Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-03 / 52. szám
/ 1959. tnárcí'is 3. kedd 3. oldal Az uradalmi és a termelőszövetkezeti Dunatetétlen 1 56 méter magasból 16 méter mélyre Évenként 20—25 százalékkal nő ÖRÖK EMLÉKEZTETŐ Du- natetétlenen (talán azért is nem bontották még le) az az egyetlen cselédház, amely a gróf Teleki uradalom idejéből való. Körülötte úgy nőtt ki szép új házaival tíz év alatt az új falu, mint amikor a kivágott fa korhadó tuskója alól új hajtások fakadnak. Érdekes a számok találkozása: 170 új háza van a falunak ■— és 170 cselédje volt a grófnak. Persze, akkor ennyi embernek mindösz- sze pár sötét, agyonzsúfolt cse- ■lédlakás jutott. A. Tóth Lajos, mostani tanácselnök jól emlékszik ezekre az időkre, hiszen maga is éveken át dolgozott az uradalomban. Most nem arról faggatom, hogy milyen volt a cselédek élete, hanem arról, hogy milyen volt a gazdálkodás ezen a grófi nagybirtokon? — Fejlettebb volt, mint a kisgazdaságok! — feleli határozottan. — Igaz, hogy kevés géppel, az olcsó kézierő legteljesebb kizsákmányolásával, cselédek, sommások verejtékével termelt, de már akkor is többet és jobbat! SZÁMSZERINT EMLÉKSZIK például, hogy a három majorra osztott uradalomban három traktor és egy pár gőzeke végezte a vető-, illetve a mélyszántást. Itt már régen vetőgépet használtak, amikor a kisgazdák csak vállra vetett zsákból, kézzel szórták a magot. Az uradalom 16—18 mázsás gabonaátlaga mindig magasabb volt a lóval, vagy gyenge ökörrel szántott kisparcellák termésénél. Trágya is volt bőven, hiszen két majorban fejős tehenészet, a harmadikban pedig állandó marhahízlalás folyt, nem beszélve az igen fejlett juhászáról. A. Tóth Lajos elmondása szerint az uradalom igen sok ipari növényt termesztett, amely már akkor is a legjobb jövedelmet nyújtó ágazat volt. Minden évben hatalmas táblákon vetették a repcét, a cukorrépát, a dohányt és rengeteg volt a lucerna. A munkaerő nem okozott gondot, hiszen nyaranta csak úgy nyüzsgött a majorok környéke a hat hónapra szegődött időszaki sommásoktól, naponta 3—400 ember is dolgozott. Az egész környék versengett, hogy nyomorúságos részesedésért ugyan, de kapjon aratnivalót vagy répamunkát az uradalomban, ... MOST ISMÉT egybeszántják a dunatetétleni határt. Három termelőszövetkezete február végén már a szántóterületnek 75 százalékát egyesítette. De a termelőszövetkezeti Dunatetétlen már nem uradalmi Dunatetétlen ! ! ! Nfm kiszolgáltatott és négyes konyhára zsúfolt cselédek és intézőktől hajszolt sommások művelik éhbérért a grófi földet, hogy hasznát a földesúr élvezze el, haSzegény apaállat Tompa községben az utóbbi években nagyon megkedvelték a gazdák a komval sertéseket.. Tenyésztésével igen szerencsésen összeegyeztethető a zsír- és a hústermelés, amellett életfeltételei a kiskunhalasi járás déli része éghajlati viszonyainak is megfelelő, úgy hogy tenyésztése feltétlenül a magasabb szervek segítségét is kívánná. Baj azonban az, hogy ugyanakkor, amikor a község lakosai már sokszáz kornval-kocat vásároltak és tenyésztettek, a községnek csupán egyetlen egy korn- val apaállattá van. Nem akarunk mindent kiírni cikkünkben, s nem akarjuk részletezni: milyen bajok származhatnak ebből. Csupán annyit írunk meg, hogy a községi tanács hiába tett meg a maga részéről minden elképzelhetőt. több apaállatot eddig nem sikerült szerezniük s így a meglévő egyetlenegy, eleinte még igenigen örült a helyzetnek. de később... Elég az hozzá, hogy ma már nemcsak a kornval apaállat, de a kocái is — szomorúak. Simola Lajos levele alapján Kínai szalmából — magyar kosár Több ezer különböző fazonú táskát készít a nyárra a Budapesti Kosárfonó Kisipari Termelőszövetkezet. A csinos kosárkákat vegyi úton kifehérített kínai szalmából gyártják. Képünkön: A kosárfonók a szép újdonsággal. Kecskemét vízszükséglete nem egyenrangú emberek testvéri munka- és életközössége, amelyben ki-ki szorgalma szerint a., teljes jövedelemből részesül. S a termelőszövetkezetek ösz- szehasonlíthatatlanul fejlettebb formában, a népi állam ezer segítségével felkarolva, teremtenek itt a grófénál magasabb- rendű nagyüzemi gazdálkodást. Ma már nemcsak szántanak, de vetnek, aratnak, kapálnak és silóznak majd a korszerű gépek. A Micsurin gipszporral javítja szikeseit. Az Üj Tavasz (amely a nevétől eltérően ugyan tavaly ősszel alakult mint termelőszövetkezeti csoport, de a valóban új, fejlettebb útra most léptek tagjai) leszerződött dohány, cukorrépa, dinnye és magkender termesztésére. 360 hold szántójából az ősszel csak 20 hold maradt ugaron, a többit mélyen megforgatta. A vetésterv a holdak nagyságát illetően persze most felborul, mert naponta szaporodik a föld az új belépők bevitt parcelláival. A február 25-én megalakult Új Élet Tsz-be például a következő két napon 22, addig egyénileg dolgozó paraszt lépett be. CSODALATOS JELKÉP, hogy a faluban most folyik a villany szerelése is. Ez a puszta 1949- ben kezdett községgé épülni és az azóta ráfordított állami beruházás összege eléri az 1 millió forintot. A fejekben felvillant fény ezen a télutón megmutatta Dunatetétlen lakói számára a jövő gazdálkodásának, még emberibb életformájának útját, — az elektromos áram fénye pedig az új úton meginduló emberek új házaiban gyullad ki hamarosan ,. * G. K. A közművesítés igazi korszaka a Kecskeméti Csatorna, Fürdő, Vízmű Építő és Szolgáltató Vállalat létrehozásával 1948-ban következett be a megyeszékhelyen. E szerv megszületése egyúttal azt is jelentette, hogy most már van egy olyan vállalat, amely az egyre bővülő, sokasodó város szükségleteivel — víz, fürdő — törődik, s igyekszik szolgáltató tevékenységét bővíteni. illetve új városrészeket bekapcsolni a vízszolgáltatásba. Ebben a cikkben mi most Kecskemét város vízellátásának problémáival kívánunk foglalkozni, tekintettel arra, hogy a meleg id» beköszöntésével a városban gyakran lép fel vízhiány. Mi okozza a vízhiányt? Sokan azt gondolják, hogy a víztorony felépítésével egy csapásra megoldódott a vízellátás. Ez nem így van. Az új víztoronyban — melyet személyesen is megtekintettünk — 1200 köbméter víz tárolható. 56 méter magasba nyomják fel itt a víz- mennyiséget azokból a kutakból, amelyek a széktói részen találhatók. Ezenkívül ezek a kutak szolgáltatják a vizet a város villanyerővel működő kútjaihoz is. A várost mintegy 70—75 kilométer hosz- szúságban szelik át a vízvezető csatornák. Ezeken a csöveken a téli időben naponta átlag 5000 köbméter víz kerül a fogyasztókhoz. A nagy melegek beálltával a kutaknak nagyobb produktumot kell kifejteni, s így 7000 köbméter vizet juttatnak a város lakóinak. Ez azonban kevés. Érthető, hisz csak a strand medencéinek megtöltéséhez is — ha minden kútszivaty- tyú oda termeli a vizet — egy nap szükséges. Éppen I ezért a vállalat arra kényszerül, hogy ritkábban cseréli a I vizet a fürdőben, ugyanakkor biztosítja a város vízellátását. — Talán a kutak kapacitását kellene növelni? — kérdeztük Tassi elvtárstól, az igazgatótól. — Nem tudjuk megtenni, mert a város minden kútja, az üzemeké és a vállalatoké is, egy vízadó rétegre — száz- kétszáznyolcvan méter mélyre — van ráépítve. Nyáron a vízszint öt méterrel alacsonyabb mint az év más szakában — válaszolja az igazgató. Próbafúrások, új kutak ,Mi hát a kiút? Új vízadó ré- te'g keresése, új kutak létesítése. Ez pedig drága mulatság! Egy kút — az új árvetés alapján — 1 300 000—1500 000 forintba kerül. Állítólag az idén próbafúrásokkal derítik fel Kecskemét határában, melyik a legjobb vízadó földréteg, s hol érdemes majd kutat fúrni. Az előzetes számítások szerint hanem is évenként, de legalább két évenként szükség volna egy új kútra egy bizonyos ideig. Emellett szól az egyre sokasodó bérházépítés, a jelentős számú új kislakás, ahova igen sok vizet kell szolgáltatni. Ezenkívül a város kül- és belterületének vízhálózatát is bővíteni kellene. Nem kisebb érv az sem, hogy évenként a város lakói-, nak vízszükséglete 20—25 százalékkal nő. Míg 1956. februárjában 103 ezer, addig 1959. februárjában pedig 133 ezer köbméter víz fogyott el a városban, Ennyi vizet termeltek a vállalat kútjai, amelyek 16 méterre a föld alatt találhatók. V. K. VWWnWVWWWWWW>WWSfVVW^(VVWWVV Kétféle irányzat Németország mezőgazdaságában . Németország egyik részében a Német Demokratikus Köztársaságban ,a föld azoknak terem, akik azt megművelik. A hitleri fasizmus szétzúzása után az ország akkori szovjet övezetében megvalósították a potsdami egyezmény elveit, kisajátították a náci föld- birtokosok és háborús bűnösök földjét és felosztották a földnélküli és a kevés földdel rendelkező parasztok, a mezőgazdasági munkások között. 1952- ben a falu életében újabb sorsdöntő esemény következett be: megalakultak az első termelő- szövetkezetek. 1958. végén már 9637 termelőszövetkezet volt a Német Demokratikus Köztársaságban 352 938 taggal. A szocialista szektor az egész megművelhető terület 37 százalékán gazdálkodik. 1958-ban közel 3000 új termelőszövetkezet i alakult és sok új tag lépett be a már meglévő termelőszövetkezetekbe. Azok között, akik tavaly tértek a közös gazdálkodás útjára, különösen sok a szép gazdasággal rendelkező középparaszt. A termelőszövetkezetekben elért jó eredmények, a magasabb termésátlag és az állatgazdaságból eredő nagy jövedelem mind nagyobb vonzerőt gyakorol azokra a parasztokra, akik úgy gondolkoztak, hogy a termelőszövetkezeten kívül is megtalálják számításukat, megélhetésük biztosítva van. Egyre többen győződnek meg arról, hogy nemcsak a megélhetésről van szó. A termelőszövetkezetek sokkal többet nyújtanak: jólétet, könnyebb, kulturált életet. Falun az élet minden területére kiterjedő átalakulás megy végbe. Végetér a vidéki élet évszázados szociális és kulturális elmaradottsága, a falu élete megközelíti a város színvonalát. A termelőszövetkezeti tagok nemcsak a brigádban, munka közben találkoznak, hanem számos rendezvén .yen is —, előadásokon. kirándulásokon, esti társas összejöveteleken, a színházban és hangversenyeken, sportolás közben. A szövetkezeti gazdálkodás máris több időt szabadít fel a parasztoknak művelődésre, szórakozásra, hogy emberhez méltóan élhessenek. Merőben más irányú a mezőgazdaság fejlődése Nyu- gat-Németországban. A föld mindinkább a földbirtokosak, kulákok kezében összpontosul. Ny ugat-Németországban is tisztában vannak a nagyüzemi gazdálkodás előnyeivel, csakhogy ott ezeknek az előnyöknek nem a parasztok, hanem a »'junkerek« — a földbirtokosok és nagygazdák látják hasznát. Adókkal és más rendszabályokkal egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a kisebb gazdaságokkal rendelkező parasztokra, hogy a föld feladására kényszerítsék őket. A mezőgazdaság adóssága 1958-ban majdnem egymílliárd D-márkával növekedett — írja a »»Deutsche Bauernzeitung« című nyugatnémet lap. A részletvásárlásból eredő 1,5 milliárd D-márka adóssággal együtt a nyugatnémet mezőgazdaság összadós- sága jelenleg 12 milliárd D- márka. Nyugat-Németország megművelhető területe 13,2 millió hektár. Egy hektárra tehát átlag 900 D-márka adósság jut (kb. 4500 forint). Már ez az átlag is sokat mond. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy főleg a kis földdel rendelkezők vannak súlyosan eladósodva — hiszen különben nem adnák el százezrek földjüket a földbirtokosoknak és kulákoknak —. kitűnik. hogy Németország nyugati részében, ahol ismét a tőkések és militaristák diktálnak, egészen másképp alakul a parasztok élete mint a Német Demokratikus Köztársaságban. Itt az egykori cselédek a föld gazdáivá váltak — akár egyénileg, akár közösén művelik azt meg. Odaát mind több parasztgazda kénytelen feladni földjét és mezőgazdasági munkásnak. béresnek szegődni vagy a városban szerencsét próbálni. Az utóbbiak közül sok ezer csali a munkanélküliek seregét növeli. Németország mindkét felében felismerik a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, de ez a Német Demokratikus Köztársaságban a parasztság hasznára válik. Nyugat-Németországban pedig a földbirtokosok, a kulákok vagyonát növeli. kevesen tudjak KECSKEMÉTEN ... .. . hogy Mayerfi S5oKá.n, a kacs- ke méti Ipartestül«?! néhai, nagy tiszteletnek örvendő elnöke évtizedekkel megelőzte korát a szőlő- és gyümölcsvédelem terén. Mikor a peronoszpóra századunk első évében Franciaországból hozzánk is betöm, tehetetlenül álltunk a védekezésben. A nép csak azt mondta: „lesült” a szőlő. Rézgálicot külföldről hoztunk be s a nép nemigen ismerte. Mayerfi — aki kevés iskolái ellenére vegyész-zseni volt — felfedezte a „kénmájat” (a mai mészkénlé), amely nagyszerűen bevált a peronosz ellen is, és már akkor is használták. A műtrágyának is ö volt az apostola a homokon. Már l88«-ban írt cikkében felhívta a szőlősgazdákat, hogy gyűjtsék a pernyét és a hamut s azután keverjék össze salétrommal, s ha ezt az istállótrágyával keverik, a termés megsokasodik. Akkor még csak szuperfoszfát volt ismeretes, a pétisónak híre-hamva sem volt. Mayerfi egy kis havi újságot is adott ki „Homok” címen, amely állandóan a szőlősgazdák felvilágosítását szolgálta az akkori haladó tudomány vonalán, (Dr. Bodócs Gyula gyűjtése.)
