Petőfi Népe, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-28 / 98. szám

Miért indult las»an as építkezés a termelőszövetkezetekben?

Az idei enyhé tél adta lehetőségeket a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat nem tudta úgy gyümölcsöz- tetni, ahogy szerette volna, éspedig azért, mert az előírt hatmillió 300 000 forintos tsz-be- ruházáshoz — 1952-es áron számítva — a tervdokumentációt nagy veszekedés, vitatkozás után március közepén kapták csak meg,

Keli-e istálló vagy nem kell?

Tizenegy termelőszövetkezetnek az istállóépítkezés terveit októberben, de legkésőbb novemberben kellett volna megrendelni, január végéig pedig átadni az előbb említett vállalatnak. Ebből azonban nem lett semmi, mert a termelőszövetkezetek a megyei tsz-osztály gyakori figyelmeztetése, javaslata ellenére nem rendelték meg idejében a munkát. Az egyik gyűlésen egyetértettek az istállóépítéssel, a másikon már elvetették, aztán újra variálták, míg végül is március elején, amikor már nagyon szorított a cipő, kiderült, hogy mégiscsak szükség van az istállókra;

így a tervező máról-holnapra nem tudta előteremteni a kért terveket. Emiatt aztán az első negyedévben a tsz-eknek biztosított 34 046 000 forintos építési hitelből javarészt áthúzódó munkákra 1 057 000 forintot fizettek ki, vagyis az összeg 3,2 százalékát használták csak fel.

Kinek van igaza?

Ismerve az előzményeket, a megyei tsz-osztálynak most az a véleménye, hogy a kivitelező vállalat indokolatlanul hosszú határidőket szab. A tataházi Petőfi Tsz 52 férőhelyes új istállóját a szerződés szerint április 3-án kezdte, s november 30-án fejezi be. A hajósi József Attila Tsz 80 férőhelyes istállójának átépítését dec. 1-i határidőben állapította meg a vállalat.

Ha figyelembe vesszük, hogy csak a Bács megyei Építőipari Vállalatnál a 11 tervdokumentációból kettő még mind a mai napig hiányzik, akkor talán nem is csodálkozhatunk a »hosz- szú« határidőn.

De vajon igaz-e a fenti állítás?

Néhány szó a határidőkről

Az Építőipari Vállalat szerint a háromhónapos késés ellenére hat istállót augusztus 20-ra, a többit pedig október végére elkészítik, amennyiben meg tudják szerezni a szükséges építőanyagot, E tények birtokában nyugodtan kijelenthetjük, hogy az elhúzódásért egyedül a beruházó tsz-ek felelősek, akik — amint a példa mutatja — saját maguknak okoztak problémád

A megyei tsz-osztálynak viszont igaza van, amikor kifogásolja, hogy mi szükség van tízpéldányos tervdokumentációra ? Véleményünk szerint ebben az ügyben minden bürokratikus ügyintézési formát félredobva a Földművelésügyi Minisztérium Ellátási Igazgatósága és az Építésügyi Minisztérium illetékeseinek kell dönteni, Segítene az is, ha a helyben székelő Lakóterv is bekapcsolódna a tsz tervdokumentációk elkészítésébe. Megkönnyítené az építkezéseket továbbá, ha a megyei tanács ipari osztálya lehetőséget teremtene a Duna- vonal szakaszában a megfelelő kavicsellátásra, Erre azért van szükség, hogy olcsóbbá tegyük a tsz-építkezést, csökkentsük a szállítási költséged

Szükség van a Beruházási Irodára

Pénzügyi, s egyéb más szakemberek véleménye szerint sürgősen fel kell állítani a Beruházási Irodát. Ez végezné a tsz építkezésekkel kapcsolatos ügyintézést, ellenőrzést, s mentesítené ettől a tanács mező- gazdasági osztályát,

Az új szerv hatékony segítséget tudna adni a beruházások lebonyolításához, s egyúttal megoldaná a szakszerű műszaki átvétel problémáját is,

Ven esz

Pontos megjelenést

Április 23-án este 7 órára tanácsi végrehajtó bizottsági ülést hívtak össze Solton a Termény- forgalmi Vállalat munkájának megtárgyalása cs az első negyedévi költségvetési terv teljesítésének megvitatása céljából. Az értekezletre — pontos megjelenést kérve — Gáspár Bódogot, a vállalat vezetőjét, s Homó Mihályt a helyi ktsz elnökét is meghívták.

Hét óra után, egynegyed nyolckor nyitottunk be a tanácselnök irodájába, ahol a két meghívott, azonkívül Szintai István vb-tag, a helyi Szikra Termelőszövetkezet dolgozója várakozott az értekezlet megkezd désére.

Hol voltak a tanács vezetői? Milyen előre nem látott clíogi laltság akadályozta pontos meg* jelenésüket?

Később, fél nyolc után — a várakozók nagy örömére — előkerült a tanácselnök cs megérkezett Szabó István tanácstitkár is.

Nem vártuk meg az ülés kezdetét. Azt sem tudjuk, mcglar- tották-e az értekezletet. Azt azonban hibának tartjuk, hogy a vezetők késtek arról az értekezletről, amit maguk bét órára szerveztek.

N, J.

Mennyi nyereségrészesedést űzettek ki megyénkben?

Egyes üzemeink nyereségrészesedésének kifizetéséről lapunkban már hírt adtunk. Most néhány sorban arról szeretnénk számot adni, hogy a megyében az 1958-as gazdasági évre 16 millió 61000 forintot fizettek ki nyereségrészesedésként.

Ebből az összegből a minisztérium irányítása alá tartozó üzemek 6 130 000, az állami gazdaságok 5 705 000, a tanácshoz tartozó vállalatok 2 767 000, a gépállomások pedig 1459 000 forintot osztottak szét dolgozóiknak. A nagyüzemek közül a Kalocsai Fűszerpaprikaipari V. fizetett legtöbb nyereségrészesedést. Még lesz olyan üzem, ahol később osztják a jó munka jutalmát.

TPÉCi’I-íJíJC é* SSltßSRSK

A zöldclö tavasza tájból mint egy tilalomfa emelkedik ki a Lakiteleki Téglagyár vörös kéménye. A jó idő beköszöntésével megélénkült a száritó fészerek alatt is a mozgás, s a próbaüzemelés után ma már teljes kapacitásával dolgozik az üzem, A téglagyártás — különösen most, a megindult nagy építkezések idején — fontos és egyben érdekes munka is. Nem haszontalan dolog tehát néhányat bemutatni azok közül, akik az építőipar alapanyagát, a téglát készítik,

| A bénya |

Másfél hold területű, négy Bieter mély, síkos, sáros agyaggödörben találunk a bányászokra, A két csille púposra rakva éppen akkor indul fel, amikor odaérkezünk, Szussza- násnyi időt sem engedve maguknak, dolgoznak tovább. Z. Kovács László, a brigádvezető a napi teljesítményről számol be,

— Fél tíz van, s már az ötödik fuvarnál tartunk,

Ez bizony szép teljesítmény, hiszen az összesen tíz megrakott csillét jelent. Késik a motor vontatta szerelvény, így hát jut idő egy kis tréfára is. Kormos János, aki lentről, a vízből dobálja az agyagot, évelődik Tassi Lászlóval — akiről kihangsúlyozza, hogy nem nemes, nem y-nal, hanem i-vel írja a nevét, Valóban Tassi Lászlóra nem hagyott kutya- bőrre írott nemesi levelet az apja, de az agyagbányász — nem úgy mint a nemesek — kiérdemelte az emberek megbecsülését két dolgos karjával, munkájával.

Ahoi a (égia készül

Távol a bányától, a téglaépületben fülsértő zúgással dübörög a 130 lóerős stabii diesel- motor. A lendkerékre simuló gépszíj ajtönyi széles, s csatta- nása felér egy puskalövés hangiával. olajszag és zaj. Mégis

szereti ezt a munkahelyet ifj. Magyar János. Nem értjük a szavát, de mozdulataiból kitűnik, második otthona ez. Ezt mutatja egy Iréíásújítása is: az olajtartály skálamutatója nem egyéb, mint egy lemezből készült paprikajancsi. Hiába, szeretik a vidámságot,

A nagy teljesítményű motor a keverőgépet hajtja. A szállító szalagon még az alaktalan agyagot látjuk, a keverőbői azonban kiformázott, hosszú masszaként bújik elő a végtelen hosszú tég- laaor, A «zeletelőgép tompa puffogása már nem zavarja Németh Jenőt és Szabó Mátyást, hiszen évek óta rakják hármasával a téglát — sok-sok ház anyagát — a szállítócsillékre,

Utoljára az irodába térünk be. Noé elvtárs, az üzem vezetője elmondja, hogy az idén kedvezően indult a termelés, s bár számokat nem mond, de a szavából kitűnik, túl akarják teljesíteni a múlt évben elért eredményeket,

Távozóban még visszanézünk a füstölgő gyér kéményére, amely alatt kemény, becsületes munkával, téglagyártással foglalkoznak az emberek,

Gémes Gábor

„Vadat, halat s mi jó falat..."

Másfél éve alakították át ha- % lászcsárda jellegű üzemegységre Kecskeméten a Dióhéj kisvendéglőt. A vendéglátó üzem rá egy esztendőre már megduplázta forgalmát, s komoly elismerést vívott ki magának a vendégek körében. A halász- csárda jó konyháját dicséri, hogy a forgalom 50 százaléka az ételekből adódik, s ezen belül is 35 százalék a különböző halételek eladásából ered.

A halászcsárda híre túlterjedt Kecskemét határain is, s ez fűként Tóbiás Istvánná bajai és szegedi recept szerint készített halászléinek és más ízletes főztjeinek fogyasztásával magyarázható.

Az üzemegység jó munkája és az egyre növekvő forgalom következtében a Kecskeméti Vendéglátó Vállalat tervbevette az egész üzemegység átalakítását, így május hónap második feléA kemence

Ez a téglagyár szíve; Ide hordják be a már száraz téglát a berakok: Kemény Sándor, Kormos István — a bányász testvére — és Hangyási Pál, akit a többiek doktornak csúfolnak. Gúnynév, de mégsem csúfolód- va mondják neki. Ugyanis nem mindegy a minőség szempontjából, hogyan rakják kazalba a téglát, s Hangyási Pál nem nézi el a rossz munkát,

A kemence tetejére Bak Mihály, az önműködő liften szállít bennünket. Önműködő, mert kézzel kell tekerni. Az ég és a föld közöt lebegve azt is megtudjuk liftesünktől, hogy a szenes talicskába, amivel Bak Mihály dolgozik, pontosan 170 kiló szénpor fér. Naponta 50— 60 ilyen szállítmányt is felfu- vaíoz, s mégsem cserélne senkivel,

Felérünk, Vörös István tégla- mester éppen a tüzelőkapsziik fűtésével van elfoglalva. A fehér tüzelükeresztek jelzik nekünk, idegeneknek, met Lói meddig tüzelnek. Vörös István, aj parasztból lett téglamester még nem ismeri a hő okozta kémiai; folyamatokat, mégis pontosan; — színéről felismerve a liő- j mérsékletet — fűti i

40MPOK

Ferenczi Ella nyugalmazott tanítónő Lajosmizséről írt levelet. Elpanaszolja, hogy a múlt évi adóját annak rendje s módja szerint kifizette, s mégis 1959. február 21-én végrehajtó kereste fel azzal az indokkal, hogy tartozása van. Felháborodottan írt olvasónk erről az eljárásról, s arra kért bennünket, közöljük a lajosmizsei tanáccsal, hogy a negyedévi adótartozása csak április 1-én esedékes.

Olvasónk ügyében eljártunk, s az alábbiakat hozzuk tudomására: 1958. évről adótartozása nem maradt fenn. Azonban a múlt évi 221 forint házadó-elő- irás alapján 32 forint esedékes liázadó-tartozást még nem fizette ki. Minthogy ezt február 15-ig nem rendezte, a végrehajtó jogosan járt nála.

*

»Bácsalmás vidéki szempontból vasúti csomópontnak számít. Néhány Héttel ezelőtt munkahelyemre, a bácsalmási Táncsics Tsz-be vonattal szándékoztam kimenni, s a jegykezelőt megkérdeztem, hogy az első megállónál, Gyúmiöcsös- nél megáii-e a vonat. A válasz megnyugtatott, s ezért felszálltam a vonatra. A vonat azonJOGOSAN JÁRT KINN A VÉGREHAJTÓ — A VASUTASOKAT

FIGYELMEZTETTÉK VÄLASZ SZ. I.-NEK. — NEM

KÁRTYÁZNAK PÉNZBEN

ban csak három kilométerre, egy másik állomáson állt meg, s így kénytelen voltam gyalog menni. Sajnos, nem ez volt az egyedüli eset, többször is előfordult« — írja Boros István tsz-könyvelő.

Levelét a MÁV Szegedi Igazgatóságának küldtük el, ahonnan Vajda Sándor főintéző az alábbiakat válaszolta:

»A csatolt panaszlevelet kivizsgáltuk. A történtekért hibáztatható dolgozónkat szigorúan felelősségre vontuk. Hasonló panaszok kiküszöbölése érdekében a jövőre nézve intézkedtünk.«

*

Sz. I. olvasónk 1957. október 15-től 1958. decemberig volt tagja a tiszakécskei Szabadság Tsz- nek. Panaszlevelében arra kér bennünket, mivel a tsz még tartozik neki különböző anyagokkal és munkaegységgel, milyen módon kaphatja azt meg. Ezenkívül az általa vert vályogot sem engedik a Isz-ből elszállítani. Mit tegyen?

Levelét a Kecskeméti Járási Tanács vizsgálta ki, s a Icüvél- kézöket állapította meg:

Sz. I. 1058. uoveuiber 1-től a Isz-bol való kizárásáig a teljesített munkaegységekről könyvét a tsz irodájában nem adta le. A tsz vezetősége munkaegység-követelését csak úgy ismeri cl, ha azok teljesítését igazolja. A vályog árát nem térítik meg, mivel azt az a tag vitte el, akivel közösen előállították.

«

A Kiskunhalasi Mezőgazda- sági Technikum Tangazdaságának dolgozói nevében egy panaszos levelet kaptunk, amelyből megtudtuk, hogy a brigádszálláson túlzsúfoltság vanj ezenkívül nagyon hódított a hazárd kártyajáték.

A levelet kivizsgálás céljá-i búi a Mezőgazdasági TechnU kum Tangazdasága igazgatóid- nak küldtük el, aki az alábbiakban válaszolt:

»A vizsgálatba bevontam a gazdaság párttitkárát és az üzemi tanács elnökét. Megállapítottuk, hogy az egyik szóba Va- lóbau túlzsúfolt, a másikban viszont kevesell laknak. Ezen a problémán átköltöztetéssel segítettünk. A kártyázásra mi ts felfigyeltünk, s a dolgozókkal elbeszélgettünk, akik belátták a hazard kártyázásnak iddukólat- lanságát, s Ígéretet tettek, hogy a jövőben a kártyajátékot pénz nélkül űzik.«

ben már az eddiginél is kulturáltabb kiszolgálásban részesítik majd vendégeiket,