Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-22 / 69. szám
4. oldal 1959. március 22, vasárnap Régmúlt idők könyvritkaságainak kincsestárában □TJUULEO II I I urojoja U3 FILME i Kecskemét egyik sáros kis mellékutcájában, kopottas, földszintes házban lakik Várnagy Mihály magyar és történelem szakos tanár. Csöngetésünkre maga a házigazda nyit kaput. Gyermekei hangosan köszönnek, amint belépünk az egyszerű, de gondozott lakásba, majd illedelmesen elvonulnak, hogy ne zavarják beszélgetésünket. Gyorsan elmondjuk jövetelünk célját — hallottuk, hogy érdekes könyvei vannak, — azokat szeretnénk látni: Házigazdánk szeme felcsillan, készséggel áll rendelkezésünkre, s egy f illetlen szobába Invitál bennünket, ahol két ódon szekrény őrzi kincseit. Amint felnyílt a két szúette bútor ajtaja, cifra kötésű könyvek sokasága tárult elénk. Talán nem mindenkinek jelentenének különösebb értéket ezek a könyvek, de aki beléjük olvas, különös varázst, évszázadok levegőjét érzi áradni lapjaikról. Szemünk mohón fut végig a betűkön, s máris korszakokat röppenünk vissza az időben. Régiek a szavak, a mondatok, amelyeket olvasunk, s egyszerre Mária Terézia udvarának miliője vesz körül bennünket. lio^eaeíio-kőiét — 1614-bőL Alig mélyedünk el egy másik kopott kötésű, több százéves műben, máris Rákóczi kuruc- vüágában érezzük magunkat. Olyannyira hatással van az olvasóra a szavak íze, a mondatok formálása, hogy szinte érezzük a nagyságos fejedelem közellétét. Könyvgyűjtőhöz jöttünk, akit egy kissé fura embernek tartottam eddig magam ik, s most mégis egyre szenvedélyesebb érdeklődéssel lapozgatom könyveit, s' gyönyörködöm bennük. Mert van mit gyönyörködni és bámulni is, hiszen csodálatos műérzékkel készítették el a régi mesterek e köteteket. Házigazdánk kétezernél több könyve között pedig igazi ritkaságok is akadnak. Kulturális figyelő Vegyék hanglemezre a bajai tamburu- xenekar műsorát! Szinte nincsen olyan hét, hogy fel ne csendülne a rádió műsorában a bajai művelődési ház tamburazenekarámk muzsikája. Ismerik Bácskában, de szerte az országban is ezt a jellegzetes zenét, s nem túlzás állítani: szeretik a népi hangszerekből jelcsendülő melódiákat. Erről szólnak azok a levelek, amelyek szinte naponta érkeznek a bajai KERAVILL üzletbe, ahol érdeklődnek: kapható-e hanglemez a bajai tambu- razenekar számaiból? Ezt kérdezi sok levél a bajai művelődési ház igazgatóságától, de magától Kiss Istvántól is, a zenekar vezetőjétől. Kiss István elmondja, hogy jóleső érzéssel veszik tudomásul, hogy az egész ország megszerette a csaknem eljelejtett tamburazenét. Szerényen nyújt át egy levelet. Frencsik Károly Budapest, Röppentyű utca 9. sz. alatti munkás írja: »A sok macskazene helyeit — hassanak oda az elvtársak, hogy — készítsenek az önök muzsikájáról is népzenei felvételeket. Ha valaki megérdemli ezt, úgy az önök együttese igen.'« A rádió készített is jIgynevezett *Z«- felvélelt — mondja Kiss István — s ez alkalmas lenne hanglemezkészítés céljára, Ebben az esetben pedig nemcsak a Magyar Rádió és a pécsi adóállomás sugározhatna több ilyen műsort, hanem a bajai tambu- razenekar zeneszámait meg is vásárolhatná minden érdeklődő Figyelmébe ajánljuk hát a fenti sorokat a Hanglemezgyárnak, hiszen ilyen apró dolgokon is múlik a párt művelődési politikájának megvn’ósítása. (felvidéki) Gyűjteményének legrégibb darabja a könyvnyomtatás első évszázadából való. Rotterdami Erasmus három művét tartalmazza az 1530-ban egy párizsi nyomdában készült könyv. Könyvtárának magyar vonatkozású ritkaságát a »Szász statu- tumok«-at 1583-ban adták ki Brassóban, méghozzá »Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem parancsolatjára«. Régen talán a könyv külsejére többet adtak, mint belső tartalmára. Gyönyörűen kidolgozott, színes iniciálékkal kezdődtek a fejezetek, kitűnő ízléssel válogatták meg a betűtípusokat a mesterek, s nagy gonddal készítették el a könyvek kötését, ellátva zárakkal, kapcsokkal. Várnagy tanár úr azonban — aki tízéves kora óta gyűjti a könyveket — igyekszik az írót is megválasztani. Birtokában van például Boccaccio Dekameronjának 1614-es velencei kiadása, amelyet a híres Vecchi mester készített sok illusztrációval és metszettel. Jllil ofoui a könr/orjtjüf fő a köuijolárbaii A könyvek között érdekesebbnél érdekesebb kiadásokat találtunk, — köztük magyar vo- natkozásúakat is. Többek között kezünkbe akadt Arany János Toldijának első kiadása, a nagy költő sajátkezű aláírásával. Itt van például Arany Jánosnak a magyar versidomokról szóló tanulmánya, a Bánk bán első kecskeméti kiadása 1856- ból, Tömöri Szabó Sándor kecskeméti tanár Logika című műve 1841-ből stb. Várnagy tanár úr nagyszerű gyűjteményének csak néhány darabját említettem, bár napokon keresztül lehetne beszélni róla. Modern könyvei is vannak, de mint mondja, leginkább csak novellas és verses köteteket vásárol. Miért? — Mert én könyvgyűjtő vagyok, s a regényeket a könyvtárban olvasom — mondja. A vers az más, abban többször gyönyörködik az ember, amikor megpihen otthonának egy csendes zugában Nagy Ottó A tisztességtudó utcalánv Jean Paul Sartre A tysztes- ségtudó utcalány című világhírű drámájának filmváltozatáról a nemzetközi kritika a legnagyobb elismerés hangján emlékezik meg. A történet hőse Lizzie Mac- Kaye, az utcalány, aki mindaddig tisztességtudó az amerikai társadalom szemében, amíg prostitúcióval keresi a kenyerét, és hisz a fehér ember felsőbbrendűségében. Abban a pillanatban azonban, amikor Lizzie alapjában becsületes gondolkozása fellázad a hazugság, a lines- igazságszólgáltatás, az emberi méltóság megsértése ellen — megszűnik tisztességtudó lenni a számukra. A történet elejétől végig kíméletlen vádirat az amerikai igazságszolgáltatás ellen. A kitűnő film egyaránt dicséri aj alkotóművészek és a színészek munkáját. Lizzie szerepében Barbara Laaget ismerjük meg, alti ragyogó tehetségű művész. Várnai Zsenii Vörös táv ass Már tudtam én, mikor orkán és szélvész. Vad hófúvás űzött és üldözött, Már tudtam én, mikor mint zord vadonban. Úgy bujdostunk az emberek között, O, tudtam én, hogy egyszer el kell jönni, Vadonerdöbe egyszer be kell törni A tavasznak. És tudtam már, mikor fészkünkre törtei: Mert férfi kellett, drága férfilcar, Hogy öljön és ha kell, halálra haljon, Es zengett, zúgott, tombolt a vihar, A testünket szöges csizmákkal törték. A tavaszt benne mégis meg nem ölték, Világra jött. Világra jött, mert mérhetetlen lázban Világra is hoztuk, ó, szent lázadás! Szent tűz, amely tiprott szívekben érett, S kiáradott, ó, áldott áradás. Kiáradotl, mint vad vizek tavasszal, Gátakat seprő haragos haraggal, S tengerré nőtt. Tengerré nőtt és hullámok taréján, Roncsokban úszik a kevély hajó, Amely egy tengert leigázni vágyott, Am él a tenger, él a lázadó. Am él a tenger: Örök élet ágya, Vizek tisztitó szélit nagy áradasa: GáttördelC Es élni fog, amíg a vizek élnek, Míg a mélységben láz és tűz dohog, Amíg a földön életek fakadnak. Amíg a szívekben egy szikra lobog. Ú, élni fog az örök élet ágya, Képek tisztító szent nagy áradása: Vörös tavasz! (A Közalkalmazott, 1919. ápr. 25.) 77, — Nem — nézett rá nyugtalanul a másik. — Mikor küld- tétek? És mi volt benne? — Tegnap reggel. S csak ennyit írtain »Gyere«. — Akkor nincs baj — nyugodott meg Csen. — Hanem én többé semmit sem bízok a galambokra. Ti mindhárom jelentésemet megkaptátok? — Igen. — Ez itt a negyedik. Nagyon sürgős, Cseklou elvtárs küldi... — és Csen átnyújtotta a parancsnoknak a levelet. Valamennyien néma kíváncsisággal nézték a kis papírt, a rövid, de tisztán olvasható sorokat. Mi-Ha-Lo rádiós ugyanis sok jót mesélt Cseklou mérnökről. Azt az érdemét pedig, hogy fényt derített Greenhouse titkára, nagyon megbecsülték a partizánok. A parancsnok kétszer is elolvasta a levelet. Aztán hosszú töprengés után így szólt: — Bajok vannak, barátaim, Cseklou elvtárs azt javasolja, hogy még ma éjjel indítsunk támadást Greenhouse ellen. — Az lehetetlen — mondta határozottan az egyik csapatparancsnok. — Teljesen lehetetlen — támogatta a másik. A többiek hallgattak. De látszott. hogy ők sem helyeslik Scseglov javaslatát: a pirkadatig hátralevő néhány óra alatt még a csapattesteket sem tudnák felvonultatni. — És neked, Csen, mi a véleményed? Az öreg hunyt szemmel ült. Hát most mit feleljen?... ,a mérnök szerint őt, Scseglovot és még néhány barátjukat másnap halálos veszély fenyegeti Greenhouse-ban. De az elhamarkodott támadás nagy emberáldozatot követelne. A múlt héten már tettek ilyen kísérletet. S mielőtt a partizánok megközelítették volna Greenhouse-t, sűrű géppuskatűz és valóságos gránáteső fogadta őket. Sőt, Scseglov mérnök azt is közölte velük, hogy Harwood több kilométer hatósugarú éjszakai távolbalátó és messzehalló készülékkel rendelkezik. A készülék elromlott ugyan, de Harwood holnapra megjavítja: tehát sietni kell. .. És Csen sietett... Felnyitotta szemét, az órára nézett, majd halkan így szólt: — Szó sem lehet róla. Még ha a vizet egészen elzártam vol- nak, akkor is körülbelül egy óra kellene ahhoz, hogy száz emberünk Greenhouse-ba jusson. De én semmit sem készítettem elő. — Akkor hát holnap éjjel... A korábbi roham-tervnél maradunk. És most siess, Csen, mert kevés az idő. ;,. S a motorkerékpár nemsokára már visszafelé robogott a »rimba« hepehupás útjain, a bozóterdőbe hasított alagutakon. Majd a szakadékhoz érve, hirtelen fékezett. A sovány, éle- medett korú kínai leszállt a csomagtartóról, némán megszorította a vezető kezét és eltűnt a sötétben. Oda, ahol nemcsak megalázás várta, hanem talán a halál Is. XX. fejezet TOVÁBBI ESEMÉNYEK Csen pontban hét órakor jelent meg Harwood hálószobája előtt és megnyomta a csengőt a hatalmas, finom faragásokkal díszített ajtó mellett. — Azt tetszett kérni, hogy ébresszem fel, Mister! A falba illesztett és fémhálóval bevont hangszóróból ásítás, matrac-zizegés, majd Harwood hangja hallaszott: — A fürdő? — Készen van, Mister! — Gyere be. Halkan zümmögni kezdett a motor. Aztán lassan kinyílt a tömör acélból készült, iabur- Kolatú ajtó. Csen az ablakhoz lépett és megnyomott egy gombot. Erre lelgördült a sűrű acélszálakból szőít függöny. S a golyóbiztos, vastag ablaküveg mögül borús reggeti fény áradt a szobába. Ezután a rádiót és a légszárító készüléket kellett bekapcsolnia,' hogy a szoba hőmérséklete öt fokra süllyedjen. Itt minden gépesítve volt. S minden lehető óvintézkedést megtettek a váratlan merénylet ellen. Az automatagépek hibátlanul működtek. Pontosan és zajtalanul, akár Csen, az automataember. Arcához már szinte hozzánőtt az önelégültséggel vegyes alázatos mosolya: azt teszem, amit a gazdám parancsol, a fürdő kész, méltó vagyok arra, hogy a gazdám megdicsérje hű szolgáját. Mister Henry Harwood legalábbis ezt olvasta le az idős kínai arcáról. Mert a jövendőbeli »világ uralkodója«, aki tönkreteheti, hatalmába kerítheti az emberi agyakat — Csen legegyszerűbb gondolatait sem tudta kitalálni. ' Pedig a szolga igazén fontos kérdést latolgatott: megölje-e Harwoodot most mindjárt, amíg nem késő? És az acél mellvért? ... Csen majdnem elnevette magát, amikor a hullámosra hajlított, a szárított rák páncéljához hasonló acéllemezre nézett. Harwood élete már több mint másfél éve egy hajszálon lóg; s ezt a hajszálat bármikor elvághatja, ha parancsot kap rá. Annak sincs jelentősége, hogy a főnök egy valóságos páncélszekrényben alszik. A kulcsokat már rég lemintázták, s a többi óvintézkedés sem ismeretlen. De Csen eddig még nem kapott parancsot Harwood meggyilkolására. A bűnös felett a bíróság fog ítélkezni. Persze azért végszükségben a néphadsereg katonája önállóan is dönthet. S most erről volt szó. (Folytatása következik) tíYtUOlAj lAVtUft I ___ . ___ . , Q__ ' ' WkQUÖHA: GAISA! fiVHCKAC
