Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-25 / 304. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! ! n M /C fcpr& j 1IL ÉVFOLYAM, 301. SZÁM Ara 80 .fillér LAPJA 1958. december 25, csütörtök ja kaedeifíwfi ünnep Gl mindig nehéz feladat elé állította a Vezér* cikkírót, hiszen ezekről a többnyire hófödte, békés, meghitt télelejl napokról sokan, sok- tnindent megírtak. Mégis minden karácsonykor van, amiről írni lehet és kell is, hiszen különösen a mi életünkben az évek nem múlnak el nyomtalanul és éppen ez késztet bennünket arra, hogy írjunk eme ünnepi napok alkalmával mindarról, and történik, épül, izmosodik és a holnapba vezet, Ha fellapozzuk a régmúlt újságok karácsonyi szamait, furcsa do’gokat olvashatunk bennük. A semmitmondó nagy szavak úgy lepték el a papírlapokat, mint a sűrű hóesés a fagyott téli tájat. A karácsony valaha csupán idézte a szeretet, az emberi megbecsülés illúzióját, de semmit sem tett ennek érdekében. A mi népünk múltja és az elmúlt karácsonyok emlékei a társadalmi igazságtalanság égbekiáltó nyomorával pecsételődtek meg. Csak morzsa hullott a gazdagok asztaláról és ez is többnyire karácsonyi szemfényvesztésként. A gazdagok »segítették« a szegényeket és a mindenki karácsonyfája alatt ott dideregtek a rongyokba burkolt, sápadt bőrű, cserzett arcú anyák, hogy legalább néhány szaloncukor selymes zizegése vigyen valami kis ünnepet a fűtetlen otthonba, S az akkori szépen hangzott szavak, csiszolt ünnepi beszédek az emberségről, a békességről, a megváltásról, mennyi megírat- Ian történetet fedtek el, melyek a karácsony békés napjain is messzehangzóan jajt kiáltottak, mert ugyanúgy nem volt enni, mint más napokon, József Attila szomorú együttérzéssel írta: »Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is beiül az emberektől.« Akkor a békesség ünnepének mondtak e napot, de lehetett-e az? Karácsony mesterséges misztikuma nem emészthette el a társadalmi ellentmondásokat és nem hitethette el, hogy a nyomornak mindörökké lennie kell, A munkások, parasztok, inség- munkás értelmiségiek (menynyien voltak!) az igazi megváltást, sorsuk földi megváltását várták, az igazi ünnepet, a béke napját, az igazságtalanságok feletti győzelmeskedés ün- unepét, 1 S annyi szenvedésteli karácsony után most már a tizennegyediket ünnepeljük, a magunk portáján. S ha valamit is felejtettünk volna a múltból, az nem feledhető, hogy 1944-ben még dörögtek az ágyúk, hogy előtte, a háborús éveken át minden család távoli szeretteiért sóvárgott, s az sem feledhető, bogy két évvel ezelőtt egy vih szeretet § lágégést kirobbantani akaró ellenforradalom veszélyeztette létünket, rendünket, s ebben békés karácsonyunkat is, O ha aanaak még CJ' sorsukkal elégedetlenek, kishitűek, vagy csak az orrukig látók, gondoljanak erre. Ha valaki is az elmúlt, több mint egy évtized óriási alkotásaiból csak azt az egyet venné érdemünkül, hogy mindezideig megóvtuk a békét, megvédtük a családi otthon melegét, akkor is a legnagyobb elismerés hangján kellene szólnia. Most már több mint egy évtizedes létünkkel bizonyítjuk, hogy ahol szocializmus van, ott béke is van. Nézz szét a világban, böngészd a kapitalizmus térképét: fegyverkezéssel, háborúra készülődéssel, terrorral, vagy éppen háborúval találkozol. A világ több sarka izzik most is. Algírban naponta százával ontják vérüket a hazafiak. A vandál profithajhászók — akik humanizmusról, békességről beszélnek, karácsonyi szózatokat zengenek az egész világ felé —, szítják a békétlenséget, és egyben tüzet okádnak-a béke igazi vára és megmentője, a szocialista tábor felé. Gondold el ott a karácsonyt, ahol bunkerben és lövészárokban dideregnek az emberek. Anyát vagy gyermeket temetnek, gyilkos golyók halot- tait. S mi itthon nyugodtan, békésen, a társadalomtól és szeretteinktől körülvéve ülünk a terített asztalhoz és örömtelién töltjük ünnepnapjainkat. S ez a háborúba és szenvedésbe kényszerített népekkel való együttérzésünkön túl, még inkább meggyűlölteti a háborúval ijesztgető imperializmust, felidézi saját szolga-múltunkat és szilárdítja ragaszkodásunkat és bizalmunkat a népi hatalomhoz. Karácsonykor emlékezzünk, de előre is nézzünk. Az ünnepnapok beszélgetéseinél mindez szinte elkerülhetetlen, hiszen mindenki tudja, még az ellenség is, hogy hazánkban a fel- szabadulás óta új történelem íródott, amelyet a nép írt, s-j/üzdelniei volt ez a már csaknem másfél évtized, de felemelő is egyben. Gondokkal teli volt a szocializmus eddigi építése, de sikeres is volt, Ám, ne kalandozzunk a múltba, hiszen ez az esztendő is sokat adott, előbbrevitt bennünket. Nézzünk körül a község, a város, a megye és az ország idei karácsonyfája alatt. Menynyivel több minden van ott most, mint volt az elmúlt esztendőben, Bármerre tekintünk hazánkban, megyénkben, talán nincs egyetlen utca sem, amelyik ne tudna valami újat felmutatni. A község- és várospolitikai tervek nagyrésze megvalósult. Sok tízmillió forintból járdákat, törpevízműveket, iskolákat, kultúrotthonokat építettünk, villanyt vezettünk be a megye dolgozóinak érdekében; A községek, városok épülése, szépülése bizakodással töltötte el a dolgozókat, jobban megszerették lakóhelyüket és az új esztendőre olyan alkotó gondolatok és elképzelések keltek szárnyra, ami néhány évvel ezelőtt fel sem merült volna; A község- és várospolitikai sikerekhez kedvezően párosult különösen a jó bortermés és pártunk, kormányunk helyes mezőgazdasági árpolitikája, Ez bizonyosan nagy termelési ösztönző is egyben, hiszen szőlő-, gyümölcskultúránk fejlesztésére igen nagy szükségünk van. De a hatalmas, képzeletbeli karácsonyfánk alatt ott látjuk állami gazdaságaink eredményes gazdálkodását, a termelőszövetkezetek sikeres zárszámadását és megyénk munkásosztálya sikerét: az éves tervek teljesítését; A mi szocializmust építő népi demokratikus rendünk ilyen ajándékokkal kedveskedik állampolgárainak. S bizonyos, hogy ezek a nagy és meggyőző eredmények alakították ki azt az egyöntetű politikai állásfoglalást, amelynek nyomán november 16-án a Hazafias Népfront jelöltjei teljes győzelmet értek élj A aáLaiztáti győze- C/£ lem jól látható értékmérője annak a nagy munkának, amelyet pártunk és kormányunk vezetésével több mint tíz éve végzünk, annak a szívós küzdelemnek, amelyet az ellenforradalom leverése óta — gyorsan helyreállítva a meglehetősen zilált állapotokat — folytatunk. Pártunk és a forradalmi munkás-paraszt kormány a két év alatt jó úton jár és akar a továbbiakban is járni. Politikánk megalapozott, magabiztos, a mára és holnapra mindig gondoló, de egyben messze előretekintő is. Ügyszólván minden vonalon nagy jelentőségű elvi dokumentumok határozzák meg a mindennapos munkát. Az agrártézisek, a 3004-es határozat, a Központi Bizottságnak a falusi munkáról, a munkásosztályról, kulturális helyzetünkről szóló dokumentumai, mind megannyi beváltandó ígéret arra, hogy nagy megfontoltsággal megyünk előre a szocializmus építésének útján. Ezek a gondolatok vezérelnek bennünket a karácsonyi békesség ünnepén is, A világpolitika központi kérdése ma a békéért folyó nemzetközi harc. Kötetekre menő az a tengernyi kezdeményezés, amelyet a szocialista tábor, a Szovjetunióval az élen, tesz a világ emberiségének érdekében, a világ békéjének oltalmazása érdekében. S ha karácsony a békesség ünnepe, akkor szinte elkerülhetetlen nem gondolni erre a világtörténelemben egyedülálló, nagy küzdelemre, ami hallatlan energiával folyik, és mindezideig sikerrel fogtuk le a háborút világméretekben kirobbantani akaró imperialisták kezét. Óriási eredménye ez a szocialista világrendnek. Igaz, a háború erői nem adták fel a harcot, nem mondanak le egykönnyen terveikről. A hideg-* háború minden eszközét igénybeveszik, hogy rést üssenek a szocialista tábor egységén, hogy tovább nyomorítsák a gyarmati igát magukról lerázni akaró népeket. A demokráciáról, az igazi szabadságról és függetlenségről beszélnek, közben a francia né~j pet megfosztják igazi képvise-1 lóitól, az ENSZ-ben beavat koznak hazánk ügyeibe, s í világ különböző táján dobáljál tűzcsóváikat, De a mi ügyünk, a béke esi szocializmus ügye diadalmasan«' halad előre és ennek senki és* semmi nem állhatja útját, A mii erőnk abban van, hogy a szabad népek nagyszerű családjához, a szocialista táborhoz tartozunk; j tL bennünkét azzal a jövővel, amelyről évszázadok óta hős elődeink is álmodoztak, amelyért sokan vérüket hullatták, amelyért mi is lelkesen,, fáradságos napokat töltünk: a, szocializmus, a kommunizmus^ Ez vezeti népünket a boldogulási és a jólét csúcsaira, hogy a magunk és gyermekeink jövője biztos és békés legyen. Ezek a karácsonyi gondolataink és ezetó a gondolatok és a velük párosuló tettek fényes holnapot igérnekj ICeíUfnts ü*mey&Ueb Uu/Ánu’/tk
