Petőfi Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-24 / 46. szám

2. oldal 1959. február 84. kedd Megkezdődtek o hivatalos angol—szov.et tárgyalások MOSZKVA. Macmillan angol miniszterelnök és Selwyn Lloyd külügyminiszter egy Moszkva környéki villában két megbe­szélést folytatott a szovjet kor­mány vezetőivel. A második megbeszélés 18 órakor ért vé­get és ezt követően Macmillan és Selwyn Lloyd, valamint az angol küldöttség többi tagja visszautazott Moszkvába. Az angol miniszterelnök hét­főn délelőtt 10 órakor udvari­assági látogatást tesz a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnökhelyettesénél. Az AFP szerint a hivatalos ta­nácskozások az angol küldött­ség és a szovjet kormány kép­viselői között hétfőn délelőtt kezdődnek meg a Kremlben. Ünnepségek a Szovjetunióban a hadsereg napján Az egész Szovjetunióban megünnepelték vasárnap a szovjet hadsereg születésének 11. évfordulóját. A hadsereg tisztjei és katonái baráti talál­kozáson vettek részt a szovjet társadalom legszélesebb réte­geinek képviselőivel. Az orszá­gos ünnepséget Moszkvában rendezték meg, hasonló ünnepi estékre került sor a kitüntetett hős városokban, Leningrádban. Sztálingrádban, Szevasztopol- ban és Ogyesszában. Az évfordulóról megemléke­zik a vasárnapi szovjet sajtó is. A Krasznaja Zvjezdában Grecskó marsall így ír: »►Had­seregünk és flottánk erejének egysége a néppel megbontha­tatlan. A szovjet emberek jól tudják, hogy hadseregük és flottájuk a dolgozók érdekeit védelmezi és őrzi és ezért nem sajnálják sem munkájukat, sem anyagi eszközeiket a had­sereg erejének megszilárdítá­sára.-« KISHIREK külföldről LONDON. Mendes-France volt francia miniszterelnök és Nenni, az Olasz Szocialista Párt vezére vasárnap találko­zott Eevannal, az Angol Mun­káspárt vezetőjével. NIKÓZIA. Nyugati hírügy­nökségek közlése szerint va­sárnap délután Nikóziában hi­vatalosan bejelentették, hogy megkezdődött a ciprusi politi­kai foglyok szabadonbocsátása. Az utóbbi időben 900 személyt tartottak őrizetben bírósági ítélet nélküL LONDON. A Reuter szerint londoni illetékes körökben kö­zölték, hogy az angol kormány hétfőn egy húszoldalas fehér- könyvet jelentet meg annak a megállapodásnak a részleteiről, amelyet Ciprus státuszáról csü­törtökön írtak alá Londonban. Nyugtalan «ág Loudon bau a ny«*ftzatöidi zavargások miatt Nagy nyugtalanságot kelte­nek Londonban és a gyarmat­ügyi minisztériumban azok a hírek, amelyek a nyasszaföldi zavargásokról számolnak be. Az angol lapok közlése sze­rint a Nyassza-tótól északra több helyen kirobbant a felke­lés. A zendülők rohammal be­vették a börtönöket és kisza­badították a foglyokat, majd megtámadták a repülőtereket, hogy megakadályozzák a légi úton érkező erősítések leszállá­sát. A Reuter legújabb jelentése szerint a karongai repülőtéren a zendülők hatalmas sziklakö­veket gördítenek a kifutópá­lyákra. Livingstoniában a né­gerek hatalmas kőzáport zúdí­tottak egy angol raktárra. Szénhegyek árnyékéban Drámai módon bizonyította be a belga szénbányászok sztrájkja, a nyugat-európai szénválság méreteit és várható következményeit. A legtöbb nyugat-európai széntermelő or­szágban hatalmas eladatlan készletek halmozódtak fel és a kereslet egyre inkább csők« ken. A válság kirobbanását siettette az olajnak, mint fűtő­anyagnak fokozottabb felhasz­nálása és az olcsó amerikai szén korlátlan beözönlése. A szénbányák tulajdonosai a fe­nyegető veszély ellen munkás­elbocsátásokkal és a szénbá­nyák egyrészének bezárásával védekeznek. Belgiumban a felhasználatlan készletek mennyisége elérte a 7 millió tonnát. Nyugat-Német- országban 13 millió tonna készlet halmozódott fel. Auszt­riában a felhasználatlan szén- mennyiség az évf termelés 11,4 százaléka. Hollandiában éven­ként 766 000 tonna szén marad felhasználatlanul. Angliában 13 ezer bányászt foglalkoztató 36 bánya bezárását határozták el. Irak visnsaniaaította az USA fuvallatát Szombaton nyilatkozatot adott ki az iraki gazdasági miniszté­rium. A hivatalos okmány be­jelenti, liogy az iraki kormány visszautasította az Egyesült Ál­lamok kormányának január­ban tett arra irányuló javas­latát, hogy megállapodással szabályozzák az Irakban be­fektetett amerikai magántőke helyzetét. N A 1959. február 24, kedd Névnap: Mátyás Napkelte: 6 óra 35 perc Napnyugta: 17 óra 21 perc A NAP HUMORA A sah utolsó szava Meghalt a sah és temetése­kor hű alattvalói a megboldo­gultról beszélgetnek. — És mi volt a sah utolsó szava? — Nem volt szegénynek utol­só szava. — Hogyan? — Hát lehet annak utolsó szava, akinek háromszáz fele­sége van? • Jégtörő Mátyás Nem olyan egyszerű hétköz­nap ez a mai, merthogy Jég­törő Mátyás napjához az a néphit fűződik, hogyha akkor jég van, azt megtöri Mátyás, azaz jó idő lesz, ha viszont nem fagy, úgy hideg követke­zik. Az idén az első naptári jós, a medve, hideg időt jövendölt, Zsuzsánna-napkor a pacsirták jó időt jósoltak s most itt van Mátyás és töri a jeget. Tehát nincs messze már a tavasz. • — Marké János elvtárs, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának tagja kedden 8 órától 13 óráig a kecskeméti tanácsháza I. em. 5. szám alatt fogadónapot tart. — Hiánycikk a szőnyeg. A Bajai Gyapjúszövetgyár rátért a szőnyeggyártásra is. Eddig ötezer folyómétert adtak át a kereskedelemnek. — A katonai szolgálatra be­vonultak gyermekének felvéte­lét bölcsődébe, óvodába vagy napközi otthonba, ha a feleség munkaviszonyban áll —■ a most megjelent kormányrendelet sze­rint — biztosítani kell. — Fontos telefonösszeköttetést létesített a posta. A bócsai ta­nyai lakosságot még jobban be­kapcsolták az ország vérkerin­gésébe azzal, hogy a Fischer- bócsai és a zöldhalmi iskolához bevezették a távbeszélőt. — örökéi a nadrágon. Az egyik ammoniumvegyülef vizes oldatával való bepermetezés utáni vasalás a nadrágnak tar­tós élt biztosít, melynek a ned­vesség sem art. Az ausztráliai Si-Ro-Set tartós vasalási eljá­rást rövidesen nálunk is beve­zetik. — Megjavították a vasúti pá­lyát, a nyaralási idényben már 100 kilométeres sebességgel köz­lekednek a vonatok Budapest­től Szabadbattyánig. — Országos rekordot ért el az Alagi Állami Gazdaság tyúk­farmja, ahol egy Leghom-tyúk 460 nap alatt 410 tojást tojt. Töhb mint háromezren vo'tak a kecskeméti népfront bálon Szombaton este a város min­den részéből elegáns nők és férfiak tömege igyekezett a ta­nács épülete felé. A íépesőfeljá- rónál a megyei munkásőrség zenekarának pattogó muzsikája fogadta az érkezőket. Nyolc óra tájban már olyan sokan vol­tak a bálozók, hogy a hét he­lyen felállított ruhatár sem győzte. A folyosókon és a különböző termekben az estélyi ruhás höl­gyek és a sötét ruhát viselő férfiak színes forgataga hul­lámzott. Fél kilenckor az emel­vényre lépett dr. Grtutay Gyu­la, az Elnöki Tanács tagja, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, a bál elnö­ke és megnyitotta a mulatsá­got, majd a gimnáziumi tanu­lókból összeállított nyitópárok francia-négyest táncoltak. Ez­után világos reggelig ropták a táncot a jókedvű bálozók. Több mint háromezer ember vett részt a mulatságban. Nem­csak a díszterem volt állan­dóan zsúfolt, hanem a különter­mek is. A betyárcsárdában nemcsak a kitűnő magyaros ételek, italok, hanem a jó népi zenekar is emelte a hangula­tot. A Moulep Rouge valóságos gőzfürdő volt. A Volga-szalon tágas termében viszont meg le­hetett pihenni egy-egy pohár vodka és a szovjet zenekar kel­lemes muzsikája mellett. — A Kecskemét környéki kiscselédekről és lelketlen ki- zsákmányolóikról hosszú le­leplező cikket közölt a Falusi Vasárnap. — Tízéves az Állami Bizto­sító. Az évforduló alkalmával közölték, hogy az ellenforrada­lom okozta károk megtérítésé­re mintegy 70 millió forintot fizettek ki. — Nem becsülte a másét, megkapta »jutalmát«. Ifj. Gerl Ferenc hillyei lakos kocsijával sorozatosan ráhajtott gazdatár­sa veteményére. A kalocsai já­rási tanács 300 forint pénzbír­sággal sújtotta. — A Vlí. Világi! júsági Ta­lálkozó előkészítő bizottsága megalakult Budapesten. — Elütötte a kocsi Bartha Istvánná, Tiszakécske pereg- halmi lakost, oly szerencsétle- rül, hogy keze és lába több he­lyen eltörött. A mentők a kecs­keméti megyei kórházba szállí­tották. — Az ifjúság ipari képzésé­ben példát mutat a kecskeméti Építőipari Szövetkezet, ahol 30 tanulót foglalkoztatnak 5 szak­mában. A kecskeméti ipari ta­nulók 5 százalékát foglalkoz­tatja ez a szövetkezet. — Vádat emelt Nagy Lajos jakabszállási lakos ellen a kecs­keméti járási és városi ügyész­ség tartási kötelezettség elmu­lasztása miatt, mert házasságon kívül született gyermeke havi 100 forintnyi tartásdíját 1955 óta nem fizette. — Bács megyei primőrök a budapesti nagyvásárcsarnokban. A tisztított paraj csomója 10, a piros hónapos reteké 3—4, az apró saláta 3,50—4, a fehér karalábé pedig 2—2,5ü forintért kerül a pestiek asztalára. — Szigorú ételellenőrzést ve­zetnek be a kereskedelemben. Az éttermeket utasították, hogy az étlapon bő választékban le­gyen 10 forinton aluli étel is. Ellenőrizni fogják, hogy az erre kijelölt üzletekben a nap minden szakában szolgál­tatnak-e ki tejeskávét és péksü­teményt. — A bajai postahivatal ke­reken egymillió négyszázezer helyi és háromszázezer interur- bán beszélgetést bonyolított le a múlt évben. — Iparengedély nélkül vál­lalt lakatosmunkát Kiskunfél­egyházán Iványi László. A KIOSZ ellenő*i lakásán mező- gazdasági gépek javításán ér­ték tetten. 500 forint büntetést kapott. — Szigligeti Endre Cigányok című színművét a moszkvai Ci­gány Színház Barta Zsuzsa rendezésében mutatja be. herskeméti anyakönyvi hírek SZÜLETÉS: Szelei Rozália (anyja: Bódog Julianna), Zubek Tibor (Széli Julianna), Szántói István (Kajmán Ilona), Sváb Kovács Béla (Golovics Erzsé­bet). HÁZASSÁG: Fahur Sándor és Máté Erzsébet. MEGHALT: Takács Jánosné szül. Balogh Julianna, 75 éves korában. tíVASEHÍR Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett édesapánk, nagyapánk, Tóth Ignác kőművesmester folyó hó 23-án, hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése fo­lyó hó 25-én délután fél i órakor lesz a kecskeméti Szentháromság temetőben. A gyászoló család 43S NAPJAINK KÉRDÉSEI Nemzedékváltás kezébe adja a kapát, amivel és ahogyan már az öregapja is dolgozott, megfogja az egy ló után akasztott eke szarvát, vagy vállára akasztja a súlyos kézi permetezőt, — s ha átte­kint a szomszédos nagyüzemi táblákra, ott kombájnt, öntöző- berendezést s csordaszámra le­gelő tenyésztörzseket lát, s vi­dám társakat, akik még a nagy munkák idején is naple­mentekor már tisztára mosa­kodva köszönnek el a munká­tól. Egy keceli gazda nemrégen vidámság mögé erőszakolt ke­serűséggel újságolta, hogy ser­dülő fia motorkerékpárról áb­rándozik. — összeszidtam — így az apa —, hogy amikor én ilyen korú voltam, arra biztat­tam apámat, hogy vegyünk még egy lovat. Örökké visszatérő utalás az öregeknél a saját fiatalságukkal való példálózgatás. Pedig a nemzedékek természetszerűleg váltják egymást, s az új nem elégszik meg a régi kereteivel, áttöri annak korlátáit. A régi és az új életforma harca folyton ismétlődik. Az öregek védik a maguk vélt iga­zát, a fiatalok pedig nem fo­gadják — mert nem is fogad­hatják — el azt. Így születnek a kölcsönös vádak: »-hálátlan fiatalok- és »maradi öregek«. S a régi nemzedéknek — bár­mennyire nehéz és fájdalmas is elismernie — meg keli érte­nie, hogy az újé a jövő, mert amit az új akar, az a jobb. He­lyik dolgozó paraszt szereti job­ban a gyerekét? Az-e, amelyik a kisparcella igájában ugyan­arra a nehéz robotra akarja kárhoztatni, amelyben ő egész élete sorún élt, — vagy amelyik valóban könnyebb, boldogabb sorsot szán neki, mint magá­nak volt? Nyilván, hogy az Utóbbi! Az új nemzedék így is, úgy is megtalálja a neki tetsző utat. De ném jobb-e, ha minél ke­vesebb összeütközéssel történik meg as életforma átváltása s a szülők — éppen a gyermek iránti szeretettől — maguk is segítenek az űj generáció sor­sának kialakításúban H A szülői gondoskodás az új generációról már szinte a böl­csőnél kezdődik. Minden apa­anya, minden nemzedék azt akarja, hogy az utódok boldo­gabban éljenek, mint ők. Va­laha a parasztcsaládokban a földszerzési vágyat is ez haj­totta: néhány hold földdel töb­bet örököljön a fiú, s lehető­leg földes gazdalegényhez men­jen feleségül a lány. A föld szeretető a dolgozó parasztságnál olyan, mint or­vosnál a hivatástudat: lebírha- tatlan és tiszteletreméltó. S hányszor hallani a keserű szem­rehányást idős parasztszülők ajkáról a »hálátlan, nagyravá­gyó- fiatalok ellen, akik már nem szeretik, könnyű szívvel otthagyják az apai kisbirtokot, városban, gyárakban vagy a falun állami gazdaságokban vállalnak munkát. Pedig nem a földhöz való hűtlenségről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy a régi életformától menekülnek el a fiatalok: a szűk mezsgye közé szorított, jövővel nem kecsegte­tő, lemondásokkal, s nehéz ro­bottal teli élettől. Az egyéni gazda fia hajnalban kel, villá­val hordja az istállóból a trá­gyát, a kukoricaszáron telelt te­hén alól, karján cipeli az ita­táshoz a nehéz vödröt, nap­hosszat görnyedve kapál vagy arat, ,a föld szóién sebtében kapja be az ebédet vagy a ta­nya eperfája alatt a gyorsan összesikerített tarhony alev est (mert az anyának is ezer dolga van), s este — ha még marad kedve a fáradságtól — petró­leumlámpa mellett legfeljebb durákozhat az apjával, ha fa­luban él, elmegy eg-y-két fröccs- re a kocsmába. Az ilyen, ha mondjuk, állami gazdaságba kerül, mit tapasztal? Munka. Után fürdik, traktort, gépet ve­zet, társasán dolgozik, -» da nem látástól vakolásig! —, terí­tett asztalon, ebédlőben eszik, mozit, televíziós adást néz, ha­vonta kétszer kap fizetést. De mondjuk, hogy otthon mindent megkap, amire vágyik: motort vehet, vasárnapopkint a város­ba jár szórakozni, pénze is van. Hétfőn aztán hazaér az apja

Next

/
Thumbnails
Contents