Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-05 / 287. szám

1958. december 5, péntek 3. oldal TÚLZÁS NÉLKÜL mondhatjuk, hogy munkás- osztályunk, az ország vezető ereje ez évben ismét jelesre vizsgázott. Az előzetes számí­tások alapján — ha a tél közbe nem szól — a szocia­lista ipar a hároméves terv első évére előírt fejlődést megvalósítja. Ez majdnem 2,5 milliárd forintnyi új terme­lési értékben — cipó, ruha, gép, lakóház — ölt testet. E cél megvalósításában már eddig is tevékenyen részt vet­tek megyénk üzemei. A sta­tisztikai hivatal októberi je­lentése szerint a miniszté­riumi ipar 100,1 százalékra teljesítette termelést tervét, ami 20,8 százalékkal több volt mint egy évvel ezelőtt. A Bányászati Berendezések Gyára 2,9, a Kiskunfélegyházi Gépgyár 5,6, a Kecskeméti Gépgyár 7,8, a Gyapjúszövet­gyár 0,9, a Ruhaüzem 0,5, a Bajai Épületasztalosipari Vál­lalat 0,5 és a Kalocsai Fű- szerpaprikaipari Vállalat 22 százalékos túlteljesítése a napnál világosabban hirdeti megyénk munkásságának al­kotókészségét. Beton- és cc- inentáruból 32,7, bútorból 6,9, kenyérből és süteményből 14,8, húsból 3,4 százalékkal több került megyénk fogyasz­tóihoz, mint ahogy azt ere­detileg terveztük. E szép eredmények mel­lett, ha elvétve is ugyan, de árnyékok is találhatók. Az egyik ilyen árnyék az, hogy a tervteljesítéshez a minisz­tériumi iparban 0,1 százalék­kal több munkáslétszámot és 0,6 százalékkal több bért használtak fel az előírtnál. Ha a szocialista ipar — mi­niszteri, helyi, szövetkezeti — 99,5 százalékos tervteljesíté­sét összevetjük a 102,6 szá­zalékos bérfelhasználással, méginkább világossá lesz min­denki előtt, hogy indokolt a szép eredmények mellett er­ről az aránytalanságról is szólni. Ettől függetlenül azonban helyes lenne, ha a helyi és szövetkezeti ipar vezetői meg­néznék: van-e elegendő ter­mék a 3,4, illetve a 7,5 szá­zalékos béralaptúllépés mö­gött? Az évből még egy hónap van hátra. Ez idő alatt a jövő év előkészületei mellett még sokat lehet tenni a ter­melés és bérek összhangjá­nak megteremtéséért, a szép eredményt rontó hiányosság eltüntetéséért is. Az előbb említettek ellené­re, a tíz havi eredmények birtokában büszkék lehetünk megyénk munkásaira, az üze­mek vezetőire, műszaki dol­gozóira, hiszen olyan szilárd alapot raktak le a hároméves terv első évében, amelyre büszkén tekinthet a megye minden dolgozója, s amely alapra szilárdan építhetünk a hároméves terv hátralevő két esztendejében. Felejthetetlen látogatás /Vem szeretnek dobálózni a nagy szavakkal, mégis így mondják, akik ezen a látoga­táson részt vehettek. A félegy­házi Lenin Tsz közel 40 tagja kerekedett fel a múlt hét vé­gén és látogatta meg egy autó­buszkirándulás keretében a budapesti patronáló üzemet, a Magyar Optikai Műveket. Az üzemből már jártak itt láto­gatók s ezt akarták viszonozni ezúttal. A munkás elvtársak egy igen szép faliórát hoztak akkor ajándékba, s hogy a tsz- beliek sem maradjanak el, egy élő malacot, 25 literes kishordó bort és 3 literes hordócska va­lódi kisüstit raktak fel a jár­műre, ezt vitték ajándékba. Arról nem hallottunk, hogy a gyárban mit kezdenek a kis­malaccal, talán az üzemi kony­ha ételmaradékán felnevelik s nyakonütik, de hogy a borocs­kából jót koccintottak, az bizo­nyos. És nem is úgy tessék- lássék fogadták őket. Ott volt a gyár igazgatója, pártbizottsá­gának titkára, üb-elnöke, s egész nap el nem hagyták őket, pedig nyilván sok más dolguk is lett volna. Az tizem hatalmas méretei, a sok csodálatos technikai be­rendezés, a műszerek, órák el­készülésének útja mind-mind rengeteg élményt és látnivalót jelentettek. Amint mondják, lehet rajta töprengeni egész té­len, annyi mindent láttak. Hát még a méreteiben is lenyűgöző MOM-kultúrotthon, mert ezt is megnézték. Sőt, előadást is lát­hattak benne. A gyár dolgozói ugyan nem mondták, de ők sejtik, hogy az ő tiszteletűkre kerekítettek olyan szép elő­adást az üzem kultúraktívái. Külön meglepetés volt, hogy egy szép albumot is kaptak ajándékba. Ebben azokat a ké­peket láthatták, amit a náluk járt üzemi dolgozók készítettek itt Félegyházán. A másik al­bumot pedig majd a pesti láto­gatásról készült képekből állít­ják össze. Amikor úgy éjjel fél 2 óra táján sor került a nehéz bú­csúzásra, úgy érezték, mintha már nagyon-nagyon régen is­mernék egymást. El is határoz­ták, hogy ezt a barátságot to­vább élesztgetik, mert a hasz­na kölcsönösen szinte felmér­hetetlen. Erősíti a munkás— paraszt szövetséget, az őszinte, testvéri barátságot. t. p. VWWWVWWWI/VWVWS/VS v,VSA/>A^^AAA^AO/VWWWV\AA/S^S^A<VVVVVVWVWVVW\AA/S/WlAA<»«VSA^VVWVVVWVVVVWWVWVV Vöröserdői íltitársam, a képviselő KIS TÖRTÉNETEM nem sokkal a november 16-i válasz­tások ulán zajlott le. A fővá­rosból hazatérőben, a ladány- benei autóbuszon, Fekete Mik­lós országgyűlési képviselő mellé szólt az előre megváltott jegyem. Régi ismerősök va­gyunk, mindketten láthatóan örültünk, a véletlennek és an­nak, hogy néhány órácskát együtt lehetünk, az utazás unalmas részeit beszélgetéssel tölthetjük el. Bács megye határát Ladány- bene előtt értük el. Eddig vi­szonylag eseménytelenül telt ez idő. Politizáltunk, a jelen­ről és a jövőről beszélgettünk. Ritkán adódik az embernek, hogy képviselőtől, »elsökézből« hallhatja a terveket, elgondo­lásokat. Fekete Miklós kecske­méti képviselő, ebben a város­ban élt a múltban, itt isme­rik, szeretik és megbecsülik, mint mondja, ez a város áll szivéhez a legközelebb. Itt vá­lasztották meg képviselőnek most már másodszor. ELEINTE fel sem tűnt, hogy majd mindenki, aki felszállt a buszra, odaköszönt Fekete Mik­lósnak. Jóestét, Fekete elv­társ.« »Szervusz Miklós.« »Sok szerencsét a megválasztáshoz, Fekete elvtárs!« Ilyen és ehhez hasonló köszöntések szálltak Utitársam felé. hajosmizse után, az egyik megállónál. munkások szálltak (el a buszra. Ekkor mar fel, sem tűnt, hogy ezek is elsőnek Fekete Miklóst üdvözölték. — Dunai, a kőműves, meg a brigádja — mulatja be nekem a jövevényeket. S megindul köztük a beszélgetés. Az egyik tsz-nek hatalmas istállót épí­tenek. Mielőtt a hideg beáll, kész kell lennie az épületnek, mert az állatok fáznak kint. ÖT PERC sem telik bele, újra megáll a busz. Itt egy öreg bácsi száll fel. Öt, a vál­tozatosság kedvéért, Fekete elv­társ üdvözli. — Jóestét, Vakulya bácsi! — Mi újság van maguknál? — Még mindig tart a nagy munka, Fekete elvtárs! Most készítjük a zárszámadást, s ilyenkor bizony fő a fejünk... — Meg lesz-e a 40 forint munkaegységenként? — Reméljük! — hangzik a Törekvés Tsz öreg könyvelőjé­nek határozott hangja. A be­szélgetésbe mások is belekap­csolódnak. most már inkább a jövőről esik több szó. Arról, hogy jövőre több meg jobb le­gyen minden. VÉGÁLLOMÁS. Búcsúzunk. S amikor leszállók, úgy érzem, gazdagabb vagyok egy élmény­nyel. Ez a Budapest—Kecskemét út, Ladánybenén át, ma nem volt hosszú. S zőlő .., szőlő ..., fehér­falu, gondozott tanyák, azután megint szőlő. Csak ezt látni, ahogyan halad a gépko­csink a Bácsszőlőshöz tartozó Vöröserdő tanyavilágában. Az ősz és a tél összekevere­dő fényei borús, sötéttónusú színei ellenére a táj nem kelti az elmúlás érzését. A katonás szőlősorok, a homok dombvo­nulatai, a tájat enyhén bor- zogató, még lágy szellő inkább a pihenés és a megnyugvás ál­lapotát érzékelteti. Befordulunk egy tanyaudvar­ra. Öszhajú, de pirospozsgás, energikus mozgású néni jön elénk. Nagy Györgyöt, a KISZ- titkárt keressük — mondjuk mikor túlestünk a kölcsönös üdvözléseken. — Én vagyok az édesanyja — mondja a néni és egy kis büszkeség csendül ki a hang­jából. — Alszik a fiam. — Alszik? Az óránkra nézünk: 11 óra. — Ejha, de álmos titkárra bukkantunk. Nagy néni azonban gyorsan felvilágosít bennünket: — Lakodalomban volt s nem volt szívem felkelteni. De jön is már a fiatalember. K ezet rázunk, bemutatko­zunk, s közben jól meg­nézem. 18—20 közöttinek sac- colom. Élénk szemű, magas- homlokú, energikus fiatalem­ber. Cseppet sem félénk vagy megilletődött »magas vendégei­től«. Meglátszik rajta, hogy közéleti ember, mégha ez a közélet csak egy tanyaközpont­ra korlátozódik is. Miközben ezeket fontolga­tom, betessékel bennünket az egyik szobába, elnézésünket kérve a lakodalom utáni ren­detlenségért. A kedves fogad­tatás miatt hamar otthonosan érezzük magunkat. A beszél­getést á családi körülmények­ről kezdjük el. — Az egész család tagja a pártnak, apám és édesanyám 1945 óta dolgoznak a mozga­lomban — mondja büszkén. — Amióta felnőttnek számítok, én is igyekszem szüleim útját járni. A beszélgetés lassan átto­lódik arra, amiért tulaj­donképpen jöttünk: mit csinál a tanyavilág fiatalsága, a KISZ a tél kapujában? — 1957 május 10-én alakult meg nálunk az ifjúsági szö­vetség — kezdi Nagy Gyurka a fiatalság helyzetének ecsete­lését. — 25 tagja van az alap­szervezetnek, a fiúk, de a lá­nyok többsége is a szomszé­dos állami szőlőgazdaságban dolgozik. A létszám nem sok, de ezek mind olyan tagok, akikre mindig lehet számítani — folytatja. — Nem csupán a szervezetben, hanem a mun­kahelyükön is becsülettel ele­get tesznek kötelességüknek. A múltkorában is, a szüret befe­jeztével, hatan kaptak jutal­mat jó munkájukért a gazda­ság vezetőségétől. — Hány fiatal él a Vöröser­dőhöz tartozó részen? — vágok a szavába. — Tudom, mire gondol — válaszolja mosolyogva —, arra, hogy kevesen vagyunk a szer­vezetben, ugye? Igenlően bólintok, s hallga­tom. — Megmondom őszintén, nemrégiben valahogy úgy gon­doltuk, elegen vagyunk ennyi­en is. Azt tartottuk, hogy in­kább legyünk kevesebben, de azokra mindig lehessen szá­mítani. Az elmúlt hónapokban rájöttünk arra, hogy ez nem helyes álláspont. Éppen ezért tervezzük, hogy a tél folyamán — mondja elgondolkozva — megszervezzük a Világ térképe előtti tanfolyamot, amely hasz­nos ismereteket és egyben jó szórakozást is nyújt. A tanfo-f Mezei István 0<>0<XK>00<K>0<><>OCK>000<XKK>0<>0<><>0<XKK><>0<>0<>000<K><M>^^ Jlafia uan a Ustái* Népfront- mozgalom Csengődön a Hazafias Nép­front-bizottság a tél folyamon< széleskörű nép főiskolái indít, ^ melynek keretében az általánost műveltség gyarapítását szol-5 gátó előadások hangzanak el. a pultra mu­kislány tat: — Mondd meg ne­kem, hogyan került ide ez a sok Mikulás? Ártatlan kék szemei a néni szemeibe kap­csolódnak, s lassan, pöszézve így folytatja az előbbi gondolatot: — Anyuka azt mond­ta, hogy a Mikulást a Télapó bácsi hozza? Igaz ez? A kérdés fogas, de a néni hamar feltalál­ja magát, — A Télapó bácsi ide tette le a jó gye­rekeknek a Mikulást, s innen viszi majd el. A névsort is ideadta... A kislányka arcát figyelve az a megál­lapításom, hogy nem elégedett a válasszal, amit bizonyít a kö­vetkező pillanatban az újabb ártatlan kérdé­se. Előbb összecsapja kis kezét, aztán így szól: — Jaj, néni, nézd meg, hogy az én anyukám neve benne van-e? — és mondja anyukája nev.ét. — Benne van — nyugtatja meg a néni a kíváncsiskodó csöpp­séget, aki egy ideig még bámészkodik a pult előtt. Nem sok­kal később édesanyja megfogja kis kezét s hangos kezitcsókolpm- mal, s boldogságtól sugárzó arccal kilép a cukrászda ajtaján. Azóta már bizonyá­ra eldicsekedett a szomszédban hasonló korú társainak, hogy az ő anyukája neve is szerepel a Télapó bá­csi ajándékozási lis­táján. ílv) lyam megrendezéséhez meg­vannak a feltételek. A fiatalok érdeklődnek a nagyvilág ese­ményei iránt és van két olyan pedagógusunk mint Ádám Mag­dolna és Érni Péter, akik szí­vesen segítenek ezt az érdek­lődést kielégíteni. Á téli programunkat úgy állítjuk össze, hogy7 az érdekes és vonzó legy7en azok számára is, akik még nem tag­jai a KISZ-nek — meséli to­vább. — Éppen ezért színda­rabot fogunk betanulni, s mi­vel helyiségünk van bőven, felszerelésünk is akad, rend­szeres klubéletet akarunk te­remteni. Ehhez biztosan segít­séget fog nyújtani a szőlőgaz­daság igazgatója, meg a párt- szervezet is. — Van persze nehézségünk is — mondja és fiatal homlo­kán összefutnak a ráncok. — Meglett, katonaviselt fiatalok, meg olyanok, akik már háza­sok, nincsenek az alapszerve­zetben és egyelőre 'nem is na­gyon tudjuk, hogy hogyan nyerjük meg őket. — Mondd csak, Gyurka — kérdezi a mellettem ülő Hege­dűs elvtárs, a járási KISZ-bi- zottság titkára — kaptok elég segítséget a pártszervezettől? — Erről csak jót mondhatok — és felragyog az arca. — Mi igazán nem panaszkodhatunk, mint ahogy néhány helyről hallottam a járásnál. Nincs olyan kérésünk, amelyben ne segítenének az idősebb elvtár­sak, ha módjuk van rá. Sőt, többnyire meg sem várják, hogy hozzájuk menjünk, a pártvezetöség tagjai rendszere­sen eljárnak rendezvényeinkre, még a mulatágokra is és ha tudnak, mindjárt a helyszínen segítenek bajainkon, beszélgetés végére ér­tünk. Elbúcsúzunk Nagy7 nénitől, meg a »kis« Nagy-tói és sok sikert kívánunk tervc- Romsies Ferenc > a bácsalmási járásiba [Csikérián, Madarason, Bács- iszőlősön és Mél.ykúton meg­alakult a tanácsban dolgozó ikommunistók MSZMP csoport­ba. A csoportok vezetőivé mind >a négy községben a pártszer- | vezetek titkárait választották >meg. i * ! A MARXIZM US-LENIN 1Z- 'MUS kérdései és az időszerű ikérdések tanfolyam vezetői de­cember 1-én értekezleten vet­itek részt a járási pártbizottsá­gon. A tanfolyamokat az egész járásban december 3-án, s/.ev- >dán tartották meg. ? Kislányok, fiúk be- j bugyolálva finom, me- ’ leg sállal fogják anyu­kájuk, apukájuk, vagy > a nagymama kezét a I kecskeméti Gyenes > cukrászdában, a tél- ] apókkal tömött pult > előtt. I Az egyik aranyos ) csöppség — négyéves ! lehet — a tekintetét > hol az egyik, hol a J másik télapó bácsin > felejti. I Egyszer csak oldalt i fordul, s a közelében ' levő nénit emígy in- i vitaija... 1 — Néni, gyere ide. I Kérdezek tőled vala- 'mit... ! a néni odamegy. A 170 beiratkozott hallgatóval indult meg Baján ismét a nép­front által rendezett szülők egyeteme, ahol a legkiválóbb helyi és fővárosi előadók magas- színvonalú előadásban ismerte­tik a nevelés problémáit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents