Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-14 / 295. szám

4. oldal 1958. december 14, vasimav Majdnem 100 hold szőlőt és gyümölcsöst telepítetlek az ősszel megyénk szakcsoportjai Terveket készítenek az alacsonyfokú társulások A SZAKCSOPORTOK, TÁR­SULÁSOK az előbbi évekhez képest összehasonlíthatatlanul nagyobb ütemben szaporodtak ebben az esztendőben me­gyénkben. Míg az év elején 184 működött, most már 272, s még az év végéig remélhető a növekedésük. Legnagyobb a számuk a kü­lönböző szakcsoportoknak, raj­tuk kívül azonban működik öt vízgazdálkodási társulat, egy tejszövetkezet, öt falusi ifjú­sági szövetkezet, s nemrégiben létrejött három hegyközség is. Ez utóbbiak a földművesszö­vetkezet hatáskörében fejtik ki tevékenységüket (új szőlőt tele­pítenek, közösen védekeznek a kártevők ellen, az értékesítést is közösen végzik), mert ahhoz, hogy önáíló jogi személynek számítsanak, egynek-egynek legalább 25 taggal, 100 kát. hold szőlővel kell rendelkeznie. A soltszentimrei hegyközség­nek is azonban csak 73 hold szőlője van, bár igaz, hogy 50 taggal, s a másik két ilyen tí­pusú társulás egyikének sincs meg a 100 holdnyi szőlőterüle­te, noha a tagok száma mind­egyiknél felülmúlja a megha­tározott mennyiséget. A VÍZGAZDÁLKODÁSI tár­sulatokat két csoportba oszt­hatjuk. Az egyikbe tartozik az Alpár és Vidéke Nyárigát Tár­sulat, valamint a Baja—Nagy- pandúrszigeti Vízgazdálkodási Társulat, amelyeknek a tény­kedése védekező jellegű, az ár­vízveszély elhárítását célozza, a másik három társulás, a kiskö­röst, kiskunmajsai és a jász- szentlászlói viszont a belvizek lecsapolásával mind jobb és több termőföld nyeréséért küzd. Az alpári társulat, amelynek hat község — Alpár, Tiszaúj- falu, Tiszasas, Tiszaug, Lakite­lek, Bokros — érdekelt gazdái a tagjai, a meglevő gátak meg­erősítésével, újak építésével a 8800 hold termőföldet csaknem minden tavasszal elöntő zöld- ór rombolását akadályozza meg, s hogy sikerrel, ezt az idei tavasszal bebizonyította. A nagypandúrszigeti társulat ér­dekeltségi területe valamivel több mint félezer hold. A belvízrendező vízgazdálko­dási társulatok közül a kiskő­rösi a Nagy csukás-tónak az el­múlt nyáron történt lecsapola- sával ezer hold termőföldet nyert; a tagok most tervezik, hogy a zsombékokat eltüntetik, s a jövőben 30 mázsás kukori­ca, 200—250 mázsás cukorrépa- termést remélnek rajta. A kis- kunmajsai társulat 500 hold földdel gazdagabb a belvíz le­vezetésével, a já$zszentlá8zlói pedig — minthogy csaknem az egész község határa vizenyős — 10 500 holdnyi területet véd meg egy-két éven belül a bel­víz kártékony hatásától. (Erről még külön cikkben beszámo­lunk.) A vízgazdálkodási tár* sulatok kiadásainak a fele kö­rüli összegét az állam, a töb­bit a tagság fedezi. ÁM BESZÉLJÜNK a szak­csoportokról is. Ezek közül mintegy hetvenen (a legrégeb­biek) szőlő- és gyümölcsterme­léssel foglalkoznak, de van 57 méhész szakcsoport is 33 000 méhcsaláddal, ezenkívül jó né­hány spárga-, szamóca-, ipari növény-, aprómagtermelő és sertéstenyésztő szakcsoport, va­lamint 42 géphasználati társu-{ lás működik megyénkben. A szőlőtermelő szakcsoportok' ez év tavaszán 16 holdon sző­lőt és gyümölcsöt telepítettek, 17 holdon gyökereztető telepet létesítettek, a spárgás terüle-: tek nagysága 45 hold; az őszi telepítések viszont már na-] gyobb mértékűek: a szőlő és] gyümölcs telepítése 93, a spár-; gáé 80, a szamócáé 22 holdon; történt meg. Máskülönben a szakcsopor-j tok első ízben készítenek éppen' ezekben a napokban termelési és pénzügyi tervet, s míg a kö­zös alapjuk év elején 650 000, a harmadik negyedévben már több mint 1700 000 forint ér­tékű volt. (Az őszi telepítésekre közel 900 000 forint összeget ru- háziak A PÉLDÁKBÓL látható, hogy dolgozó parasztjaink közül egy­re több híve toborzódik a szö­vetkezésnek, amely alacsony fokon is bebizonyítja, hogy kö­zösben az erő. T, I. Helyes intézkedés A legnagyobb körültekintés mellett is előfordul, hogy egyes keresett közszükségleti cikkek — amelyből viszonylag kevés van a piacon — nem mindig oda kerülnek, ahol arra égetően szükség van. Halljuk a keveseb­bet kereső munkásoktól és al­kalmazottaktól, hogy összegyűj­tött pénzükön nem tudnak azt venni, amit szeretnének, mert mire az áruhoz szükséges pénzt összegyűjtik, addigra az áru ki­fogy az üzletekből. A SZOT és a Belkereskedel­mi Minisztérium a munkások­nak és alkalmazottaknak jelzé­seit íigyeietnbevéve egyes cik­keknél a jobb ellátás érdeké­ben úgy határozott, hogy ja­nuár 1-től a megyénkbe erkező villanytűzhelyek, hűtőszekré­nyek, háromajtós, festett, dör­zsölt, fényezett szekrények, konyhagarnitúrák — 4000 forin­tig —, valamint egy- és két­személyes fa- és fémvázas reka- miék 30 százalékát a SZOT ál­tal kibocsátott utalványra kell kiszolgálni. Az áruelosztásnak ez a mód­ja megnyerte a szervezett mun­kások tetszését, Érzik, hogy a kormány és a szakszervezet se­gít gondjaikon, s amit tud, megtesz érdekükben. — sz —• Egy határozat nyomában Ez év februárjában tárgyal­ta a megyei párt-végrehajtóbi­zottság a szociális szektorok­ban folyó tag- és tagjelölt-fel­vételi munkát, különös tekin­tettel a termelőszövetkezetekre. Az akkori helyzetnek megfe­lelően megállapította, hogy mintegy 60 szövetkezetünkben nincsen p.ütalapszervezel, mely erősen kihat a szövetkezetek gazdasági megszilárdítására és fejlesztésére. A pártépítő mun­kával kapcsolatban hozott hatá­rozat felhívta a pártbizottságok és az alapszervezetek figyelmét arra, hogy megkülönböztetett gondot fordítsanak a tag- és tagjelöltfelvételekre a mezőgaz­daság szocialista szektoraiban. A közelmúlt napokban a kis­kunfélegyházi járásban tájéko­zódtunk a határozat végrehajtá­sának helyzetéről, sorsáról. Két­ségtelenül megállapítható, hogy a járási pártbizottság a feb­ruári határozat óta nagyobb fi­gyelmet fordított az említett kérdésre mint azelőtt. A járás 20 termelőszövetkezete közül a határozat megjelenése előtt hét­ben nem volt pártszervezet. Je­lenleg ez a szám négyre csök­kent. Ugyanez a megállapítás ooooo ckkjoo o<kk>ck>ooo<k>ooooo ck>o<>oo<>ck>oooooo<k><>cw><> ooooo-c oooooooooooooooooo A* ifyÍHyek a<zítd lene házból álló ta­nyaközpontba is be­kapcsolhatják. Ha pe­dig villany lesz, tö­megesen építkeznek mások is, mert csak erre várnak. — Nos, ezen a pusztán szüle­tett meg a múltban a keservesen panaszkodó nóta: -Tázlár és Bo- doglár, átkozott két határ« s itt vásárol­ták valaha legtöbben a legkisebb lámpaüve­get, hogy petróleum­ból is kevés fogyjon. Halas parasztságá­nak van egy szép és okos jellemzője: h a- 1 a s j rnalc érzi magát, ha a legtávolabbi Bo- gárzóban lakik is. Vagyis érdekli, örül annak, ami a város­ban történik. És he­lyesen. mert ugyan­úgy élvezi a változá­sokat mint a városi »bennszülött«. Ha a Kossuth, Szász Károly és Köztársaság utca megkapja a neonvilá­gítást, a tanyai szerel­mesek is szívesebben sétálnak majd vasár­naponként mozi előtt a korzón. A pusztai betegeket is szaksze­rűbben gyógyítják ab­ban a kórházban, amely új röntgengé­pet és egyéb felszere­lést kap. A külterüle­tiek js bejárnak majd siak étvágya. Olyan igényeket, kívánságo­kat tolmácsoltak a ta­nácstagok a választók nevében, melyek mind az általánosító mara- diság ellen szólnak. Itt van a telefon­ügy. A pusztai lakos­ság sürgetésére került tervbe Sűrűtajón, Al­sószálláson és Rekety- tyén a nyilvános te­lefonállomás létesíté­se. Szülőasszonyhoz, beteghez mentőkocsit, a jószághoz állator­vost kell hívni! — hangzik az indokolás. Azok a parasztok ké­rik ezt jogosan, akik­nek idősebb gyerme­két régen a szomszéd- asszony segítette vi­lágra. vagy sírva ásta el döglött disznaját, mert nem tudta vol­na megfizetni az ál­latorvost, ha kéznél lett volna is... A villanyhálózat bő­vítése 5 kilométeres hálózattal és 50 lám­pahellyel városi igény és így is került a tervbe. De a puszta megint csak jelentke­zett. — Ha a Szabad­ság Termelőszövetke­zet megkapja az ígért villanyt — magyaráz­zák a bodogláriak — oda már csak másfél kilométeres szakasz kell és hozzánk, a ki­a televízióval felsze­relt művelődési ház előadásaira. Igen sok tanyában olvassák annak a könyvtárnak irodalmi alkotásait, amelynek könyvállo­mánya bővítésére most is 25 000 forin­tot szavazott meg a tanácsülés. De a végrehajtó bi­zottság is vigyáz a helyes arányokra. Ha­lason nem felejtik el, hogy a város nem végződik a Dobótelep­pel vagy az Uj ut­cával: hozzá tartozik a tanyavilág is. A pusztai dűlőutakra, csatornákra, iskolák­ra fordított költségve­tési tervezet olyan arányban áll a városi beruházások összegé­vel, amely mindennél jobban bizonyítja ezt. Ás igények az élet, a fejlődés sar­kantyúi. Ezek ösztö- utca nöznek Halason is többre, jobbra. Ezek­nek köszönhető a szo­ros összefogás a veze­tés és a lakosság kö­zött olyan város és városhatár megte­remtéséért, amely ket­tő között lassan, de biztosan mosódnak el az évszázados és más­fél évtizede még bo­rotvaéles határok... Gáspár Klára azonban nem alkalmazható minden érdekelt községi alap- szervezetre./A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy néhány párt- szervezet, amelynek kötelessége lenne a szövetkezeti tag és tag­jelölt munkával foglalkozni, nem fordít elég figyelmet c fontos pártépítő tevékenységre. Nincs arra alkalmas ember, nincs megfelelő vezető, nem je­lentkeznek és még néhány ilyen nehézségre hivatkozva több he­lyen nem folyik tervszerű és tudatos murjka a szövetkezetek tagsága körében. Annak ellené­re hogy a termelőszövetkezetek vezetői s azok a szövetkezetekben dolgozó kommunisták, akik sa­ját mindennapi tapasztalataik alapján érzik a pártszervezet hiányát, sürgetik azt. Az emlí­tett elvtársak nagyon jól tud­ják, hogy a pártszervezet hiá­nya nagymértékben gátolja a szövetkezet gazdasági megszi­lárdítását és számszerű fejlesz­tését. « Van-e párttagságra alkalmas ember a szövetkezetekben? Van. Csak nem szabad kímélni a ráfordított időt, csak türelme­sen, de szívósan kell töreked­ni arra, hogy a szövetkezetek legrátermettebb, példamutatóan dolgozó tagjaival megértessük, hogy saját szövetkezetüknek >úgy tudnak még nagyobb hasz- ’ not hajtani, ha a termelő mun- ! ka mellett és közben tevékenyen ’részt vesznek a tagság politikai i nevelésében, vezetésében, ha > bekapcsolódnak a közös gaz­daság irányító és a gazdasági > munkát ellenőrző tevékenység­ibe. A pártépítő munkának ked­> vező feltételei vannak azok- J ban a szövetkezetekben, ahol ’az 1956-os ellenforradalmat , megelőző időben volt pártszer- i veget. Hiszen a termelőszövet- J kezet tagsága saját tapasztala- >ta alapján jól tudja, hogy ije szövetkezet gazdasági fejlődé­> sében, a tagság jólétének szüp- i télén emelkedésében milyen ki­> magasló szerepet játszottak a ’ kommunisták, a pártszervezetek. Ha reálisan akarjuk megítélni i a helyzetet, akkor őszintén í meg kelj mondani, hogy a járás jegy-két szövetkezetében tényleg i nincsenek meg a jelenlegi adott­> ságok mellett a pártépítés fel- ! tételei. Ebből a helyzetből ter­mészetesen van kiút, Nagyszerű példáját mutatja e nehéz helyzetből való kilábolásnak a tiszaújfalui Alkotmány Tsz ese­te. Az említett szövetkezetben az elmúlt időben csak három párttag volt. A szövetkezetben dolgozó kommunisták figyelem­be véve a helyzetet, a számsze­rű fejlesztés munkáját úgy irá­nyították, hogy egyben meg­oldják a gazdaság politikai veze­tésének kérdését is. A törekvés­nek eredménye született, A zár- számadó közgyűlésen tagnak vettek fel több dolgozó pa­raszt mellett két párttagot is. Ezzel lehetővé vált, hogy a közeli napokban létrehozzák a gazdaság pártszervezetét. Az Alkotmányban dolgozó kommu­nistáknak az a meggyőződésük, hogy a pártszervezet megalaku­lása termékenyen fog kihatni a párt további számszerű erősö­désére is, Ásókban a szövetkezetek- benis, ahol nincs pártszervezet a legtöbb esetben van egy-két párttag. Nagyon helyes lenne, ha minden községi pártszerve­zetünk, amely érdekelt az ügy­ben, alkalmazná azokat a jó tapasztalatokat!, amelyek né* hány helyen már meghonosod­tak. Több helyen az illetékes pártalapszervezetek a termelő­szövetkezetekben dolgozó kom­munistákat külön pártcsopor­tokban fogják össze a szöveke- zeti pártszervezet megalakítá­sáig. Ezeknek a pártcsopor­toknak a tagsági politikai neve­lése és a gazdasági munka pánteflienőrzése mellett éppen az a legfontosabb feladatuk, hogy szüntelenül törekedjenek a politikai nevelést úgy irányí­tani és alkalmazni, hogy annak eredményeként a tagság arra legalkalmasabb dolgozói köze­ledjenek a párthoz és bizonyos idő elteltével lehetőség nyíljon a pártalapszérvezet létrehozá­sára. Bízunk abban, hogy a kis­kunfélegyházi járás kommunis­tái egymás jó tapasztalatait megismerve és felhasználva a téli időszakban jelentős előre­haladást fognak elérni a mező- gazdaság szocialista szektorai­ban folyó pértépítési munká­ban. Romsics Ferenc 4 magnetofon — mint előadó Helyes kezdeményezés szüle- ’ tett Tiszaltécskén. A napokban ’ az ottani ezüstkalászos tanfo­lyam hallgatói részére előadást ’tartott dr. Gerő János, a kecs­keméti mesterséges termékenyt- | tő állomás vezetője. A tanfolyam részvevői nagy érdeklődéssel hallgatták a sza­porodásról, az öröklésről, a mes­terséges megtermékenyítésről s a meddőségről szóló ismertetést, Az állomás munkájáról egyéb­ként a tiszakécskeieknek jó ta­pasztalataik vannak, hiszen a Szabadság Termelőszövetkezet­ben — ahol az állományt mes­terségesen termékenyítik — több mint 90 százalékos a vem­hesülés, Dr. Gerő előadását ezen az estén magnetbfonszalagra rög­zítették s a tanyai területen le­vő tanfolyam hallgatói részére is leforgatják. Követendő ez a példa ott, ahol magnetofonnal rendelkeznek. Az értékes elő­adás tartalmát így azok is meg­ismerhetik, ahová az előadó személyesen nem tud eljutni; Különös élmény végighallgatni egy-egy tanácsülést Kiskunha­lason. Nemcsak azért, mert rendszeresen 30- 40 hozzászóló nevét örökíti meg a jegyző­könyv, hanem mert minden felszólalásnak egyetlen vezérhangja van, mint zenekarban a primhegedűnek: a bizalomba ágyazott igények jelentkezése. Hányszor hangzik el még ma is vád: ma­radi a paraszt, nem vonzza az új, a szebb, a kulturáltabb. Ami­kor elkészült Halason a gyönyörű új strand­fürdő, sokan kaján- kodtak: jó, jó, de mit szólnak ehhez a pa­rasztok? —’ öle nem járnak ide fürödni. Pedig bizony jártak s járnak (a fürdő étter­mében tartotta a mi­nap zárszámadási va­csoráját a Vörös Ok­tóber Tsz is a meghí­vott füzesi gazdákkal együtt) s a legmesz- szebb lakó tanyai ta­nácstag is úgy beszél róla: »A mi fürdőnk!« A jövő évi városfej­lesztési tervet tárgyaló tanácsülésen még in­kább kitűnt, hogy lát­va a nemcsak ígért, de megvalósított ered­ményeket, »evés köz­ben« jött meg a hala-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents