Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

1958. december 1, vasárnap ■4 5. »Idsl „Kléneseímei nyargaló Mása...“ Könyv jelenik meg a kiskunsági pászforélefről CILA EGY NAPJA A Bibliotheca Könyvkiadó most juttatta el Nagy Cirok Lászlónak, az országosan ismert kiskunhalasi néprajzkutatónak most készülő könyve első ki­nyomtatott íveit. Az előrelát­hatóan jövő év első hónapjában 3000 példányban, 440 oldalas terjedelemben megjelenő »Pász­torélet a Kiskunságon« című művet 80 fénykép és rajz, vala­mint több színes műmelléklet díszíti. Minden embert valami szen­vedély fűt. Aki csak eltölti az időt, az talán nem is méltó az ember névre. — Nagy Cirok László agyában is duruzsolt éj­jel-nappal agy kis motor és ez szüntelenül a múlt megismeré­sére ösztönözte. Különösen szű- kebb hazája, Kiskunhalas és környéke tegnapja érdelcelte. öregapja, Gázon István, hosszú ideig pandúr, majd pusztai kocsmáros Bodogláron, akihez 80—90 éve a hatalmas halasi határ pásztorai, csilcósok, gu­lyások, juhászok be-betértek, ettek, ittak, szárítkoztak, asz- eonyt kerestek, s vitték-hozták a híreket. Több mint félévszázados munka, sokezer kilométer és hosszú stúdiumok eredménye tehát ez — a jónevű grafikus, Csikós Tóth András rajzaival díszített — alapvető munka. Mondjuk ki fennhangon: Nagy Cirok László a kiskunsági pász­toréletnek egyik legjobb isme­rője hazánkban. Olvasgatom a kéziratot és nem tudom, min csodálkozzak jobban: az adatok sokaságán és pontosságán, a mű karcsú arányain, vagy a »hivatásos« írónak is dicsére­tére váló, gördülékeny és erő­teljessége ellenére is finoman hajladozó stíluson? Olyan ez a könyv, mint egy hatalmas kör­kép, amelyen a fő- és mellék­alakok, a színek, vonalak egy­aránt helyükön vannak: har­monikus egészet alkotnak. Ki­fejezőbbet nem tudok: a könyv a pásztorélet szeretettel meg­munkált freskója. Felvonulnak a dombról-domb- ra vonuló juhászok, a pusztai betyárok alakjai is. Megjegy zendő, hogy az e vidéki betyá­rok kezeihez nem tapad vér. Nem rossz természet, még csak nem is nélkülözés űzte szabad ég alá a környék fiataljait, ha­nem a megalázó katonáskodás elöl szöktek meg. S közöttük is a legdaliásabb, a legügyesebb Mondok Gergely, akinek neve hallatán ma is megdobog a környékbeliek szíve, s vele érez, ha felhangzik a régi — Nagy Cirok László által többek között összegyűjtött r-> szép nóta: Haragszik rám a halasi bíró, De még jobban a szegedi bíró, Csak azt írja sűrií levelébe, Mondok Gergő kerülj a kezembe... ^ H. N, i—rr-i 200090 forint — székvásárlásra Sok szép művelődési otthon #pült az utóbbi években me­gyénkben. A kőműves-, ács-, festő- és egyéb külső munkák díjai eléggé kimerítették a köz­ségi tanácsok kasszáját, úgy hogy a szép termek, szakköri szobák megfelelő bútorozására több helyen már sehonnan sem tudtak pénzt keríteni. A megyei tanács végrehajtó bizottsága íel is merve, hogy nem sokat ér a hiányosan fel­szerelt művelődési otthon, 200 ezer forint rendkívüli segélyt szavazott meg székek vásárlá­sára. Ebből az összegből Bugac 250, Dávod 200, Jakabszállás és Nyárlőrinc 150—150, Bácsbor- tód, Kaskantyú 100, Mátételke, Bácsszentgyörgy, Kisszállás, Ba­ja, Madaras, Kunbaja, Dunapa­taj, Fülöpszállás és Tompa község művelődési otthona 50— 50 széket kapott Bízunk abban, hogy még eb­ben az évben más — igen szük­séges felszerelés beszerzéséről is írhatunk. A megye pénzügyi szakemberei — értesüléseink szerint — ki tudnak szorítani még erre a célra felhasznál­ható összeget, (hn.) IUHIIIIMIIII» Elektronik«]« orgona Japán mérnökök nyolc évi munkával elkészítették a világ első elektronikus orgonáját. A hangszer 184 billentyűből és 32 pedálból áll, amelyek mind­egyike elektronikus úton mű­ködik 2000 tranzisztor segítsé­gévelj Nagy kendős, szösz- ke kislány iparko- •«»— dik a hajósi főut­cán. Vastagtalpú ids bakancsa maga­biztosan birkózik a sárral. — Hova igyek­szel? — fordulok felé kíváncsian. — Haza a Fácá­nosba — szól, s rám tekint ragyogó kék» szemeivel. jpf Miután kölcsönö-; sen bemutatkozunk egymásnak, megtu­dom, hogy Ulmen- hoffer Ilonának, il­letve egyszerűen csak Cilának hívják, s az általános iskola ötö­dik osztályának kitűnő tanulója. Hirtelen támadt ötlettel meg­kérdeztem tőle: — Mondd csak! Volna kedved játszani? Eljátszani, hogy mi mindent csinálsz egy nap alatt... — Igen, de akkor itt kezdjük nálunk — s kacagva nyit be egy vadonatúj, még vakolatlan ház udvarára. Három szoba ab­laka az utcára, egy pedig az ud­varra néz. — Hát ezt mikor építettétek? — Egy év óta lakunk benne, s az ellenforradalom előtt két nappal kezdtünk hozzá — ma­gyarázza, s már vezet is a pi­cinyke negyedik szobába, ahol tanulni szokott. — Ha sok a leckénk, már hat órakor felkelek, s itt hamar át- ismétiem. Addig anyuci kint a konyhában elkészíti a reggeli­A kis „gazdasswMjy" első reggeli teendője. ő vállalja a mosogatást. Az tát/ leül a szobába könyvei mellé. — Ilyenkor nem lehet szólni hozzá, mert úgysem figyel ránk — mondja az édesanya —, de egy-két óra alatt meg is tanulja a leckét. Aztán olvas vagy rá­diózik — mert nejp tudom mi­féle gyerek ez —, minden ér­dekli. A nővére is szeretett ta­nulni, de az ugyan a házi mun­káért nem lelkesedett. El is en­gedtük, hadd tanuljon a gimná­ziumban Halason, — de Cilát már nem akarjuk engedni. Fő­képp a nagymama ellenzi, hogy védőnő legyen — pedig a kis­lány azt nagyon felébe vette.. Utolsó simítások az ifjú hölgy toalettjén —■ mielőtt iskolába Indulna. met, s a kávét abban a nagy pöttyös bögrébe. Hamar beka­pom, aztán ebből a kis szakaj­tóból gyorsan megetetem a csir­kéket — mert ugye a reggeliért meg kell dolgozni — teszi hozzá szinte felnőttes komolysággal. — Igaz, anyuci meg az öltöz­ködésnél segit nekem, mert ezt a sok szoknyát nem tudnám egyedül magamra igazítani... — de most már jó is lesz! Még a nagykendőt anyukám — és sza­ladok az iskolába — tudod, én vagyok a tüzelő felelős — s szü­net nélkül nevető kis szája cup­panós puszit hagy anyuka arcán. Megyünk az iskolába — most- már együtt: Ciliké, a fotóripor­ter és az újságíró. A kis faludnál megáll egy percre: — Nézzék csak! Szép innen a falu. Ott az iskola, emitt az új óvoda — a mögött szoktunk játszani, ha szép az idő. Az osztályban a középső sor első padjában ül. Most már nem lehet beszélni vele. Könyvébe mélyed, s elsőnek áll fel, ha nyí­lik az ajtó és belép a tanár. Élénken figyel, jelesre felel — kedvenc tantárgya a számtan és a földrajz. Ma éppen mindkettő­ből órájuk van. Az utolsó óra német «— s a tízperces szünetben elmondja, hogy ezt azért kell nagyon ta­nulnia, mert a nagymama min­dig elégedetlen vele, s néha még haragszik is, mert nem érti meg, ahogy ő mondja.., Persze a nagymama születésétől fogva tud németül, hiszen „nemzeti­ségi” — mondja magyarázőlag. Délben otthon már várja az ebéd. — Édesapa is ilyenkor Jön ha­za a téglagyárból, siessünk, hogy otthon érjük, mert este már fá­radt lesz, s akkor nem mesélhe­tek neki arról, hogy mi történt ma... Idejében érkezünk. Ciliké se­gít a terítésnél, ebéd után meg A kis híd — ahol Cila mindig megáll egy pillanatra. Közben a másik szobában a könyv fölé hajolva szorgalma­san tanul Cila, a 11 éyes kis em­berpalánta. Beszólunk hozzá, hogy elbúcsúzzunk, s hogy meg­köszönjük a szép játékot: ezt a vidám, gondtalan napot, de ő komolyan válaszol, kék szemeit tágranyitva a csodálkozástól: — De hisz ez nem játék volt- igazában is így szokott lenni!. •. — eszikné — Ahogy említi leánykori nevét, emlékezetem mélyéről előbukkan e név, mert hallot­tam már. Évekkel ezelőtt Csö­mör Katalin kiskunmajsai trak­toroslány híre néhány társáéval együtt bejárta az országot, a magyar Pása Angélinákra ér­deklődéssel gondoltunk jónéhá- nyan. (P. A. az első világhírű szovjet traktorosnő.) S amikor nem egy közülük a munkában maga mögé utasította a férfi traktorosokat, a női egyenjogú­ság, mint rendszerünk egyik jelentős vívmánya ‘ jutott az Aztán ’eltűntek a -gyengébb nem-“ képviselői a szántóföldek vasparipáiról: ki férjhezmént, ki más beosztásba kpriijt, — nevükét a feledés homályba vonta. Ezért hallgatom az egykori Csömör Katalint, jelenleg Baksi Józsefeiét kettőzött figyelemmel arról, hpgy mit művelt — « «■-homálya alatt­íme, néhány év adatai: a Mélykúti Gépállomás igazga­tója letti 1952-től elvégezte Gö­döllőn a Mezőgazdasági Aka­démiát, majd a Lajosmizsei Gépállomás vezetését bízták rá, aztán a Keegkejneti Gépállo­másra került agronómusnak, ez év július 1-én már a kiskun­félegyházi Felszabadulás Tsz **** jpraSleroslányJjól elne&asszeny Készülődés a Tanácsköztársaság évfordulójára KISKUNHALASON decem­ber 2-án, kedden illést tartott a Tanácsköztársaság 40. évfor­dulója ünnepségeinek előkészí­tésére alakult bizottság. Elha­tározták, hogy az X919-es Ta­nácsköztársaság mártírjairól el­nevezett utcákat emléktáblák­kal látják el és a proletárdik­tatúra hősi halottait díszsírhe­lyen temetik el. A bizottság tagjai megkezdik a Tanácsköz- ""♦társaság helyi eseményeinek, .1 emlékeinek összegyűjtését és "írásban való feldolgozását, va­lamint a Tanácsköztársaság ki­állításának megszervezését. mezőgazdásza, másfél hónapja pedig ugyanennek az 5 9 3 hol­das közös gazdaságnak az el­nöke. És naponta nyolc kilomé­tert kerékpározik városi laká­sáról a tsz-be, — esténként ugyanennyit vissza, s ezzel meg a határjárás közben megtett útjaival együtt napi 40—50 ki­lométert írhatna be a bicikliző naplójába, ha ilyesmit egyálta­lán vezetne. De nem vezet, mert a ki­sebb gondja is nagyobb annál. A Felszabadulás Tsz, ugyanis nem a iégréníékebb szövetke­zőt! gazdaságok közé tartozik, Az címűit evekben a szakem­ber hiánya mutatkozott meg a termelésben, abban is, hogy a tagság eléggé hadilábon állt a fegyelemmel. Ide került ő elnöknek. És, bár nyomja a gond, nem pa­naszkodik, népi fél, hogy nő lé­tére ilyen nem irigylésre méltó poszton kejl helytállnia. Egész lénye erőt sugároz. Ezt mondja: -Megvan a le­hetőség a bajokból való kilá­balásra.« Közök írathamisííő szőlészeti előadó A kecskeméti városi és járás ügyészség közokirathamisítijs és fnás bűncselekmény miatt le­tartóztatta Bényei Gyulát, < kecsikeméti városi tanács szőlé­szeti előadóját és Bíró János nyugdíjait, akik összejátszvs hamisított iratokkal Bíró jánpí bérlőjét határidő előtt ki akar­ták túrni a bérletből. Az ügyészség nemrégen ké­szítette el a vádiratot, amely»:1 azóta már be is nyújtottak s járásbírósághoz, s amelyben alapos részletességgel bizonyít­ják ’ be a hivatali hatalmával visszaélő Bényei Gyula bűnös- »égét. A nyomozás adatai alap­ján megállapították, hogy Be- ayei a szóbánforgó bérlet fel- aontása esetén bizonyos pénz­összeget kapott, volna Bíró Já­nostól, s a közokirathamisítást 5S a közhivatalnoki minőségben ííkövetett egyéb bűneit, közöt- ;ük a vesztegetést is, e liltfltt utajmazás reményében követte £ Az ügy bírósági tárgyalására innak idején visszatérünk. latkozza annak a hangján, aki­ben erős a bizalom a vezeté­sére bízottak iránt. A most kezdődő gazdasági évre egyébként az ő alaposan átgondolt javaslatai alapján már elkészítették a tsz terveit. Ezek szerint a jelenlegi 7 hold helyett a jövő tavaszon és augusztusban összesen 50—60 holdon telepítenek lucernát, az eddig szintén hét holdon ter­melt cukorrépa területét 14 holdra növelik, 5 b°ldon ter­mesztenek cukorcirkot is, s mert marhahízlalással is fog­lalkoznak, 20 holtját silókuko­ricával vetnek be. Tervük, hogy a tejbpzam és a súlygyarapo­dás állandó biztosítása végett a teheneket és a borjakat egész éven át zölddel takarmá- nyozzók. Amíg kérdéseimre válaszol-: gat, látom rajta, minduntalan menne már, hívja a munka, s nem egyszer figyelmeztet: ne népszerűsítsem, neki az ilyesmi nem kenyere. E iiélkiil is megtehetném, de e gesztusa miatt méginkább nyugodtan leírhatom, hogy a kiskunfélegyházi Felszabadulás Tsz kormánykereke jó kezekbe került, mert a szerénységgel! párosult tenniakarás még min­dig diadalt aratott'. j Tarián István S ezt el is lehet, meg el js kell neki hinni. A gazdaság már az ő vezetésével határidő­re elvetette az őszi §fpát, bú­zát, rozsot —, s a szomszédos egyéniek elismerik: ilyen szép yetések nemigen voltak még ezeken a földeken. Az őszi mélyszántást is mindenütt el­végezték. — Gondolom, nem kellett a szomszédból segítséget kérni a szántás szakmai ellenőrzésére — vetem neki közbe, célozva egykori traktoros, s gépállo­más! igazgatói mivoltára. — liirsií össze is kötöttül? a traktorossal a bajszunkat — mosolyog. — Csak 19 centimé­ter mélyen szántott átlagos 23 helyett, -— tie, s nem hamis kollegalitásbói, hanem a tár­gyilagosság híveként, védi is a különben jó traktorost, hivat­kozván a száraz, ekét kidobó talajra. — No, és a tagság? — firta­tom. — Az emberek tudomásul vették, hogy fegyelem nélkül nem megyünk semmire és már szorgalmasan dolgoznak — nvi-

Next

/
Thumbnails
Contents