Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-03 / 52. szám

4. oldal 1959. március 3. kedd Látogatás a virágok birodalmában ÜVEGHAZAK és hollandi ágyak sorakoznak fel szép, egy­másmelletti rendekben a Kecs­kemét, Hunyadi városi "Bol­dogulás« Termelőszövetkezet kertészetében. Érsek Tibor, a szövetkezet elnöke az üveghá­zakban folyó munkákról, vala­mint az itt termesztett virág­fajtákról beszél. Itt. bent az üvegházban "nyári hőség« ural­kodik, s nem csoda, ha kövér izzadságcseppek hullanak a té­likabátos látogatóról. A Boldo­gulás Termelőszövetkezet je­lenleg hét üvegházban nevel különböző virágfajtákat CIKLÁMENEK, páfrányok, fikuszok és jácintok hosszú so­ra van elhelyezve különböző polcokon és állványokon. Ezek közül a jácint a legkedveltebb növény, amelyet a lakosság is mindig szívesen vásárol. A ta­vaszi palántákat már most kez­dik előkészíteni a kiültetésre, hiszen nyáron 150A00 palántát szeretnének eladni. Magastör- 2S.Ű rózsákból 500 darabot bo­csátanak a lakosság rendelke­zésére. A szaporitóházban 22 fok melegben a kényesebb nö­vények szaporítását végzik, ezek közé tartozik a szegfű is. Pin­tér István ügyes hozzáértéssel végzi ezt a munkát a szegfű­dugványokkal. EGY MÁSIK üvegházban af­rikai és déli növények vannak elhelyezve. Az egyik érdekes növényzetük a vízipálma, amely az akváriumban is képes meg­élni. A déli növényeket főleg a különböző technikumi diá­kok látogatják. Itt ismerked­nek meg a növényvilág érde­kességeivel. A különlegességek közé tartozik az Authurium is, amely évenként csak négy szál virágot terem, és ebből adó­dik, hogy elég borsos az ára, 10—12 forint szála. Az utolsó állomás a muskátlik birodal­ma, ahol Zákoly Gyula gondoz­za szorgalmas odaadással a kis muskátli-csemetéket. Ta­vaszra ezekből szép muskátlik lesznek, bőven kerül belőlük a piacra. Kohl Antal levelező — A serdülő ifjúság nevelésé­ről Bácsalmáson nagy érdeklő­déssel várt előadást fog tartani Szegfű Endre tanár. . Az elő­adásnak vitaindító jellege van és azon Melegh József, a bajai tanítóképző helyettes igazgatója is részt vesz. 'Változatos műsor a bálái nuwelodtsi házban a maQ.y,ar—sjzoalrt barátsági héiuiftlábmi A Bajaj József Attila Műve­lődési Ház változatos és min­den irányú érdeklődést kielé­gítő programot állított össze a magyar-szovjet barátság hó­napja alkalmával. Az évek óta folyamatosan tartó zenei előadások, az orosz zeneművészet klasszikusainak, a szovjet zenei élet nagyjainak művészetével ismertetik meg az érdeklődőket. Február 24-én például Csajkovszkij: Itáliai capriccio-ja és a Romeo és Jú­lia fantázia zenei elemzésére került sor. és bemutatták Ra- kov hegedűversenyét. 25-cn Musszorgszkij Borisz Godunov című operájával ismerkedtek meg mikrobarázdás hanglemez­ről a zenekedvelő bajai fiata­lok. 26-án a bajai KISZ-kórus adott hangversenyt a barátsági hónap tiszteletére, s a hangver­senyen fellépett a Bányai Júlia Közgazdasági Technikum ének­kara is. A márciusi zenei elöadássc- j rozat is orosz és szovjet műve- két tartalmaz. Március 4-én j Rimszkij-Korzakov Seherezáde j című szimfonikus költeményét és Csajkovszkij TV. szimfóniá­ját hallják az ifjúsági zenedél­után részvevői. Tizedikén a fel­nőtt hallgatók ugyanezt a Rimszkij-Korzakov művet és Csajkovszkij zongoraversenyét forgatják le mikrobarázdás hanglemezről Kiefer Ferenc, az előadássorozat vezetőjének magyarázó szavai kíséretében. Március 11-én szerepel Baján á világhírű Tátrai-bonósnégyes. 18-án az ifjúsági zenedélután műsorán Csajkovszkij VI. szim­fóniája van műsoron. 24-én a felnőttek Hacsaturján Toccatá­jának és Csajkovszkij III. szim­fóniájának dallamaival ismer­kednek. Rendszeresen tartanak mező- gazdasági jellegű előadásokat a TIT. illetve a művelődési ház előadói a bajai termelőszövet­kezetekben. Február 20-án elő­adás hangzott el a Micsurin Tsz-ben a szovjet gépi fejes ta­pasztalatairól. A Petőfi Ter­melőszövetkezet tagjai előtt március 6-án pedig Mészáros Fülöp. agrármérnök tart elő­adást a kosztromai szarvas- marha tenyésztéséről. Március 19-én Bajaszentjánoson lesz elő­adás az 1919-es történelmi ese­ményekről. 20-án, a következő napen ismét a Micsurin Tsz-be látogat a művelődési ház elő­adója és a szovjet búzavetési módszerekről beszél. A Baján szervezett munkás- akadémia előadásai is a 'mű­velődési ház gondozásában ke­rülnek megrendezésre. Március 16-án és 26-án egy-egy elő­adás lesz. az utóbbi a község­gazdálkodási vállalat helyisé­gében a moldvai magyarok éle­téről. Több csillagászati, földrajzi, népművészeti jellegű előadás egészíti ki a művelődési ház márciusi programját. Március 12-én például szibériai rokona­ink népművészetéről tart is­mertetést Lükő Gábor muzeo­lógus. Cs. L. A TAVASZ KIS HÍRNÖKEI ^<>u^OA^XK>^V<>VVvCKK>0<H><K>0<KH>0<>0-«sy v TESTVÉRI BARÁTSÁGBAN — Hát az egy csuda ember. A Gyula. Ö szervezte meg az ellenforradalmárokkal szemben a gyár fegyveres védelmét, az­tán meg a pártot és a munkás­őrséget is. Pedig nem több, mint harmincötéves. .Idős Farkas Pista bácsi, az izsáki Petőfi Tsz tagja emle­geti így Bráz Gyula elvtársat, a budapesti Szállítóberendezé­sek Gyárának a párttitkárát. A lobbi tsz-tag is előhozakodik egy-egy fővárosi munkás ne­vével, amíg pohár mellett be­szélgetünk az ő nagy-nagy él­ményükről. Ahogy a neveket kiejtik — Bráz, Hajdú Sándor, Szentmihályi Mihály, meg a többiek —, megforrósodik a hangjuk. kieánduLátből — bauíUájtj Dehát hogyan kerül a fővá­rosi munkás az izsáki paraszt­tal kapcsolatba? Gyerekkori vagy katonacimborák, netán ro­konok? Egyik sem. Ismeretségük tavaly nyáron kezdődött, s azóta barátsággá fejlődött. Ügy történt, hogy a szóban forgó gyár munkásai meglátó-© gatták a községet. Amolyan'“ szervezett kirándulásféle volt] ez, nem sokkal több, minthogyi lássák a sárfehér hazáját. Ám a Petőfi Tsz kommunistái él-]_ tek az alkalommal, s nyomban?} cselekvéshez láttak: öt munkást“ kihívtak magukhoz, a község határában, a Kolon tón túl mű-, ködő gazdaságukba. Szívélyes vendéglátásban ré szesítették őket. Csengtek a po harak, de közben folyt az okos, megfontolt szó Is. A végén meg­egyeztek abban, hogy ezt a ta­lálkozást követnie kell a többi-] nek. És decemberben, a zárszám-' adáskor már ismét megjelentek] a gyár munkásainak képviselői,' — az idén pedig már három-] szór tették tiszteletüket a tér-, melőszövetkezetben. üeff ebben inet/inufafkoeá\ barátiéig. Aki azonban azt gondolja,] hogy ezt nem másként, minti kiruccanásféleképpen tették, az] téved. Nem úgy jöttek a mun-j kások, hogy a barátság szálait' csupán vállveregetcssel, a szavak] fonalával szövögessék. Nem. _A; tettek emberei ők, igazi barát­ságuk is tettekben nyilvánul] meg. Látták, hogy a szövetkezet-] ben még nincs villany, hiszen^ távol esik a községtől, s ezértf megígérték, hogy ősszel több akkumulátort adnak a tsz-nek, hadd menjen a présházi mun­ka villanyfény mellett. S hogy nyugodtak legyenek a Petőfi­ben az ígéret valóraváltásá- bar., az elnök és a párttitkár lakásába máris hoztak egy-egy 150 kilós akkumulátort. Elhoz­ták a fényt erre az istenháta- mögötti helyre. Megígérték azt is, hogy ki­javítják a tsz permetezőgépeit, sőt, ha a nagyüzemi gazdaság nagyobb gépeket vásárol, a ke­zelésükhöz olyan szakképzett munkásról gondoskodnak, aki mint tag dolgozik majd a tsz- ben. Aztán felvetették, hogy ‘a lá­togatás ne csak egyoldalú le­gyen. A termőföld dolgozói is ismerjék meg az ő életüket, munkahelyüket, a gyárat. És február 6-án a Petőfi Tsz-ből tízen elindultak Pestre, a ven­déglátás viszonzására. ctzsÁki tiz-tay&k ^ßeitea Azt a fogadtatást! Taxin vit­ték őket a Continental szállodá­ba, innen a gyárba, majd kit­kit egy-egy munkáscsalád látott vendégül. Farkas bácsi valószí­nűen soha nem felejti el azt a beszélgetést, amit egy vele hasonlókorú öreg munkással folytatott. Hogy mennyire meg­egyezett a véleményük! A vendéglátók elapadhatat- lanok voltak a kedveskedésben, ki nem fogytak azokból az öt­letekből, amelyekkel a barátság szálait szándékoznak mind erő­sebbre fonni. Mintha csak jel­szót adtak volna ki, hogy a nagy egészen belül az egyéni kapcsolatokat is ki kell építeni, — mert mindegyik izsáki ven­dégnek a lelkére kötötték, hogy elhozza ám majd a feleségét, s a gyerekeket is. S ha akár­milyen ügyes-bajos dologban Pesten kell időzniük, ne fájjon fejük a szállás miatt. Viszon­zásul az izsákiak: ők se idegen­kedjenek egy kis levegőválto­zástól, s asszonyostól-gyerekes- től látogassák meg a szövet­kezetei. Nem is a barátok, de a test­vérek (méghozzá jó testvérek) szokták így invitálni egymást. Tarján István Kikeltek a kiscsibék. Ma még féltucat is elfér egy tenyér­ben a Kecskeméti Keltetőállomás naposcsibéiből. — de néhány hónap múlva egy-egy pár is púposra tölti a rántotthúsos tálal. 60. adója. Ez a hang azonban nem a tücsökciripeléshez, hanem a gépfegyverropogáshoz hasonlí­tott. Csen alig tudta jegyezni. Másfél perces vétel után már alaposan megizzadt, s kényte­len volt »RPT« jelzést adni: »Ismételje meg!« Majd saját je­lentését kopogta le, ugyanilyen gyorsan, szinte másodpercek alatt. Csak azután könnyebbe­den meg. A parancsnok baráti mosol­lyal figyelte a fiatalembert: — Na, ugye, hogy lehordott Mi-Ha-Lo? — Le hát! — felelte Csen büszkén. — De csak a késés miatt, nem a vételért! Hiszen csak egyszer kértem »RPT«-t..; Nem hiszi? — Elhiszem, elhiszem, csak sifrírozz gyorsabban. A rádiógrammban nem volt semmi különös. Gondosabb ál­cázást, pontosabb felderítést rendeltek el, meg hogy tüzelni csak önvédelemből szabad. A jelentéseket pedig postagalam­bokkal kell továbbítani. — Galambokkal! — mondo­gatta fitymálóan a rádió, és piszkos ruhaujjával a rádióké­szülék fedelét törölgette. — Még hogy galambokkal! — Las­súak és megbízhatatlanok ..; Ha lepuífantják őket, a jelen­tés az ellenség kezébe került.. ; __ (Folytatása következik) páncélautóra, de egy magasabb érdek, fontosabb szempont arra késztette, hogy megakadályozza a támadást. — Nincs hozzá jo­gom, Csen! A fiatalember sértődötten biggyesztette le vastag, gyerme­kesen halványpiros ajkát, majd az órájára pillantva felkiáltott: — Tizenkét óra!..; Mit je­lentsek? — Azt, hogy minden rendben van. Greenhouse-ra egy, onnan semmi. A fiatalember elrendezte a rádióállomás ládikóját és gyor­san sifrirozni kezdte a jelentést. Itt minden tárgy angol vagy amerikai gyártmány volt; a töl­tőtoll, a notesz, az óra, a pus­ka, a rádióállomás. Pedig .az emberek helybeliek voltak. A legújabb »importnak« azonban szemmelláthatóan nagy hasznát vették. — Gyorsabban, Csen! — sür­gette a parancsnok, ujjaival a kronométer számlapját ütö- getve. — Három percet kés­tél. Mi-Ha-Lo haragudni fog rád. — Neki könnyű! Ö kiváló rá­diós! — mondta lemondóan a fiatalember, és bekapcsolta a rádiót. — Az ő gépe úgy ciri­pel, mint a tücsök!,.; Az enyém meg ..: De nem fejezhette be, mert a fülhallgatóban pattogni kez­dett a partizán-állomás rádió­lanatra villant fel az öröm, s ajkain a huncut, meleg baráti mosolygás. XIV. fejezet MI—HA—LO Az ágakkal és kócokkal álcá­zott hosszú, vékony puskacső lassan mozgott balról jobbra. S lenn, vagy száz méternyire ' innen, a mocsarat átszelő ideig­lenes hídon, ugyancsak jobbkéz felé egy nagy, zöldfoltos csa­patszállító páncélautó vonult. Csak a jelre vártak, hogy az ' amerikai gyártmányú tankelhá- rítóból kiröpítsék a termitlöve- déket, s az amerikai csapatszál­lító páncélautóból kifüstöljék azt a néhány embert, akik der­medt félelemmel szorongatták a géppuskákat, és gyulladt szemmel figyelték az ellensé- [ ges bozótot. De jelet nem kap- : tak. [ A barna bőrű fiatal irányító . tüzér neheztelően és kérlelően : nézett a parancsnokra. De az letette a távcsövet, s fejével • intett: — Nem szabad, Csen! Nem ■ szabad!... — Persze, hogy ő is ■ szívesen tüzet nyitott volna a , De a szakács ügyet sem ve tett rá. Valahányszor róla be 'széliek, süketnek tetette ma gát. A dolgát azonban jól vé gezte. Amikor Scseglov az ás jványvíz után akart nyúlni — imint mindig — most is meg 'előzte s már tartotta is a po [harat meg az üveget. De va ilahogy megbicsaklott a karja 'és a mérnök kezefejére né [hány csepp vizet csöppentett. I — Bocsásson meg, Mister! — 'szólt a kínai ijedten, aztán fel [kapta a szalvétát ós szaporái itörülgetni kezdte Scseglov ke 'zét. [ — Eh, hagyja! — mondta tü relmetlenül a mérnök. Utálti 'a lakájokat. i — Bocsásson meg, bocsássoi 'meg, Mister! [ ... Scseglov ekkor hirtelei iegy súlyos fémtárgyat érzett i 'tenyerében. Megnézte, s alij [tudott hinni a szemének; az < i pisztolyába illő töltények . vol 'tak. Egész töltény tár — ha [lövedékkel. i A kínai ugyanolyan hallga 'tagon és egykedvűen lépet [ Peterson háta mögé mint az 'előtt, Szemében csak egy pil § "))mohj tAsuun^ __ __________ ____§___________ wi ßtö MMM , f T«~r- >w— fvnQHÖut: CMSAi PUUC.BAC

Next

/
Thumbnails
Contents