Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

1958. december 7, vasárnap t. oldal Határozottam és töretlenül Üröm az örömben Paprikaváros. Sokan így nevezik Bátya községet, s jo­gosan, hiszen a falu megyénk egyik leghíresebb paprikater- «nelő és hozzátehetem, leggaz­dagabb települése. Lakói tős­gyökeres paprikások, amelyet már messziről elárul a házfa­lakra, ereszek alá, sőt több he­lyen még a kerítésekre agga­tott pirosló füzérek. Ennek a szép és jómódú köz­ségnek pór esztendővel ezelőtt nem valami jó híre volt a me­gyében. A kalocsai járásban egy kicsit a mumus szerepét töltötte be. Ha a falu valahol szóba jött, sok panasz és le­mondó vélemény hangzott el. Nagyon gyengén halad a párt­munka, a lakosság elzárkózik a politikától, életképtelenek a tömegszervezetek és arról nem is beszélve, hogy a szövetkezeti mozgalom egy lépést sem ha­lad előre. Nemrégiben a községben jár­tam és a régi tapasztalatokkal szemben igen ellentétes, de na­gyon kedvező kép tárult elém. A régi, helytelen nézetet, mint szed a homokot, úgy elhord­ták az elmúlt két esztendő ese­ményei. Megnőtt a vezetés iránti bi­zalom és ezzel egyidőben a la­kosság részvétele a társadalmi, politikai életben. Az ellenfor­radalom után kikovácsolódott egy létszámban ugyan kicsi pártszervezet, amely két esz­tendő alatt tényleges vezető­jévé lett a községnek. A kom­munisták útján érvényesül a párt vezető szerepe a tömeg- szervezetekben és a helyi ta­nácsban — megerősödött a párttagok és a pártonkivüliek barátsága. A kommunisták s párton- kívüliek összefogásának ered­ményei — hogy csak a legjele­sebbeket említsem: a lakosság egységesen Vett részt a válasz­táson és egyöntetűen bizalmat szavazott a kommunisták által vezetett népfrontnak. De nem­csak a választáson való egysé­ges részvétel bizonyítja a bi­zalom átalakító erejét, hanem többek között az is, hogy a régi választással szemben a ta­nács összetételében is komoly változások születtek. Jóval több kommunistát választottak meg (öt helyett _ tizenkettőt), erősö­dött a szegény- és kisparasztok létszáma és a középparasztok közül is elsősorban azokat vá­lasztották meg, akik a leghala­dóbb gondolatok hívei s legkö­zelebb állnak a szocialista út­hoz. Ha ehhez még hozzátesz- szük, hogy minden tömegszer­vezet a kommunisták vezetésé­vel aktívan működik és betölti azt a szerepet, hogy a pártot szoros szálakkal köti össze a dolgozókkal, akkor még ked­vezőbb a kép. Utoljára hagy­tam talán a leglényegesebb változást — Bátyán is megtört a jég, hiszen nemrégiben, pór héttel ezelőtt megalakult 14 taggal a falu első termelőszö­vetkezete és 30 taggal az első paprikatermelő szakcsoport, fő­leg középparasztokból, Mi az eredmények titka ? A helyi elvtársak és a tapasztalatok szerint is az, hogy község kommunistái a párt és a kormány politikája alap­ján ki tudták, alakítani a sajá­tos községi politikát, a tömeg-; szervezetek és állami szervek! helyes pártvezetése és pártel-; lenőrzése alapján mozgósítani; tudták a lakosságot e politika; támogatására. A községben dől-! gozó elvtársak helyesen fogják! fel és alkalmazzák a pártveze-; tés módszereit, hiszen nagyon; jól tudják hogy a szilárd kom-! munista vezetés megvalósítása,! a község társadalmi életének; minden területén megszorozza; a kommunisták és a partszer­vezet erejét. ; Az elért eredmények nem te­szik önelégültté a pártszervezet tagjait, és a pártvezetés színvo-! nalának további emelésén mun-; kálkodnak. Nagy figyelmet for-: dítanak a tanácsban működő 12 tagú MSZMP-csoport tevékeny-; ségére. A tanács osztály jellegé­nek erősödése, a vezetésbe be­vont haladó gondolkodású kö­zépparasztok minden lehetősé­get megadnak a helyi vezetés megszilárdítására és fejleszté­sére. A pártvezetés színvonalát; nemcsak ezen a ponton kíván-; ják erősíteni. Gondoskodni akar-' alatt csupán egy lakásba kö tött-ék be a villanyt a DÁV fü löpszáliási üzem vezetőségénél dolgozói. Jóllehet szerződésűéi azt vállaltál;, hogy 1958 végéi? mind a 178 villanyigénylő por­tájára felszerelik az órákat. Sajnos, egyelőre azt kell ír­nunk, a 178-ból csupán nyol< portán ontják a barátságos fényt a kriptonkörték, pedig ha a november eleji hangulat­ban dolgoznak tovább a szere­lők, már több mint ötven ház­ban bent lehetne a villany­fény. Reméljük, soraink nyo­mán, a jobb későn, mint soha elve alapján év végéig bent is lesz. S. G. Napi 50 kilométert kerékpároznak a felegyházi postásom hiszen találkozásunk reggelén mór csípős volt a fagy, megfá­zik a kormányon a kéz. Természetesen nem ijesztget" ni akarjuk Bosnyák Istvánt* Bartos Jánost, s a többi külte­rületi kézbesítőt, csupán csak értésére akarjuk adni minden" kinek: ne gondolják, hogy az örökös és »könnyű« sétálás va­lójában is könnyű lenne. Na meg ez alkalomból is meg akar­juk köszönni a »postás bácsik­nak«, hogy a sok másféle lap között oly szeretettel és gond­dal terjesztik a Félegyházi Köz" lönyt, s lapunkat, a Petőfi Né" pét is. (—na—.) Pacsi Sel^eub ILtyíH HAfyty íííHíJltM MINDEN SZÍNPADI MŰ­VÉSZ — író, rendező, színész — leghőbb vágya és nagy, de nagyon nehezen elérhető álma olyan kapcsolatot teremteni színpad és nézőtér között, mely­ben valóban másodpercnyi pon­tossággal együtt lélegzik, él, gondolkozik és ítélkezik az al­kotó és szemlélő, a nézőtér és a színpad minden jelenlevője. Szinte úgy kell átáramlania az életet szülő alkotásnak a sötét­ségbe burkolt nézőtérre, mint­ha az ember elé tárt mű ben­nünk, emberekben, a mi lel­kűnkben formálódna, törne a végső cél, a befejezés felé. A lelki és színpadi történés egybe­igazított áramlása szüli nem­csak a tapsokat, hiszen azt más, könnyebb utakon is ki lehet csiholni — hanem a néző ré­széről az állásfoglalás morális és tárgyi, egyéni és társadalmi kényszerét, hiszen ekkor — és csak ekkor — tölti be a szín­ház igazi társadalomformáló hi­vatását. Milyen ez a mű, amelynek bemutatásával kapcsolatban ilyen következtetésekre kény­szerül a bíráló? Egy leány sze­ret egy férfit. Őszinte, nagy szerelemmel és bizalommal. A férfi — fiatal egyetemi tanár — egyszer már feláldozta ezt a nagy szerelmet a karrierért, a társadalmi és tudományos ér­vényesülés délibábjáért. Most, amikor véletlenül újra találko­zik elhagyott kedvesével, a le­ány szívében felé’ad a régi ér- íás. Pedig a íéríi. Péter Petrus közben megnősült, — ugyan­csak a karrier érdekében. Pé­ter Petrus válaszút elé kerül, s mivel ingatag jelleme, a tár­sadalmi konvenciók béklyói, s az »ügyükbe« való felszínes, illetéktelen, megfontolatlan be­avatkozás erősebb hangon szól, mint a szerelem bátortalan, ma­gányos hangja, elhagyja a le­ányt, vele becsületérzését, em­berségét, lelkiismeretét — és a megszokás, az önmagát túlélt polgári világ visszamaradt, ártó és visszahúzó mozzanatai, a közömbösség, a könnyelmű té­vedés öngyilkosságba sodorja az igazi szerelem fenségét szí­vében viselő leányt. A TARTALOM olyan kife­jezési eszközökre talált a mű­ben, amelyek adekvált velejá­rói, együtt született részei a drámának. A bírósági tárgya­lás, amelynek izgalmas és szív- bemarkoló őszinteségű részletei kirajzolják a néző előtt a mű eszmei történetének, alapgon­dolatának fejlődését, nem kö­veti az időrendet. Nem is a megszokott formák között ha­lad a kifejlés felé, mégsem csak illusztrálja egy erkölcsi vagy társadalmi tétel Igazságát és a lebukó polgári világ-szemlélet tarthatatlanságát, hanem együtt él vele, ELSŐSORBAN a rendezőt keli ez olvasónak bejautaí­nunk, mint azt a művészt, aki e határozott és igaz célokat megmutató művésszel, az író­val egyenrangú társként vesz részt a színházi élmény meg­teremtésében. — Seregi László izmos tehetsége, tapintata vi­lágos és félreérthetetlenül a lényegre mutató módszere teljes szépségében, mélysé­gében adja Pavel Kohout művét a nézőnek. Kerül min­den keresett, nem őszinte meg­oldást. Azoknak az embereknek a könnyelműségére, felületességé­re, fellángolásaira és múltat idéző, a szocialista társadalmi együttélés harmóniáját meg­rontó egyéni tragédiáira tere­lődik a figyelem, akik életben maradtak ugyan, de együtt a nézővel viselniök kell tetteik és állásfoglalásaik következ­ményét. A narrátor — vagy ahogy a darab nevezi, a Taláros úr sze­repében Simon György kiváló tehetségének, ragyogó színészi technikájának és nemesen egy­szerű alkotókészségének legja­vát adja. A néző megszólaló lelki ismereteként _ szól bele, mondja el véleményét a szín­padon megelevenedő sorsokról, botlásokról, emberi nagyságról, vagy kishitűségről. S befejező szavai nem hagyják bizonyta­lanságban a nézőt afelől, hogy vele együtt kit keli a vádlot­tak padjára ültetni, kiket kell felelőssé tenni és kit lehet az emberi és társadalmi eszmé­nyek igenlésével felmenteni a Vád alól. Medgjesi Mária Lida, az öngyilkosságba kergetett, tiszta szerelemmel lángoló di­áklány megszemélyesítője, csak­úgy mint bármelyik társa az együttesben, művészete varázs­latos őszinteségével, a lélek legmélyének látható rezdülései­vel, csakúgy mint szép szöveg- mondásával a legszebb művé­szi erényeket csillogtatja meg. A csábító, az ingadozó férfi, a konvenciók béklyójában, a kar­rierizmus útján botladozó, esendő ember — a fővádlott és a koronatanú Péter Petrus Baracsi Ferenc színészi képes­ségeinek új oldalát mutatja meg. Intellektuális játékstílusa, ízlése és mértéktartása átse­gíti minden nehézségen, bár mintha túlságosan nagy részt vállalna magára a többieket is terhelő vádból. Ezt a lehelet­nyivel több melegséget alakí­tásából hiányoljuk, amellett hogy meghajlunk alkotóereje eszköztelen játékstílusa előtt. Demeter Hedvig, a büszke és rideg, a magábazárkózó és fö­lényes asszony szerepét híven tükrözi vissza, még akkor is, ha a tükör szűkíti itt-ott a lé­lek mélységét. Perlaki István nagy reményekre jogosító alá­zattal é& egyszerűséggel illess kedik bele az együttesbe, drá­mai kitörései őszinték és gát­lástalanok, lírai ellágyulásaiban azonban kevesebb a meggyőző1 erő. Hegedűs Erzsi az édesanya rövid, de nehéz szerepében azt adja, amit tehetsége után mél­tán elvárhatunk tőle. Kiss László káderese — bár ítéletet kell felette mondani — nega­tív előjellel arra is figyelmez­tet, milyennek kell lennie az embernek ezen a poszton, ha felül akar emelkedni a hiva­talnoki gondolkodásmód kor­látain és így akar beleszólni emberek sorsába. Ragyogó szín­folt Labancz Borbála könnyel­mű és felszínes diáklánya.- Gyáva és megalkuvó Vörös Ti­bor Král alakítása. A főpincér bűbájos, színes, tipikusan cseh figuráját enyhe pesties ízzel* hűségesen tolmácsolja Tánczos Tibor. Csinády István kitűnő, a lé­nyeget mutató, a darab inten­cióit művészi szárnyalással kö­vető színpadképe, mint »néma« játékos egyenrangú társsá válik az együttesben. Márton Aladár jelmezei egyszerűek, s ízlése­sen modernek. fis AZ UTOLSÓ SZÓ le­gyen az elismerés szava a da­rab láthatatlan szereplőihez, s szinte emberfeletti munkát végző műszakiakhoz, akik » színház elavult és kiáltóan kor­szerűsítésére váró technikai be­rendezéseivel hibátlanul meg. oldották nehéz és felelősségtel­jes feladatukat. Csáky Lajos nak arról is, hogy a tömegszer- szervezeteknél, elsősorban a KISZ-nél, a földművesszövet­kezetnél és a helyi nőtanácsnál erősödjél; a kommunista veze­tés és ezzel egyidőben előtérbe kerüljenek a pártépítésnek olyan kérdései, mint az új tagok ne­velése és felvétele a pártba. A bátyái kommunisták he­lyes úton járnak. Elgondolásaik, terveik megfelelnek a Központi1 Bizottság politikájának. Szór-; galmukat, határozottságukat is-; merve nem kételkedhetünk ab-; ban, hogy sikereket fognak el-l érni. j Romaics Ferenc ! November elején senkit nem illettek annyi dicsérő szóval, mint Páhi községben a DÄV villanyszerelőit. Meg is érde­melték az elismerést, hiszen mindent megtettek, hogy a no­vember 6-án estére hirdetett nagygyűlésen az ünneplő kö­zönség már villanyfény mellett hallgathassa a járási pártbizott­ság első titkárának, Ágoston András elvtársnak beszédét. Ki is gyúltak a fények s no­vember 7-e előestéje emléke­zetes dátum marad Páhi köz­ség lakóinak. Örültek az em­berek, de ahogy múltak a he­tek, a lakosság örömébe bizony jókora üröm vegyült, mert az avatás óta eltelt egy hónap ihtézte ügyes-bajos dolgait. Így hát Fábián Mátyásnéval — aki »csak« 7 kilométerre lakik Felső-Galamboson — a saját Petőfi Népe újságjuk mellett hazaviszik a szomszé­dok leveleit is. Így hordják szét — megkönnyítve a postá­sok munkáját: a 3800 Félegy­házi Közlönyt és a Petőfi Né­pét is, a rengeteg Szabad Föl­det, még több Népszabadságot, s Bosnyák István, a külterü­leti kézbesítő ilyenkor »mind­össze« 15—20 kilométert ke­rékpározik. No, de ezt ne irigyeljük tőle, Megyénkben talán a kiskun­félegyházi tanyavilág a leg­nagyobb külterület. Ütjait, há­zait naponta bejárni nem köny- nyű feladat. S a postásnak, aki naponta 50 kilométert tesz meg esőben, hóban, sárban, fagy­ban, — nem irigyeljük a mes­terségét. Bosnyák István is — a kiskunfélegyházi postahiva­tal egyik külterületi kézbesí­tője — hét éve .járja már a fél­egyházi határt, ismer minden árkot és bokrot, s bizonnyal tisztában van min­den család sorsával is. Kerék­párján napi 45—60 kilométert tesz meg, a leveleken kívül ki­hordva az újságokat is. Nem kis feladat ez, hiszen, amint megbizonyosodtunk a kis­kunfélegyházi postahivatalban több mint 3000 újságot kell na­ponta széthordani, s ebből igen sokat — külterületen. Csupán piaci napokon kell kevesebbet jámiok a postásoknak. Ilyen­kor, mint képünk is mutatja, kiállnak a piac sarkára, s ott a bejövő embereknek kiosztják a napi postát. Fekete Gábomé, a képen lát­ható fiatalasszony például Pá­kán lakik, amely nyolc kilo­méterre van a várostól, —mint ahogy ő mondja: »Nem is olyan messze« — s most vásárolni jött be, meg a tanácsnál is el-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents