Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-22 / 69. szám
195!), március ZZ, vasárnap 3. oldal Megjegyzés A név többre kötele*! Nem múlik el Kiskunhalasul egyetlen termelési bizottsági ér tekczlet, gazd agy ülés vagy egyéb rendezvény, ahol szóba ne kerülne — sajnos, cseppet sem dicsérő módon — a földműves- szövetkezet. A jogos haragot már több mint egy éve a búr- gonyaprobléma váltotta ki. Kiskunhalas területén ugyanis a leromlás veszélye miatt kétévenként kellene cserélni a vetőburgonyát. A helyi földmű- vesszövetkezel illetékeseinek hibájából azonban az elmúlt tavasszal is csak minimális meny- nyiség állt a termelők rendelkezésére vetőburgonyából s az ismét elkésett rendelés miatt most tavasszal sem kapta meg a földmű vessző vetkezet a megfelelő mennyiséget. A hiányt úgy sikerült némileg enyhíteni, hogy a Vörös Október Tsz a megyei mezőgazdasági osztály útján Z vagon burgonyát kap, s ezt a szövetkezet piaci elarusitóhelyén, abban az árban, ahogyan ő kapta, kiosztja a termelők között. Ez a mennyiség azonban nem fedezi a nagy igényt. A városi tanács mezőgazda- sági osztálya azt is szóváteszl, hogy közte és a földművesszövetkezet mezőgazdasági iizem- ága között nincs megfelelő kapcsolat. Ez utóbbi nem tudja jól ellátni a rá háruló feladatokat, s ennek ellenére sem veszi igénybe a városi mezőgazdasági osztály segítségét. A Kiskunhalasi Földműves- szövetkezet vezetőségének okulnia kell végre a sok és jogos bírálatból. Első és legfontosabb feladata a mezőgazdasági termelés segítése, minden eszközzel való támogatása, s e téren való mulasztásait} nem fedi be szépségilastrommal a mégannyira jó kiskereskedelmi tevékenység sem! JAVASLATOK az új termelőszövetkezetek vezetőségeinek Elmondotta Szebellédi Nándor, a tataházi Petőfi Tsz elnöke — 'Tataháza az idén lett termelőszövetkezeti község. A mi taglétszámunk megkétszereződött, az újonnan alakult Béke és Arany Kalász mintegy 2000 holdon gazdálkodik. Mi, akik az idén ünnepeljük alakulásunk tizedik évfordulóját, igyekszünk a legtöbb segítséget megadni az új szövetkezetek Fenti képünk Palkó József: Munkásgyűlés a Kecskeméti Vasgyárban című olajfestményét ábrázolja, amely a bajai képzőművészeti kiállításon szerepel, s a zsűri 1500 forintra értékelte. Kísgépvásárlásra, építkezésre kölcsönöz pénzt az egyéni gazdáknak a megye egyetlen takarékszövetkezeti vezetőnője és vőlegény. Bútorvásárlásra kértek kölcsönt. Meg is kapták azt, s mégis, pár nap múlva a lány pirultan, zavartan jött be ismét az irodába. Bejövetele látszólagos oka egy régi pénz volt, amit magával hozott, s arról érdeklődött, hogy arany vagy réz-e az. Réz volt. De a beszélgetés folyamán felfedeztem, hogy a lány nem is azért jött, hanem véleményem akarta kikérni a bútorvásárlásra. Azon melegében meg Is beszéltük, milyen bútort érdemes venni: ] Tavaly májusban, az őszi ! keverék kaszálásakor kezdődött. I Varga János bácsit tizedmagó- val állították bele a kövér bük- könyös rozsba. Legényes virtussal vágta le az első pár rendet, j de a kötésig érő erős vetés lassú | alattomossággal úgy szívta ere- | jét, mintha piócuk támadtak | volna rá. t — Nem lopták el, hé! — kur- i jantott az első sorban haladó • Tóth Pistára s a tábla végén I megállapodva, lábai remegését i titkolva, a dohányos dózni után maratott. I A mahomet, szilaj erejű legény nyersen csattant vissza: — Minek gyütt kaszálni, ha nem győzi szusszal?! Én pedig nem dolgozok senki fia helyett! Hogyisne, maga itt elkényelmes- | kedik s mégis annyi egységet I kap mint az egész csapat. I — Fogd be a szád, Pista! — {szólt rá csendesen Nagy Gábor | s békítőén János bácsihoz lé- '5 pett, kész cigarettával kínálva. {— Igaza van, nem kerget a ta- I tár, lehet ezt módjával is csi- | nálni. I De Varga csak állt és úgy f mart bele a szégyen, mint kutya I foga az élő húsba. Hát lám, I ennyi csak az öregedő ember be- I csülete itt is! ♦ — Majd eccer te se legény| kedsz már így! — motyogta { Tóth Pista felé, de a hang gör- •{ esősen megakadt a torkán. S ahogy ólmos karral emelgette a {kaszát, régi, cselédkorabeli ara- ■ tások hajszáját érezte megrok- * kant izmaiban. melyik szép és praktikus. Egy másik fiatal lány tavaszi kabátra vett fel kölcsönt, és ő is Gesztesinétől, a takarékszövetkezet vezetőjétől, a »rideg, kiméig-« pénzügyi szakembertől kért divat-tanácsot. Természetesen vidám beszélgetés közben el is határozták: milyen tavaszi kabát illik a legdivatosabbak közül a kislányra. Ilyen hát hivatalában a szigorúnak, szemüvegesnek képzelt takarékpénztári vezetőnő ... Barta Éva vezetőségeinek. Magam is szinte naponta eljárok az Arany Kalász Tsz-be s a legutóbbi kögyűlésen ismertettem a vezetés, munkaszervezés módszereit a nálunk bevált tapasztalatok alapján. Mi kéthetenként tartunk igazgatósági ülést, s havonta rendszeresen összeül a közgyűlés, amelyen az elvégzett munkákat és a következő hónap feladatait beszéljük meg. A mindennapi munkát a brigádvezetőkkel személyesen tárgyalom meg, akik továbbítják a munkacsapatvezetőknek. Este minden tag tudja, hogy másnap reggel hol és mit fog dolgozni. Mivel nálunk már kettős könyvelés van, normást is alkalmazunk, aki saját ellenőrzés után írja be a munkaegységeket. A munkafegyelem megszilárdításának legjobb eszköze nálunk a rendszeres előleg. A februárban teljesített munkaegységekre például ismét 12 forintot osztottunk. Akad dolga persze a fegyelmi bizottságnak is, amely nálunk az igazgatóság tagjaiból alakul át. Nádas- kai Ferencet, aki egy napon minden szó nélkül otthagyta a tehenészetet, 5 munkaegységlevonásra ítélte, majd sorozatos mulasztásai miatt kizárásra javasolta a közgyűlésnek. Legutóbb négy tagunk hibájából elpusztult egy tehén, s a fegyelmi bizottság a jószág értékének teljes megtérítésére ítélte őket. Hasonlóah nélkülözhetetlen a szövetkezeti közösségben az ellenőrző bizottság, amely figyelemmel kíséri a határozatok végrehajtását, felfedi és jelzi a hibákat a vezetőségnek. A munkákat illetően nálunk a legfontosabb jelszó: »Mindent időben!« Mi például szeptember közepére elvetettük az őszi keveréket, ebben a hónapban földbekerült az árpa, októberben befejeztük a búzavetést, de a mélyszántást is. Az idén már elvégeztük a fejtrágyázást hol- dankint 40 kiló pétisóval, földben van a borsó és a zab, s vetjük a cukorrépát, amelyből 80 holdra szerződtünk. Az állattenyésztés jelentőségét nem lehet elégge hangsúlyozni; Nálunk elsősorban ez biztosítja a rendszeres és magas összegű előlegoszlást, főleg a tehenészet, amelynél elértük, sőt túl is haladtuk az egy tehénre eső 3000 literes hozamot. Biztos jövedelemforrás a hizlalás is; mi most állítottunk be újabb 50 darab szarvas- marhát. A lóállományt illetően az • javaslatom az új szövetkezetek- nek, hogy minden száz holdra 3 párat állítsanak, de ha több a gép és jól kialakítják a táblákat, akkor a fele is elég. A brigádok és munkacsapatok kialakítása is az első és legfontosabb feladatok közé tartozik, lehetőleg úgy, hogy egy-egy brigád a speciális termelési ággal foglalkozzék. Nálunk egyénekre például nincs kiosztva ; terület, csupán a kapásoka. mérjük ki a munkacsapatok között. Tanácsolom, hogy az új termelőszövetkezetek mindenüti alakítsák meg a pártszervezetet. Fordítsanak nagy gondot * fiatalságra, hogy legyen kedvűi dolgozni. Mi például az igazgatóság egy tagját bíztuk meg a fiatalokkal való foglalkozással, aki tolmácsolja kívánságaikat a vezetőségnek, s mi s lehetőségekhez mérten minden! megadunk számukra, hogy munka után szórakozhassanak, művelődhessenek. Az Arany Kalász Termelőszövetkezet vezetősége élén ifjú Molnár János közópparasztbói lett elnökkel szívesen fogadj» tanácsainkat, s maguk is felkeresnek bennünket. Javaslatunkra például már agronómust is választottak egy főiskolát végzett tag személyében. Négyéves elnökösködésein tapasztalatait ezekben foglaltam röviden csokorba, s ajánlom az új tsz-ek számára. Mi itt Tataházán arra törekszünk, hogy egyesítve erőnket és tudásunkat, bebizonyítsuk: virágzó életet teremtünk szocialista községünk minden lakója számárai Már többször találkoztam Gesztesinével a MÉSZÖV értekezletein és mindig érdekesnek találtam, hogy ez a szimpatikus, csinos asszony — pénzügyi előadó, QTP-vezető, azaz pontosabban szólva egy takarékszövetkezet vezetője! Hiszen ha ilyen fontos pénzügyi beosztásban dolgozó emberre gondolunk, akaratlanul is szemüveges, kimért modorú, rideg ember jut eszünkbe, aki elzárkózva a külvilágtól, napi 8 óra hosszán át a számok világába bújik. Nos, hát Gesztesiné esetében a ridegségről, kimértségről szó sincs! Kedvességén, bájosságán nem rontottak a számok, inkább ő teszi érdekessé, színessé az amúgy kissé száraznak tűnő takarékszövetkezeti munkát. De erről inkább beszéljen ő és az ügyfelei. Meglátogattam a napokban munkahelyén, a Kerekegyházi Takarékszövetkezetnél. Éppen nem volt ügyfele, s ezért én érdeklődhettem tőle. — Jelenleg 310 ezer forint a betétállományunk — válaszolt kérdésemre. — Most egy ideig ugyan holtszezon volt, de még e hónapban takarékossági nap lesz a gépállomáson és a földművesszövetkezetben a nyereségrészesedés kiosztásának napján. — Milyen összegben, hány főnek adnak kölcsönt, s milyen célra? — A takarékszövetkezet fennállása óta 76 gazdának biztosítottunk összesen 280 ezer forint kölcsönt Jelenleg 173 76C forint kölcsönt adtunk £i, főként mezőgazdasági kisgépek vásárlására, építkezésre, tatarozásra, s más kisebb beruházásra, — nagyobbára egychi gazdáknak. A kölcsönt két év alatt kell visszafizetni, s a maximális kölcsönözhető összeg 5 ezer forint. — Szereti ezt a komoly felelősséggel járó munkakört? — kérdeztem, de ő válasz helyet! két kedves epizódott mondottéi: — Múlt hónapban c%y fiatal pár keresett fel: menyasszony Akkor aztán keserves és kegyetlen dolog volt a csapatban a gyengébbek sorsa! A bandagazda a fiatal, friss erejű legényeket állította első kaszásnak, akik hetyke virtusból rogyásig meghajszolták az egész sort. — Ügy látszik, itt se különb az élet! — keseredett meg a szája. De mit csináljon? Menjen szégyenszemre az efnökhöz könnyebb munkát kérni? Hogy még jobban acsarkodhassanak a Tóth Pista-félék? Mert a nyugdíjhoz még hibádzik kerek hat esztendő. Dehát dolgozik ő szívesen, nem kerüli a nehezebbjét sem, csak hát nem így lóhalálával, mint ezek a kötélizmú suttyók... — Jó munkát, emberek! No, mire végzik? — köszönt bele Szekeres Gábor elnök hangja a rendre hulló takarmány suhogásába. Tóth Pista vidáman billentette félre a kalapot. — Két nap alatt meg is esz- szük az egészet, elnök elvtárs. Csak hát... van. akinek rosszul fog a kaszája — sandított amolyan jóindulatú, hetvenkedő gőggel János bácsira. — Nem megy ez így, Gábor! — tárta fel nyíltan a helyzetet Makra Dénes. — Pista piron- gatia itt Varga bátyámat, hogy így meg úgy, lassan dolgozik, ő nem kaszál azért, hogy más egysége szaporodjon. De annyi esze nincs — gurul méregbe —, hogy ő se lesz mindig huszonöt esztendős ... Bár azt én tényleg rosszallóm, hogy a munkacsapat ennyire kevert. Egy legényt meg egy idősödő embert nem lehet a kaszálásban egymás mellé állítani. — Igazad van és hamarosan teszünk róla! — biccentett kurtán az elnök és felkapott a kerékpárra. — A marha szentségit a fejemnek, hogy ez eddig nem jutott az eszembe! — szidta önmagát. Pedig sok más jelet észlelt már, ami mutatta, hogy baj van az emberek elosztásánál. Komlós bácsi megnyilamlott derekát tavaly ősszel egy hétig ke- negette a felesége sósborszesz- szel, mert vagy harminc zsák kukoricát felcipelt a padlásra. Az építőbrigádban Salamon Ferencnek újult ki a sérve a téglahordástól. — Szép kis helyzet! — mérgelődött. — Beszélünk a tsz-ben a nyugdíjról, miegyébről, de lám, meg kell oldani azok gondját, akik még nem jogosultak, de mór nem bírják a nehezebb munkát. — Holnap összehívom a vezetőséget! — határozta el 9 kezdte találgatni: mi lenne s legokosabb intézkedés? Gál Berci, a brigádvezető találta végül is a fején a szöget; — Egyszerű az. Ezekből a korosabb emberekből összeverbuválunk egy munkacsapatot s mindig olyan munkára osztjuk be, ami könnyű, amit a maguk módján elvégeznek, A közgyűlés jóváhagyta s 22 emberrel megalakult a „komót’-- brigád, mert hogy az elnök azí mondta: — Maguk komótosan (mármint kényelmesen) dolgozzanak csak. * így már aztán egy észtén deje egzisztál ez a csapat a Petőfi tsz-ben. Ök vékonyították meg a krumplis vermeken a földet, rájuk vár a kátyús dűlőül elegyengetése, a nyáron meg s paradicsomban dolgozik jórc- szűk. Most éppen a trágyát teregetik a cukorrépaföldre. A foga- tossá avanzsirozott Tóth Pisla hányja lefelé széles mozdulatokkal az egyik kocsiról, s mert János bácsi túl nagyot fog villájával a kupacból, barátságosan rászól: — Elfogy ám az. Jani bátyám, ha kevesebbet emel is ... Mire Jani bácsi gyanakodva pislog fel a legényre: nem kötekedik-e megint? Nem tudhatja, hegy Pista az emlékezetes kaszálás óta kapott némi kioktatást az öregekkel szemben való helyes viselkedésről, azok megbecsüléséről... G. K. 7^ l(
