Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-06 / 4. szám
I '4. Oldal 1959. január 6, kedd Úttörő élet Mezzel a címmel jelent meg december végén a kiskunhalasi Üttörőház havonként megjelenő lapja. Rovatunk részéről melegen üdvözöljük megyénk »úttörő sajtójának« új hajtását. Üdvözöljük a kiskunhalasi iittörővezetök azon elgondolását is, hogy a Magyar Tanács- köztársaság megalakulásának 40 éves évfordulója tiszteletére indították útjára a lapot. Célkitűzéseik között szerepel az 1919-es Tanácsköztársaság kiskunhalasi hőseivel és mártírjaival való megismerkedés, melyet az első számban már meg is kezdtek. A sok munkával, ízléses kivitelben előállított és fényképekkel illusztrált kiskun- halasi úttörő lapnak további sikereket kívánunk. Jól sikerültek a karácsonyfa-ünnepségek SOK PAJTÁSTÓL kaptunk az utóbbi napokban levelet, melyben csapataik karácsonyfa- ünnepélyéről tudósítanak bennünket. Az alábbiakban közlünk két ilyen levelet. Karácsonyi ünnepély Lá sslófulvá n Mindannyian vártuk mi, lászlófalvi tanulók a karácsonyt. Szerepet tanultunk, versekkel, énekekkel kedveskedtünk szüléinknek, vendégeinknek. A szerepet Pintér Éva, Puskás Márta. Anka Etelka és Holla Mihály adta elő. Mi addig árgus szemekkel figyeltük a karácsonyfát. Szép karácsonyfánk alatt minden tanuló számára volt egy-egy csomag, mely a nőta- ács és a sok édesanya fáradozása által készült. Köszönetét mondunk tanítóinknak, az édesanyáknak fáradozásaikért. ElőreI Kúti Irma, a »Gyöngyvirág« őrs tagja 1958 karácsonyán as Úttörőháxban Délután 3 órakor az Úttörőházban tartották meg a kiskunhalasi pajtások a karácsonyi ünnepélyt. Ez a délután kétszeres ünnep volt számunkra. Azért, mert karácsony volt és azért is, mert a halasi úttörőknek először jelent meg az »Úttörő élet« c. újságjuk. Az ünnepségen többen szavaltak. Az Üttörőház tánccsoportja pedig szebbnél szebb magyar táncokat mutatott be Puha László és Peics Antal harmonikázott, Csizmadia Mária meséket olvasott fel. Végül megérkezett a várva várt Télapó is. A szép jelmezbe öltözött és nagy derültséget keltő Télapót egyik felnőtt vezető személyesítette meg. A műsor után a Télapótól minden fiú- és leánycsapat egy csapatnaplót, 10 db hátizsákot és 20 db kulacsot kapott. Ez után minden jelenlevő pajtás még két-két szem szaloncukrot is kapott, majd vidám móka, játék, tánc következett. Így hát az 1958-as karácsonyt vidáman és jó kedvvel .töltöttük, el. Dunai Péter, Kiskunhalasi Üttörőház, levelező szakkör Tj&raí'ii tj eink szdieinkbeu Az úttörő őrzi csapatának jó hírnevét és a vörös nyakkendő becsületét (12. pont) Úttörő hírek A MEGYEI Úttörő Elnöksé január hónapban az úttörő csapatoknál dolgozó kiszista il júvezetők közül 150 jól do! gozó fiatalt fog jutalomban ré szesíteni. A jutalomtárgyak között fényképezőgépek, töltőtollak és értékes könyvek vannak. ■ A BÁCSALMÁSI 3579. sz »II. Rákóczi Ferenc« úttörő csapat nagy gondot fordít kis dobosainak foglalkoztatására is. A csapatnál minden héten pénteken egy alkalommal kisdo bos-foglalkozás van. Ezen vö rös nyakkendős pajtások fog lalkoznak a kisdobosokkal. Igen szépen halad a munka. Külö nősen ki kell emelni Kerény Ernő, Horváth Károly, Fehé László és Párczen József paj tásokat, akik odaadó gondos kodással vigyáznak a kéi nyakkendőt viselő kisebb páj tásaikra és színes, szép foglal kozásokat tartanak. Van il daltanulás, játék, diafilm-vetí tés, de természetesen legfonto sabb: a próbára yaló felkészü lés. Nagyon szeretik a kisdo bosok a foglalkozásokat és ali várják, hogy újra együtt lches senek. A 932. SZ. »Petőfi Sándor kiskunhalasi úttörőcsapat ké őrse a téli szünetben kétnapo táborozást rendezett Debeák- ban egy üres tanyaépületben A főzéshez és alváshoz szűk séges meleget a szobában álló búboskemence szolgáltatta, pajtások nagyon jól érezték magukat. Egyetlen dolog hiányzott csupán: a hó. AZ ŐSSZEL meghirdetet' levelezési verseny a pajtások között nagy visszhangra talált. Jelenleg az első helyen Kúl Irma lászlófalvi úttörő van, aki eddig három levelet kül dött. Mint ismeretes, a legjobb levelező pajtást a megyei Úttörő Elnökség a tanév befejezése előtt »Kiváló úttörőmun káért« kitüntetésben fogja re szesíteni. Hol a karóra? FELESÉGEM karórája minden különösebb bejelentés nélkül elromlott. Nem volt más megoldás, minthogy elvittük a Kecskeméti Finommechanikai Vállalathoz, mivel itt állítólag jól megjavítják. Azért mondtam, hogy állítólag, mert június 19-én háromhavi jótállással átadott »kijavított« órát már másnap vissza kellett vinni. Lyesmi mással is előfordul. Hallottam már olyat, hogy egy óra megmakacsolta magát, ,s a gyógyítás után sem volt hajlandó pontosan ketyegni. FELRE A TRÉFÁVAL, s nézzük meg, mi történt ezután? Ez,t a módszert nem ajánljuk követendőnek. Már csak azért sem, mert november közepéig még nem sikerült megszerezni az órát. Ez idő alatt testvéreim tizenkétszer kérdezték meg: — Mikor lesz kész?... A válasz igen sokrétű volt: — Az igazgató elvtárs nincs itt, aki csinálta beteg, Pesten kórházban van sib. Ez már nekem is gyanús volt s a kételyek eloszlatása célja« ból magam jelentem meg a vállalatnál. Ekkor december 15-ét írtak. Emígy fogadtak: — Nincs benn, aki csinálta, jöjjön holnap. Én megjelentem, azonban a kifogás nem változott. Üjabb határidőt Ígértek s én azt is megvárva, végül is azzal jöttem el az üzletből: — Talán egy hét múlva kész lesz. MEGMONDOM őszintén, magam sem hittem ebben. November 6-án újból felkerestem a vállalatot. Kértem az órát. — Nincs meg — válaszolták. Ígértek egy másikat, 'én azonban nem fogadtam el. Kértem, hogy fizessék ki az árát, 800 forintot. — Űk azt mondták: — Olyan vacak karórát 400 forintért is tudnak venni. EZ EGY KICSIT több a soknál. Úgy látszik végül is nekem kell bocsánatot kérnem, hogy visszakapjam feleségem karóráját. ranyos jó vállalat, egyezzünk meg: adják vissza a vacak karórát kijavítva, a többit pedig bízzák rám. Vezsenyi István s Drága fesz ez a Iielypéiiz! Özvegy Gajdácsi Fercncné kecskeméti lakos 1958. november 21-én reggel két pár tyúkot vitt eladni a kecskeméti piacra, de amikor megjelent Kul- man Ferenc, a tanács dolgozója, — letagadta, hogy övé lenne a két pár tyúk, sőt el is ment tyúkjai mellől. Kulman erre a tyúkokat a szövetkezeti elárusítónak adta át. November 24-én azonban Gajdácsiné, aki közben megsajnálta tyúkjai elvesztését, felkereste hivatalában Kulmant, s bort ajánlott fel számára. Kulman azonban nem volt hajlandó elfogadni a megvesztegetést, s Gajdácsiné látva ezt, felkereste Kulmant lakásán, öt litert bort vive magával. Kulman Ferencije sem volt hajlandó elfogadni a bort, Gajdáesiné azonban otthagyta a demizsont.’ A kecskeméti járási és városi ügyészségtől nyert értesüléseink szerint most a heiypénzfizetés elől menekülő, majd vesztegető piaci árus ellen megindult a bűnvádi eljárás. Üzemi békehetet rendez a népfront A Hazafias Népfront Kecskemét városi bizottsága kedden délelőtt 9 órára összehívja az üzemek szakszervezeti bizottságainak elnökeit és a ktsz-ek elnökeit. A megbeszélés tárgyát az üzemi békehét megrendezése képezi. A tervek szerint minden üzemben és szövetkezetnél egy- egy, a békével kapcsolatos, előadást tartanak majd az üzemi Nem sokkal az iskolaév megkezdése után, az egyik délután történt, amit most leírunk. A község főterén szépen gondozott, fiatal park terült el. A községben élők jól tudták, hogy a park telepítésében és gondozásában nagy szerepük van az úttörőcsapat tagjainak. De nemcsak ezért volt jó híre a csapatnak, hanem ismerték a szülök és a lakosok több műsorukat, a jól sikerült nyári táborozást, sőt a nyáron keletkezett tűz oltásánál is derekasan megállták helyüket a pajtások. Nos, ezen a délután, a parkban nagy zsivajjal gyerekek játszottak. Ebben nem is lett volna semmi különös, de a játszók nem kímélték sem a fiatal fákat, sem a még mindig szépen zöldelő pázsitot. , Éppen ebben az időben indult el hazulról — miután vörös nyakkendőjét gondosan megkötötte — Varga Kati, hogy el ne késsen Korom Ju- 1 iáktól, ahol a »Napsugár« őrs összejövetelét tartja. Útja a park mellett vezetett cl és majdhogynem könny szökött a szemébe, amikor meglátta ott a csintalankodó gyerekeket. — Szomorúan gondolt rá, hogv ott van az a fácska is, amit ő egész nyáron át oly szorgalommal gondozott és most ezek a kamaszok könnyen kilördelik. El is határozta azonnal, hogy rendre inti a játszókat. Igen ám, de nem is ment ez olyan egyszerűen- Amikor Kati elkezdte magyarázni a köréje sereglett gyerekeknek — akiknek legkisebbje is nagyobb volt egy fejjel Katinál — tettük helytelenségét — szavaira gúnyos nevetés volt a válasz. Sőt, az egyik kissé hosszúkás fejű és j elálló fülű' kamasz előbbre lépett és nem éppen kedves szavakkal adta Kati tudomására, hogy »kotródj innen, te csitri, mert kapsz egy akkora pofont, hogy leesik a fejed és azt a vörös rongyot is ügy letépem a nyakadról, hogy- még cipőtörlőnek sem lesz jó«. ; A nem éppen biztató szavak1 hallatára a kis Kati nyelt egyet, kihúzta magát és csak ennyit mondott: »Szeretném én azt látni.« Szerencsére a bántalmazásra nem került sor, hiszen a -kamaszok könnyen elbántak volna Katival. A vitát halló felnőttek is odasiettek, Kati elmondta nekik a történteket, a csintalankodó fiúkat rendreut ásították, őt pedig megdicsérték. — Derék kislány vagy — mondták. Kati szerényen felelte: »Minket, úttörőket erre a vörös nyakkendő becsülete kötelez« és már is elsietett, nehogy lekéssen az ór$i összejövetelről. Még időben meg is érkezett és miután" pajtásait tájékoztatta 3 történtekről, hangos hurrá kiáltással határozták el, hogy tettét bejegyzik az őrsi naplóba, hiszen Kati ezzel tovább növelte az úttörőcsapat jó hírnevét. rjyiuoinj öASi/upr & 13. Barátunk új ismereteket szerezhet, megváltoztathatja foglalkozását, megöregedhet, külsőleg egészen megváltozhat, de az »alfa ritmusok« élete végéig változatlanok maradnak. Ez, ha úgy tetszik, az agy személyazonossági igazolványa. A személyazonossági igazolványt pedig nem lehet meghamisítani. Mihail annyira meglepődött, hogy egy szót sem tudott szólni. A professzor ezalatt filmfelvevő gépet kapcsolt a készülékhez és tovább magyarázott: — Most azokat a változékony folyamatokat fényképezzük le, amelyek különböző körülmények között zajlanak le az agyban. A lilmszalagon az úgyneveztt »encefalgrarn« jelenik meg... Figyeljen csak: most leckét adunk a fiatalembernek. A professzor levette a táv beszélő cső tetejét és érthetően, tagoltan mondta: — Szorozzon meg tizenkettőt nyolccal! S mintha csoda történt volna! A készülék ernyőjén villámgyorsan megbomlott az »alfa ritmusok« sora. Éles nyúlványok szökkentek fel, megremegtek, szétosztódtak, előreszaladtak, majd egyre szeszélyesebb és nyugtalahabb görbék váltották fel őket. — Kilencvenhat! — hallatszott i távbeszélő csőből a fiafvaonoiiA : CALSAt PUNCttAC talembcr tompa hangja. Erre ritkulni kezdtek a vonal kiszögelései, s a mozgás is lassúbb lett. — Hány éves? ' — Húsz! Az ernyőn új hullám futott át, de más formájú, más lengőmozgású hullám. A professzor tovább kérdezett, fényeket, majd különböző hangú csengőket kapcsolt kibe, énekeltetett, olvastatott, feladatok megoldását kérte... És az ernyőn mindezt a zöld vonal sajátos, külön’eges és megmagyarázhatatlan mozgása jelezte. békehéten, valamint összegyűjtik a dolgozók tiltakozását a hidegháborús feszültség megszüntetéséért és állásfoglalását Berlin szabad várossá nyilvánításáért. A rövidesen megrendezésre kerülő üzemi békehét pontos időpontjáról a keddi tanácskozáson döntenek. ■— Hát, ez az, barátom — mondta Misának a professzor az előadás végén komolyan. — Látja, milyen nehéz munka az amberi agy tanulmányozása? — Látom. A megdöbbent Misa csak ennyit tudott, válaszolni. S még aznap, a megvalósult mesék és a megoldott rejtélyek napján eltökélte: arra fog törekedni, hogy megfejtse az emberi gondolkodás titkait. De milyen régen is történt mindez!... Kitört a háború. Misának még a bajusza se serkent, amikor kikerült a frontra. A háború után meg mindjárt dolgoznia kellett. Az ábrándokat talán sokkal lényegtelenebb, másodrendű események homályosították el. Li- mar valószínűleg vissza sem emlékezne rájuk, ha élete 32. évében nem kellett volna zárszámadást készítenie. De most már késő. Most má.r hiába ábrándozik' arról a gépről, amely lejegyzi a gondolatokat; legfeljebb néhány szót írhatna fel arról, hogy Mihail Limar meghalt, de hazáját nem cserélte el. — Na, mi van? csattant fel egy érdes hang. — Menj az ördögbe! — mond"' ta Limar közömbös hangsúllyal és a fal felé fordult. — Jó... jó... Vigyétek! Az egyik tengerész kiszabadította Mihail lábát és tr’nra segítette, nvg a másik géppisztollyal a kezében — oldalba lökte: — Indulj! (Folytatása következik)
