Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

4. oldal 22 600 imixsa iszapszén, 90 ezer pár gyapjúharisnya, 4 kilométer esőcsatorna Fel készülve Tárjuk a telel Decembert mutat már a nap­tár, s kint az utcákon is érez­hető a csípős hideg, — igazan téli mér az idő. A rádió idő- járásjelentésében egyre sűrűb­ben hangzik fel: „Havaseső, ha­vazás, hideg idő.” Ám a tél kö­zeledtére a lakosság ellátására felkészült a megyei kereskede­lem, a kecskeméti Vízmű, sőt még az Ingatlankezelő Vállalat is. Megyénk TÜZÉP-telepein bő- géges készletek vannak. Háztar­tási szénből 52 430 mázsa, lignit­ből 4260 mázsa, iszapszépből 1X 600 mázsa, vegyes szénből 13 000 mázsa, száraz iszapszén­ből 23 890 mázsa, brikettből 6530 mázsa áŰ a lakosság ren­delkezésére. Ezek a számok még tovább növekednek, hiszen a fo­lyamatos szállítás következté­ben egyre több szén érkezik a telepekre. A faellátás is kielé­gítő, mert 30 ezer mázsa fa van a TÜZÉP raktáraiban. A tél beköszöntővel igyekszik mindenki ellátni magát meleg ruházattal. A textil- és a RÖVI- KÖT nagykereskedelmi vállalat­tól nyert értesülésünk szerint férfi és női télikabátból korlát­lan mennyiség áll rendekezésre, ugyanilyen készletekkel rendel­keznek meleg takarókból. Ami leginkább a nőket érdekli: női kardigánokból, pulóverekből 12 ezer darab, férfi- és gyermek pulóverekből 4 ezer darab, pa­mut- és gyapjú harisnyákból Í90 ezer pár, női meleg fehérnemű­ből 30 ezer darab és férfi me'<” alsóból 8 ezer darab van a 1 nagykereskedelmi vállalat rak­táraiban. fya Tudjál^ a gaz3ál^ Szigorú rendelkezés a kóbor ebekkel kapcsolatban Az utóbbi időben számos pa­pasz érkezett a megyei tanács­hoz a kóbor kutyák kártételei­ről. Elsősorban a vadállományt nyugtalanítják, akadályozzák a zavartalan vadászatot, nagy kárt okoznak a népgazdaság­nak. A kóbor kutyákkal kapcsola­tosan szigorú rendelkezés van érvényben. E szerint a közsé­gek és a városok külső határá­ban póráz, illetve kölönc nél­kül ebek semmiféle indokolás­sal sem tarthatók, illetve vihe­tők ki. Az ilyen kutyákat a mezőőrök, vadőrök, rendőrök, pénzügyőrök, minden mellék- körülményre való tekintet nél­kül lelőni kötelesek. Ugyanezt teheti a vadászati jogot ha­szonbérlő vadászitársasági tag. A beépített területeken, vala- mint tanyákon tartott ebeket biztos módon kell megkötni, éjszakára pedig olyan kolonc- cal ellátni, amely kóborlásukat megakadályozza. Decemberi teendők a gyümölcsösben A kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat is készül a télre. Az asztalos részleg — amelyet most erősítettek meg még egy aszta­los mesterrel — 30 köbméter faanyagot kapott, s megkezdte a városban a rosszul záró abla­kok és ajtók javítását. A válla­lat kőművesei rövidesen elkezdik a belső munkálatok elvégzését, amelyek közé tartozik a kémé­nyek kijavítása, átalakítása és újak készítése. Az ácsok már dolgoznak a nyáron tönkrement kapukon, és a következő év nya­rára már most elkészítik a város parkjaiban elhelyezendő, szemét- tároló edényeket. Az esőcsator­nák javítása folyamatosan tör­ténik, és még ebben az évben be is fejezik a rossz csatornák kicserélését. Eddig négy kilo­méter hosszú új esőcsatornát szereltek fel a város házaira.. A Vízműveknél is érdeklő­dünk, hogyan készültek fel a tél­re. Az itt nyert értesülésünk igen fontos, hiszen a város min­den lakója érdekelt ebben. A vízmű dolgozói a házakban lévő tűzcsapokat víztelenítik, a sza- badkutakat — ha beáll a hóesés — ipari sóval kezelik és lesala- kozzák, hogy meg ne fagyjanak a hideg idő beálltával. A folya- l matos vízellátás érdekében fel­világosító munkát végeznek a különböző csapok és kutak ke­zelésére. G. C. MOTORRAL ÉS EGYETLEN TÖLTÉNNYEL A VADKAN UTÁN. = Egy kis ktss nagy sikere — — Vadászik aland Ssahadssálláson — MESÉBE IELÖ vadász-szeren­cse érte Sallai János szabadszál­lási vadászt december 1-én. Ezen a napon ejtett el Szabad­szállás egyik pusztáján egy 160 kilós vadkant. Ilyen eseményre szerte környéken 50 év óta nem volt példa. A vadászkaland hi­teles történetét a Petőfi Vadász- társaság tagjaival együtt a vad­vacsora előtt hallgattam végig. Az asztaloknál ünneplőbe öltö­zött parasztemberek, munkások ültek, akik ennek a nagyon szép — a múltban csak az urak él­vezte — sportnak kedvelői. A novemberben elmaradt gyümölcsfaápolási munkákat folytatjuk. Többszörösen néz­ésük át a nyulak ellen felra­kott védőkötéseket, mert egy éjszaka is nagy kárt tehetnek a fiatal fákban. Ha az idő en­gedi, folytatjuk a gyümölcsös Érdemes megjegyezni ... hogy amennyiben az idő­járás engedi, decemberben a fertőzött területeken a mezei po­cok és a «»ócsároló irtását to­vább kell folytatni. • < i | . hogy hizlalásra a 8—10i hónapos, 4—7 kilós, jól fejlett) liba a legalkalmasabb. Megfe-i leló hizlalással a iudak súlyát) 2—4 kilóval gyarapíthatjuk. —< Először szűk helyen bő takar-] tnányon tartjuk az állatot tíz< napig. Ez alatt fokozatosan le-j szokik a legelésről, s megkezd-< hető a tömés. A töméssel tör-] ténő hizlalást szűk ketrecben] végezzük. Ivóvíz és homok ál-' landóan legyen az állatok] előtt. < • J . . . hogy a MON1MPEX kül-< kereskedelmi vállalat pincésze-] teibql mintegy 25 országba jut-e nak el italáruk. Karácsonykor,S Szilveszterkor többek közötte Ausztriában, Belgiumban, Len-% Oyelországban, Németországban,é Svájcban, Finnországban, Svéd-S országban, Olaszországban, i Angliában és még Uruguayban$ it iioccinthatnak magyar bor-c rol. 5 . . . hogy a megye termelő-? szövekezetei 128 millió forint^ értékű árüt termeltek. Tavaly? a 80 millió forintot sem érte el§ az árutermelés összege. 9 * V . . . hogy ez év végén a télió mezőgazdasági oktatás további g nagyarányú fellendülése tapasz-^ talható, különösen az ezüstka-g lászos gazdatanfolyamok iránt ó növekedett meg az érdeklődés.? Az egész országban több mintX 40 ezren vesznek részt ilyen $> tanfolyamon. — Hétfőn reggel, úgy nyolt óra tájban — kezdi el nagy fi gyelem közben Sallai János — egy ismerősöm szólt, hogy vad disznó törte ki az egyik tanya kerítését. Azonnal értesítettem két vadásztársamat, Hidas Já­nost és Balogh Józsefet, mind­hárman kerékpárra ültünk s a disznó után vetettük magunkat. Gondoltam, így nem érjük utol, de szerencsére a férfi fodrász­üzlet előtt észrevettem Városi István motorkerékpárját. Két társamat tovább küldtem. Az üzletbe beszaladni, az esetet el­mondani egy pillanat műve volt s barátom — akit éppen borot­váltak — letörölte a szappan - habot arcáról, s félcipőben, kis- kabátban, motorral indultunk a vadat üldözni. A homokszent- lőrinci vasútállomásnál jártunk, amikorra sikerült társaimmal bekerítenünk egy nádasba a kant. Nagy zajt csaptunk a föld­ről felszedett botokkal és ahogy kidugta hosszú orrát a nádból, öt lövést adtunk le rá, de egyik sem talált! A lövéstől megriadt állat Dunavecse felé menekült. Két társammal nem is törődve* motorral száguldottunk utána, árkon, bokron, szántáson ke­resztül. Egy dűlőúton már si­került annyira megközelíteni, hogy puskámmal elérhettem volna, de a hepe-hupás, zötyö- •jős úton nem mertem rálőpi, így sem találtam volna el... — A disznó újból felkanyaro- lott a földekre, két tanya kpzé ártott, amelyek száz méterre voltak egymástól. Barátom gázt ’dott a motornak, s előbb ér­tünk oda mint a vad. Leállítot- uk a motort, lefeküdtünk s vár­uk a lövésre alkalmas pillana- ot. Nem sokat kellett várnunk, nert alig 50 méterre volt a kan. Tól láttam habzó száját, agya­rait ... Vártam egy kicsit, aztán ■eltérdeltem, és — bumm, oda­sóztam egyet! A disznó futott néa pár métert, aztán össze- 'suldott. Szórványos taps hallatszott, le a vadász még nem fejezte be örténetét. — Biztonság okáért be akar­om tölteni a puskámat — gon- loltam, hátha az állat nem ka- iott halálos sebet. De hiába for- :attarn ki zsebeimet, néni volt bban et?y fia-töltény sem- Iga- :al szólva, akkpr kezdtem el °azán félni, mert ha nem múlt :i, s nekem fordul az állat, még nenekijlni sqm tudtunk vojnav Őszen a motor nem vojt be- vújtva... MINTHA erre a befejezés- e vártak volna a vendéglő fel- zolgálói, mert az asztalra lio- ott tálakban máris ott illato­sít a négy nápig pácolt vadkan- ecsenye. Gémes Gábor 7^ tziiüniszép... Az első export trágyázása és talajművelési! munkáit. Amikor a szabadban' nem tudunk dolgozni, helyes ha kijavítjuk a permetezőgé-; pékét és eszközöket —, gondot fordítunk karbantartásukra. Ki-Í tisztítjuk, kiöblítjük a perme-1 tezőgépeket, megszorítjuk a csőcsatlakozáso-kat, a rozsdáso-j dó alkatrészeket zsiradékkal j vagy olajjal kezeljük. A korai tavaszi permetezések időbeni] megkezdése érdekében a szük-í séges permetezőanyagokat még] ebben a hónapban rendelj ük j meg. i jével azért szakított mert a fiú semmi biz­tatásra nem volt haj­landó iskolára menni (holott brigádvezető lehetett volna) s az) vágta a kislány sze­mébe: »-Neked hát nem én kellek, hanem az iskola!« S ennek a legény­nek nincs igaza. Mert az a mondás, hogy minden ember annyit ér, amennyit tud — bölcsen megvilágítja az egész problémát. S ha egy ember ment­hetetlenül elmarad a társadalomban, a mun­kában tudatlansága, a tanulásra való restsé­ge miatt, — éppígy a boldog házasság ke­rékkötőjévé válhat élőbb-utóbb, ha az egyik fél képzettebb, műveltebb. Korábban ezt a problémát rend­szerint csak a főző­kanál mellett megre­kedt asszonyok szem­pontjából vitatták, pe­dig érvényes a másik oldalra is. H ogy élő ez a prpbjéma és igen egyszerűen lehet rajta segíteni, arra példa az én ypnatbel' traktoros ismerősprp. G. K. olyan fogyatékosságot, amelyet át kell hidal­nia, hogy teljes fej­magasságban állhas­son a másik mellett. A helyesen felfogott szerelem többre, jobb­ra ösztönzi az embe­reket kölcsönösen. Ez a kislány a nyolc ele­mivel szerette meg a vőlegényét s a fiú mégis tudja, hogy ép­pen ez a szerelem kötelezi őt tanulásra, arra, hogy műveltség­ben is egyenrangú párja legyen a felesé­gének. A z esetet azért je­gyeztem meg s könyveltem el nagy örömmel, mert sok­szor hallottam már a kölcsönös vádat pa­rasztlegényektől a »ta­nult« lányokra és vi­szont. Az előbbiek azt panaszolják, hogy az iskolázott lányok »fel­vágnak«, diplomás vő­legényeket keresnek. De egy technikumot végzett leányismerő­söm meg arról beszélt elkeseredve: tsz»ben dolgozó vúlegényjelölt­szélgetésbe is elegyed­hettem. Tőlem kér­dezték: hány óra? — s a többi már köny- nyen ment. M egtudtam, hogy a lány most végzett tanítónő, a fiú pedig traktoros. Nyólc elemit végzett. S mdst a menyasszonya, ha­marosan felesége ked­véért leteszi az érett­ségi vizsgát. — Mert nem jó, ha az asszony okosabb] a házasságban! — éke­lődik s a magyaráza­tot ragyogó tekintet köszöni meg a balvál- lához simuló leány szeméből. Lám, milyen szép így szeretni! S csakis így lehet igazán sze­retni! A nemes, az igazán szívből fakadó érzés mögött mindig ott van a vágy: mél­tóvá lenni a szeretett kedveshez munkában, tudásban, gondolko­dásban. Az igazán szerető ember méltó társra találva mindig felfe­dem önmagában \ n_|| a nem is látnám > M<! a kezén a csil­logó karikagyűrűt, ak- J kor is könnyen elta- ' lálhatnám, hogy meny- í asszony, Kedves kis > arcára a boldogság j sugárzó derűje vará- i zsol állandó mosoly! ! s ahogyan a mellette i ülő komoly, barna ] fiúra emeli olykor- i olykor meleg tekinte- ) tét, abban benne ra- ' gyog a szerelmes le- ánylélek minden szép­sége. Kezük néha összeér s a fehér, keskeny kis leánykéz mellett fur­csán hat a vőlegény napszítta-szélfűtta, láthatóan kemény fi­zikai munkában ki­dolgozott ökle. A fiú ölében vaskos táska, azt nyitogatja gyere­kes örömmel s ki­kivesz egy köny. et, Nem számít leskr'ö- désnek, hogy rápillan­tok a címekre s meg­lepődve látom, hogy középiskolai tanköny­vek. — Estére el is kezd­jük ugye? — kérleli a kislányt a férfi s az mosolyogva rábólint. Karórámnak köszön­hetem, hogy a kedves I árral hamarosan be­: A vasat könnyebb megmun­kálni mint a színes fémet, az utóbbira mégis kevesen vállal­koznak. A rézművesség ma már a ritka mesterségek közé tarto­zik. Üzemszerűen megyénkben csak a Tiszakécsked Permetező­gépgyárban — no meg Kiskun­félegyházán foglalkoznak vele. A rézműves ktszt, akikről cik­künk szól, sokan még nem is­merik. Ez a szövetkezet a múlt évben alakult Félegyházán és ma is csak 26 tagot számiál. Nevük az újság hasábjain sem szerepelt még, pedig szakmai tudásuk és minőségi készítmé­nyeik elismeréseként az Alu­míniumipari Kereskedelmi Vál­lalattól már megkapták az első exportmegrendelést, de gyárt­mányaik iránt a hazai konzerv­gyárak részéről is nagy az ér­deklődés. Mielőtt azonban ennek rész­leteit ismertetnénk, pár szóval bemutatjuk olvasóinknak, nűt dolgozik ez a szorgalmas kis kollektíva. Batthyány utcai fő- nű helyük udvarán íémszekré- iyek, szeszfőzdéi berendezések, íülönböző konzervipari gépek ! ilkatrészei, s nagy ménetű alu- i ninium kádak fogadják a Iá.- 1 ogatót A szövetkezet gyártó i evékenysége is ezekkel kap- 1 solatos. i A Chinoin Gyógyszer és Ve- : 'yészeti Gyárnak 18 darab spe­ciáHs gyógyszerszállító szek­rényt készítenek vasvázra sze­relt színesfémletnezelcbőL — A Duna Konzervgyárnak nemré­gen itt készült el egy saját ter­vezésű pásztorizáló berendezés. Békéscsabán, a földművesszö­vetkezetnél most szerelnek be egy nagyteljesítményű, vákuu­mos szeszfőző készüléket, s a rézműves ktsz végezte a Sző­lészeti Kutató Intézet kecske­méti szeszfőzdéjének felújítását is. A juhtenyésztő körzetek ál­latorvosai rendelésére pedig 21 darab, nagyméretű, alumínium­ból készült birkafürösztő kádat gyártottak. A szövetkezetre e munkák minősége, és szép kivitele hívta fel az Alumjniunúparj Keres­kedelmi Vállalat íigyebnét. így jött létre az egyesség is, amely­nek értelmében a Kiskunfél­egyházi Rézműyeg Ktsz speciá­lis, timíöldszállító kocsikat gyárt exportra alumíniumból. Külön érdekessége ennek a megrendelésnek, hogy a speciá­lis billenő teknős kocsik egy magyar mérnök tervei alapján készülnek, így azokat első ízben exportálja majd hazánk. Tájé- cozódásunk szerint 1959-ben 40 lyen kocsi készül délegyházán. 3gyik felét a Szovjetunióba, násik felét a Kínai Népköztár­aságba exportáljuk. Sándor Géza

Next

/
Thumbnails
Contents