsa, a jó tanulmá­nyi eredményt elérő, magatar­tásában, népi államunkhoz való hűségben példamutató hallga­tók támogatásával a megye ál­lamigazgatási, gazdasági és kul­turális szerveinek szakember­utánpótlását a megyében nö­velje. Az ösztöndíj-alapból minden évben 7 utolsóéves egyetemi, főiskolai, felsőfokú tanító- és óvónőképző-intézeti hallgató, valamint a felsőfokú tanintéze­tek I. évfolyamára felvett 7 hallgató részesül oly módon, hogy az ösztöndíjasok 10 hóna­pon át havonként 500 Ft ösz­töndíjat kapnak, s tanulmá­nyaik befejezése után részükre a megyei tanács v. b. által ki­jelölt munkakör elfoglalásakor egy összegben 1000 Ft-ot. Az ösztöndíjra olyan Bács- Kiskun megyei lakosok — utol­só, illetve első évfolyamra fel­vett hallgatók — pályázhatnak, aikknek tanulmányi eredménye kitűnő, jeles, vagy jó, é„ erkölcsi magatartásukban példamutatók. A pályázónak a pályázat be­nyújtásakor kötelezettséget kell vállalniok arra, hogy oklevelük elnyerése után Bács-Kiskun me­gye területén, a megyei tanács v. b. által kijelölt — szakkép­zettségüknek megfelelő — mun-

Next

/
Thumbnails
Contents