Petőfi Népe, 1959. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-17 / 114. szám

i oldal 1959. májas 17, vasárnap A harmadik erőpróba Megtartja-e az élüzem címet a Kecskeméti Gépállomás? A Kecskeméti Gépállomás üde parkkal körülölelt »főhadi­szállásán« csak az üzemgazdász és az újságíró szerencséjére vé­letlenül otthon található főag- ronómus képviseli a vezérkart. A hadsereg, ez a pompás mezei nehéztüzérség kínt rohamoz a széles határban; vet, kapál és kaszál, s egy-egy nyert csatáról a megmunkált holdak számá­nak békés hadijelentése beszél. A múlt évi jó munkáért nyerte el a Kecskeméti Gépál­lomás az élüzem címet, s a traktorosok megfogadták: az idén harmadszor is megszerzik. Derekasan megdolgoznak érte: Nekik is könnyű lehet! Kiskunhalasról tsz-tagok és egyéni gazdák látogattak el nemrég a kiskunfélegyházi Me­zőgazdasági Technikum tan­gazdaságába. Megcsodálták az országos hírű tehenészetet, ahol « fejési átlag igen magas, s a szebbnél szebb egyedekből álló törzsállomány — halasi szólás­sal élve — olyan, mint a »va­kart half. Megtudták a látoga­tók, hogy a tehenek tejtermelés arányában pótabrakot kapnak, s ez nem egy jószágnál a 6—8 kilót is eléri naponta. Ekkor csúszott ki több ven­dég száján a megjegyzés: »Könnyű a tangazdaságnak, és általában az állami szektornak, hiszen központi készletből kap­ja az abraktakarmányt.'« A megjegyzést tevők értesü­lése nagyon rossz. Az állami gazdaságok ugyanis még csak véletlenül sem kapnak mást mint ipari takarmányt — olaj­pogácsát, korpát —•, s ebből is csak annyit, hogy ez nem ha­ladja meg az összes takarmány- szükséglet 10 százalékát. De ennyit a termelőszövetkezet is kap, hiszen köztudomású, hogy minden liter átadott tej után 20 deka a korpajárandóság szá­mukra is. Másban keresendő a hiba azért, hogy a termelőszövetke­zetek egyrésze nemhogy a pót­abrakot, de egyáltalán a szük­séges abrakot sem tudja meg­adni a fejős jószágnak. Abban tudniilik, hogy amíg az állami gazdaság a megtermelt és ka­pott takarmányt is százszáza­lékig feleteti — vagyis »bőr­ben« értékesíti —, addig a tsz- ekben a takarmánynak csak egy hányadát kapja a közös állomány — Kiskunhalason pél dául alig 50—60 százalékát — mert a többit természetben ki osztják. Azok a tsz-ek, ahol 2—3 kilé árpa, 4—5 kiló kukorica• ju' egy munkaegységre, ahol lege löt, 50—60 négyszögöl lucernfi mérnek ki egy-egy tagnak, n- csodálkozzanak, hogy kevés r jószág, rosszul jövedelmez^ é csak vékonyan tudnak kész pénzt osztani zárszámadáskor Egyszerű ez, mint a kétszer kettő. El kell érni, hogy er alapszabályban megengedet létszámú háztáji jószág takar mányát minden tsz-ben a ház táji földön termeljék meg a ta gok, a közös táblák terméséi pedig az utolsó szálig és de­káig a közös jószág fogyassza el. Akkor a szövetkezetekben is könnyű lesz nagy létszámú és* a jövedelmet vastaaon ontó ál-1 latállományt nevelni! j G. K. ♦ a 46 460 normálholdas évi ter­vet 7 ezerrel túlteljesítik, az egy normálholdra eső költséget 3,30 forinttal csökkentik, ami összesen 176 ezer forint meg­takarítást jelent, több négyze­tes vetést és gépi kapálást csi­nálnak, s elvállalják az Üj Ta­vasz Tsz patronálását. Amit már teljesítettek Ezt vállalták, s néhány telje­sített pontot már ki is pipálhat­nak a felajánlási jegyzőkönyv­ben. — Az élüzem-szintet a tava­szi idényben teljesítjük — bi­zonykodik a főagronómus, s nem is túloz, hiszen most 92 százaléknál tartanak, s még jó másfél hónap van a szezonból. Az olcsóbb munkára vonatko­zóan minden brigád megcsinál­ta a maga elképzelését, csep- penként vigyáznak az üzem­anyagra és aranyként a legki­sebb alkatrészre is. A szerződések szerint 250 hold kukorica négyzetes vetése várt a gépállomásra. 350 holdat vállaltak, s végül 450-et telje- stíettek! Egyedül a Vörös Csil­lagban 160 holdon tették földbe a magot. Mert amikor a szö­vetkezet tagsága meglátta Csi­kós István és Dakó Gergely príma munkáját, sietve megkö­tötte a pótszerződést, de ezt csi­nálta az Arany Kalász Tsz is. A kukorica nem lát kézikapát A növényápolást május 13-ig 114 hold borsón és kapás lu­cernán végezte el a gépállomás, s ezen a napon beállt a trak­tor a Vörös Csillag Tsz kuko­ricájába is. A régi szabály sze­rint az a traktoros végzi a nö­vényápolást, aki vetett, s hogy a minőség is kifogástalan le­gyen, a kultivátorokra felsze­relték a középső lúdtalpas ka­pákat is. A Vörös Csillag Tsz kukori­cája ebben az évben nem lát kézikapát, de a többi tsz-ben is úgy megszaporodott az igény, hogy a gépállomásnak nem lesz nehéz ebbeli vállalását teljesí­tenie, s az eredetileg szerződött 1900 holddal szemben 2300-ra teljesíteni a növényápolási ter­vet. A gépállomás a Vörös Csil­lag Tsz 70 holdas maglucema tábláján megkezdte az első ka­szálást is, hogy a magfogás biz­tosabb legyen. A járvasilózó a talfáji Törekvés Tsz-ben 23 hold őszi keveréket takarított le, s a helyén már földbe is ke­rült a négyzetesen vetett siló- kukorica. Az Arany Kalász Tsz-ben új gép, a keletnémet gyártmányú járvakaszáló vizsgázik kitűnő sikerrel. E szövetkezet nagy ál­latállománya sok takarmányt fogyaszt, a kézi kaszálás lassú, fáradságos és sok embert kö­vetel. A gép pár óra alatt le­vágja a két-három napra szük­séges mennyiséget, kocsira is rakja, csak az istállóhoz kell szállítani. A kalászosok 96 ssásalékát gép aratja! Az udvaron rajtra készen so­rakoznak a rendbe tett nyári gépek. Kész a három kombájn, a 16 aratógépből már csak 3, és a 45 cséplőből 7 vár javításra. Ezek a derék masinák a gép­állomás körzetéhez tartozó ter­melőszövetkezetek 2623 holdnyi kalászosvetésének 96 százalékát aratják le az idén! A műszaki gárda a javítások mellett is megtalálja az időt az említett Űj Tavasz Tsz gyámo- lítására. A szövetkezet 14 hol­das kertészetének öntözéséhez megjavították már a 300 hekto­literes víztartályt, elvégzik a rengeteg cső összeszerelését, s a található összes lakatosmun­kát. ... Ügy hírlik, hogy a trakto­ros napon a gépállomás több dolgozója kap értékes kitünte­tést és jutalmat. Azt hiszem, a kecskeméti traktorosok ezt amolyan előlegnek veszik majd, lelkesítő biztatásnak a nagy erőpróba sikeréhez: az élüzem cím harmadszori elnyeréséhez. S ahol már kétszer megvetet­ték az ágyát a szerencsének, oda harmadszor is könnyen odatalál. G. K. □orjBonc La tan UJ FILMEK cÁ (xöldútyitíty oaiáincLfi jön Jelenet a filmből: a három jóbarát, aki nyerni szeretne. A cseheknek ez a mulatsá­gos Totó-filmje a szerencse- játék rajongóinak szektáját csú­folja ki. Három vidám, serdülő em­ber — egyik sem érte még el a húsz évet — szenvedélyes to­tózó. Sok szelvénnyel játszanak — illetve szeretnének játszani, csak éppen a kellő mennyiségű pénzük hiányzik. Hogyan jutnak hozzá a fiata­lok a pénzösszeghez, amely vé­gül is nem hozza meg az óhaj­tott nagy nyereményt? — lé­nyegében ez a film története. A három jóbarát a kudarc után rádöbben, hogy az életben a boldogság nem »vasárnap jön«, itt van közöttünk, csak érte kell nyúlni. A film kissé vontatott jeleneteiért • kárpótol a fiatal csehszlovák színészek érdekes játéka. A nagytételű söldségárut helyben vessik át a tss-ektöl A lavalyinál nagyobb forgalomra számít a MÉK Még alig bontották ki virágai­kat a fák, alig bújtak ki meleg­ágyukból az első primőr zöld­ségfélék, a Szövetkezetek Bács- Kiskun megyei Értékesítő Köz­pontjának kecskeméti kirendelt­sége már megkezdte az előké­születeket a felvásárlásra. Elő­zetes becslés szerint a kecske­méti MÉK kirendeltség ez évi várható forgalma lényegesen meghaladja az elmúlt évit, hi­szen a tavalyi 1200 vagonos fel­vásárlással szemben a legszeré­nyebb számítások szerint is mintegy 1700—1800 vagon áru felvásárlására számítanak zöld­ségből és gyümölcsből együtt­A1 páron él, a tisza- parti kis falu szegé­lyén Horti Józsi bá­csi, >,díszmű-árufonó’! népművészünk. Éppen munka közben talál­tuk. Amerikai nemes fűzvesszőt gyalult, hogy feleségével hoz­zákezdhessenek a fo­náshoz, A kis széken pihent a vesszőhasító kés, amelyet csodála­tos ügyességgel for­gat kezében Horti né­ni, aki kiváló segítő­társ is az asszony! teendők mellett. — Éppen a legna­gyobb rendetlenség­ben találnak bennün­ket — mentegetőzött i csendes szavú nép­művész. — Üj bútort vettünk, s most fo­lyik a nagytakarítás. Még hellyel is alig ludom megkínálni nagukat. Göngyölítjük a be­széd fonalát. Józsi bácsi szerény, nem szeret dicsekedni al­kotásaival. Ügy véli, hadd beszéljenek a népművészeti tár­gyak, az már a kö­zönség dolga, melyi­ket választja magá­nak. Az a tapaszta­lata. hogy az embe­Alpártól — Brüsszelig rek többsége ma már igényes, csak művé­szi értékű készítmé­nyeket vásárol. Több mint huszon­öt éve foglalkozik díszműáru készítés­sel, Eleinte nehezen ment, hiszen ösztö­nös művészetét csak saját maga alakít­hatta. Ki törődött ab­ban az időben az egy­szerű parasztból lett népművész taníttatá­sával, irányításával? A felszabadulás óta érzi, hogy szeretik és megbecsülik. Ékes bi­zonyítéka ennek 1954- ben történt kitünte­tése. A Népi Iparmű­vészeti Tanács nép­művésznek minősí­tette, s ünnepélyes keretek között kapta meg oklevelét. Azóta is fáradha­tatlanul dolgozik, s munkái keresett cik­kek külföldön is. A brüsszeli világkiállí­táson 152 alkotásában gyönyörködtek a lá­togatók. Ezek között szerepelt több díszfo- nású üveg és derni- zson. különböző mé­retekben. A kiállított tárgyak nagyon kapó­sak voltak, s mind el­keltek. Lélegzetvételnyi szü­net következett. Fe­lesége térült-fordult a szobában, s néhány pillanat múlva egy szakajtó pattogatott kukoricát helyezett elénk. — Fogyasszák jó egészséggel — buzdí­tott minket. Ropogtattuk az éh­ségcsökkentő tavaszi csemegét, s folytat­tuk a beszélgetést. — Józsi bácsi elmondta: megtalálja számítását a szövetkezetben. Többet tud keresni mint a kosárfonók. — Akkor örülök a legjobban, amikor egy szép munka kikerül a kezemből. öt fia van a Horti családnak. A műsze­rész kivételével mind isméri az apai mes­terséget. Sanyi, aki az alpári általános iskola tanára, már több remekművet ké­szített, amiért meg­dicsérte édesapja, A véve. Az idei évben a felvásár­lásnál különösen nagy gondot fordítanak a termelőszövetkeze­tek árujának átvételére, de gon­dolnak az egyéniekre is, amikor a felvásárlótelepek számát a forgalom nagyságától függően kettővel vagy hárommal gyara­pítják. A tervek szerint az idén sor kerül a borbáspusztai para­dicsomátvevőtelep felállítására is, amit a borbáskörnyéki ter­melők több év óta kérnek. Az elképzelések szerint ez a telep július 10-től augusztus 15-ig üzemek Az idén a múlt évi tapaszta­latokat figyelembe véve a MÉK terve az, hogy a jelentkező áru- mennyiség 35—40 százalékát küldi exportra. Érdekességként megjegyezzük, hogy a legna­gyobb exportálás! lehetőségek a : földiepeméi, meggynél, sárga­baracknál, csemegeszőlőnél, zöldségfélék közül a paprikánál, paradicsomnál mutatkoznak. An­nál kevésbé tartanak igényt a külföldi államok nyári alma és dinnye exportunkra, pedig saj­nos az előző évek jövedelmező­sége folytán különösen nagy te­rületeken terjedt el megyénk­ben a dinnyetermesztés. Mint már említettük, a MÉK az idén nagy segítséget kíván nyújtani a termelőszövetkezetek­nek. Ez abban is megnyilvánul, hogy gyakran felkeresik a szö­vetkezeteket, megfelelő osztá­lyozási, csomagolási útmutatá­sokat adnak számukra, s na­gyobb tételű — 30 mázsán fe­lüli — árujukat helyben veszik át. A MÉK felvásárlási előkészü­leteiről a városi tanács végre­hajtó bizottsága legutóbbi ülé­sén tárgyalt. Az ülésre készült jelentésből kitűnik, hogy meg­felelő a felkészültség a szállító- edények tekintetében is. Az ex­portszállításhoz mintegy POO ezer, a belföldi szállításhoz más­fél millió láda áll renőoikez-Ss- re. A szállításban az idén tér­nek át először nawnbb merev­ben a gépkocsis szállításra, amo'v 'ehetővé teszi, hogy nano«>a friss áru kerüljön az inarvld*- kek és nagyvárosok v-OHnthn. y célból naponta 40—*0 gépkocsit foglalkoztatnak majd. fiúknak más a szak­májuk, s a „népmű­vészettel” csak sza­badidejükben foglal­koznak. Józsi bácsi új di­vattal ajándékozta meg az alpári asszo­nyokat. Vederkosarat és kanna-vederkosa- rat készített, s rövid idő múlva levelet ka­pott a HISZÖV bu­dapesti központjától, tudna-e veder- és kanna-vederkosarat készíteni a belföldi igények kielégítésé­re? Ügy látszik, né­hány darab felkerült a fővárosba is és a pesti divathölgyeknek megtetszett. A nép­művész „találmánya” így vált országos di­vatcikké. Azóta rend­szeresen gyártja az asszonyok örömére. így éli világát az alpári Tisza-part köze­lében Horti József kiváló népművé­szünk. Nagyon keve­sen tudják, hogy a divatos kosarak Al- párról indultak el vi­lághódító körútjukra. Az alkotás, a mun­ka, a békés családi élet fénye ragyogja be életét. Bicliczky Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents