Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 4. szám

I '4. Oldal 1959. január 6, kedd Úttörő élet Mezzel a címmel jelent meg december végén a kis­kunhalasi Üttörőház havonként megjelenő lapja. Rovatunk ré­széről melegen üdvözöljük me­gyénk »úttörő sajtójának« új hajtását. Üdvözöljük a kiskunhalasi iittörővezetök azon elgondolá­sát is, hogy a Magyar Tanács- köztársaság megalakulásának 40 éves évfordulója tiszteletére indították útjára a lapot. Cél­kitűzéseik között szerepel az 1919-es Tanácsköztársaság kis­kunhalasi hőseivel és mártír­jaival való megismerkedés, me­lyet az első számban már meg is kezdtek. A sok munkával, íz­léses kivitelben előállított és fényképekkel illusztrált kiskun- halasi úttörő lapnak további sikereket kívánunk. Jól sikerültek a karácsonyfa-ünnepségek SOK PAJTÁSTÓL kaptunk az utóbbi napokban levelet, melyben csapataik karácsonyfa- ünnepélyéről tudósítanak ben­nünket. Az alábbiakban köz­lünk két ilyen levelet. Karácsonyi ünnepély Lá sslófulvá n Mindannyian vártuk mi, lászlófalvi tanulók a kará­csonyt. Szerepet tanultunk, versekkel, énekekkel kedves­kedtünk szüléinknek, vendége­inknek. A szerepet Pintér Éva, Puskás Márta. Anka Etelka és Holla Mihály adta elő. Mi ad­dig árgus szemekkel figyeltük a karácsonyfát. Szép karácsonyfánk alatt minden tanuló számára volt egy-egy csomag, mely a nőta- ács és a sok édesanya fára­dozása által készült. Köszöne­tét mondunk tanítóinknak, az édesanyáknak fáradozásaikért. ElőreI Kúti Irma, a »Gyöngyvirág« őrs tagja 1958 karácsonyán as Úttörőháxban Délután 3 órakor az Úttörő­házban tartották meg a kis­kunhalasi pajtások a karácso­nyi ünnepélyt. Ez a délután kétszeres ünnep volt számunk­ra. Azért, mert karácsony volt és azért is, mert a halasi út­törőknek először jelent meg az »Úttörő élet« c. újságjuk. Az ünnepségen többen sza­valtak. Az Üttörőház tánccso­portja pedig szebbnél szebb magyar táncokat mutatott be Puha László és Peics Antal harmonikázott, Csizmadia Má­ria meséket olvasott fel. Végül megérkezett a várva várt Télapó is. A szép jelmez­be öltözött és nagy derültséget keltő Télapót egyik felnőtt ve­zető személyesítette meg. A műsor után a Télapótól minden fiú- és leánycsapat egy csapatnaplót, 10 db háti­zsákot és 20 db kulacsot ka­pott. Ez után minden jelenlevő pajtás még két-két szem sza­loncukrot is kapott, majd vi­dám móka, játék, tánc követ­kezett. Így hát az 1958-as ka­rácsonyt vidáman és jó kedv­vel .töltöttük, el. Dunai Péter, Kiskunhalasi Üttörőház, levelező szakkör Tj&raí'ii tj eink szdieinkbeu Az úttörő őrzi csapatának jó hírnevét és a vörös nyakkendő becsületét (12. pont) Úttörő hírek A MEGYEI Úttörő Elnöksé január hónapban az úttörő csapatoknál dolgozó kiszista il júvezetők közül 150 jól do! gozó fiatalt fog jutalomban ré szesíteni. A jutalomtárgyak között fényképezőgépek, töltő­tollak és értékes könyvek van­nak. ■ A BÁCSALMÁSI 3579. sz »II. Rákóczi Ferenc« úttörő csapat nagy gondot fordít kis dobosainak foglalkoztatására is. A csapatnál minden héten pén­teken egy alkalommal kisdo bos-foglalkozás van. Ezen vö rös nyakkendős pajtások fog lalkoznak a kisdobosokkal. Igen szépen halad a munka. Külö nősen ki kell emelni Kerény Ernő, Horváth Károly, Fehé László és Párczen József paj tásokat, akik odaadó gondos kodással vigyáznak a kéi nyakkendőt viselő kisebb páj tásaikra és színes, szép foglal kozásokat tartanak. Van il daltanulás, játék, diafilm-vetí tés, de természetesen legfonto sabb: a próbára yaló felkészü lés. Nagyon szeretik a kisdo bosok a foglalkozásokat és ali várják, hogy újra együtt lches senek. A 932. SZ. »Petőfi Sándor kiskunhalasi úttörőcsapat ké őrse a téli szünetben kétnapo táborozást rendezett Debeák- ban egy üres tanyaépületben A főzéshez és alváshoz szűk séges meleget a szobában álló búboskemence szolgáltatta, pajtások nagyon jól érezték magukat. Egyetlen dolog hiány­zott csupán: a hó. AZ ŐSSZEL meghirdetet' levelezési verseny a pajtások között nagy visszhangra talált. Jelenleg az első helyen Kúl Irma lászlófalvi úttörő van, aki eddig három levelet kül dött. Mint ismeretes, a legjobb levelező pajtást a megyei Út­törő Elnökség a tanév befeje­zése előtt »Kiváló úttörőmun káért« kitüntetésben fogja re szesíteni. Hol a karóra? FELESÉGEM karórája min­den különösebb bejelentés nél­kül elromlott. Nem volt más megoldás, minthogy elvittük a Kecskeméti Finommechanikai Vállalathoz, mivel itt állítólag jól megjavítják. Azért mond­tam, hogy állítólag, mert június 19-én háromhavi jótállással át­adott »kijavított« órát már másnap vissza kellett vinni. Lyesmi mással is előfordul. Hallottam már olyat, hogy egy óra megmakacsolta magát, ,s a gyógyítás után sem volt haj­landó pontosan ketyegni. FELRE A TRÉFÁVAL, s nézzük meg, mi történt ezután? Ez,t a módszert nem ajánljuk követendőnek. Már csak azért sem, mert november közepéig még nem sikerült megszerezni az órát. Ez idő alatt testvéreim tizenkétszer kérdezték meg: — Mikor lesz kész?... A válasz igen sokrétű volt: — Az igazgató elvtárs nincs itt, aki csinálta beteg, Pesten kórházban van sib. Ez már nekem is gyanús volt s a kételyek eloszlatása célja« ból magam jelentem meg a vállalatnál. Ekkor december 15-ét írtak. Emígy fogadtak: — Nincs benn, aki csinálta, jöjjön holnap. Én megjelentem, azonban a kifogás nem válto­zott. Üjabb határidőt Ígértek s én azt is megvárva, végül is azzal jöttem el az üzletből: — Talán egy hét múlva kész lesz. MEGMONDOM őszintén, ma­gam sem hittem ebben. Novem­ber 6-án újból felkerestem a vállalatot. Kértem az órát. — Nincs meg — válaszolták. Ígér­tek egy másikat, 'én azonban nem fogadtam el. Kértem, hogy fizessék ki az árát, 800 forin­tot. — Űk azt mondták: — Olyan vacak karórát 400 forin­tért is tudnak venni. EZ EGY KICSIT több a sok­nál. Úgy látszik végül is nekem kell bocsánatot kérnem, hogy visszakapjam feleségem kar­óráját. ranyos jó vállalat, egyezzünk meg: adják vissza a vacak karórát kijavítva, a töb­bit pedig bízzák rám. Vezsenyi István s Drága fesz ez a Iielypéiiz! Özvegy Gajdácsi Fercncné kecskeméti lakos 1958. novem­ber 21-én reggel két pár tyúkot vitt eladni a kecskeméti piac­ra, de amikor megjelent Kul- man Ferenc, a tanács dolgozója, — letagadta, hogy övé lenne a két pár tyúk, sőt el is ment tyúkjai mellől. Kulman erre a tyúkokat a szövetkezeti eláru­sítónak adta át. November 24-én azonban Gaj­dácsiné, aki közben megsajnál­ta tyúkjai elvesztését, felkereste hivatalában Kulmant, s bort ajánlott fel számára. Kulman azonban nem volt hajlandó el­fogadni a megvesztegetést, s Gajdácsiné látva ezt, felkereste Kulmant lakásán, öt litert bort vive magával. Kulman Ferenc­ije sem volt hajlandó elfogadni a bort, Gajdáesiné azonban otthagyta a demizsont.’ A kecskeméti járási és városi ügyészségtől nyert értesüléseink szerint most a heiypénzfizetés elől menekülő, majd vesztegető piaci árus ellen megindult a bűnvádi eljárás. Üzemi békehetet rendez a népfront A Hazafias Népfront Kecske­mét városi bizottsága kedden délelőtt 9 órára összehívja az üzemek szakszervezeti bizottsá­gainak elnökeit és a ktsz-ek el­nökeit. A megbeszélés tárgyát az üzemi békehét megrendezése képezi. A tervek szerint minden üzemben és szövetkezetnél egy- egy, a békével kapcsolatos, elő­adást tartanak majd az üzemi Nem sokkal az iskolaév meg­kezdése után, az egyik délután történt, amit most leírunk. A község főterén szépen gon­dozott, fiatal park terült el. A községben élők jól tudták, hogy a park telepítésében és gon­dozásában nagy szerepük van az úttörőcsapat tagjainak. De nemcsak ezért volt jó híre a csapatnak, hanem ismerték a szülök és a lakosok több mű­sorukat, a jól sikerült nyári táborozást, sőt a nyáron kelet­kezett tűz oltásánál is dereka­san megállták helyüket a paj­tások. Nos, ezen a délután, a park­ban nagy zsivajjal gyerekek játszottak. Ebben nem is lett volna semmi különös, de a ját­szók nem kímélték sem a fia­tal fákat, sem a még mindig szépen zöldelő pázsitot. , Éppen ebben az időben in­dult el hazulról — miután vö­rös nyakkendőjét gondosan megkötötte — Varga Kati, hogy el ne késsen Korom Ju- 1 iáktól, ahol a »Napsugár« őrs összejövetelét tartja. Útja a park mellett vezetett cl és majdhogynem könny szökött a szemébe, amikor meglátta ott a csintalankodó gyerekeket. — Szomorúan gondolt rá, hogv ott van az a fácska is, amit ő egész nyáron át oly szorgalom­mal gondozott és most ezek a kamaszok könnyen kilördelik. El is határozta azonnal, hogy rendre inti a játszókat. Igen ám, de nem is ment ez olyan egyszerűen- Amikor Kati el­kezdte magyarázni a köréje se­reglett gyerekeknek — akiknek legkisebbje is nagyobb volt egy fejjel Katinál — tettük helyte­lenségét — szavaira gúnyos ne­vetés volt a válasz. Sőt, az egyik kissé hosszúkás fejű és j elálló fülű' kamasz előbbre lé­pett és nem éppen kedves sza­vakkal adta Kati tudomására, hogy »kotródj innen, te csitri, mert kapsz egy akkora pofont, hogy leesik a fejed és azt a vörös rongyot is ügy letépem a nyakadról, hogy- még cipő­törlőnek sem lesz jó«. ; A nem éppen biztató szavak1 hallatára a kis Kati nyelt egyet, kihúzta magát és csak ennyit mondott: »Szeretném én azt látni.« Szerencsére a bán­talmazásra nem került sor, hi­szen a -kamaszok könnyen el­bántak volna Katival. A vitát halló felnőttek is odasiettek, Kati elmondta nekik a történ­teket, a csintalankodó fiúkat rendreut ásították, őt pedig megdicsérték. — Derék kislány vagy — mondták. Kati szeré­nyen felelte: »Minket, úttörő­ket erre a vörös nyakkendő becsülete kötelez« és már is elsietett, nehogy lekéssen az ór$i összejövetelről. Még időben meg is érkezett és miután" pajtásait tájékoz­tatta 3 történtekről, hangos hurrá kiáltással határozták el, hogy tettét bejegyzik az őrsi naplóba, hiszen Kati ezzel to­vább növelte az úttörőcsapat jó hírnevét. rjyiuoinj öASi/upr & 13. Barátunk új ismereteket szerez­het, megváltoztathatja foglal­kozását, megöregedhet, külső­leg egészen megváltozhat, de az »alfa ritmusok« élete végéig változatlanok maradnak. Ez, ha úgy tetszik, az agy személy­azonossági igazolványa. A sze­mélyazonossági igazolványt pe­dig nem lehet meghamisítani. Mihail annyira meglepődött, hogy egy szót sem tudott szól­ni. A professzor ezalatt filmfel­vevő gépet kapcsolt a készülék­hez és tovább magyarázott: — Most azokat a változékony folyamatokat fényképezzük le, amelyek különböző körülmé­nyek között zajlanak le az agyban. A lilmszalagon az úgyneveztt »encefalgrarn« jele­nik meg... Figyeljen csak: most leckét adunk a fiatalem­bernek. A professzor levette a táv beszélő cső tetejét és érthetően, tagoltan mondta: — Szorozzon meg tizenkettőt nyolccal! S mintha csoda történt volna! A készülék ernyőjén villám­gyorsan megbomlott az »alfa ritmusok« sora. Éles nyúlvá­nyok szökkentek fel, megre­megtek, szétosztódtak, előresza­ladtak, majd egyre szeszélye­sebb és nyugtalahabb görbék váltották fel őket. — Kilencvenhat! — hallat­szott i távbeszélő csőből a fia­fvaonoiiA : CALSAt PUNCttAC talembcr tompa hangja. Erre ritkulni kezdtek a vo­nal kiszögelései, s a mozgás is lassúbb lett. — Hány éves? ' — Húsz! Az ernyőn új hullám futott át, de más formájú, más lengő­mozgású hullám. A professzor tovább kérde­zett, fényeket, majd különböző hangú csengőket kapcsolt ki­be, énekeltetett, olvastatott, fel­adatok megoldását kérte... És az ernyőn mindezt a zöld vonal sajátos, külön’eges és megma­gyarázhatatlan mozgása je­lezte. békehéten, valamint összegyűj­tik a dolgozók tiltakozását a hidegháborús feszültség meg­szüntetéséért és állásfoglalását Berlin szabad várossá nyilvání­tásáért. A rövidesen megrendezésre kerülő üzemi békehét pontos időpontjáról a keddi tanácsko­záson döntenek. ■— Hát, ez az, barátom — mondta Misának a professzor az előadás végén komolyan. — Látja, milyen nehéz munka az amberi agy tanulmányozása? — Látom. A megdöbbent Misa csak ennyit tudott, válaszolni. S még aznap, a megvalósult mesék és a megoldott rejtélyek napján eltökélte: arra fog törekedni, hogy megfejtse az emberi gon­dolkodás titkait. De milyen régen is történt mindez!... Kitört a háború. Misának még a bajusza se ser­kent, amikor kikerült a front­ra. A háború után meg mind­járt dolgoznia kellett. Az áb­rándokat talán sokkal lényeg­telenebb, másodrendű esemé­nyek homályosították el. Li- mar valószínűleg vissza sem emlékezne rájuk, ha élete 32. évében nem kellett volna zár­számadást készítenie. De most már késő. Most má.r hiába áb­rándozik' arról a gépről, amely lejegyzi a gondolatokat; leg­feljebb néhány szót írhatna fel arról, hogy Mihail Limar meg­halt, de hazáját nem cserél­te el. — Na, mi van? csattant fel egy érdes hang. — Menj az ördögbe! — mond"' ta Limar közömbös hangsúl­lyal és a fal felé fordult. — Jó... jó... Vigyétek! Az egyik tengerész kiszaba­dította Mihail lábát és tr’nra segítette, nvg a másik gép­pisztollyal a kezében — ol­dalba lökte: — Indulj! (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents