Petőfi Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-08 / 33. szám
4. oldat 1958. február 8, vasárnap HdUU känny.e&& nUnt apáiknak... A napokban Mészáros Fü- löp tanár levélben hívta fel a figyelmünket arra az egyébként közérdekű problémára, hogy a fiatalok otthagyják a mezőgazdaságot. Régi levelezőnk többek közt ezeket írja: »Amikor tanfolyamokon, előadásain kon csupa idős és lelkes arc mo solyog felénk, méltán vetődik fel a kérdés: miért nincsenek itt velük egy sorban a fiaik is, miért nem érdeklődik a fiatalság a mezőgazdaság iránt? ...« »A mezőgazdasági munka még mindig nem nyerte el azt a megbecsülést fiatalságunk szemében, mint amit megérdemel.. .- A későbbiekben így szól a le vele: »Nekik kell eltartani apáikat, fiaikat és saját magukat is azokon a földeken, amelyeken apáik és őseik verítéke ömlött, évszázadokon át öntözve a kemény hantokat. Apáik sajgó derékkal álltak helyt az irgalmatlan harcban, amelyet az ellenséges állammal és az elemekkel vívtak. Miért félnek levenni a nehéz terhet vállaikról. amikor ma már a gépek segítőtársaik és könnyebb a munkájuk ... A termelőszövetkezetben a kollektív munka gondtalan eletet biztosít, nyugdíjat adnak, aki ezt az utat választja.« V alóban, az utóbbi évek nagyarányú fejlődése, a könnyebb tanulási és elhelyezkedési lehetőség a városba vonzotta a falusi fiatalokat. Hívta & hívja őket az ipari nagyüzem, a korszerű gépek. Különösen az egyéni parasztfiataloknál tapasztalható ez, Érthető, hiszen látják, hogy apjuk éppúgy küszködik a földdel, mint valamikor nagyapjuk, ugyanolyan elavult módszerekkel műveli meg. Érzik, hogy ez már túlhaladott valami, ennek nincs jövője. Éppen erről beszélgettem a napokban egy hatholdas gazdával, aki azért nem taníttatja a fiát, bár jó fejű gyerek, mért akkor elhagyná őt Ha nagyon okos lesz — hangoztatta, — akkor elmegy a városba és ki műveli majd meg a birtokot? Ügy járok mint számos falubéli, aki szintén taníttatta a gyerekét Ha nem megy a városba, akkor pedig belép a szövetkezetbe. A vitát azzal zárta végső tanulságként: »Okos ember nem - való parasztnak.« Vannak ilyen £ makacs emberek. Az ilyen és ehhez hasonló megállapítások még a három millió koldus or-; szágából maradtak ránk. De most a nép kezében van a hatalom, a nép pedig tanulni, kulturálódni akar. Mind többen jönnek rá, hogy csak akkor képesek javítani életsorsukon, ha okosodnak. Jólétet Csak kulturált kiművelt emberfőkkel lehet teremteni ebben az országban. Tudták ezt a régi Magyarország elnyomói, ezért igyekeztek akadályozni azt, hogy a műveltség betörjön a faluba. • M ost más világot élünk. Lassan minden közsé , günkben modern kultúrhazzalj dicsekedhetünk, ahol televízió! van. Kevés olyan parasztházi van, aho) ne lenne rádió és új-j ságot is csak a legelmaradottabb! emberek nem olvasnak. Ma márj érdekli a parasztembert nem-j csak a saját, hanem a falu, a vi-j lág sorsa, amely szorosan össze-' függ az övével, erre mindinkább! rájön és elsősorban a fiatalokAZ ÉBRESZTŐÓRA \ ELÁRULTA A POTYAZÓT Az egyik svájci szállodában] egy vendég éjszaka észrevétle-j nül akart kiszökni az épület-j bői. hogy ne kelljen fizetnie aj vacsórafogyasztásért és a ho-j tel-szobáért. A potvázónak azonban nem] volt szerencséje, mert amikor! lelopakodott a lépcsőn, elej-j tette a kofferét és kiesett aj benne lévő ébresztőóra, amely] a rázkódásra csengetni kezdett) és felébresztette a vendégeket.] De ami még rosszabb, a zállo-1 dalul aj dánost J nál tapasztalható ez a felismerés. Ahhoz, hogy valaki a saját sorsán javítson, fel kell ülnie a fialadás szekerére, ezt pedig falun a közös gazdaság képviseli. Természetesen a fiataloknál más a helyzet, mint az idősebbeknél. Különböznek az igényeik, különlegesen, másképp kell megoldani a velük való kapcsolatot a termelőszövetkezeteK vezetőségének, tagságának. Odaadó. türelmes munkával szükséges tanítani, nevelni őket, formálni a jellemüket. Ha pedig már bent vannak a szövetkezetben, akkor még nagyobb segítségre szorulnak. Ezzel számolni kell mindig a vezetőségnek és a tagságnak. Határozott receptet nem lehet adni. Esetenként kell válogatni a módszereket. A tataházi Petőfi Termelőszövetkezetben 31 fiatal van. Jól gazdálkodik a tagság, minden hónapban rendszeresen előleget osztanak. Ennek elsősorban a fiatalok örülnek, akik szeretik, ha szombatonként, vasárnaponként zsebpénzt csörgethetnek, gyakrabban vesznek új ruhát, szeretnek csinosan öltözködni. Ma már nem ritka falun sem a lányoknál a kisestélyi ruha, a nylon harisnya, a fiúknál pedig a több rend ünneplő ruha. Mondjak is gyakran az öregek, hogy bizony az ő korukban ilyenről még álmodni sem mertek. Nem egy idősebb paraszt bácsi jegyzi meg, hogy azelőtt még a föld- birtokos gyerekeknek se volt annyi ruhájuk, mint a mai paraszt ifjaknak. E z is a fejlődéssel jár, az igények növekedésével. A tapasztalatok bizonyítják, logy a muntiaegység-előlegosz- iás komoly vonzóerő. Azonban nemcsak erről van szó. Ahhoz, íogy a fiatalok megszokják a cözöst, helyes módszer, ha ;gyütt dolgoznak. Több szövetkezetünkben létesítettek ifjúsági irigádokat, ahol az idősebbek ielügyeieté mellett dolgoznak. \z is helyes, ha egy-egy speciá- is feladattal, például a cukor- ■épa megművelésével bízzák meg őket. Ez növeli felelősség- érzetüket. munkaszeretetüket, különösen, ha jó termés esetén nég prémiumot is kapnak. Nemcsak a munka során, ha- íem azon kívül is meg lehet találni a módszerekét arra, hogy a fiatalok ne úgy tekintsék a zövetkezetet, ahöva csak dől gozni járnak, hanem szinte második otthonuknak. Sok közös gazdaságunkban már van kul túrház, vagy legalább is kultúr- terem, amelyet kedvessé, otthonossá lehet tenni. Az előbb említett tataházi Petőfi Termelő- szövetkezetben a fiataloknak kultúrcsoportjuk is van, a kecskeméti Vörös Csillagban szombaton, vasárnaponként lovagolni tanulnak a fiatalok. Ugyanitt az elnök egy dobot vett a zenekar számára. Apró gesztus, de a törődést bizonyítja. A kiskunfélegyházi Vörös Csillagban is segíti a vezetőség az ifjakat. Máp saját zenekaruk van. M indenütt, községben ép tanyán, meg lehet találni ezt a hangot, amely elősegíti, hogy a fiatalok felismerjék: saját maguknak keli megteremteniük az új, szebb, boldogabb paraszti életet. Nekik sokkal köny- nyebb mint apáiknak, akik szinte állati sorban nyögtek, egészen a felszabadulásig a földesúr, a kulák, az úri Magyar- ország járma alatt. — K. S. — | 40 eve a szakmában Kecskeméten, a Talfája és a Szarvas utca sarkán kicsiny tábla hirdeti, hogy itt dolgozik Bíró Elek műszerész. Minőségi munkája ugyan nagyobb reklámot is megérdemelne, hiszen 1955-ben »Jó minőségért« éremmel tüntették ki, de az idős mester nem sokat ad a külsőségekre. Bíró bácsi tősgyökeres kecskeméti. 1919-ben jegyezte el magát a 'műszerész szakmával. Itt kapott segédlevelet és itt leli önálló kisiparos. Azóta éppen négy évtized telt el, s ez az idő elég volt ahhoz, hogy a mestert és munkáját megismerjék. Így is történt. A dolgos kisiparos neve márka lett Kecskeméten. Varrógép, kerékpár, író- és számológép, valamint más speciális javításokkal mészakmájéra alapozta életét, családja megélhetését. Ezt tükrözi műhelye, de egész tevékenysége is. Szerelőasztalán olyan rend van, hogy becsukott szemmel is megtalál mindent. Pontos, precíz ember. Ami javítást vállal, azt mindig időre elkészíti, ha pedig valamilyen munkát kiadott a kezéből, azt tulajdonosa nyugodtan használhatja. És még valamit: a mester sohasem kér többét ügyfeleitől, mint amennyi a megengedett, tisztes haszon. Bíró Elek műszerészt ezért megérdemelten tüntették ki 1957-ben a szakma kiváló kisiparosa címmel, de sokat nyert vele a KIOSZ is, amikor őt választották a kecskeméti szervezet alelnökének. Sándor Géza fOWIIOIIA : CALSAI PVNÜOAC teres tábla nélkül is megtalálják műhelyét, akik akarják. Az ilyen vevők száma pedig ugyancsak nagy, hiszen Bíró Eleit Az ösvény két oldalán me- redező fák legkisebb közeit is növények szőtték át. Különböző fajtájú, méretű és formájú leveleik hasonlítottak egymáshoz: mind sötétzöld, húsos és merev volt, s úgy csillogott, mintha lakkba mártották volna. Milyen szépek a »rimba« útjai! Ez a szépség azonban természetellenes, émelygést okoz és haijiar unalmassá válik. Limar néhány savanyú, de elég ízletes bogyót reggelizett, aztán elindult az ösvényen, A »rimba« szépségei már nem érdekelték, csak a veszélyek. — Most igazán senkivel sem szeretett volna találkozni, s amikor lövést hallott a távolból, gyorsan elrejtőzött a bozótban. A lövés megismétlődött. Majd tompa motorzúgás hallatszott. »Hát ez meg micsoda? Tank? Vagy Repülőgép?« Limar kidugta fejét rejtekhelyéről, hogy kinézzen az útra. De akkor valami hideg csík kúszott a vállára, s egy hosszú, barnás-fekete élőlény villant meg a bőrén, »Kígyó!« Limar ösztönösen összerázkódott, hogy az undok csúszómászót lelökje magáról. De az a csík nem kígyó volt, hanem egy hatalmas, körülbelül harminc centiméi** hosszú és ujjnyi széles pióca. Limar le akarta söpörni az állatot, a csúf élősdi azonban még erősebben tapadt a vállára, s ellenállt neki. A kétségbeesett embernek most már a kését is igénybe kellett vennie. Ez azonban csak a kezdet volt. A friss vér szagára ugyanis — ki tudja honnan? — kisebb piócák sereglettek elő. Li- marra vetették magukat és pillanatok alatt úgy rátapadtak, hogy nem tudta leszakítani őket a testéről. A rémült rádiós erre szaladni kezdett. Még a lövésekről is megfeledkezett. Közben megállt, hogy kifújja magát. De akkor ■ ismét lövés és motorzúgás hallatszott. Mintha valóságos ütközet robbant volna ki: géppuskák és géppisztolyok zakatoltak, gránátvetők dübörögtek, bombák robbantak. A zaj egyre közeledett ... Majd egy lökhajtásos repülőgép húzott át a dzsungel fölött, és kisebb bombákat szórt szerteszét. »... Nesze neked, dzsungel!... Nesze neked, romantika!« — prüszkölt Limar. Aztán felkelt a főidről és megtörülte pisztolyát Óvatosan körülnézett, hallgatózott. Majd továbbment. Most már biztosan tudta, hogy emberek élnek itt. Sőt, ha lökhajtásos repülőgép lőtte a duzsungelt, akkor ez már felszabadított terület lehet. X. fejezet MINDENKINEK MAS CÉLJA VAN A hírszerző, ha idegen területre küldik, veszélyes és bonyolult munkát vállal. Itt a szokások, a fogalmak és az elvek mind fordítva érvényesek: — akit legszívesebben agyonlőnénk, arra kedvesen mosoly- gunk, akit tisztelünk, azt gya- láznunk kell, aztán olyan élesen kell látni, mint a fényképezőlencse, és olyan gyorsan kapcsolni, mint az elektronikus gépek, ugyanakkor szívósnak is kell lenni, akár a teve és nyugodtnak mint a számológép. Pjotr Szergejevics Scseglov mérnök nem tartotta magát al- kamasnak a hírszerzői munkára. Hiszen sem acélidege, sem kivételesen éles esze nem volt. A körülmények azonban most arra késztették, hogy hírszerző legyen, mégpedig igen nehéz körülmények között. De Scseglov alaptalanul becsülte le magát, mert átlagon felüli képességekkel rendelkezett. Harwood azt ajánlotta neki, hogy mondja magát németnek, s így férkőzzék Wagner bizalmába. Scseglov készségesen bele is egyezett; Peter Vogel lett belőle. De Scseglov és Harwood további tervei már tértek egymástól. Mindenki a maga céljára tört. Wagner professzor kitartó, tisztelettudó és figyelmes embernek ismerte meg Peter Vögelt. Vogel ugyanis az integrátor zseniális felfedezőjét tisztelte benne, és úgy hagyta el a szobát, hogy egy pillantást sem vetett a papírokkal tele- szórt asztalra. Többé nem is mutatkozott, sem aznap, sem később. Wagnerben pedig nőni kezdett a várakozás izgalma és a visszafojtott elégedetlenség. »Bárcsak jönne már az a Vogel! — gondolta. — Majd én megmutatom neki! Harwood nem először küld német kémet hozzám, de mind ostoba alakok voltak, és az első csalétket is bekapták. Ez azonban ravasz, furfangos fickó ... Lárri, most nem jön; játszik az idegeimmel.« (Folytatása következik) „JCmt/ent sülök a magyar irodaiam asztalára!” MÓRA FERENC 1879—1934 írói kiválósága miatt a felnőtt olvasók. »Félegyháza ifjú poétájából« nemcsak »Szeged iró- ía<<> lett, hanem olyan elismert és megbecsült íróművész, aki élete végén már minden szerénysége ellenére elmondhatta: »Kenyeret sütök a magyar irodalom asztalára.« Ennyiben folytatta kenyérsütő édesanyja mesterségét. Édesapja szűcs mesterségét pedig azzal, hogy »tollal hímezte a Virágokat, a rozmaringot és tulipánokat«. A társadalmi haladás bátor hirdetője volt Már mint ifjú hogy »szegényes, ócska nádtetők alatt... szárnya női az én híremnek«, s nevét áldva fogják emlegetni »az árva elnyomottak«. Forradalmi költő nem lett belőle, de »szelíd elégiákat sirdogált« valahányszor szenvedő, üldözött embert látott. 1934. február 8-án Szegeden húnyt el. Dr. Mezősi Károly Életének két fő dátuma arra arra figyelmeztet, hogy emlékének felidézését ebben az esztendőben kétszer is kötelességünknek érezzük: nyolcvan évvel ezelőtt született, s huszonöt éve hogy meghalt. »Földi szegődsége« csupán ötvennégy évig tartott. E néhány évtized alatt a »mezítlábas, toprongyos«, Daru utcai, félegyházi gyerekek szülővárosától elnyerte a díszpolgársá- got. Mire a »hajnalban megfol- tozott ruhájú Fercsike« ruhája "oktalan lett, közben a haja megfehéredett, a Szegedi Egye- ;em díszdoktorává avatta. Az aranyszőrű bárány címen negírt történelmi tárgyú meséjétől azonban az Aranyko- oorsó dús történelmi körképéig érkezett el. Az aranyszívű, iranyos humorú ember meséinél a gyerekek éppúgy megérették, mint bölcs reflek- ziói, mélységes emberszeretete,
