Petőfi Népe, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-28 / 98. szám
-----f-----’ Vm , április 28, kedd Az izsáki színjátszók két éve (Községi tudósítónktól.) A Táncsics Mihály Művelődési Otthon látogatóiban 1957-ben merült fel az a gondolat, hogy színjátszó csoportot kellene szervezni; Azóta a terv már megvalósult, s legelsőnek a »Topáz« című színdarabot játszották. Ezt követte Farkas Ferenc »Zeng az erdő« című daljátéka, Fehér Istvánnak az ellenforradalom idején játszódó »Bekötött szemmel« című színműve, Huszka »Lili bárónő« című nagyoperettje, Dobozy Imre nagy sikert aratott szíműve, a »Szélvihar«, amellyel a Szegeden megrendezett dél-magyarországi kulturális fesztiválon április 3-án első díjat nyertek. Előadták még ezenkívül Karinthy »Bűvös szék« című színdarabját is. Terveik között most is újabb színdarabok megtanulása szerepel. Még ebben az évben előadják Bródy Sándor »Annusba« és Szimonov »Orosz kérdés« című színművét, valamint Lehár »Víg özvegy« című operettjét, Dr. Ritter László, a művelődési otthon igazgatója elmondja, hogy a színjátszó körben hat tehetséges parasztfiatal is szerepel, s hogy a színjátszó körön kívül még működik képzőművészeti szakkör, zenei és mezőgazdasági szakkör, valamint 12 tagú tánccsoport is, amelyek egytől egyig rendszeresen tartják foglalkozásaikat és igen szép eredményeket érnek el. mWWWWWVWWW^i/WWWW'/vAA^ Jiácm a tanáeaehwktöL (Községi tudósítónktól.) A legutóbbi, rendes havi tanácsülésen szokatlan napirendi pont szerepelt Hetény egyházán. Ez alkalommal búcsúzott a községtől Kovács József elvtárs, a községi tanács elnöke, hogy szüleihez, családjához közelebb, a Dorog melletti Kesztölc községbe költözzön. A hivatalos napirendek elhangzása után jelentette be Dorogi Károly elvtárs, a Kecskeméti Járási Tanács Igazgatási Osztályának vezetője Kovács elvtárs kérését, melyet a végrehajtó bizottság már megelőzőleg helyben hagyott. Kérte, hogy a tanácsülés is hasonlóképpen határozzon. Szavai után a Hazafias Népfront elnöke, majd Sötét Mátyás párttitkár és több tanácstag búcsúzott Kovács elvtárstól, a községi tanács elnökétől, akit már az egész lakosság megismert és megszeretett, s akivel az ellenforradalom időszaka alatt is összforrtak. Jellemző Hetény egyháza lakosságának hangulatára, volt tanácselnöke iránt érzett szere- tetére, hogy amikor Kovács elvtárs a búcsú napján, egy hideg, fagyos, szeles napon vonatra szállt, sokan kimentek búcsúztatni öt az állomásra minden összebeszélés nélkül, hogy még- egyszer elköszönhessenek tanácselnöküktől. a kőtárban OfLíkátuj hónappal ezelőtt lelkes kis kultúrgárda járt a halasi határban. Előadást tartottak, s az egyik szereplő, Rómán János — a halasi művelődési ház igazgatója — beszédbe elegyedett a hallgatók egyikével, egy idős tanyai paraszt- emberrel. Az ország dolgára terelődött a szó, nagy alkotásainkra, a szocializmus építésének útjára. Rómán elvtárs Sztá- linváros nevét említette, s beszélgető partnere kérdő tekintettel nézett rá — hol is van az a város? Ekkor döbbent rá, hogy milyen sürgős, halaszthatatlan tennivalók várnak a kultúra munkásaira itt a tanyák között, ahová ritkábban jut el az újság, s a sík vidéken bizony nem mindenhol nyílik kilátás az országra,'a világ dolgaira. Fényeket kell gyújtani itt a tanyán — hogy elűzzük a tudatlanság homályát. Halas lakosságának egyharmada a határban él. S ha megoldottnak mondható is a város kulturális életének irányítása, sürgősen tenni kell a tanyán élő lakosság érdekében. A tél folyamán rtagyon megnehezítette az időközben megszületett tervek végrehajtását a közlekedés sokféle nehézsége. Most azonban, a korán beköszöntött tavasz felpezsdítette a készülődéseket. Április 4-én Bo- dogláron jártak a művelődési ház előadó csoportjai. Vidám vegyesműsort vittek a tanyák közé. Felkerekedik ilyenkor a népi zenekar, a tánccsoport, a színjátszó gárda. Ságodi Józsefnek a Tanácsköztársaságról írt Dicsérő oklevélben részesültí( Párbeszéd a nyelvhelyességről — Forró üdvözlet, drága ba- rátocskám — bökte meg váltamat régen nem látott nyelvész ismerősöm. — Látom-látom, élenjársz a sajtóolvasás terén — és a kezemben levő Petőfi Népére mutatott. Mérgesen villant a szeme. — Néha-néha még rátok is haragszom. Hivatásos és »műkedvelő« újságírókra. Olykor ti is rosszul viszonyultok a szép magyar beszédhez. Át kellene már egyszer beszélni ezeket a hiányosságokat, az egyre jobban elburjánzó magyartalan kifejezések lemorzsolódása érdekében. Konkrét javaslatokat kell felvetni. Hát ezt mi lőtte? A szép magyar beszéd, kiejtés lelkes apostola volt barátom, és most ő is átveszi, használja ezeket a csúnya, többségükben semmitmondó, seszínű kifejezéseket, beszédfordulatokat? — Kincsen semmi bajom. Csak elkeseredtem egy picit. Gúnyolom magam. Bármerre megyek, mindenhol »tudatosítanak«, »súlypontot képeznek«, »kiértékelnek«, megvizsgálják, hogy »hogy néz ki a helyzet«, Btb., stb. — Te sokat foglalkozol ezekkel az ügyekkel, bizonyára meg tudod mondani, miként terjedt el ilyen gyorsasággal ez a beszédstílus. Olykor még tanyai emberek szájából is hallok ilyeneket. —- a felszabadulás után sok fontos, a társadalom átalakításához nélkülözhetetlen könyv hiányzott a könyvkereskedésekből. A fordítók gyorsan dolgoztak, feszesen ügyeltek a tökéletes tartalmi hűségre és gátlás nélkül, szó szerint átvették az idegen kifejezési formulákat. Sok tízezer ember a kulturális forradalom eredményeként ez idő tájt ízlelte meg a rendszeres olvasás ürömét. Elolvasták cs használni kezdték «zekéi a formulákat, a nyelvészek által »mozgalmi zsargonnak« nevezett beszédstílus kifejezéseit. Többen pedig úgy gondolták, hogy akkor »párt- szernek«, ha sűrűn, minél többször használják a színtelenné, szagtalanná, homályossá sat- nyuló kifejezéseket. — Kár, nagy kár. Emlékezetem szerint pártunk vezetői már többször szót emeltek e visz- szásságok ellen. — Valóban. Más, fontosabb feladatok miatt azonban mégis gyakran elfeledkezünk az anyanyelvűnket szeplősítő foltokról. Többet kellene foglalkoznunk a nyelvhelyességgel. Soha nem rendelkeztünk a beszédkultúra fejlesztésének ilyen sokoldalú lehetőségével. (TIT-előadások, különféle tanfolyamok stb.) Ez nem valami kényeskedő esztéta, finnyás nyelvész kívánsága. Ez politikai ügy! Dimitrov elvtárs, a Kommunista Inter- nacionálé VII. Világkongresz- szusán hosszasan elemezte a zsargon veszélyeit. A zsargon elválaszt a néptől — ez volt beszédének veleje: »Számításba kell venni,... hogy a tömegek képtelenek magukévá tenni határozatainkat, ha nem tanulunk meg a tömegek számára érthető nyelven beszélni... Még mindig nem tudunk lemondani az elvont formulákról. .. Gondolnod leéli arra, hogy kinek a számára írsz és kihez beszélsz.« — mondotta akkor Dimitrov elvtárs. — Te is jól tudod, hogy milyen lelkesedéssel gyűjtjük' nemzeti kultúránk értékeit. S éppen szép nyelvünkről feledkeznénk meg? Kényelemből, felületességből? — A nyomdából jövök. Láttam néhány hivatalos, a Nyomtatványellátó Vállalat jóváhagyásával kibocsátott nyomtatványt. Hány kézen átmegy egy ilyen írás, amíg sajtó alá kerül! Nem nézhetné át egy ép uvetvérzékű ember is? A kóros kifejezések kiirtásához nem kell valamiféle különleges képesség, tanultság, szakismeret, csak egy kis jóindulatú figyelem. — Igazad lehet. Ha csak egy pillanatra is gondolkodik valaki, nem írhatja le, hogy »súlyt helyezünk a káderekre« (ösz- szelapuinak szegények!), meg »súlyt helyezünk a zöldségtermesztésre« (fontosnak tartjuk). — Ez semmi. Egy ismerősömet díszes okirattal jutalmazták. Ez állt rajta: »X. elvtársat ezért és ezért dicsérő oklevélben ré szesítjük.« (Dicsérő oklevelet kapott). — Az egyik járási lap szerint a községi pártházon belül megkezdődött a tanfolyám. Mivel éppen akkor 10 fok hideg vacogtatta az embereket, senki sem gondolt arra, hogy az udvaron hallgatják meg az előadó szavait, s ezért helyesebb lett volna így írni: a községi pártházban. Egy termelőszövetkezet meglátogatása után pedig örömmel »szögezte le« valaki: »itt is emelkedik az állatállomány«. Sok, azelőtt hihetetlennek tűnő feladatot oldottak meg termelőszövetkezeteink. De — bocsánatot kérek —, azt már senki sem tudja velem elhitetni, hogy a Riska, meg a Rezeda egyszercsak a levegőbe emelkedik, s száll, egyre feljebb. Gondolom, csupán azt akarta tudatni a cikk írója, hogy a közösben növekedett az állatok száma. — Ilyen példákat én is sorolhatnék napestig. — Tudod mit? Időről időre közlünk egy rövidke cikket a Petőfi Népében a legbántóbb hibákról, egészen addig, amíg a megyében élő írók, újságírók, előadók, tanfolyamvezetők, hivatali főnökök végleg kiselejtezik és elfelejtik az elkoptatott, semmitmondó kifejezéseket, s a bonyolult szóhalmazokat. .. Uellai Nándor drámája, Móricz Zsigmond egy vidám jelenete hangzik fel a tanyai iskolák hevenyészett színpadán, klasszikus operettek részleteit éneklik a szólisták, a népi zenekar pedig verbunkosokat, népdalokat játszik. Legutóbb Rekettyén szerepelt az együttes, s 28-án Harkakötöny, május 3-án a külsőzsanai tanyavilág kerül sorra. Az előadókörút azonban még nem minden. A tudásszomjas lakosság többre vágyik. Így aztán megszületett a terv, hogy vándorkiállításokat utaztatnak a halasi határban. A Műcsarnoktól nemrég kölcsönvett gyönyörű reprodukciós képanyag Goya, a nagy spanyol realista festő életművét mutatja be, sőt a csehszlovák kultúra előadói is vállalkoztak egy tanyai műsoros est rendezésére, ahol a baráti csehszlovák nép életét és művészetét ismertetik. JleijtúbhíZÖr egy-egy termelőszövetkezet az előadás színhelye. Ide gyűlnek össze a környékbeli egyénileg dolgozó parasztok is. Könnyen megy így a barátkozás a vidám műsor, a tartalmas előadás után. Nyáron a nagy munka idején is meglátogatják majd a szövetkezetek központját, ekkorra már háromfelvonásos, nagy színdarabot tanulnak be erre a célra a művelődési ház színjátszói. Legutóbb Budapesten járt Rómán elvtárs, a művelődési ház igazgatója. Diafilmeket, rövidfilmeket kapnak majd a baráti országok nagykövetségei útján, s ezeket szeretnék a tanyán' is bemutatni. A filmek nagy része a népi demokratikus országok szövetkezeti parasztságának életét, munkáját ismerteti. Nagy szükség volna ennek a szép kulturális misz- sziónak a teljesítéséhez egy hordozható áramfejlesztő berendezésre, mert másképpen csak a városi lakosság számára nyílik lehetőség a filmek megismerésére. A művészeti együttesek, az előadók szállítása sem a legkönnyebb feladat. Szerencsére vannak áldozatkész segítőtársak. Farkas elvtárs, a helybeli Barnevál igazgatója nem egyszer bocsátott közlekedési eszközt a tanyákat járó népművelők rendelkezésére. A segítség más oldalról is érkezik. A tanyai nevelők közül nem egy mindent megtesz a művelődési ház vállalkozásának támogatására. Amikor ott jártunk a művelődési házban, a kitűnő népi zenekar próbájára toppantunk be. Ok is nagy szeretettel és örömmel beszélnek ezekről a tanyai szereplésekről. Boldizsár János vezetésével éppen Kodály Kállai kettősének zenekísérését tanulták. A próbákon magnetofonfelvételt készítenek, hogy így ellenőrizzék saját előadó- készségük csiszolódását. Két- három hét múlva már a művelődési ház bábcsoportja is bekapcsolódik a műsorszolgáltatásba. Elsőízben éppen a rekettye! iskolában mutatkoznak be. Egyre több szó esik arról is, jó lenne lehetőséget teremteni valami állandó közlekedési eszköz beszerzésére. Művelődési autóról álmodoznak, amelyen könyveket is tudnának a tanyákra szállítani és elférnének benne az ismeretterjesztő előadók is. Qzénjek gyulladnak tehát a halasi tanyavilágbanj ahol évszázadokon keresztül a nádasok tocsogói mentén élték elzárt életüket a nehéz sorsú tanyai emberek. A mocsarak jó része felszáradt a szocializmust építő ember keze nyomán. A szövetkezetek táblái a közös összefogás erejéről adnák hírt, a kultúra munkásainak nehéz és szép vállalkozásai pedig egy újabb lépés első sikereiről beszélnek. ■V-«**. Csáky Lajos NAPI 18 LITERT AD A felsőszentiváni Üj Élet Termelőszövetkezet Sári nevű tf- hene naponta átlagosan 18 liter tejet ad. A szövetkezetben a szarvasmarha-tenyésztést fő üzemággá fejlesztik. Száz férőhelyes tehénistállót fognak építeni, jelenleg is hizlalnak tizenöt szarvasmarhát, 50-et pedig nemrég vettek *— szintén hizlalásra. A bélyeggyűjtők jubileuma A Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesülete április 24-én ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Ez alkalomból a budapesti VIII. kerületi kör — az alapító kör jogutódja — alkalmi bélyegkiállítást rendezett. A kiállítás április 24-én nyílt meg és 27-ig tart nyitva a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége székházában. A rendező kör a jubileumi kiállítás alkalmából díszes kivitelű levclzóró bélyeget adott ki, amely igen sok szép bélyegünk tervezőjének, Légrády Sándornak jó hírnevét öregbíti. FÉNYKÉPEZŐGÉP — GYŰRŰBEN Egy 22 éves német műszerész olyan, használható parányi fényképezőgépet készített, mely elfér egy közepes nagyságú gyűrű kövének helyén. Ennek, a világ legkisebb fényképezőgépének félmilliméteres átmérőjű lencséje van. Gyűrűfoglalatba téve észre sem vehető. A felvételt 1—2 másodperc alatt el lehet készíteni és a »gép« beállítását tulajdonosa a zsebében is elvégezheti. Természetesen miniatűrfelvételeket készít, amelyekből eredeti nagyságban 42 darab fér el egy közönséges bélyegen. A felvételek nagyíthatósága a negatív minőségtől függ.
