Petőfi Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-03 / 28. szám
4. oldal 1959. február 3, kedd MELLÉKTANTÁRGY ? Á GYAKORLATI ÉLET MŰHELYEIBEN KERT JE SS MŰHEEY ♦ A budapesti m üszerkiáli ításvn láttuk <*■ A politechnikai oktatásnak két új módszerével találkoztunk a soltvadkerti általános iskolában. A tanulók egyik fele a botanikus kertben ápolgatja a virágok és egyéb dísznövények százait, másik fele pedig a jól felszerelt műhelyben barkácsol, végzi munkáját a különböző gépeken. A gyerekek eddigi munkája arról tanúskodik, hogy a soltvadkerti iskolából a jövőben több olyan tanuló kerül az élet forgatagába, akik középiskolai tanulmányaik befejezése után szakmunkásként állnak helyt a termelésben. A politechnikai oktatásnak e két módszere segít a növendékek pályaválasztásának megoldásában is. A jövő »mezőgazdászai« 1956 őszén kezdték meg a politechnikai oktatást, kísérletképpen. Szakács László szaktanár irányításával hozzáfogtak a gyümölcs- és szőlőtermesztéshez, a nagyüzemi állattenyésztéssel járó ismeretek elsajátításához, valamint a fűszernövények termesztéséhez. Az elméleti oktatást összekötötték a gyakorlatban elért eredmények megismertetésével. Ellátogattak a Kalocsai Paprikaüzembe, állami gazdaságokba, termelőszövetkezetekbe és a gyerekek meggyőződtek a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről, magasabb termésátlagukról, az ott dolgozó munkások szocialista gondolkodásmódjáról. Ez az újszerűség nagy változást idézett elő a gyermekek lelkében. Az elmúlt két esztendő óla gyakrabban hangzik el ajkukról a kérdés: — mikor megyünk üzemlátogatásra? Tetszik nekik a végtelenbe nyúló földeken végzett becsületes munka, szakemberek képzettsége fokának emelését is. Az átlag-műveltségnek ma már egyre kevésbé nélkülözhetetlen része a technika alapfogalmainak és az ezzel összefüggő gyakorlati tájékozottságnak az elsajátítása, ismerete. El sem képzelhető másként a mezőgazdasági termelés legkorszerűbb ismereteinek mindennapi gyakorlatban való alkalmazása, széles körben való elterjesztése, a szocialista nagyüzemi termelés megvalósítása. Nem lehet ma már mellék- tantárgyként kezelni az élet iskolájában sem azokat az ismereteket, amelyeket a politechnikai oktatás nyújt. Bieliczky Sándor Rádióaktív izotóp sugárforrása Önműködően szabályozza az Albertfalvi Vegyigyár glicerindesztilláló készülékét. Az új gépet Kaffka Károly a Növényolajipari Kutató Intézet laboratóriumában kísérletezte ki. Kisérletezik a falu A botanikus kertet nyugodtan nevezhetjük nemcsak az iskola, de a falu gyöngyszemének is. Itt megismerkednek a gyerekek több mint 700 élő növénnyel, a növényismeret- alapvető kérdéseivel. Arra törekszenek, hogy a tájjellegnek legjobban megfelelő búza-, rózsás árpafajtákat bemutassák. Az új kísérletezések eredményei csodálkozásba ejtették az egyéni gazdákat is. Bekopogtattak Szakács László pedagógushoz, és kérték, adjon nekik is néhány magot, hadd kísérletezzék ki: vajon beváük-e náluk is? Az eredmény nem maradt el. Azóta már több dolgozó paraszt barázdáin lengeti a szél a kísérleti búza kalászait. Soltvadkerten ma együtt kísérletezik az apa a fiával, és örülnek a termelésben elért sikereknek. Napról napra terjed a híre © botanikus kertnek, 1956-ban Csendes szobatárs Lajos barátom Pestről jött látogatóba, és az Alföldiben kapott egy társbérletet. Mondanom sem kell, torkában dobogott szíve az örömtől, amikor lakótársa így szólt: — Szakikám, legyen őszinte, tigye maga nem horkol? A lelkesedés korai volt. A kefebajuszú alig vetette el magát az ágyon, máris sajátosan, egyéni stílusban horkolni kezdett. Lajos régen csalódott ekkorát. A mindenre elszánt ember mozdulataival magára kapta ruháit s lement az étterembe egy duplával kevert szíverösí- t őért. Éjfélkor battyogott vissza, de a koma úgy látszik, túlórázott. Na most mi a fenét csinájon? Először vizet csorgatott pohárba. Eredmény: sehol semmi, Utána ö is horkolt. Amaz rá se hederítétt. Végül elkezdett cucogni, mint a malacoknak szoktak. Ez használt. A szobatárs kicsit nyöszörgőit, aztán oldalára fordult. De bár ne tette volna! Ügy látszik, valahogy megszorulhatott a nyelve, mert úgy el kezdte cifrázni, hogy a Lajos majdnem sírógörcsöt kapott. Füleit két párna közé szorította, de egy-egr komolyabb akkord még ezei is átszűrődött. A reggel ezután végkép be tette az ajtót. A szaki felettébl morózus hangulatban ébredt. — Micsoda hely ez — szól gurgulázás közben. — Egész éj jel egy perc nyugta sincs a: embernek, úgy csapkodják a. ajtókat... Lajosban minden összeom lőtt. Hát van igazság égy szál lodában? Sándor Géza több mint 1500 látogató tekintette meg a kis birodalmat. A gyakorlati oktatás során célul tűzték ki, hogy népszerűsítik a Mészöly-féle paradicsomot, megismerkednek a kukorica négyzetes és ikersoros vetésének gyakorlati alkalmazásával. Fontos feladatuk a gyümölcs- magoncok nevelése. A szőlők különböző fajtáinál elért eredményekkel is megismerkednek. Tavaly nyáron egy négyéves tőkén húsz fürt szőlő termett. Erre büszkék is a botanikus kert ifjú "mezőgazdászai«. így zajlik az élet a soltvad- kerti kísérleti botanikus kertben. A tudományos kísérletezések, a közösségi munka öröme eggyé forrasztja a gyermekeket, alakítja, formálja gondolkodásmódjukat a jövő számára, * A szocializmus építése meg követeli a technika állandó fejlesztését, s ennek kapcsán a A „Zójíi" őrs nem hátrált meg* NYOLC vörös nyak- kendős- orgoványi úttörő botokkal, ceruzákkal, jegyzetfüzetekkel és fényképezőgéppel felszerelve indult útnak január 24-én, szombatom délután, hogy nyomozzanak az 1919-es Tanácsköztársaság eseményei után. Borult idő volt és nem sokkal azután, hogy elindultak, elkezdett esni az igen kellemetlen havaseső is. A pajtásokkal tartó Somogyi igazgató bácsi megkérdezte, hogy visszaforduljanak-e? A nyolc úttörő egyhangú »nem«-mel felelt. A PAJTASOK közül Czakó Bori ismerte legjobban az utat és ő vezette a »Zója« őrs kutató tagjait, hogy a községtől 6 km-ré levő Csaj bók Kálmán bácsi- tanyáját megtalálják. — Csaj bók bácsi ugyanis szemtanúja volt a íehérterror ideien egy gyilkosságnak, melyet a hírhedt Fran- czia Kiss Mihály és bandája követett el. Ezért határozta el a nyolc pajtás, hogy nem törődve hideggel és havasesővel, elmennek a tanyához, hogy felderítsék annak a mártírnak a nevét, akit kegyetlenül meggyilkoltak. NEM VOLT KÖNY- NYŰ az út. A pajtások zsombékról, zsom- békra ugrálva, néha a vízbe lépve vagy' a jégen meg-megcsúszva, mégis dalolva, jókedvvel mentek. Két óra hosszáig tartott az út, míg végre megérkeztek a Csajbók-tanyára és első dolguk volt, hogy most már a meleg szobában elázott cipőiket, harisnyájukat az öreg kemencénél meg- szárítsák. Alig pihenték ki magukat, máris megkezdték a »-munkát«. És a 36. Az őrség elhagyta posztját, a kórházi személyzet eltűnt. A tiszti szolgák kapkodva szedték össze a holmikat. roapiroiiA : caíSai pünooac Csaj bök bácsinak feltett kérdésekre adott válaszok gyors egymásutánba kerültek be a jegyzetfüzetekbe. Értékes adatok birtokába jutottak a pajtások, melyek a Hősök könyvébe kerülnek majd be. Megtudták a gyilkosság részleteit. és ezen kívül még sok más jellemző dolgot a • Tanácsköztársaság leverése után dühöngő terror orgoványi ténykedéseiről. EGYÓRAI ott tartózkodás után felmelegedve és új erőt gyűjtve indultak hazafelé. Sötét este lett, mire hazaértek, Sztan- kovics Irén őrsvezető, K. Tóth Teréz, Antal Lívia, Csákó Bori, Da- ragó Dénes, Süveges Sanyi, Heródek Laci és Besze Lajos uz őrs tagjai, valamint a velük tartó Somogyi András igazgató. UGYANCSAK elfáradtak a pajtások a 16 kilométeres út után, sőt amikor szüleik megpillantották őket — látva vizes ruhájukat — nem kaptak sok dicséretet. Azonban, miután egy kissé megpihenve elbeszélték élményeiket és eredményes útjukat, a szülök haragja is megenyhüli. HÉTFŐN AZUTÁN volt mit mesélni az iskolában, mert mind a nyoie pajtás ott volt, egy sem hiányzott. Nem történt semmi bajuk, pedig rossz időt választottak a kutatásra. Örültek az útnak és még jobban örültek az eredménynek, melynek feldolgozását már meg is kezdték. HŰEK VOLTAK most is jelszavukhoz, mely szerint a »Zöja« őrs nem ismer akadályt, nem hátrál meg a nehézségek elöl, •* Majd egy fehér zászlós katonai autó robogott be a táborba. — A mieink! A mieink! — kiáltotta az egyik orosz fogoly. Az autóban ketten ültek. A ■ katonasofőr, meg egy sovány : férfi, szovjet századosi egyen- ;; ruhában. Az ezredes, a tábor vörös■ képű kövér parancsnoka, kisza■ ladt a parlamenterek fogadására. ! Arca rémült volt. De uralkodott magán. A százados felé közeledve, fontoskodva lassított léptein és még jobban elvörösödött. A szovjet százados egy iratcsomót nyújtott át neki, szó nélkül. A parancsnok elolvasta az ulimátumot, összegyűrte, eldobta és így kiáltott fel: — Nem! Csak akkor adjuk meg magunkat, ha mindannyian, az utolsó emberig, fegyveresen, teljes felszereléssel vonulhatunk el innen. — Ez az utolsó szava? — A szovjet százados elmosolyodott és fejével az északi sziklák felé intett. — Tudja-e, hogy tüzérségünk körülbelül tíz perc alatt letörli önöket a föld színéről? — Azt már nem! — felelte kihívóan az ezredes. — Akkor kivezénylem a foglyokat. Azokat nem ölheti meg. — Igen... A százados arca gondterhelt lett. — Megengedi, hogy rádión továbbítsam üzenetét? — Tessék. A százados gyors léptekkel az autóhoz ment, bekapcsolta a mikrofont és higgadt, tárgyilagos hangon így szólt: — Virág... Virág... Itt a hetes beszél... Az ultimátumot elutasították. A tábor parancsnoka azzal fenyeget, hogy kive- zénylí a foglyokat... A kettes terv szerint kell cselekednünk ... Fürkésző pillantást vetett a parancsnokra, majd felharsant: — Üteg! Tüzet nyiss! A beteg orosz, aki suttogva tolmácsolta az előbbi beszélgetést, most félreugrott a kórterem ablakától: — Támadás ! ... Feküdj! Abban a pillanatban tompa robbanás, majd lövedékek sü- vítése hangzott a távolból. A hangok egyre közeledtek .,: Üvöltés, ordítás, dörrenés; megingott a padló, üvegszilánkok röpködtek, málíott, a vakolat; füstíelhő csapott be a kórterembe. S még el sem neműit a robbanás visszhangja, amikor az előbbi hang újra megszólalt: — Üteg !... Jobbra, nulla öt!... — Várjon! — kiáltott rekedten a parancsnok. — Beleegyezem, beleegyezem. — Ab-ba-hagy-ni! — kiáltotta szótagolva a százados. — Az ultimátumot elfogadták ! ... Adja tovább a »Rózsáénak: besegln v százados a hármas terület parancsnokának utasítását követi: A beteg orosz az ablakhoz rohant, s a rácson át integetve kiabálni kezdett: — Százados elvtárs !... Százados elvtárs! A százados körülnézett és barátságosan intett: Várj, barátom! — aztán az- ezredessel együtt a parancsnokság felé indult. — Scseglov !... Scseglov százados! — suttogta az orosz, s szinte rajongó tekintettel nézett utuna. — Micsoda legeny ez!..: Még tüzet is nyittat magára! — Csekloff... Mister Csek- loff ... Mister Csekloff ..: ... A látomás eltűnt. Peterson azóta se látta Scseglov századost. De nagyon mély élményt szerezhetett róla, ha most. évek múlva — amikor igazán nem számíthatott arra, hogy a szovjet ember társaságába kerül — felismerte őt Peter Vógelben. »Vajon miért nevezi magát Vegeinek? — töprengett Peterson. — Talán a Szovjetunióban már tódnak az integrátorról, és Csekloff századost felderítésre küldték?« De Jack olyasmit hallott, ami végkép megzavarta. — A Szovjetunióba küldtek, több mint húsz évig éltem ott. Bizalmukba férkőztem, beléptem a pártba, még századosi rangot is kaptam... Egy ideig békén hagytak. Csak egyetlen egy, nagyon fontos feladsMot bíztak rám... Ezt Scseglov-Vogel mondta! Németül. —... Más semmit. Azután meg .. . Bocsánat. Herr Wagner, nem hallgatózhat itt valaki? — Szó sincs róla! Ezt a földalatti részleget a legfontosabb kísérletek számára építtettem. Egyetlen hang sem juthat be ide, még ha bombák robbannának is! — És innen kifelé? — Innen sem. A falak páncélburkolatán nem lehet átvezetni a mikrofon huzalát. — És a Peterson nevű kém? íFoly tatása következik)
